[Grem] A Pázmány BTK dékánja egy a Kat.Egyh. tanításával ellentétes, a PPKE nevében publikált cikkről + a PPKE katolikus szellemiségéről

[Emoke Greschik]

HAVASI KATI júl.30-i küldeménye ide másolva:

Megint téved az új HVG-s cikkében a három pázmányos pszichológus
2025. július 30. 11:17

Ezúttal Kopernikuszról, Galileiről és Giordano Brunóról.
[image: Olvasási idő]
26 p
[image: Like]
27
[image: Dislike]
0
[image: Komment]
44
[image: Könyvjelző]Mentés
[image: Megosztás]
[image: null][image: Szilvay Gergely]
Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely>
Facebook

MEGINT TÉVED ÚJ HVG-S CIKKÉBEN  A HÁROM PÁZMÁNYOS PSZICHOLÓGUS, EZÚTTAL
KOPERNIKUSZRÓL, GALILEIRŐL ÉS GIORDANO BRUNÓRÓL
Azt írja a „három pázmányos pszichológus, Kengyel Judith Gabriella, Szondy
Máté és Zsila Ágnes új cikkében a HVG-ben („A pázmányos pszichológusok új
cikke: Korlátozhatja-e a vallás vagy a politikai korrektség a tudományt?”),
tévesen:

„A katolikus egyház különösen élen járt a tudományos cenzúra tradíciójának
meghonosításában. Kopernikusz könyvét például tiltólistára tette, miután az
Ószövetség egyes soraival ellentmondásba került, hogy a Föld kering a Nap
körül. Súlyosabb büntetést szenvedett el Giordano Bruno, aki Kopernikusz
elméletét továbbgondolva nemcsak azt állította, hogy a Föld kering a Nap
körül, hanem az univerzum végtelenségének gondolatát is felvetette. Mivel
nem volt hajlandó visszavonni tanait, a katolikus egyház inkvizíciója elé
kellett állnia eretnekségért, és máglyán megégették.

Galileo Galilei bolygó-megfigyelései ugyancsak szemben álltak a katolikus
egyház világnézetével, így a tudósnak nyilvánosan vissza kellett vonnia
tanait, könyveit pedig betiltották. A katolikus egyház nem kapkodta el
annak beismerését, hogy tévedett, ugyanis 359 év telt el, mire 1992-ben
visszavonta az ítéletet.”

Vegyük sorra a három pszichológus tévedéseit az egyház és tudomány
viszonyáról, Kopernikuszról Galileiről és Brunóról. Már csak azért is, mert
nem önhibájukból tévednek, a „felvilágosítás” ugyanis ezesetben történelmi
álhíreket terjesztett az egész nyugati társadalomban. Ez csak a fizetős
cikk eleje, lehetne a további állításaikkal is foglalkozni, de most ezekre
szorítkozom, mert így is hosszú lesz, és ezek elterjedt tévedések.

Az egyház és a tudomány

Edward Grant szerint a kereszténység alapvetően mindig is támogatta a
tudományt, és a modernitás tudományos forradalmának a keresztény középkor
teremtette meg az előfeltételeit. (The Foundations of Modern Science in the
Middle Ages Their Religious, Institutional and Intellectual Contexts,
Cambridge University Press, 1996, 168-206.)
J. L. Heilbron szerint pedig a katolikus egyház több pénzügyi és társadalmi
támogatást nyújtott az asztronómia kutatásának hat évszázad alatt, egészen
a felvilágosodásig, mint bármilyen más intézmény. (The Sun in the Church –
Cathedrals as Solar Observatories, Cambridge University Press, 1999, 3.)
Gerard M. Verschuuren pedig a tudományellenes egyház mítoszáról ír 2018-as
kötetében, melyben szétszedi a Galilei-, a Darwin-, a Teilhard de Chardin
körüli, a Hawking- és a Dawkins-mítoszt. (The Myth of an Anti-Science
Church, Angelico Press).
Végül igen kiváló, ókortól napjainkig és más vallásokra is kitérő történet
adja vallás és tudomány viszonya történetének Nicholas Spencer Magisteria:
The Entangled Histories of Science and Religion című műve (OneWorld, 2023),
mely kitér Galileire is.
Ugyanakkor a teológia is egy tudomány, aminek megvan a maga területe, amin
a természettudománynak nem sok keresni valója van – igaz, határterületek
vannak, ahol mindkettőnek van illetékességi köre.

