<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-article-page-title">Jókai Mór élete végéig gyászolta a tragikus sorsú Rudolf trónörököst</h1><p class="gmail-article-page-lead">A híres író korszakos uralkodót látott Rudolfban, a temetésére küldött koszorúján csak ennyi állt: letűnt vezércsillagunknak.</p><p class="gmail-article-page-lead"><a href="https://mandiner.hu/belfold/2025/07/jokai-mor-elete-vegeig-gyaszolta-a-tragikus-sorsu-rudolf-tronorokost2025">https://mandiner.hu/belfold/2025/07/jokai-mor-elete-vegeig-gyaszolta-a-tragikus-sorsu-rudolf-tronorokost2025</a>. július 19. 18:22</p><div class="gmail-article-page-social"><span class="gmail-article-page-social-interactions"></span></div><img class="gmail-article-page-thumbnail gmail-aspect-ratio-16:9" alt="null" src="https://cdn.mandiner.hu/2025/07/ZeVfC9lENj4AHiSMYS-4arJtQOYPbpv9dQUdSuP01Hw/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2QyN2MwMGU3YWZmYTRmNDJiYmNjZjQ4MjRlOTNhMmYy.jpg" width="471" height="265" style="margin-right: 0px;"><span></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p>Rudolf
trónörökös számára a megszületése pillanatában kijelölte a katonai
pályát az apja, Ferenc József, aki ezrederangot adományozott az
újszülöttnek. Neveltetéséről az uralkodó anyja, Zsófia Friderika bajor
királyi hercegnő gondoskodott, az akkor 21 éves Erzsébet királynénak
ebbe nem volt beleszólása. A kisfiút szigorúan fogták, katonás
neveltetésben részesüls elvárták tőle, hogy hamar nyelveket tanuljon.
1863-ban a Hölgyfutár is megírta, hogy </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>az 5 éves Rudolf <i>„a magyar nyelvet már folyékonysággal és jó hangsúlyozással beszéli.” </i></p></div></span><p>Tudni
lehet azt is, hogy felnőttként kifejezetten taszította az a pompa, ami
körülvette a családját, és sokszor kritizálta az arisztokráciát, hogy
tagjai műveletlenek és lusták. A vadászat mellett a természettudományok
és az írás foglalkoztatta. 1878-ban egy könyve is megjelent német
nyelven Tizenöt nap a Dunán címmel, a 310 oldalas kötetben az úti
élményeiről számolt be. </p><div id="gmail-Mandiner_normal_content_7_1" class="gmail-ads_show_ad_title" style="text-align:center;margin-top:10px;margin-bottom:10px"><div id="gmail-google_ads_iframe_/22652647,23273789910/Mandiner_normal_content_7_0__container__" style="border:0pt"></div></div><p>A <i>„természettudományos”</i>
érdeklődésébe aztán a hölgyek is belekerültek. Több titkos és kevésbé
titkos szeretője is volt, majd 1881 májusában, 23 évesen elvette
feleségül a belga király lányát, Stefániát. Rudolf monarchiapárti volt, a
magyar önállósodási törekvéseket elvetette, ugyanakkor egyáltalán nem
volt ellenséges a magyarokkal, sőt többször is kijelentette, hogy
kedveli az országot. A trónörökös ismerte és kedvelte Jókai regényeit,
és el is mondta, amikor a híres író az udvarban vendégeskedett: </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p><i>„Ön nagyon sokat írt már, s úgy látom, még többet is szándékozik írni. Én sokat olvastam öntől!” </i></p></div></span><p>1882-ben
a Bálványosvár című Jókai-regényt a bécsi Wiener Allgemeine Zeitung is
folytatásban közölte. Ott olvasta Rudolf a részeket, és megkérte Jókait,
hogy az egész kéziratot küldje el neki, mert nincs türelme kivárni a
következő részt, szeretné egyben elolvasni. A magyar író később
személyesen, aláírva adta át a megjelent könyvet Rudolfnak. A fiatal, 22
