[Grem] Vitairat az MTA tagjainak teljesítményéről és a magyar versenyképesség összefüggéseiről

[KEA]

Vitairat az MTA tagjainak teljesítményéről és a magyar versenyképesség 
összefüggéseiről

Index, 2025.06.23. -- Lentner Csaba
https://index.hu/velemeny/2025/06/23/vitairat-az-mta-tagjainak-teljesitmenyerol-es-a-magyar-versenykepesseg-osszefuggeseirol/


Az írás célja, hogy megvizsgáljam a Magyar Tudományos Akadémia jogász és 
közgazdász akadémikusainak nemzetközi mérőszámokkal mért tudományos 
teljesítményét, vagyis a tudásuk versenyképességét. A megválaszolandó 
kérdés, hogy szakterületi akadémikusaink képesek-e hozzájárulni a magyar 
nemzetgazdaság versenyképességének javításához, ezen keresztül a 
makrogazdasági és a vállalati hatékonyság fejlesztéséhez.

Kiindulási pont, hogy a nemzetgazdaságok fejlődésének alapja a saját 
versenyképességük javítása, amelyet nemzetközi térben mérünk, miáltal a 
termékek-szolgáltatások, a munkaerő, a tőke és a pénz szabad áramlása is 
nemzetközi térben zajlik. Így a tudásipar teljesítményei is csak 
nemzetközi térben értelmezhetők.
Versenyképes gazdaság – versenyképes tudomány nélkül?

Adódik, hogy azok a nemzetgazdaságok, amelyek a termelési és 
szolgáltatási szektorukat jól meg tudják szervezni, hatékonyan 
termelnek, versenyképesek lesznek, jobb, magasabb használati értékű 
javakat tudnak előállítani, mögöttük fejlett tudásipar áll. A 
mindennapok szintjén a versenyképesség a vállalatokba szervezett 
munkavállalók képességein, képzettségükön, motivációs rendszerükön és 
mindezeket koordináló állami jogi szabályozáson, a vállalatirányítás jó 
módszerein, az állami fiskális-monetáris irányítás hatékonyságán múlik. 
Technokrata szemléletben közelítve a termelésnek, szolgáltatóiparnak 
vannak fizikai, kémiai biológiai, matematikai, mezőgazdasági alapjai. 
Ezek az élő- és élettelen tudomány kategóriái, vagyis a 
műszaki-technológiai, reáltudományi, egészségügyi-orvostudományi 
területek. És vannak a társadalom- és bölcsészettudományok.

A magyar akadémiai rendszerben a 11 akadémiai osztályt alkotó 
tudományterületből a Gazdasági és Jogtudományok Osztálya (IX. osztály), 
a Nyelv- és irodalomtudományok (I. o.), illetve a 
Történettudományi-filozófiai osztály (II. o.) a relevánsak. 
Vizsgálatomban ezek a szakterületek kerülnek górcső alá, különösen a 
gazdasági-jogtudományi terület, amely mégiscsak az ország, a vállalatok 
irányítási, menedzselési alapjainak tudományos, kutatási, egyetemi 
oktatási hátterét adja. Vajon a gazdasági és jogi tudományos osztály 
akadémikusai által keletkező tudásvolumen és minőség képes-e a magyar 
gazdaságra pozitív felhúzó hatást gyakorolni?
A magyar nemzetgazdaság versenyképességéről

A magyar nemzetgazdaság 2010-ben vásárlóerő-paritáson számolva (PPP) az 
Európai Unió 1 főre jutó átlagos GDP-jének a 66 százalékát érte el. 
Erről a szintről indultunk. 2023-ban 76,1 százalékra emelkedett a 
teljesítmény, vagyis 10,1 százalékkal nőtt. Ám az EU legjobb mutatókkal 
rendelkező 5 országában az uniós átlaghoz mérten 130,9 százalékról 142,7 
százalékra, vagyis 11,8 százalékkal emelkedett az egy főre jutó GDP. Az 
EU leggyengébb 5 országában pedig 54,6 százalékról 70,1 százalékra nőtt, 
vagyis 15,5 százalékos a fajlagos teljesítményemelkedés a közel másfél 
évtizedes időszakban. Adódik, hogy a legjobbak tovább növelték az 
előnyüket, a leggyengébbek pedig lassan beérnek bennünket.

