[Grem] A KGB egy Spiegel-interjú miatt tette el láb alól a szovjet főtitkár magyar tolmácsát?

2025. Jún. 23., H, 11:18:06 CEST

Közvetlen ismeretségi körömben mesélte valaki akkor, hogy az illető gyereke (ismerősöm középiskolás ösztálytársa) az osztályban a gyilkosság előtt elmondta, hogy az apja balesetet fog szenvedni.

Gy.

On Mon, 23 Jun 2025, KEA wrote:

> Date: Mon, 23 Jun 2025 10:54:13 +0200
> From: KEA <kea at turul.banki.hu>
> Reply-To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> To: GREM <grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
> Subject: [Grem] A KGB egy Spiegel-interjú miatt tette el láb alól a szovjet
>     főtitkár magyar tolmácsát?
> 
> A KGB egy Spiegel-interjú miatt tette el láb alól a szovjet főtitkár 
> magyar tolmácsát?
>
> Index, 2025.06.21. -- Sereg András
> https://index.hu/belfold/kihult_nyomon/2025/06/21/elbert-janos-irodalomtortenesz-siofok-baleset-emberoles-andropov-kgb-bunugy?token=de876e5ea8eeb7df3dd4b9941a947e6f
>
>
> Elbert János irodalomtörténész holttestére 1983 márciusában találták rá 
> a siófoki móló melletti alig hatvan centiméteres vízben. A 
> tévészereplései révén országszerte népszerű professzor halálát a 
> hatóságok balesetnek könyvelték el. Ezzel együtt máig eldöntetlen a 
> kérdés: balszerencsésen vízbe fulladt, vagy politikai gyilkosság 
> áldozata lett?
>
> Elbert János 1932. április 17-én született Budapesten. Az ELTE 
> bölcsészkarán 1955-ben orosz–lengyel szakon szerzett diplomát. 
> Nyelvzseninek tartották, anyanyelvi szinten beszélt angolul, oroszul és 
> lengyelül. Két évig a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) 
> Külkapcsolati Osztályán fordított, később pedig tolmácskodott. A 
> tehetséges fiatalembert 1956 októberében Jurij Andropov budapesti 
> szovjet nagykövet, későbbi pártfőtitkár mellé delegálták tolmácsként. 
> Erre az epizódra még visszatérünk.
> Edward Albee, a Nem félünk a farkastól című dráma írója, Elbert János, a 
> dráma fordítója és Sípos Tamás, a színdarab dramaturgja 1965-ben
> Edward Albee, a Nem félünk a farkastól című dráma írója, Elbert János, a 
> dráma fordítója és Sípos Tamás, a színdarab dramaturgja 1965-ben
> Fotó: Hunyady József / FORTEPAN
> Az ellentmondások embere
>
> Elbert megalapításától kezdve két évtizeden át munkatársa volt a 
> Nagyvilág című világirodalmi folyóiratnak. Rendszeresen tartott 
> műfordítói és irodalomtörténeti előadásokat az orosz-szovjet 
> irodalomról. Az ellentmondások embere volt. A 13 dioptriás szemüveget 
> viselő, kopaszodó, vékony testalkatú irodalmár remek retorikai 
> képességekkel rendelkezett. Az ELTE-n és a Színház- és Filmművészeti 
> Főiskolán imádták a tanítványai. Miután 1975-ben kinevezték a Magyar 
> Színházi Intézet igazgatójává, rendszeresen vendégszerepelt a tévében.
>
> A nézők hamar megkedvelték a nem túl előnyös megjelenésű professzort, 
> százezrek ültek le a képernyő elé, hogy megnézzék magával ragadó 
> irodalmi, művészeti eszmefuttatásait.
>
> Sokfelé megfordult élete során. Műfordítói szemináriumokat tartott, 
> orosz irodalomtörténetet tanított Szegeden és a fővárosban. A forradalom 
> leverése után többször járt a Szovjetunióban, ahol állítólag nemcsak a 
> hivatalos, rendszerhű írókkal, hanem titokban ellenzéki művészekkel is 
> kapcsolatot tartott. Angol nyelvtudása révén eljutott az Egyesült 
> Államokba, valamint Angliába is, ahová meg nem erősített értesülések 
> szerint magával vitte az orosz ellenzéki írók szamizdatjait is.
> „Mindjárt jövök!”
>
> 1983. március 9-én reggel bement a munkahelyére, a Magyar Színházi 
> Intézetbe, ahonnan nem sokkal délelőtt fél tíz előtt távozott. Előtte 
> még egy rövid telefonbeszélgetést folytatott egy ismeretlen személlyel, 
> majd közölte titkárnőjével: „Mindjárt jövök!”
>
> Annyira sietett, hogy még kopott aktatáskáját sem vitte magával. A 
> rendőrségi dokumentumok szerint taxiba szállt, a Magyar Rádióban gyorsan 
> magához vette a honoráriumát, ezt követően a Déli pályaudvarra ment, 
> ahol felszállt egy Siófok felé tartó vonatra. Az utazás nem volt 