éves Habsburg főhercegről így írt Jókai 1880-ban: <i>„A trónörökös magas, deli termetű alak, arca nyílt, megnyerő tekintetű, az ifjúkorhoz oly jól illő elpirulással.”</i></p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2025/07/jGdPe-E5qJwn6zQ__g0z2t4GGLdd1_5_N2z3zPzrxmE/fit/1000/605/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzAwOWRmOTZmZDMzOTQzMzI5MDUxZTUyMDVhNGUzMGI3.jpg" alt="" width="471" height="285" style="margin-right: 0px;">A trónörökös 4 évesen és 21 esztendős korában. Forrás: Wikipedia<p>A trónörökös nagy álma volt egy részletes mű, amely bemutatja a Monarchia összes vidékét. </p><div id="gmail-Mandiner_normal_content_7_2" class="gmail-ads_show_ad_title" style="text-align:center;margin-top:10px;margin-bottom:10px"><div id="gmail-google_ads_iframe_/22652647,23273789910/Mandiner_normal_content_7_1__container__" style="border:0pt"></div></div><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Az
Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című sorozat szerkesztésére
Jókai Mórt kérte fel, és nagy örömmel vette, mikor az író igent
mondott. </p></div></span><p>Egy ideig úgy tűnt, gellert kap a
vállalkozás, ugyanis a környezetéből több olyan jelzést is kapott, hogy a
kötetekben Magyarország ne szerepeljen kiemelten, inkább Ausztria egy
provinciájaként. Megkérdezte Jókait, hogy ilyen körülmények között is
vállalja e a szerkesztést, ám a magyar író határozottan nemet mondott. A
trónörökös viszont ragaszkodott Jókaihoz, és elcsendesítette az udvari
okoskodókat. Később többen is azt mondták Jókai Mórnak, neki köszönhető,
hogy megjelenhetett a könyvsorozat, ő erre szerényen csak ennyit
felelt:<i> </i></p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p><i>„Én csak a buzogány voltam a trónörökös kezében.”</i></p></div></span><p>A
főherceg rendszeresen részt vett a szerkesztőségi üléseken, nem egyszer
utazott ezért Budapestre. Hitt a monumentális vállalkozás sikerében,
egy alkalommal például ezt mondta a szerkesztőknek: <i>„Annak, mi a
valódi hazafiságra, és a szellemi lendületre van alapítva, sikerülnie
kell, s ezért egész megnyugvással tekinthetünk a jövő elé.” </i>Máskor pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki tegye bele az energiáját a könyvsorozatba: <i>„Úgy fogjatok hozzá, hogy ha megkezditek, be is fejezzétek.”</i></p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2025/07/mMCm0KD_gAhY8furMM_L7jmgoHDKy5ol2u2Tvx2qjGo/fit/1000/639/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2U5OTk5Mjk1Y2QzYjRkNzc5ZjdiZDU5NWU1YmRiODkw.jpg" alt="" width="471" height="301" style="margin-right: 0px;">A Rudolf által megálmodott könyvsorozat díszes címlapja. Forrás: Wikipedia<p>Nemcsak
védnöke volt a könyveknek, hanem írt is, ott pedig alázattal fogadott
minden megjegyzést a szerkesztőktől. Egy esetben megtörtént, hogy a
szerkesztő szisztematikusan kihúzott egy szót az írásából. A trónörökös
tollat ragadott, és elegánsan fogalmazva kérte az elnézőbb hozzáállást: <i>„Mindenkor
kijavította ön e szót: dickung. Egyszer megmaradhatna, mert egésze jó
szó és alkalmas buján tenyésző bokros helyek jellemzésére.” </i>Az is megesett, hogy egy neves, de már idős osztrák szerzőtől száraz és érdektelen cikket kapott a szerkesztőség. </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Rudolf
nem akarta megsérteni az agg írót, így azzal indokolta a cikk
visszaküldését, hogy valójában ő szeretné megírni azt a témát. </p></div></span><p>Rudolf
nagy tisztelője volt Jókainak, ő pedig nem csupán a trónörököst, hanem a
művelt, széles látókörű, kiváló írót is látta benne. A kapcsolatuk
bensőségességére jellemző, hogy amikor 1886-ban elhunyt Laborfalvi Róza,
Jókai felesége, a trón várományosa egyből táviratot küldetett a megtört
Jókainak: <i>„Legbensőbb részvétünk a nagy szerencsétlenségben, mely önt érte. Rudolf és Stefánia.”</i></p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2025/07/S61ByjRKbqaj2zSpRAC2JzUgq5tojPcyYt3l2ThABK0/fit/1000/722/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzJmMjQ3NjZkNDg5ODQzZThiMmNjMWYxZTlkZWQ0MTZk.jpg" alt="" width="471" height="340" style="margin-right: 0px;">A trónörökös levele Jókainak, amelyet 1888-ban vetett papírra. Forrás: Wikipedia<p>1889.