Az IMD svájci székhelyű nemzetközi versenyképességet mérő intézet már a 
2020-as évek elején figyelmeztető adatot közölt Magyarországról.

2022–2023 között a magyar versenyképesség 7 hellyel romlott, míg a 
hasonló karakterű Lengyelországé 7 hellyel javult. Mi a 46. helyre 
estünk vissza, míg a lengyelek a 43. helyre jöttek fel.

Az IMD hosszabb távú intervallumra vonatkozó adatai még 
kedvezőtlenebbek. De csak számunkra. A vizsgált 69 ország közül 2021-ben 
még a 42. helyen álltunk az átfogó értékelésben, de 2025-re már 
visszaestünk a 48. helyre. Miközben Csehország általános átfogó 
értékelése a 34. helyről a 25. helyre a felemelkedést, a versenyképesség 
javulását mutatja.

A magyar részletekben elmélyülve:

gazdasági fajlagos teljesítményekben a 8. helyről a 41. helyre zuhantunk.

A kormányzati hatékonyság megítélésében a 40. helyről a 46. helyre. A 
magyar vállalatok hatékonysági megítélésében az 56. helyről a 61. 
helyre. Ezen részterületekből adódik, hogy 6 hellyel romlott az 
általános magyar versenyképesség.

A cseh gazdaság innovatívabb, mint a magyar. Erősebb a gazdaságuk 
tudományos-innovációs háttere. A belföldi hozzáadott érték aránya az 
exportban Magyarországon míg csak 54,1 százalék, addig a cseheknél 62,3 
százalék. Értékesebb munkát tudnak végezni, több hazai hozzáadott 
értéket tudnak beletenni a hasonló jellegű exportjukban, jobban 
szervezettek, irányítottak a gazdasági folyamatok. A mérnökeik noha nem 
jobbak, de a vállalatok mögött a tudásalapú gazdasági-vezetési tudomány 
erősebben jelenik meg.

Az IMD nemzetközi versenyképesség-mérő intézet az adott országról 
kiállított képet vizsgálja, adatalapon. Publikációkat, tudományos 
elemzéseket, szakmai véleményeket szerez be és értékel. Tehát a 
véleményalapú adatokból mér és állapít meg rangsorokat. Azokat az 
információkat főképpen rendszerezi, értékeli, amelyeket az ország 
tudósai nemzetközi folyóiratokban közzétesznek a kormányzati és a 
vállalati hatékonyságról. Azt vizsgálja az IMD, hogy milyen a 
kiszámíthatóság, a hatékonyság a közszférában, az állami beavatkozás és 
a bürokrácia hogyan alakul, a kkv-szektor milyen formában fér hozzá az 
állami támogatásokhoz, állami innovációs lehetőségekhez. A mesterséges 
intelligencia fejlesztésére a kormányzat milyen forrásokat biztosít, 
mekkora értékben.

A magyar kormány költségvetési törvényeit megvizsgálva és összevetve a 
cseh költségvetési adatokkal, mondhatjuk, hogy a hazai kifejezetten 
állami támogatás centrikus, mind a vállalkozások, mind a családok 
szempontjából. A cseh nemzetgazdasági adatokból bővebb volumenű 
támogatáspolitika nem olvasható ki. Képtelenség is lenne, ismerve a 
magyar kormány bőkezű családtámogatási, gyermekre vonatkozó 
adókedvezményi és vállalati támogatási rendszerét. A versenyképességet 
mérő intézet nyilvános értékelései a nemzetközi hitelminősítők és a 
befektetők döntéseinél is meghatározóak. Ha gyenge, romló egy országról 
kialakított kép, úgy a befektetések nehezebben jönnek, több letelepedési 
támogatást kérnek a kormánytól, az államkötvényeket drágábban, magasabb 
kamaton jegyzik le, amely az adófizetőket terheli.
Hol a probléma?

