[Grem] Schiffer András: Politikai piramisjáték

[Rita Kunsay-Sipos]

"Egy ország szuverenitása ott kezdődne, hogy csökkenti kiszolgáltatottságát
a tőle független globális piaci folyamatoktól. (...) A Diákhitel Központ
volt vezérigazgatója minden olyan jellemzővel bír, amely miatt sokan méltán
utálják a NER-lovagokat. Személye karikatúrája az elmúlt tizenöt év
politikai-gazdasági rendszerének. Különösen nyugtalanító a politikai
kultúra elmozdulása egy olyan irányba, amelyet nyugodtan nevezhetünk
weimarizálódásnak. Németországban ugyanis az 1930-as évek elején a
weimarizálódásnak nem az antiszemitizmus volt a megkülönböztető ismérve: az
csupán következménye lett egy tömeges döntésnek, amelyben választók milliói
mondtak le a döntéseikért viselt felelősség következményeiről. ' - interjú
a Magyar Demokrata
<https://www.facebook.com/demokrata.hetilap?__cft__[0]=AZXvE1kWLTY0-ahGD2BKfreDKtbQOWSQUtceIKOkSNk9V3cuL832UW1xgn5Wg3A5juHNBBSgk_6beLTNKLmW2hK-pduGLYWw_8aHBYJlQ_-2s7RO9l4aK808XW0PNiWvBlri-f9bqDto8fhWt2QyRDjNcz0gPs01LUPdItduG4vy7vJJKN1BCviWkxWHLXwLIuLxadNBPGKUe_oTqY5_ORl3Ow7PfHkwmGKWQR4RvC9DGw&__tn__=-]K-R>
ban!
lejjebb az egész cikk:
https://demokrata.hu/magyarorszag/politikai-piramisjatek-998097/?fbclid=IwY2xjawKqfS5leHRuA2FlbQIxMQBicmlkETFBNm91aFRmSFhyTFlwRUJCAR69B_acLYAt8wwGsffkGq9eRthADjEFcYwpB8bcXJTzuoy5IBPa2vl3-OP8bA_aem_iDsFvpruAug6kAkh-zojVw

„Ha a kormány képes lesz konjunktúraérzetet teremteni, könnyedén
biztosíthatja a győzelmét”Politikai piramisjátékMagyar Péter valójában a
reményt árulja, egy pszichózis keretében, amely politikai piramisjátékként
épül fel. Márpedig egy politikai piramisjátékot beszavazni a legfőbb
hatalomba minden országra nézve pusztító következményekkel járhat – mondta
a Demokratának Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, az LMP
alapítója, akivel a politikai pszichózis jelenségéről, az uniós források
megvonásának valódi okáról, valamint arról beszélgettünk, milyen gazdasági
és társadalmi tényezők befolyásolják a 2026-os országgyűlési választások
végkimenetelét.
Magyarország <https://demokrata.hu/magyarorszag/> / 2025.05.31.

– Mi dönti el a 2026-os választásokat?

– 2025 második felében az emberek konjunktúraérzetének erősítése lesz a
legfontosabb kérdés. Az Orbán-kormány 2010 óta talán ebben a ciklusban
teljesít a leggyengébben. Jelenleg általános sikertelenségérzet
tapasztalható, amely hatással van az emberek egzisztenciális kilátásaira.
Ha a kormány képes lesz konjunktúraérzetet teremteni, könnyedén
biztosíthatja a győzelmét, ellenkező esetben nyílt lesz a választás. A
Fidesznek 2010 óta minden választás előtt volt egy jól kommunikálható
története, amely világosan megmagyarázta a politikát napi szinten nem
követőknek is, miért érdemes még négy évig hatalmon tartani őket. 2013-ban
a rezsicsökkentés komoly kihívást jelentett az ellenzéknek. Bár sokan okkal
bírálták, a választók számára egyszerű és vonzó üzenet volt. 2017-ben a
határkerítés építése és a megnövekedett biztonságérzet rendezte át a
választói táborokat, a korábbi nagy MSZP-s szavazóbázis jelentős részét
ekkor nyerte meg magának a Fidesz. 2021-ben a válságkezelés és a
visszapattanás voltak a választások meghatározó tényezői, nem a háború
réme. A kérdés az, hogy 2025-ben a Fidesz képes lesz-e jól eladható
üzenetet megfogalmazni, amely meggyőzi a választók többségét arról, hogy
érdemes támogatniuk a folytatást. Bár a korrupciós tematika ritkán döntő
tényező, bizonyos helyzetekben komoly hatása lehet. Ha a társadalomban
általános frusztráció és kedvezőtlen gazdasági kilátások uralkodnak, és
különösen a vállalkozások szintjén tapasztalható visszaesés, akkor az
emberek egyre inkább úgy érzik, hogy egy zárt elit elfalazza előlük a
továbblépés lehetőségét. Ilyenkor minden luxusautó, jacht vagy drága
öltözék hatványozottan rontja a kormány megítélését.