Kopernikusz

Nicolaus Kopernikusznak 1543-ban, halála előtt jelent meg heliocentrikus
világképet tükröző munkája, a De revolutionibus orbium coelestium. Római
katolikus körökben Kopernikusz könyve a 16. század folyamán végig beépült a
tudományos tananyagokba. Például a Salamancai Egyetemen (mely a katolikus
tomista filozófia egyik központja volt) 1561-ben a csillagász hallgatók
által választhatott négy tankönyv egyikévé vált, 1594-ben pedig egyenesen
kötelezővé tették.
Persze ellenzői is voltak mindig, főleg protestáns oldalról, de nem csak.
Katolikus részről az ellenállás csak hetvenhárom évvel később kezdődött,
Galilei kapcsán. 1616. március 5-én az Index Kongregációja betiltotta
Kopernikusz munkáját „kijavításig”, és 1620-ban ezeket a javításokat
jelezték is. Kilenc mondatot, amelyekben a heliocentrikus rendszert
biztosnak ábrázolták, ki kellett hagyni vagy meg kellett változtatni úgy,
hogy az csak hipotézis legyen. Ezzel engedélyezték a könyvet. 1758-ban
Kopernikusz könyve formálisan is lekerült XIV. Benedek átdolgozott
Indexéről.

Azaz a három pszichológus állítása, hogy Kopernikusz könyve indexre került,
technikailag, mind puszta tény ugyan igaz, de valójában a történet sokkal
árnyaltabb volt, és ez csak egy rövid időszak volt.

Kopernikusz idejében egyébként volt másik két kihívója is az
arisztotelészi-ptolemaioszi világképnek. Johannes Kepler heliocentrikus
modellje szerint a bolygók inkább ellipsziseken mozognak, nem körökön – és
ez pontosabbnak bizonyult Galilei modelljénél. A másik a dán csillagász
Tycho Brache (1546-1601) geocentrikus modellje volt, ami szerint a Hold és
a Nap a Föld körül forog, a bolygók pedig a Nap körül. Ez a modell jól
magyarázta a Vénusz fázisait. Kopernikusz és Brache modellje matematikailag
azonos volt a kor megfigyelési lehetőségeit tekintve, és Brache modellje
belepasszolt az összes addigi ismeretbe, adatba, ezért az ő modellje csak
Newton 1687-es gravitációs elméletével került ki a pixisből.
Galilei
Az sem igaz, hogy Galileit 1992-ben rehabilitálták. Legalábbis számos másik
év pályázhatna joggal eme címre: 1741, 1758, 1835, 1939 és 1966.
118 évvel Galilei pere után, 1741-ben XIV. Benedek pápa kiadta Galilei
egész életművére az imprimaturt, kiadási engedélyt, beleértve az ominózus
Discorsit (Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról
és a kopernikusiról, 1632), melyet elláttak egy teológus előszavával, és
kicsit valóban cenzúráztak. A heliocentrizmust népszerűsítő munkák tilalmát
általánosságban 1758-ban oldotta fel az egyház. Formálisan 1835-ben vették
le az Indexről, a tiltott könyvek listájáról (Index Librorum Prohibitorum,
1560-1966) a Discorsit. XII. Piusz pápa 1939-ben „a vakmerő kutatók egyik
hőseként” emlegette Galileit. A II. Vatikáni Zsinat 1966-os, Gaudium et
spes kezdetű dokumentumában is „rehabilitálta” a tudóst.