Ha már ennyire bőkezű a magyar költségvetés támogatási rendszere, miért 
ennyire gyenge a versenyképességünk? Ad 1) a tudásvolumen nemzetközi 
szintű előállítása, és a vele történő gazdálkodás a magyar tudomány 
fellegvárában vitatható színvonalú. Sőt, kifejezetten gyenge. És csak ez 
a kevéssé színvonalas akadémiai teljesítmény-színvonal tud lecsorogni az 
egyetemekre, a kiképzett szakembereken keresztül pedig a vállalatokhoz. 
Ad 2) ráadásul, az akadémiai limitált képességek főleg a kormányzat 
nemzetközi és belpolitikai térben való lejáratására fordítódnak.

A tudás fontosságát a hozzáadott érték termelésében meghatározónak 
tartom. Ezért kiemelt jelentőségű, hogy egy adott ország tudományos 
elitje versenyképes legyen.

A nemzetközi térben is mérhető tudományos kutatásokkal és azok minőségi 
nemzetközi (D1, Q1–Q4) folyóiratokban való megjelentetésével komoly 
problémák vannak Magyarországon.

A fejlődés dinamikája alacsony, mind a nemzetközi élmezőnyhöz, mind a 
hasonló fejlettségű feltörekvő országokhoz, mind a szomszédos 
országokéhoz képest. 20 év alatt a Magyarországról kikerülő kiemelkedő 
nemzetközi színvonalú publikációk számát még a 2,5-szeres mértékre sem 
sikerült feltornázni, noha ebben az MTA tagjainak, az elviekben 
legmagasabb tudományos besorolással rendelkezőknek kellene az élen 
járniuk. Miközben mi az akadémikusaink alacsony teljesítőképességét 
szenvedjük, Kínában 1528 százalékra, Kolumbiában 1890 százalékra, 
Iránban 3983 százalékra, Malajziában 2237 százalékra, Szaúd-Arábiában 
1896 százalékra emelték a minőségi közleményvolument, a növekményt és 
értelemszerűen a mögöttük álló minőségi kutatásokat is. De még 
Romániában is 554 százalékos a növekmény, Csehországban 419 százalékos, 
Törökországban 722 százalékos. (Lásd részletesebben az 1. sz. táblázatban.)
Scimago rangsor időbeli változása 2000-2020
Fotó: Scimago

És akkor mélyedjünk el a részletekben! Vizsgáljuk meg a magyar tudomány 
fellegvárának, a Magyar Tudományos Akadémia akadémikusainak 
teljesítményeit. Mit adnak ők hozzá a privilegizált, legmagasabban 
pozicionált tudományos helyzetükből adódóan a magyar nemzetgazdaság 
versenyképességéhez?

Nemzetközi tudománymetriai adatbázisokból megállapítható, hogy

az MTA teljes tagsága jelentősen gyengébb teljesítményű, mint egy 
nemzetközi, hasonló státuszú és korintervallumú aktív kutatói állomány.

A nemzetközi átlag 39 százalékán állnak, vagyis az átlagszínvonal 
egyharmadán. Tehát az átlagos színvonaltól is kétharmad választja el 
őket. Hangsúlyozom, a tudományos deficitet nem a világ legjobbjaihoz 
számoltam, hanem „csak” az átlaghoz.

A vizsgálat alá vont teljes akadémikusi kör 2020 és 2024 között, tehát 
öt év alatt átlagosan 1 db saját cikket publikált, azaz olyat, amely 
esetében az akadémikus a vezető szerző és legalább Q rangú lapban. Hát 
ez katasztrofálisan kevés. De ha az akadémikusi kör összes közleményét 
elemezzük, és a vezető szerzőségtől, illetve nemzetközi Q rangú lapokban 
való megjelentetéstől eltekintünk, úgy

egy akadémikus évente mindössze 2,2 cikket jelentetett meg.

Ez a kevésbé szorgalmas huszonéves egyetemi tanársegédek szintje, a 
PhD-tanulmányokat folytató hallgatók színvonala. A tanulmányaik 
befejezéséhez azonban ez a 2,2 cikk korántsem elég, hogy PhD-doktorok 
lehessenek, még nekik is többet kell teljesíteniük. A doktori 
fokozatszerzési eljárásokban ugyanis az aktívan közreműködő, zsűriző 
akadémikusok ennél többet várnak el tőlük. Mondhatni, többet követelnek 
meg a PhD-hallgatóktól, mint saját maguktól. Ez így nincs rendjén, 
mármint az akadémikusokkal.

