[Grem] Jókai Mór, a gyapottermesztő | Hegyvidék újság

[Emoke Greschik]

 Jókai Mór élete végéig gyászolta a tragikus sorsú Rudolf trónörököst

A híres író korszakos uralkodót látott Rudolfban, a temetésére küldött
koszorúján csak ennyi állt: letűnt vezércsillagunknak.

https://mandiner.hu/belfold/2025/07/jokai-mor-elete-vegeig-gyaszolta-a-tragikus-sorsu-rudolf-tronorokost2025.
július 19. 18:22
[image: null]

Rudolf trónörökös számára a megszületése pillanatában kijelölte a katonai
pályát az apja, Ferenc József, aki ezrederangot adományozott az
újszülöttnek. Neveltetéséről az uralkodó anyja, Zsófia Friderika bajor
királyi hercegnő gondoskodott, az akkor 21 éves Erzsébet királynénak ebbe
nem volt beleszólása. A kisfiút szigorúan fogták, katonás neveltetésben
részesüls elvárták tőle, hogy hamar nyelveket tanuljon. 1863-ban a
Hölgyfutár is megírta, hogy

az 5 éves Rudolf *„a magyar nyelvet már folyékonysággal és jó
hangsúlyozással beszéli.” *

Tudni lehet azt is, hogy felnőttként kifejezetten taszította az a pompa,
ami körülvette a családját, és sokszor kritizálta az arisztokráciát, hogy
tagjai műveletlenek és lusták. A vadászat mellett a természettudományok és
az írás foglalkoztatta. 1878-ban egy könyve is megjelent német nyelven
Tizenöt nap a Dunán címmel, a 310 oldalas kötetben az úti élményeiről
számolt be.

A *„természettudományos”* érdeklődésébe aztán a hölgyek is belekerültek.
Több titkos és kevésbé titkos szeretője is volt, majd 1881 májusában, 23
évesen elvette feleségül a belga király lányát, Stefániát. Rudolf
monarchiapárti volt, a magyar önállósodási törekvéseket elvetette,
ugyanakkor egyáltalán nem volt ellenséges a magyarokkal, sőt többször is
kijelentette, hogy kedveli az országot. A trónörökös ismerte és kedvelte
Jókai regényeit, és el is mondta, amikor a híres író az udvarban
vendégeskedett:

*„Ön nagyon sokat írt már, s úgy látom, még többet is szándékozik írni. Én
sokat olvastam öntől!” *

1882-ben a Bálványosvár című Jókai-regényt a bécsi Wiener Allgemeine
Zeitung is folytatásban közölte. Ott olvasta Rudolf a részeket, és megkérte
Jókait, hogy az egész kéziratot küldje el neki, mert nincs türelme kivárni
a következő részt, szeretné egyben elolvasni. A magyar író később
személyesen, aláírva adta át a megjelent könyvet Rudolfnak. A fiatal, 22
éves Habsburg főhercegről így írt Jókai 1880-ban: *„A trónörökös magas,
deli termetű alak, arca nyílt, megnyerő tekintetű, az ifjúkorhoz oly jól
illő elpirulással.”*
A trónörökös 4 évesen és 21 esztendős korában. Forrás: Wikipedia

A trónörökös nagy álma volt egy részletes mű, amely bemutatja a Monarchia
összes vidékét.

Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című sorozat szerkesztésére
Jókai Mórt kérte fel, és nagy örömmel vette, mikor az író igent mondott.

Egy ideig úgy tűnt, gellert kap a vállalkozás, ugyanis a környezetéből több
olyan jelzést is kapott, hogy a kötetekben Magyarország ne szerepeljen
kiemelten, inkább Ausztria egy provinciájaként. Megkérdezte Jókait, hogy
ilyen körülmények között is vállalja e a szerkesztést, ám a magyar író
határozottan nemet mondott. A trónörökös viszont ragaszkodott Jókaihoz, és
elcsendesítette az udvari okoskodókat. Később többen is azt mondták Jókai
Mórnak, neki köszönhető, hogy megjelenhetett a könyvsorozat, ő erre
szerényen csak ennyit felelt:

*„Én csak a buzogány voltam a trónörökös kezében.”*

A főherceg rendszeresen részt vett a szerkesztőségi üléseken, nem egyszer
utazott ezért Budapestre. Hitt a monumentális vállalkozás sikerében, egy
alkalommal például ezt mondta a szerkesztőknek: *„Annak, mi a valódi
hazafiságra, és a szellemi lendületre van alapítva, sikerülnie kell, s
ezért egész megnyugvással tekinthetünk a jövő elé.” *Máskor pedig arra
hívta fel a figyelmet, hogy mindenki tegye bele az energiáját a
könyvsorozatba: *„Úgy fogjatok hozzá, hogy ha megkezditek, be is
fejezzétek.”*
A Rudolf által megálmodott könyvsorozat díszes címlapja. Forrás: Wikipedia