> zavartalan, mert vágányzár miatt Székesfehérváron leszállították az 
> utasokat. Itt újra taxiba szállt, és a siófoki bányászüdülőhöz vitette 
> magát.
>
> A taxisofőr tanúvallomása szerint a kezében világos színű dossziét vagy 
> nagy méretű borítékot szorongatott, amitől egy pillanatra sem vált meg.
>
> Azt is megfigyelte, hogy utasa szinte folyamatosan az óráját nézegeti, 
> amit azzal magyarázott, hogy délután egykor kollégákkal találkozik a 
> bányászüdülőben. Hogy milyen kollégákkal, azt nem árulta el.
> Holttest a sekély vízben
>
> Innentől kezdve válik egyre zavarosabbá a történet. Csupán annyi 
> bizonyos, hogy pár percet a bányászüdülő recepciójánál időzött. A 
> szenvedélyes kávéfogyasztó hírében álló férfi kávét kért az ismerős 
> pincérnőtől. Az egyik verzió szerint a hölgy, aki a későbbiekben eltűnt, 
> és sohasem nyomoztak utána, a presszógép hibája miatt nem tudta 
> kiszolgálni, a másik változatban viszont kapott feketét, amelybe – a 
> legmeredekebb konteó alapján – éppen itt tehették bele azt a mérget, ami 
> nem sokkal később a rosszullétét és halálát okozta. Mindenesetre amikor 
> kilépett az üdülőből, és elindult a mintegy kétszáz méterre lévő móló 
> felé, újra az órájára nézett, ami 12 óra 55 percet mutatott. Ekkor 
> látták őt élve utoljára.
>
> Nehezen hihető, de senkinek sem tűnt fel délután egytől másnap délelőtt 
> fél tízig a siófoki móló melletti sekély vízben egy arccal lefelé lebegő 
> holttest és a mellette úszkáló néhány papírszázas. Végül egy kutyát 
> sétáltató nyugdíjas pár értesítette a rendőrséget.
> A siófoki móló melletti Krúdy sétány
> A siófoki móló melletti Krúdy sétány
> Fotó: Wikipedia
>
> Borbarát Béla rendőr ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság 
> bűnüldözési osztályának vezetője három hónappal később a Népszabadságnak 
> elmondta, hogy a boncolásnál méregnek, gyógyszernek, alkoholnak a 
> legcsekélyebb nyomát sem találták. De bűncselekményre utaló külsérelmi 
> nyomok sem voltak rajta. Az úgynevezett diatómavizsgálat megállapította, 
> hogy élve került a vízbe. (A diatóma- vagy kovaalgatesztet fulladásos 
> halál vizsgálatánál alkalmazzák. Amennyiben a diatómasejtek nagy 
> mennyiségben vannak jelen a testben, az a fulladásos halál 
> valószínűségét támasztja alá.) Karórája egy óra öt perckor állt meg. A 
> nyomozó szerint valószínűleg a nyálkás parti köveken csúszott meg, és az 
> óráját is ekkor ütötte bele a kövekbe. Arra a kérdésre, miért ment ki 
> azon a hűvös, szeles tavaszi napon a mólóra, az ezredes ezt válaszolta:
>
>     Elbert idegzsábában szenvedett, ami időszakosan roppant erős 
> fájdalmat okozott. Ezt ilyenkor hideg vízzel is enyhítette. Minden 
> valószínűség szerint ezúttal is hirtelen elfogta a fájdalom, kiment a 
> mólóra, hogy hideg vízzel lehűtse az arcát. Lemehetett a nyálkás kövek 
> közé, levette a szemüvegét, amit a vízből való kiemelése után a zsebében 
> találtunk meg, megcsúszhatott, és ebben a pillanatban eszméletét 
> veszthette, így eshetett a vízbe. A halál oka egyértelműen fulladás.
>
> Legalábbis így szólt a hivatalos verzió. Már önmagában az is gyanút 
> keltett, hogy az állampárt lapja, amely halálesetekről legfeljebb pár 
> sorban szokott beszámolni, Hogyan halt meg Elbert János? címmel több 
> mint hatezer karakteres interjút közölt a bűnüldözési osztály 
> vezetőjével. A cikk eredeti céljával éppen ellentétes hatást váltott ki: 
> tényleg hogyan halt meg Elbert János?
> Mit nem vizsgált a rendőrség?
>
> Ráadásul Elbert családjában tovább folytatódtak a különös halálesetek. A 
> professzor 19 éves fia, aki nagy nyilvánosság előtt többször is 
> kijelentette, hogy mindenképpen megtudja, kik ölték meg az apját, két 
> hónappal a balatoni tragédia után eltűnt, és a holttestét Tökölnél 
> emelték ki a Dunából. A férje és fia elvesztése miatt súlyos 
> depresszióba esett özvegy pedig másfél évvel később vetette le magát 
> belvárosi lakásuk körfolyosós gangjáról.
>
> Az Elbert János ügyében folytatott nyomozás eredménye nem nyugtatta meg 
> a közvéleményt. Az öngyilkosságot egyértelműen ki lehetett zárni, hiszen 