Vizsgáljuk meg azokat az úgynevezett top 1 százalékos, nemzetközileg a 
legmagasabban minősített szakfolyóiratokat, a bennük megjelent 
közleményeket, amelyeket a világban a legtöbbet hivatkoznak, és 
amelyekben a magyar akadémikusok vezető szerzők (lennének). A magyar 
akadémikusok itt is igazán kirívóan gyenge teljesítményt produkálnak. A 
számolás eredménye, hogy

egy magyar akadémikus 10 év alatt átlagosan 0,4 cikket ír. Tehát 25 év 
alatt sikerülhet egy olyan igazán világszínvonalú publikáció, a mögötte 
álló kutatási eredményt megjelenítve, amely már nemzetközi mércét 
jelenthetne.

Tovább vizsgálva ugyanebben a 10 évben a tudományos osztályokba sorolt 
akadémikusok teljesítményét, úgy egyre könnyedébben érthetjük meg, hogy 
Magyarország gazdasági versenyképességének, előbbre jutásának mi is a fő 
problémája. A közgazdászokból és jogászokból álló IX. osztály átlagos 
teljesítménye csak 0,26 tanulmány, egy negyed cikk, vagyis nekik 40 év 
kell ahhoz, hogy olyan cikket írjanak, amelyet a top 1 százalékban 
(kiemelkedő folyóiratokban) idézzenek. Megjegyzem, a társadalomtudomány 
másik meghatározó ága az irodalom- és nyelvtudományok, amely osztály 
akadémikusai még ennél is kevesebbet, 0,11 kiemelkedő nemzetközi cikket 
írnak 10 év alatt, vagyis 100 év alatt képesek egy világszínvonalú 
tudományos közleményt megjelentetni. Eszerint 1925-óta magyar 
irodalomtudósok nemzedékei várták volna a mostaniaktól, hogy legalább 1 
darab világszinten ismert cikkük legyen, ám ezt sem sikerült 
teljesíteniük. De ne legyünk szigorúak, az angol gyepet is állítólag 400 
évig kellett locsolni, hogy a fogalommá vált igazi angol gyep legyen belőle.

Persze az irodalom és nyelvtudomány akadémikusain kívül vannak magyar 
orvos, fizikus, matematikus és más élő és élettelen tudományhoz tartozó 
MTA-tagok is, akik egy kicsit azért jobban teljesítenek, de hát az 
összesített akadémiai átlag: 25 évet kell várni az MTA-tagság köréből, 
hogy a világszintet közelítsék, legalább egy világszínvonalú cikket 
írjanak.

A leírtakból következik, hogy

a Magyar Tudományos Akadémia akadémikusai a nemzetközi teljesítmény-, 
illetve tudásversenyben, tudományos életteljesítmény-produktumban és 
minőségben jelentősen lemaradtak.

A hasonló tudományterületeken aktív azonos korú nemzetközi kutatók 
átlagos teljesítményéhez viszonyítva a magyar akadémikusok 39 százalékon 
állnak. Vagyis a magyar akadémia tagjai 61 százalékkal gyengébb 
tudományos teljesítményűek, mint a világátlag. Hangsúlyozom, nem a 
topnál gyengébbek 61 százalékkal, hanem az átlagnál. És mint tudjuk, a 
versenyképes gazdaság, a versenyképes tudás nem a közepes fejlettséget, 
átlagos teljesítményt jelenti. A nemzetközi Scopus és MTMT (Magyar 
Tudományos Művek Tára) adatbázisok alapján elvégzett vizsgálatok az 
egyes tudományterületi osztályokra nézve még borúsabb képet festenek. A 
magyar jogász-közgazdász akadémikusi teljesítmény a világátlaghoz képest 
12,17 százalékon áll. Az irodalmároké hasonló még, de ők talán a GDP-t 
annyira közvetlenül nem fejlesztenék, mint a gazdaság- és jogtudományok 
marcona tudósai.