– Lát-e esély arra, hogy a gazdasági konjunktúraérzet javuljon?

– Ezzel kapcsolatban van bennem némi pesszimizmus. Bár a jelenlegi ciklus
kudarcai részben globális folyamatokhoz köthetők, valójában több évtizedes
kormányzati mulasztás áll a háttérben. Az elmúlt harmincöt évben nem
történt érdemi lépés Magyarország függőségének csökkentésére sem a
termelési struktúrában, sem az energiarendszerben. A termelő ágazatokban a
multinacionális szektor túlsúlya nyomasztó, és a kormány gazdaságpolitikája
nagy mértékben összpontosít a német autógyártásra és a kelet-ázsiai
akkumulátorgyártó iparágra. Mivel a német autóipar nehézségekkel szembesül,
és az elektromos járműgyártásra sem járnak jó idők a világpiacon,
Magyarország gazdasági mozgástere erősen korlátozottá vált. Egy ország
szuverenitása ott kezdődne, hogy csökkenti kiszolgáltatottságát a tőle
független globális piaci folyamatoktól.
Korábban írtuk

A Tisza Párt megszüntetné a földalapú támogatásokat
<https://demokrata.hu/magyarorszag/a-tisza-part-megszuntetne-a-foldalapu-tamogatasokat-1002012/>
------------------------------

– Az Ukrajna uniós tagságáról szóló belpolitikai vita lehet döntő hatással
a választási eredményekre?

– Ukrajna uniós csatlakozása kétségtelenül sorskérdés Magyarország számára,
de nem tekinthető olyan politikai narratívának, amely választást dönthetne
el. Bár valóban lényeges, hogy a fegyveres konfliktus milyen feltételek
mellett ér véget, és az ország szempontjából ugyanolyan kulcsfontosságú
kérdés az is, hogy Ukrajna ne kerüljön közelebb se az Európai Unióhoz, se a
NATO-hoz. Ugyanakkor az emberek többsége nem közvetlenül nemzeti vagy
geopolitikai sorskérdések alapján hozza meg döntését a választásokon, hanem
sokkal inkább a saját élethelyzetéből kiindulva mérlegel. Ha a Fidesz
csupán ezt a témát helyezi a középpontba, az kevés lesz. Bár alapvetően
egyetértek a magyar kormány Ukrajnával kapcsolatos álláspontjával, mégis a
keleti szomszédot célkeresztbe tenni a kormányzati kommunikációban
lelkiismeretlenségnek tartom. Ha a kormány túlzottan éles hangot üt meg,
azzal fokozhatja a Kárpátalján élő őshonos magyar kisebbségre nehezedő
nyomást, amely akár fizikai atrocitások formájában is testet ölthet.

– Ön szerint mi a Magyar Péter-jelenség titka? Milyen tényezők járultak
hozzá gyors politikai térnyeréséhez?