január 31-én jött a döbbenetes hír, hogy a trónörökös előző nap, csupán
30 éves korában meghalt. A lapok sokáig csak a halál tényét tudták
megerősíteni, így hamar találgatni kezdtek. A Pesti Hírlap három
lehetséges okot vázolt fel. </p><div id="gmail-Mandiner_normal_content_7_3" class="gmail-ads_show_ad_title" style="text-align:center;margin-top:10px;margin-bottom:10px"></div><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Egyik
szerint párbajban ölték meg a trónörököst, a másik felvetés szerint
vadászat közben kapott halálos golyót, a harmadik változat pedig
politikai gyilkosságot emlegetett. </p></div></span><p>Hivatalosan egyik
felvetés sem igaz. Az udvar azt közölte, hogy a mayerlingi
vadászkastélyában előbb lelőtte a szeretőjét, Maria von Vetserát, majd
maga ellen fordította a fegyverét. Jókai díszes koszorúja is ott volt a
temetésen, amelyen csak ennyi állt: <i>„Letűnt vezércsillagunknak.”</i></p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2025/07/PKuebYDMJIKZ6ww87pkddIMcY1hwwi2cqtICku-nw4o/fit/1000/626/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50Lzk1Yjg3OTAxNzFiZTRmZWQ4N2U5MGY3ZWUxNDFkYTBk.jpg" alt="" width="471" height="295" style="margin-right: 0px;">Jókai Mór portréképe 1887-ből. Fotó: MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye<p>Természetesen nekrológot is írt, amelyben nem fukarkodott a magasztaló jelzőkkel: <i>„Ilyen lesz ő a közel, a távol, a messze jövőben: babérral, majdan koronával a fején, vezérlő szelleme egy eszményi korszaknak.”</i>
Az írásból is kitűnt, nagy tehetségnek tartotta, és kiemelte azt is, a
trónörökös magyarul is megtanult. Jókai úgy gondolta, Rudolf a
világpolitikát is befolyásoló, korszakos politikus lesz a trónra lépése
után: <i>„Te fogsz lenni ez országnak második Korvin Mátyás királya. Álom volt. Por és hamu minden!”</i> – írta nekrológjában. Lángeszű írónak tartotta, mellette nagylelkű férfinak: </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p><i>„mint embert, lelkemből szerettem”</i> </p></div></span><p>– fogalmazott Jókai, majd így folytatta: <i>„Ebben
a testben egy nagyra törő, tettre vágyó hősnek a lelke lakott. Egyike
volt ő azoknak az alakoknak, akik hivatva voltak lett – világtörténetet
csinálni.”</i> Jókai 1889 telén úgy látta, Rudolf trónörököst nem
felejti el az utókor, és értékelni fogja emberi nagyságát, ám ebben nem
lett igaza… Az újságok szerint amúgy Jókai Mór a királyi családtól
megkapta emlékbe azokat az aranygombokat, amelyeket az ingjén viselt a
trónörökös a halála napján. Az író szerint a gombok hátoldalába a
következő volt vésve: <i>„Hazádnak rendületlenül, légy híve, oh magyar!”</i></p><p style="text-align:right"><i>Nyitókép: Rudolf trónörökös fotója. Két évvel a halála előtt készült. Forrás: Wikipedia</i></p><p>Következik: Jókai a forradalmár</p><div id="gmail-Mandiner_normal_content_7_4" class="gmail-ads_show_ad_title" style="text-align:center;margin-top:10px;margin-bottom:10px"></div></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p></p></div></span>
<br><br></div>