Ha a magyar akadémikusokat az átlagos százalékos output alapján 
vizsgáljuk, és más hazai alacsonyabb fokozatú, de hasonló 
tudományterületű és korú kutatókkal összevetjük, elmondhatjuk, hogy az 
eredményeik alig jobbak az országos átlagnál, egy átlagos, hasonló korú 
nem akadémikus magyar kutatóhoz képest. De emeljük ki, hogy az irodalom- 
és nyelvtudományt művelő akadémikusok színvonalát, amely a szakterületen 
dolgozó nem akadémikusok átlagát sem éri el, vagyis irodalom és 
nyelvtudományokkal foglalkozó alacsonyabb tudományos besorolású nem 
akadémikus kutatók szintje alatt állnak. Adódik a kérdés, akkor miért ők 
az akadémikusok?

Változóak az egyes akadémiai szakterületi osztályok teljesítményei, 
azokon belül vannak kimagasló, nemzetközi hírű kutatók is, de ezen 
kevesek teljesítményeit bizony lehúzzák a gyengén vagy alig teljesítők. 
Ám a jog, gazdaság, de az irodalom- és történelemtudományok területén is 
a helyzet változásokért kiált.

A filozófia és történettudományok akadémikusai a világátlag 25,33 
százalékán állnak. Az átlagtól is 75 százalékkal lemaradva.
Kis magyar körkép – 2 esettanulmányon keresztül

Véletlenszerű mintavétellel két magyar akadémikusjelölt tudományos 
publikációs teljesítményét vizsgáltam meg a IX. osztályból. Abból a 
célból, hogy az ország nemzetközi versenyképességét, jó hírét, a kedvező 
befektetői döntések előidézését mennyiben szolgálják. Vizsgáltam azt, 
hogy kutatásaik mennyire tudományosak, világszínvonalúak. Tettem ezt 
azért is, mert ugyan a IX. osztály akadémikusainak kétharmada nemzetközi 
térben mérhető tudományos munkát nem folytat, és még az aktívabbak 
teljesítményeit beleszámolva is gyengébbek 87,83 százalékkal a világ 
átlagos szintjénél, de azt reméltem, hogy a jelöltek, az utánpótlás 
talán aktívabb, eredményesebb.

Akadémikusjelölt 1. A korlátlan politikai hatalom (félre) használatával 
foglalkozik, értsd a magyar gazdasági kormányzással összefüggésben, sőt 
kifejezetten arra vonatkozóan. Még pontosabban a 2010 utáni gazdasági 
irracionalitásokkal, gazdasági populizmussal, már ami a jelen 
viszonyainkat illeti, őszerinte, az ő szemszögéből. Veretes gondolatai 
köre a gulyáskommunizmusból a gulyáspopulizmusba való zuhanás. A 
szocialista tervgazdaság és a polgári kormány gazdaságpolitikája közötti 
párhuzamokat vázolja. Diktatúra mindkettő, a hatalommal való visszaélés. 
Körülötte egy kutatói csoport formálódott, akik hasonló, az ország 
megítélésére kedvezőnek nem mondható stílusban, sokszor a tudományos 
terminológiát mellőző módon írnak. A mintaként kiválasztott jelölt ért 
el eredményeket. Jó esélye van, hogy az MTA tagja legyen. Külföldön is 
hivatkozták, olvasták már mintegy 200-an, így a magyar kormányt 
populizmussal, korlátlan hatalomvággyal, helytelen gazdaságpolitikával 
illető nézeteit a svájci IDM hitelminősítő is érdeklődve fogadhatta. A 
HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatban dolgozik, továbbá egy alapítványi 
egyetemen főállásban, és egy állami egyetemen, ahol 2020-tól kiemelt 
ösztöndíjú kutatóprofesszor. Volt, illetve van lehetősége, hogy a 
közgazdász- és államtudományi hallgatók ezreit tanítva befolyásolja a 
tanain, könyvein keresztül. A CEU-hoz több szálon kötődött. A független 
módszerű és eredményt generáló kutatómunka joga megilleti az 
akadémikusjelöltet, de hogy ez miért történik háromszoros állami 
finanszírozásban, az adófizetők pénzéből? Logikus, elfogadható választ, 
magyarázatot nem látok. Költségvetési forrásból miért támogatják 
országimázs-romboló – egyébként rosszindulatot árasztó – tevékenységét? 
Talán az esettanulmányban szereplő akadémikusjelölt felettesei, 
kutatóintézet igazgatói erről bővebb felvilágosítást adhatnak, de 
elgondolkodhatnának a saját felelősségükön is.