Amit a három pszichológus 1992-ként emleget, az egy hosszabb, 1979-1992
közti folyamat vége volt. Szent II. János Pál pápa részéről, aki több
kijelentést is tett Galileire vonatkozóan. 1979. november 10-én Einsteinre
emlékezve mondott beszédet a pápa, kifejezve sajnálatát amiatt, ahogy „az
egyház emberei és szervezetei” kezelték Galileit, azt remélve, hogy „a
teológusok, tudósok és történészek az őszinte együttműködés szellemétől
lelkesítve mélyebben tanulmányozzák majd a Galilei-ügyet, és lojálisan
felismerik a sérelmeket, bármilyen oldalról is érkezzenek”.

Ezután 1981-ben felállított egy bizottságot, hogy kivizsgálják a
Galilei-ügyet. Majd 1983-ban is mondott egy beszédet, mivel ekkor volt
Galilei inkvizíció által vizsgált Discorsi című művének kiadásának 350.
évfordulója, s ebben nagyjából ugyanazokat a gondolatokat idézte fel, mint
előző beszédében, méltatva Galileit. A bizottság 1992-ben fejezte be a
munkát, a pápa azzal nyugtázta a dolgot, hogy a Galilei-ügy tanulság az
egyház számára.

Galileit nem égette el az inkvizíció, valójában három év házi őrizetre és
hét bűnbánati zsoltár heti egyszeri elmondására ítélték. A három évet
először a toszkán hercegeknél, majd barátja és tanítványa, Ascanio
Piccolomin sienai érsek vendégeként az érseki palotában, majd a Firenzéhez
közeli Arcetri professzori kúriájában töltötte le, végig szabadon
dolgozhatott és disputálhatott, a Mediciek havi nyugdíjából és a pápai
állam által folyósított járadékból élt élete végéig. Nem fedezte fel, hogy
a Föld gömbölyű, nem ő találta fel a teleszkópot, nem igazolta a
heliocentrizmust, nem hallgattatták el a tudományellenesek, nem dobált le
semmit a pisai ferdetoronyról és nem mondta, hogy „mégis mozog a föld”.

Miután Galilei 1633-ban Rómába utazott a perére, először a Medici-villában
lakott, majd őrizetbe vették: ezután „börtöne” egy heliocentrizmus-párti
kongregációs hivatalnok lakása volt, ahol öt szoba állt a rendelkezésére,
saját szolgálókkal, ingyen ellátással.
Ami az egész ügyet illeti: valójában elsősorban nem a hit és tudomány közti
ütközésről volt szó. Két természettudományos kozmológiai elmélet ütközött
(az arisztotelészi-ptolemaioszi és a kopernikuszi), mely persze érintette a
természettudomány és a teológia határterületeit is. Ez a vita egyházon
belüli vita is volt, mely a domonkosok és jezsuiták harcában fejeződött ki.
Galileivel többnyire a jezsuiták értettek egyet, s voltak magasrangú
pártfogói, hiszen a heliocentrikus elképzelésnek voltak támogatói az
egyházban.

1616-ban arra kérték Galileit, hogy elméletét hipotézisként tanítsa, amit
1632-ig be is tartott. Galileinek pártfogója vagy legalábbis jóakarója volt
az inkvizíció egyik vezetője is, Bellarmini Szent Róbert jezsuita bíboros.
Galilei tagja lett Rómában a Hiúzok Akadémiájának, „a világ első tudományos
társaságának, ami a természetfilozófiának szentelte magát” (Spencer), és
ami tele volt egyháziakkal. Méltatta őt V. Pál pápa is. A dominikánus
Campanella atya, aki éppenséggel Kopernikusz híve volt (nem volt a domonkos
rend sem teljesen egységes a kérdésben), 1616-ban írt egy levelet Galilei
védelmében, igaz, csak 1622-ben publikálta.
Bellarmini látta a kopernikuszi rendszerben a potenciált, úgy tartotta,
számos ponton jobban írja le a valóságot, mint Ptolemaioszé, de nem látta
bizonyítva, ezért csak hipotézisként tekintett rá.