Nemcsak védnöke volt a könyveknek, hanem írt is, ott pedig alázattal
fogadott minden megjegyzést a szerkesztőktől. Egy esetben megtörtént, hogy
a szerkesztő szisztematikusan kihúzott egy szót az írásából. A trónörökös
tollat ragadott, és elegánsan fogalmazva kérte az elnézőbb
hozzáállást: *„Mindenkor
kijavította ön e szót: dickung. Egyszer megmaradhatna, mert egésze jó szó
és alkalmas buján tenyésző bokros helyek jellemzésére.” *Az is megesett,
hogy egy neves, de már idős osztrák szerzőtől száraz és érdektelen cikket
kapott a szerkesztőség.

Rudolf nem akarta megsérteni az agg írót, így azzal indokolta a cikk
visszaküldését, hogy valójában ő szeretné megírni azt a témát.

Rudolf nagy tisztelője volt Jókainak, ő pedig nem csupán a trónörököst,
hanem a művelt, széles látókörű, kiváló írót is látta benne. A kapcsolatuk
bensőségességére jellemző, hogy amikor 1886-ban elhunyt Laborfalvi Róza,
Jókai felesége, a trón várományosa egyből táviratot küldetett a megtört
Jókainak: *„Legbensőbb részvétünk a nagy szerencsétlenségben, mely önt
érte. Rudolf és Stefánia.”*
A trónörökös levele Jókainak, amelyet 1888-ban vetett papírra. Forrás:
Wikipedia

1889. január 31-én jött a döbbenetes hír, hogy a trónörökös előző nap,
csupán 30 éves korában meghalt. A lapok sokáig csak a halál tényét tudták
megerősíteni, így hamar találgatni kezdtek. A Pesti Hírlap három lehetséges
okot vázolt fel.

Egyik szerint párbajban ölték meg a trónörököst, a másik felvetés szerint
vadászat közben kapott halálos golyót, a harmadik változat pedig politikai
gyilkosságot emlegetett.

Hivatalosan egyik felvetés sem igaz. Az udvar azt közölte, hogy a
mayerlingi vadászkastélyában előbb lelőtte a szeretőjét, Maria von
Vetserát, majd maga ellen fordította a fegyverét. Jókai díszes koszorúja is
ott volt a temetésen, amelyen csak ennyi állt: *„Letűnt
vezércsillagunknak.”*
Jókai Mór portréképe 1887-ből. Fotó: MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum
gyűjteménye

Természetesen nekrológot is írt, amelyben nem fukarkodott a magasztaló
jelzőkkel: *„Ilyen lesz ő a közel, a távol, a messze jövőben: babérral,
majdan koronával a fején, vezérlő szelleme egy eszményi korszaknak.”* Az
írásból is kitűnt, nagy tehetségnek tartotta, és kiemelte azt is, a
trónörökös magyarul is megtanult. Jókai úgy gondolta, Rudolf a
világpolitikát is befolyásoló, korszakos politikus lesz a trónra lépése
után: *„Te fogsz lenni ez országnak második Korvin Mátyás királya. Álom
volt. Por és hamu minden!”* – írta nekrológjában. Lángeszű írónak tartotta,
mellette nagylelkű férfinak:

*„mint embert, lelkemből szerettem”*

– fogalmazott Jókai, majd így folytatta: *„Ebben a testben egy nagyra törő,
tettre vágyó hősnek a lelke lakott. Egyike volt ő azoknak az alakoknak,
akik hivatva voltak lett – világtörténetet csinálni.”* Jókai 1889 telén úgy
látta, Rudolf trónörököst nem felejti el az utókor, és értékelni fogja
emberi nagyságát, ám ebben nem lett igaza… Az újságok szerint amúgy Jókai
Mór a királyi családtól megkapta emlékbe azokat az aranygombokat, amelyeket
az ingjén viselt a trónörökös a halála napján. Az író szerint a gombok
hátoldalába a következő volt vésve: *„Hazádnak rendületlenül, légy híve, oh
magyar!”*

*Nyitókép: Rudolf trónörökös fotója. Két évvel a halála előtt készült.
Forrás: Wikipedia*

Következik: Jókai a forradalmár
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250719/40fb1bc0/attachment.html>