Akadémikusjelölt 2. Kutatási területe napjaink magyar valósága, amelyet 
ő populizmussal és tekintélyelvű jelzőkkel illet. Írásai sok esetben, 
még ha az MTA akadémikusok által legjobb hazai kategóriába gondolt 
magyar nyelvű folyóiratokban jelennek is meg, inkább 
tudománynépszerűsítőek. Ezer szállal kötődik a magyar kormány gazdaság- 
és tudománypolitikáját belföldön és külföldön kritizáló liberális 
értelmiségi körhöz. Sőt, maga is emblematikus alakja e csoportnak. 
Ugyancsak a CEU-hoz kötődött. Tiltakozott a kutatási hálózat MTA alóli 
kiszervezése miatt, Orbán Viktor miniszterelnököt elmarasztalók, az 
akadémiai közgyűléstől távol tartók egyike. Akadémiai bizottsági elnök. 
Fő harcosa az akkumulátorgyárak magyar gazdaságból való kiiktatásának. 
Noha tudjuk, hogy ez egy kényszer, de az akkumulátorgyárak 
Magyarországra hozása mégiscsak segít a foglalkoztatáson, ha alacsony 
szinten is, de hozzáadott értéket termel, nemzetközi termelési láncba 
kapcsol bennünket. Azzal a szemponttal pedig nem foglalkozik az 
akadémikusjelölt, hogy miért nem igényesebb, magasabb hozzáadott értékű 
külföldi működő tőke jön be az országba. Noha a választ tudhatná, 
akadémikusjelölt 1-gyel egyetemben, miszerint mert a gazdasági 
tudományos életet évtizedeken át liberális körével egyetemben nem 
engedték a megfelelő irányba fejlődni, ezzel a vállalati-államháztartási 
körbe, de főleg a családokhoz a korszellemhez nem illeszkedő nézetek, 
módszerek lekerülését (átfolyását) évtizedek óta gátolják. Még a 
villanyszerelők lapjában is megosztja gondolatait. Nemzetközi tudományos 
elismertsége az MTMT adatbázis szerint ugyan már mérhető, de a külföldi 
szakfolyóiratokban megjelent írásaira a hivatkozók kétharmada az 
egyetemi szobatársaiból, liberális magyar eszmetársaiból kerül ki. Jó 
esélye van – ha fennmaradnak ezek a torz akadémiai viszonyok –, hogy 
akadémikus legyen.

Summázva e fejezetet,

a magyar gazdasági és társadalmi versenyképesség alakításával, 
szervezésével, szabályozásával kapcsolatos Gazdaság- és Jogtudományok 
Osztályának közössége, akadémikusai és a kontraszelektivitás által oda 
előbb-utóbb bekerülők bizony nem szolgálják megfelelően Magyarország 
előbbre jutását,

sőt kifejezetten ellene vannak. Nem igazodnak a magyar nemzetgazdaság 
gyakorlatához, a gazdaságpolitikai váltáshoz. Hát ezért is kerülünk mi 
egyre hátrább a nemzetközi versenyképességi rangsorokban. Ezért vannak 
EU-s kötelezettségszegési eljárások, európai bírósági perek ellenünk. 
Ezért van a magyar társadalom és vállalkozói kör meghatározó részében 
ellenállás, ellenszenv a magyar kormány politikájával szemben.
Mi a megoldás?

A magyar tudományos élet kútfőjének, a magyar gazdaság és társadalom 
legfőbb tudományos intézményében a Magyar Tudományos Akadémián az 
elmaradt rendszerváltozást végre kell hajtani.