Ma akármilyen úttörőnek és a valóság felfedezése irányába tett jó lépésnek
tekintjük is Galilei heliocentrikus világképét, a helyzet az, hogy magának
Galileinek még nem voltak döntő bizonyítékai, és kora természettudósai
közül alig valaki osztotta álláspontját, amit ekkor tézis helyett még csak
hipotézisnek lehetett tekinteni. Nem osztotta Galilei álláspontját a
felvilágosodás és a modern tudomány egyik nagy atyja, Francis Bacon sem.
A heliocentrizmus elleni egyik legerősebb érvet, mely a csillagok
mozgásával volt kapcsolatos, és már Arisztotelész is felvetette, pedig csak
1838-ban oldotta fel Friedrich Bessel.

Egyébként Galileivel több probléma is volt: kevés bizonyítékból messzemenő
következtetéseket vont le, jellemző volt rá a tudósi gőg, s ha
kifogásoljuk, hogy az egyháziak átlépték illetékességük határát, akkor be
kell látnunk, hogy ezt ő is megtette. Eleinte mindenki szimpátiáját élvezte
Rómában, sőt sokakat még meg is győzött, aztán elidegenített magától
mindenkit. Tycho Brache modelljéről meg nem volt hajlandó tudomást venni,
és igazából Keplerről sem. A fő probléma az egyháziak részéről nem azzal
volt, amit mondott, hanem ahogy mondta, hiszen Galilei is és az egyháziak
is katolikusok voltak, s mindkét fél hitt a Szentírás és a tudomány
összeegyeztethetőségében. Spencer úgy fogalmaz: „Galileiből csak a
ítélőerő, a tapintat és a szerénység hiányzott” (107.). Grassi atya, egy
jezsuita matematikus (még egy egyházi tudós!) úgy fogalmazott: Galilei
annyira hitt saját géniuszában, hogy nem tisztelt másokat.

A Discorsiban az addigi hagyományos világkép képviselőjét Simplicissimusnak
nevezte, és az illető eléggé hasonlított a pápára, VIII. Orbánra, aki
egyébként eddig Galilei barátja volt, és aki korábban Frederic Zollern
német bíborosnak azt írta, hogy a kopernikuszi tanok sosem voltak
eretneknek nyilvánítva, és soha nem is lehetnek, mivel nem jósolhatjuk azt,
hogy sosem kerülnek elő mellette még bizonyítékok.

Mint Verschuuren rámutat: az egyháziak közül nagyon sokan Galileivel azonos
színvonalú természettudósok voltak, és szívesen diskuráltak új
felfedezésekről, elméletekről. Már csak ezért sem volt az egyház
tudományellenes. Galilei azonban nyíltan Szentírás-értelmezésbe kezdett,
azaz laikusként a teológia területére tévedt ahelyett, hogy inkább
hallgatott volna erről a kérdésről. Persze ezen a ponton valóban átfedte
egymást teológia és természettudomány, utólag nézve kissé szerencsétlen
módon. Egyébként mind a katolikus Galilei, mind ellenfelei úgy gondolták,
hogy a Szentírás és a tudomány nem lehet egymással ellentétes. Például
Baronius bíboros már akkor is azt állította Galilei egy 1615-ös levele
szerint: a Biblia nem azt tanítja, hogy miként működnek a mennyek (az
egek), hanem hogy miként kerüljünk a mennybe.
Paul Feyerabend, a tudománytörténet és -elmélet anarchista fenegyerek a
módszer ellen írt híres munkájában azt állította, hogy akár arra is
juthatunk, hogy Galilei ellenfelei közelebb voltak az igazsághoz, mint
Galilei.