– Az egész spektákulum az O1G és a kormánypropaganda szerelemgyereke.
2011-től Gyurcsány Ferenc és az akkor megalakuló DK a stratégiáját arra
alapozta, hogy az válik valódi ellenzéki erővé, aki a legharsányabban és a
legvisszataszítóbb stílusban támadja a kormányt és vezetőjét. Ez egy ideig
működött, hiszen a DK a radikális retorikával a kezdeti egy-két százalékos
támogatottságát 2022 után húszra növelte. Gyurcsány Ferenc azt hitte,
2026-ra az ellenzék vezető erejévé válik. A Gyurcsány Ferenc által
felhergelt politikai környezet, az évtizedes O1G-re­to­rika azonban olyan
szavazói közönséget hozott létre, amely már nem konkrét pártokhoz vagy
vezetőkhöz kötődik, hanem egy Orbán-ellenes identitás alapján szerveződik.
Ebben az új politikai térben már nem a logó számít, hanem az, hogy ki van a
kormány ellen. A másik oldalon a kormánypropaganda egybites
plakátszövegekre redukálódott, a nemzeti konzultáció primitív
kérdésfeltevésekre szűkült. Rogán Antal erre joggal mondhatná, hogy nézzük
meg, hány választást nyert a Fidesz azóta. Mindkét oldal rövid távon
igazolhatta saját stratégiáját, de ez nagyon könnyen visszaüthet, és
Gyurcsány Ferenc esetében vissza is ütött. A politikai közbeszéd lebutítása
hosszú távon egyik oldalra nézve sem marad következmények nélkül. A
Diákhitel Központ volt vezérigazgatója minden olyan jellemzővel bír, amely
miatt sokan méltán utálják a NER-lovagokat. Személye karikatúrája az elmúlt
tizenöt év politikai-gazdasági rendszerének. Különösen nyugtalanító a
politikai kultúra elmozdulása egy olyan irányba, amelyet nyugodtan
nevezhetünk weimarizálódásnak. Németországban ugyanis az 1930-as évek
elején a weimarizálódásnak nem az antiszemitizmus volt a megkülönböztető
ismérve: az csupán következménye lett egy tömeges döntésnek, amelyben
választók milliói mondtak le a döntéseikért viselt felelősség
következményeiről. Ha megkérdezünk egy kormánypárti szavazót, miért
támogatja a Fideszt, gyakran a kormányzati narratívát idézi. Mészáros
Lőrinc gazdagodására is talál magyarázatot. Bár nem kell vele egyetérteni,
leg­alább tudatosan megfogalmaz egy morális érvelést. Egy DK-s szavazó azt
mondja, Gyurcsány Ferenc alatt jobb volt. Ezt lehet vitatni, de önmagában
az tiszteletre méltó, hogy érvelése egyéni meggyőződésen alapul. Ugyanígy
egy Mi Hazánk-támogató is el tudja mondani, miért a nemzeti-radikális
narratíva mentén hozza meg választását. Talán még egy momentumos is képes
érvelni amellett, hogy a brüsszeli elvárások követése miért tekinthető
helyes politikai irányvonalnak. Ezekben közös, hogy a szavazók döntésüket
valamiféle koherens morális ítéletalkotással támasztják alá. Ehhez képest
ha egy Tisza-szimpatizánst megkérdezünk, miért szavaz Magyar Péterre,
gyakran azt a választ kapjuk, hogy csak az számít, hogy takarodjon a
jelenlegi kormány, és nem kíván felelősséget vállalni azért, milyen irányba
tart majd az ország egy kormányváltás után.

– Ön szerint mennyire tekinthető hitelesnek egy politikus, aki már
másodjára jelent be nagy horderejű leleplezést, de aztán az súlytalannak
bizonyul? Milyen következménye lehet ennek a politikai hitelességére és a
választói bizalomra?

– Ez súlyos diagnózis a magyar társadalomról, amelyért elsősorban az a
felelős, aki tizenöt éve kétharmados többséggel kormányoz. Rendkívül
aggasztó, hogy alapvető morális kérdéseket tömegek tolnak el magukról.
Döbbenetes, hogy a kormány bukását kívánók egy olyan politikus mögé állnak,
aki 2022-ben a Bálnában ünnepelte a negyedik kétharmadot. Amit az elmúlt
egy évben látunk, az leginkább egy politikai piramisjátékra hasonlít:
valódi tartalom nélküli építkezés. Azoknak, akik az elmúlt másfél
évtizedben ellenzéki vezérként léptek színre, mind volt valamilyen
politikai attribútumuk, néhol jól azonosítható programpontjuk,
narratívájuk. Karácsony Gergely ügyesen lavíroz különböző politikai
frontvonalak és szereplők között, Botka Lászlónak több évtizedes
polgármesteri tapasztalata van, Mesterházy Attilának nemzetközi
kapcsolatrendszere, Dobrev Klára pedig kiemelkedő politikai
fegyelmezettséggel és tapasztalattal rendelkezik. Még Márki-Zay Péterről is
elmondható, hogy személyes életútja bizonyos szempontból tiszteletre méltó,
még ha politikai teljesítményét a mérhetetlen kategóriába sorolom is.
Magyar Péter esetében sem szerethető karakterről, sem politikai
pályafutásról nem beszélhetünk, a tartalom meg végképp nem számít. Ő
valójában a reményt árulja, egy pszichózis keretében, amely politikai
piramisjátékként épül fel. Egyre többen csatlakoznak hozzá, kizárólag
azért, mert azt a személyt látják benne, aki képes leváltani Orbán Viktort.
Szimpatizánsai nem foglalkoznak a programjával, politikai vagy szakmai
tapasztalatával. Megjegyzem, mindkét oldali sajtó adós maradt önéletrajza
nyilvánosságra hozatalával. Azok, akik frusztráltak akár a gazdasági
sikertelenség, akár az elveszített elitpozíciók miatt, egyre inkább
hajlamosak mindent félretenni és kizárólag arra az érzésre támaszkodni,
hogy ha elegen hisznek benne, akkor valóban ő lesz az, aki képes legyőzni a
Gonoszt. Márpedig egy politikai piramisjátékot beszavazni a legfőbb
hatalomba minden országra nézve pusztító következményekkel járhat.