Az akadémikusi tagság megújítását illetően:

     Az MTA teljes tagságát tudományos teljesítmények szempontjából 
felül kell vizsgálni. Azokat az akadémikusokat és MTA-doktorokat, akik a 
megfelelő nemzetközi tudományos normákat nem érik el, akadémiai 
tagságuktól meg kell fosztani, emeritus akadémikus cím használatát 
lehetővé tenni számukra. Az akadémikusi teljesítmények felülvizsgálata 
nemzetközi tudományos szakértők bevonásával történjen.
     A jelenlegi akadémikusok közül többen a kommunista rendszerhez 
kötődtek. Esetükben a nemzetbiztonsági átvilágítást, a III/3-as, 
III/2-es érintettséget meg kell vizsgálni.
     Az akadémikus tagság és bizottsági vezetők körében az ellenséges, 
az ország politikai-alkotmányos rendjét megdönteni szándékozó nemzetközi 
(NGO-) szervezetek és titkosszolgálatok befolyása erős, társadalmi 
veszélyességük jelentős. A Szuverenitásvédelmi Hivatalt a kapcsolati 
háló felderítésére, mélységének megállapítására haladéktalanul fel kell 
jogosítani.
     Az akadémikusságra, MTA-doktorságra, bizottsági tisztségekre 
méltatlanok tiszteletdíj-folyósítását le kell állítani, az MTA központi 
költségvetési finanszírozását felül kell vizsgálni.
     Széchenyi István szellemiségét megőrizve a Magyar Tudományos 
Akadémiát valóban a magyar érdekek szolgálatába kell állítani. 
Megújulásával szolgálja a tudást, a nemzetet és az egyetemes tudományt. 
Célja legyen, hogy hozzájáruljon az ország gazdaságának, társadalmának 
fejlődéséhez, a családok életfeltételeinek javításához, a tudásának és a 
képességeinek fejlesztéséhez. Az akadémiai és a tudományos élet 
kapcsolatára, a jogok és kötelezettségek meghatározására kétharmados 
törvényt kell alkotni. Az Alaptörvényben meg kell határozni a tudós 
testületek (MTA, MAB, HUN-REN, egyetemek) feladatait, működésük kereteit.
     Az Akadémia új szervezeti vezetőit, az új Akadémia-tagokat a 
jövőben az MTA közel 18 ezres köztestületi tagsága válassza, nem pedig 
másfél-két tucat alacsony teljesítményű, azonos politikai nézeteket 
valló („összeszokott”) szakosztályközösség, illetve a 11 osztály 365 
akadémikusa. A mintegy 18 ezres köztestületi tagság a magyar tudomány 
derékhada, akiket az akadémiai döntéshozatalba be kell vonni.
     A politikai megnyilvánulásoktól távol kell tartani az MTA tagjait, 
bizottsági tisztségviselőit. Erre törvény kötelezze őket. Működésüket a 
tudományos tevékenység kizárólagos végzésére koncentrálják.

Az MTA és a magyar tudományos élet megújítása érdekében:

     Az Akadémia maradjon meg a magyar tudomány fellegvára, de jogait a 
teljes köztestületi tagsága által gyakorolja.
     A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatba került kutatóintézetek nem 
kerülhetnek vissza a Magyar Tudományos Akadémiához, az akadémiai 
osztályok irányítása alá. Számolni kell a reformok végrehajtásának 
időigényességével, látni kell azt, hogy a HUN-REN kutatóintézeteiben 
máig erős MTA-befolyás érvényesül. A feudális jellegű hűbéri láncok máig 
meghatározóak. A még „falakon belül lévő” akadémikusok teljesítményei 
általában alacsonyak, így maguk közé csak jellemzően olyanokat fogadnak 
be, akiknek eleve alacsony a teljesítményük, másrészt a 
tudománypolitikai-ideológiai nézeteikhez közel állókat. Így a viszonylag 
alacsony teljesítményű feltörekvő nemzedék jobb eséllyel pályázhat a 
bekerülésre, mint a magasabb teljesítményűek, mint az esetleg más 
szakterületi tudományos nézeteket vallók. Ebből adódóan a gyenge 
akadémikusi teljesítmény újratermelődését meg kell akadályozni.
     A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatban, illetve más kutatói 
szervezeti entitások esetében következetes követelménymutatókat kell 
felépíteni. Az állam kizárólag kutatási közszolgáltatási szerződések 
keretében, pályázati alapon folyósítson a kutatási tevékenység 
ellátásához szükséges forrást. A teljesítményalapú bérezés váltsa fel az 
eddig normatív, havi – sokszor teljesítmény nélküli – kutatói 
bérkifizetési gyakorlatot. A kutatási közszolgáltatási szerződések az 
állam részéről fogalmazzák meg az elvárt tartalmú, minőségű és indokolt 
kutatások körét, finanszírozási módját. A kutatások a magyar társadalom 
érdekeit szolgálják, társadalmát, gazdaságát építsék.
     Az élő- és élettelen tudományok kutatóintézeteihez mérten is 
kirívóan alacsony teljesítményű irodalom- és nyelvtudományok, történelem 
és filozófia, legfőképpen a gazdasági és jogász kutatóintézeteket 
felsőoktatási intézethez kell telepíteni, a HUN-REN szervezeti köréből 
kiemelni. Egyetemi költségvetésen belüli kezelésükre belső szabályokat 
alkotni, finanszírozásukat teljesítmény alapokra, közszolgáltatási 
szerződésekre alapozni. Kutatási tevékenységük színvonala miáltal a 
világléptékben nem érvényesült, az egyetemi tudományos életet még 
szolgálhatják.
     A fenti, társadalom- és bölcsészettudományi kutatóintézetek 
semmilyen módon nem kerülhetnek vissza az MTA jogi-gazdasági, 
történettudományi-filozófiai és irodalomtudományi osztályainak, 
bizottságainak felügyelete alá. Az MTA vezetésének erre irányuló kérését 
el kell utasítani. Az akadémiai osztályok akadémikusainak 
teljesítményszínvonala, tudománypolitikai gyakorlata negatív hatásokat 
gyakorolna a kutatóintézetek munkájára.
     A Magyar Tudományos Akadémia gazdálkodásának ellenőrzésére az 
Állami Számvevőszéket haladéktalanul fel kell kérni. Az Akadémia 150 
főre felduzzasztott központi adminisztrációs létszámát a feladatok 
szintjéhez kell csökkenteni. Az akadémikusok és családtagjaik 
üdültetését, jóléti juttatásaik, teljesítmény nélküli apanázsaik körét 
újra kell szabályozni. A jövőre tervezett akadémiai beruházásokat csak a 
tényleges indokoltság alapján lehet engedélyezni, illetve az állami 
pénzt lefolyósítani.
     A magyar tudományos élet új bástyájává kell emelni a Magyar 
Akkreditáció Bizottságot. A tudományos teljesítmények mérésében és 
megítélésében az egyetemi tanárok kinevezésében az MTA-befolyást teljes 
mértékben fel kell számolni. A professzorok kinevezése előtt vizsgált 
publikációs teljesítmények mérésénél az MTA által kiadott tudományos 
folyóiratlistákat figyelmen kívül kell hagyni. A MAB alkosson új, igazán 
tudományos folyóiratlistát, és az eljárásaiban az egyetemi tanári, 
egyetemi, kari, doktori iskolai akkreditációk során ezeket alkalmazza. A 
megtépázott akadémikusi tisztség és MTA-doktori cím nem jelenthet előnyt 
a felsőoktatási intézmények oktatói karának teljesítményértékelésében.
     Az egyetemek tudományos erőforrás központ jellegét indokolt tovább 
erősíteni. Az MTA jelenlegi tagjainak befolyását az egyetemi doktori 
képzésekben fokozatosan fel kell számolni. A MAB által megítélt 
professzori címek, majd a későbbiekben létrehozandó professzori 
kategóriák – a francia minta alapján – legyenek a magyar tudományos élet 
fokozatai. A MAB ennek bevezetésére dolgozzon ki feltételrendszert.

A szerző közgazdászprofesszor.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének 
álláspontját.
-- 

Üdvrivalgással:
KEA.