Galilei pere egyébként nagyon érdekes, beleértve a tudományos részleteket
is, érdemes utána olvasni, ajánlom Jáki Szaniszló bencés
tudománytörténésztől, számos amerikai egyetem tanárától A Galilei-ügy
tanulságai című kis füzetecskét (Kairosz, 2009). Jáki szerint egyébként,
bár nem volt kritikátlan a Galilei-korabeli egyházzal szemben, „VIII. Orbán
pápa és Bellarmini sokkal jobban értette Galilei tudományát, mint maga
Galilei”.

Nyilván az egész ügy sokkal hosszabb sztori, mint amit itt írtam, ezért had
ajánljak két könyvet Galilei ügyéről: Maurice Finocchiaro: The Galileo
Affair, University of California Press, 1989; Thomas Frederick Mayer: The
Trial of Galileo, 1612-1633, University of Toronto Press, 2012.

Giordano Bruno

Giordano Bruno egy okos kalandor volt, aki szerzetesként kezdte, de
mindenféle eretneknek számító teológiai nézeteket vallott élete folyamán.
Angliában összeütközésbe került az oxfordi professzorokkal, akikről azt
állította, többet tudnak a sörről, mint a görög nyelvről. Valóban elfogták
és sajnos az inkvizíció valóban elégette, miután sajátos tanait nem volt
hajlandó visszavonni.

Ugyanakkor egyáltalán nem azért végezték ki, mert azt állította, hogy a
Föld kering a Nap körül és hogy az univerzum végtelen, hanem teológiai
tévedései miatt, amelyek közt többek között a következők szerepeltek:
Krisztus nem Isten, hanem csupán egy szokatlanul ügyes varázsló, a
Szentlélek a világ lelke, az Ördög üdvözül, stb. Valójában Bruno
filozófiája egy inkoherens materialista panteizmus volt.

Persze így is elég szomorú, hogy kivégezték, meg egyáltalán az inkvizíció
elé került, de a három pázmányos HVG-s pszichológus állítása akkor is
téves.
Nyilván ma mások a sztenderjeink, és teljes joggal felvethető, hogy jó-jó,
lehet, hogy mindez igaz, de egyáltalán minek szólt bele az egyház, minek
volt inkvizíció, meg egyáltalán tiltott könyvek listája, stbstb. Ezek mind
jogos felvetések, bár a válasz összetettebb a puszta elutasításnál. A
reformáció után, a tudományos forradalom idején az egyház sokkal
érzékenyebb volt ezekre a kérdésekre, mint előtte és utána, és befeszült.
Sajnos ennek sok negatív következménye volt.

Mindez nem változtat azon, hogy a három pázmányos pszichológus, akik
bizonyára nagyon kritikus gondolkodónak tartják magukat, egyszerűen
felköhögte a közvéleményben elterjedt leegyszerűsítő, egyoldalú és hamis
információkat Kopernikuszról, Galileiről és Giordano Brunóról.
Emellett pedig úgy védik azokat, akik akkor megkérdőjelezték a bevett
tudományos konszenzust, az ariszotelészi-ptolemaioszi világképet (ez
ugyanis nem pusztán vallási álláspont volt, hanem addig az elérhető
bizonyítékok emellett szóltak), hogy a saját területükön, előző HVG-s
cikkükben (bár egyiknek sem igazán szakterülete az LMBTQ-kérdés) ignorálják
azokat, aki kikezdik az állítólagos „tudományos konszenzust”, felvetik
annak hibáit.
S még egy megjegyzés: a kereszténység nagyon is védhető racionális alapon,
bele kell olvasni például Edward Feser és Richard Swinburne munkáiba. Feser
szerint pedig a racionalitás mintája nem a kortárs természettudomány, hanem
a filozófia.

***
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250730/95c580c5/attachment.html>