– A mérleg egyik oldalán a Tisza Párt ismeretlen politikai programja, míg a
másikon egy 2010 óta épülő kormányzati teljesítmény áll. Nem egyértelmű,
hogy mérleg nyelve inkább a korábbi eredmények felé billen, mint a jövő
bizonytalansága felé?

– A Fidesz helyében erre nem építenék. Orbán Viktor tisztában van azzal,
hogy a választópolgárok elsősorban az adott kormányzati ciklus
teljesítményét értékelik: mint mondtam, az 2010 óta a legsikertelenebb
volt. Természetesen csodák történhetnek 2025 második felében, de alapvető
problémát látok a magyar gazdaság szerkezetével kapcsolatban, és nem tűnik
úgy, hogy a miniszterelnök erre megfelelően reagálna. Emellett mind a
kormánypárt, mind az ellenzék politikai diskurzusa rendkívül
leegyszerűsített, gyakorlatilag egy valóságshow szintjére süllyedt, ami azt
eredményezheti, hogy a választók nem racionális mérlegelés alapján döntenek.

– Mi áll valójában az uniós források megvonásának hátterében? A
jogállamisági és korrupciós aggályok vezérlik a döntést, ahogyan azt az
ellenzék állítja, vagy csupán egy politikai játszma zajlik?

– A NER-ben a korrupciósnak hívott jelenségek már 2010 nyarán feltűntek,
akkor még Simicska Lajos nevével fémjelezve. Sorra terjedtek a történetek
arról, hogy Simicska Lajos és köre hogyan kerestek meg vállalkozókat,
szocialista kötődésű üzletembereket visszautasíthatatlan ajánlatokkal, hogy
nem kívánják-e eladni a cégüket. A magyar jogállamiság legnagyobb törése
nem az elmúlt pár évben, hanem a 2010. őszi alkotmánybírósági
jogkörszűkítéssel kezdődött. Ez az intézkedés alapjaiban változtatta meg a
rendszert, amely 1990 nyarára egy liberális jogállami struktúraként
formálódott ki Magyarországon. Különösen a posztkommunista térség többi
országához képest volt rendhagyó, hogy a kormányzati hatalommal szemben az
Alkotmánybíróság jelentette az egyetlen hatékony ellensúlyt. 2010. november
16-a óta alaptörvény-ellenes törvények lehetnek hatályban anélkül, hogy
létezne olyan közjogi szerv, amely az alaptörvény-ellenességet kimondhatná,
illetve azokat megsemmisíthetné. Ez önmagában jogállami deficit, hiszen a
jogalkalmazóknak alkalmazniuk kell az alaptörvény-ellenes jogszabályokat
is. Emiatt a jogállamiságot érintő kritikák Magyarországgal szemben okkal
és alappal merülhetnek fel. Mindig kerültem annak kijelentését, hogy a
demokrácia végét látom, ugyanakkor 2010. október 27-én én hirdettem meg az
első tüntetést a NER ellen és a jogállamiság védelmében. Ez az álláspontom
azóta sem változott. Azonban sem a Simicska-féle gazdasági hadműveletek,
sem az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése nem váltott ki erőteljes
reakciókat Berlin, Brüsszel vagy Washington részéről. Berlinben a
szektorális különadók érték el az ingerküszöböt, ekkor hirtelen megjelent a
narratíva, hogy Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. Az amerikai
kormányzat is csak 2011 második felében kezdett határozott kritikát
megfogalmazni Orbán Viktor kormányával szemben. A globális progresszív
hálózat hozzáállása a NER eredeti tőkefelhalmozódásához, illetve a
jogállamiságot érintő első jelentős csapásokhoz feltűnően hallgatag volt.
Nem emlékszem arra sem, hogy az Európai Parlament, a washingtoni kormányzat
vagy a berlini kancellária tiltakozott volna, amikor Mészáros Lőrinc az
első földrablásoknál megszerezte az első kiegészítőket a
szerszámostáskájához.

– Tehát tényszerűen nem igaz, hogy a forrásmegvonás mögött kizárólag
korrupcióellenes vagy jogállamiságot féltő fellépések állnának?