> az irodalmár nagy sietségében is retúrjegyet vásárolt a Déli pályaudvar 
> pénztárában.
>
> De a bűncselekmény gyanúját nem.
>
> Nem tudni, ki telefonált neki március 9-én reggel, ahogy azt sem, miért 
> kellett hirtelen hanyatt-homlok elviharzania. Nem tudni, miért kellett 
> Budapestről Siófokra utaznia. Nem tudni, hova tűnt, és mit tartalmazott 
> az a világos színű dosszié (nagy méretű boríték), amit a világ minden 
> kincséért sem engedett volna ki a kezéből. Nem tudni, hova tűnt el a 
> bányászüdülő pincérnője. Nem tudni, kivel vagy kikkel akart találkozni a 
> mólónál. Nem tudni, mi történt délután egytől másnap délelőtt fél tízig. 
> Nem tudni, miért nem tett tanúvallomást a holttestre rátaláló nyugdíjas 
> házaspár. Nem tudni, miért nem vizsgálták, meddig maradnak a víz 
> felszínén a papírszázasok, mielőtt elsüllyednének. Nem tudni, miért 
> nincs nyoma a siófoki mentőszolgálat, illetve a siófoki kórház 
> naplójában Elbert János nevű személynek. Nem tudni.
> Elbert János sírja Budapesten
> Elbert János sírja Budapesten
> Fotó: Wikipedia
> Nőnapi ajándék, leningrádi szerető
>
> Elbert János halálának magánéleti, illetve politikai szálai is lehettek. 
> Ami a magánéletit illeti, két főbb változat terjedt el:
>
>     Miklós György történész szerint Elbert egy hölggyel találkozott, 
> akinek nőnapi ajándékot vitt borítékban. Sokáig a nő és a boríték 
> létezése is kérdéses volt. Egészen addig, amíg az ügy kivizsgálására 
> kirendelt Kovács István rendőrkapitány kamerán kívül állítólag 
> elismerte, hogy megtalálta a szóban forgó asszonyt. A férjezett nő 
> kilétét vallomásáért cserébe titokban tartotta. A rendőrkapitány szerint 
> a tanú látta, hogy Elbert a vízbe esik, és belefullad.
>     Odze György újságíró szerint Elbertnek leningrádi szeretője volt, 
> és egy tőle kapott, orosz ellenzékiek szamizdat írásait tartalmazó 
> mikrofilmet akart kicsempészni nyugatra. A KGB ezt akadályozta meg, és 
> meggyilkolásával elrettentő példát szolgáltatott.
>
> Persze mindkét eset újabb kérdéseket vet fel: például a nőnapi 
> ajándékkal meglepett hölgy miért hagyta balesetet szenvedett hódolóját 
> húsz órán át holtan a vízben lebegni? A leningrádi szeretős történetben 
> pedig nehezen hihető: miért kellett egy politikailag kényes mikrofilmet 
> dossziéban (nagy méretű borítékban) elhelyezni, majd azt feltűnően 
> magához szorongatni? Miért nem vitte magával az aktatáskáját?
> Jurij Andropov tolmácsa
>
> A nőügyes változatoknál sokkal hihetőbb és részleteiben is meggyőzőbb az 
> 1956-os szál. Ennek felfejtésében is szerepet játszott Odze György, 
> akinek utóbb Elbert titkárnője elmondta, hogy 1983 márciusában a Spiegel 
> című tekintélyes, a kommunista rezsimekkel szemben különösen ellenséges 
> nyugatnémet hetilap nagyinterjút kívánt készíteni főnökével. Az 
> irodalmár többször is elhárította a felkérést, néhány nappal a halála 
> előtt azonban mégis beleegyezett.
>
> A Spiegel-ajánlat elfogadása azért válhatott végzetessé, mert nem sokkal 
> korábban, 1982 novemberében váltotta a szovjet kommunista párt főtitkári 
> székében az elhunyt Brezsnyevet az a Jurij Andropov, aki az 1956-os 
> forradalom idején budapesti szovjet nagykövet volt. Vagyis őmellé 
> delegálták októberben tolmácsként az akkor 24 éves Elbert Jánost.
>
> A kilencvenes években a brit külügyminisztérium irattárában bukkant rá 
> Odze az ügy szempontjából is fontos dokumentumra, a budapesti brit 
> nagykövet 1956. november 3-án kelt jelentésére:
>
>     Értesüléseim szerint Edward T. Wailes amerikai és Jurij Andropov 
> szovjet nagykövet egy Óra utcai villában tárgyalt Magyarország jövőjéről 
> és Nagy Imre sorsáról. Wailes megerősítette, hogy Washingtonnak nincs 
> szándékában beavatkozni a magyar ügyekbe.
>
> Ez volt az a megbeszélés, amin Elbert tolmácsolt. A KGB, amely ennél 
> kevesebbért is eltett már embereket láb alól, egyáltalán nem lehetett 
> biztos abban, hogy az új főtitkárt kompromittáló egykori egyeztetés nem 
> kerül szóba a tervezett Spiegel-interjúban.
> -- 
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>