– Az uniós jogállamisági mechanizmus rendelete egyértelműen rögzíti, hogy
csak az Európai Unió pénzügyi érdekeit közvetlenül érintő jogállamisági
kérdések indokolhatják szankciók alkalmazását. Számos olyan konkrét
jogállamisági kérdés van, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak az unió
pénzügyi érdekeire, ezek azonban nem váltottak ki kifogásokat az Európai
Bizottság részéről. Érdekes módon a legsúlyosabb problémákról alig esik
szó. Például arról, hogy komoly bírói múlt nélkül is lehet valaki kúriai
döntéshozó olyan ügyekben, amelyek közvetlenül, jogerősen érintik a
forrásfelhasználást. Már önmagában is visszás, hogy Pfizer von der Leyen
hirtelen a korrupcióellenes harc élharcosaként lépjen fel, vagy az Európai
Parlamentben ott üljön az a német néppárti képviselő, aki miközben háborúra
uszít, saját Rheinmetall-részvényeire spekulál. Őket nem érdekli a
jogállamiság és a korrupció, az csak fedősztori. A forrásmegvonás arról
szól, hogy Magyarország az orosz–ukrán háború kérdésében nem csatlakozik az
atlantista fősodorhoz. Hozzáteszem, nagyon helyesen. Amint Orbán Viktor
feladná ellenállását, hirtelen rendeződnének a jogállamisági kérdések és a
korrupciós problémák is háttérbe szorulnának, ahogyan ez érdekes módon már
megtörtént Lengyelországban és Bulgáriában, Romániában pedig hivatalosan
nem is léteztek.

– Gyurcsány Ferenc lemondása hogyan alakítja át az ellenzéki térképet, és
milyen tényezők állhatnak lemondása hátterében?

– Gyurcsány Ferenc politikai karrierje valójában már korábban lezárult,
legkésőbb a 2024-es EP-választások estéjén. Távozásával Dobrev Klára és a
Demokratikus Koalíció újabb lehetőséget kapott a politikai túlélésre, hogy
a párt megtartsa pozícióját akár egy tíz százalék körüli eredményre is
esélyes pártként. Gyurcsány legutóbbi országjárása kijózanító lehetett
számára: sem az a csápoló O1G-s tömeg nincs már mögötte, amely 2021-ben még
őt istenítette, sem pedig a gyűlölködők, akik korábban tojással,
paradicsommal várták. Egyszerűen érdektelenné vált, és annak, aki az elmúlt
huszonöt évben ilyen magasságokat és mélységeket járt be, ez sokkoló élmény
lehetett. Családja is kalkulálhatott azzal, hogy az egyetlen esély a párt
számára az, ha ő teljesen eltűnik a politikai térképről. Egyre inkább úgy
néz ki, hogy aki sem a NER-t, sem annak karikatúráját nem kívánja
támogatni, az vagy a DK-ra, vagy a Mi Hazánkra tud voksolni.

– A miniszterelnök megalakította a Harcosok Klubját, amely a kormánypárti
szavazók digitális jelenlétét erősíti. Egyetért azzal, hogy a Fidesz
hátrányban van a digitális térben?

– 2018-ban így volt, bár akkor ennek kisebb volt a jelentősége. A 2019-es
önkormányzati választás Budapesten pedig egyértelműen a digitális térben
dőlt el, ahol a kormánypárt alulmaradt. Jelenleg az ellenzék, különösen a
Tisza Párt mozgósítási képessége jelentősen nagyobb, mint a Fideszé. 2010
óta nem fordult elő, hogy a választás előtti évben az ellenzék
szervezettebben és hatékonyabban tudja aktivizálni szavazóit, mint a
kormányoldal. A Fidesz most is a megszokott módon mozgósít, de az ellenzéki
mozgósítás erejének növekedése nyilvánvalóan kihívás elé állítja a
kormánypártot. Ebben a kon­textusban értelmezhető a Harcosok Klubja, amely
kifejezetten a Fidesz bázisának megerősítésére irányul. Ugyanakkor
felettébb kérdéses, hogy ez vonzó-e a kevésbé elkötelezett
Fidesz-szavazóknak.
Fotó: Demokrata/Vogt Gergely

– Mi a következő választás valódi tétje?

– Az, hogy Magyarország képes-e túllépni azon a politikai pszichózison,
amely folyamatosan növeli az erőszak-potenciált és megöli a racionális vita
lehetőségét. Számomra nyilvánvaló, hogy a kétharmados kormánytöbbségnek,
amely immár tizenöt éve nemcsak a politikai döntéshozatalt irányítja, hanem
meghatározza a média kereteit és a politikai diskurzus határait is, minden
tekintetben elvitathatatlan felelőssége van ebben.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250602/c33e2cb2/attachment.html>