[Grem] Antoine de Saint-Exupéry: Egy mosoly mentette meg az életemet...

[Emoke Greschik]

Kedves Zoltán!  (ZOLTÁN LEVELÉT l. fent és lent.)
*Gyönyörű! Csodálatos! *
*Köszönjük szépen! *
Szeretettel,
a Lista, Emőke


On Sun, Jul 13, 2025 at 3:12 PM Zoltán Hámory <hamory.zoltan at gmail.com>
wrote:

> Ez a novella került ma szóba a Bosnyák téri templomban az "Irgalmas
> szamaritánus" prédikációja kapcsán:
>
> Egy mosolyba került az életem. Saint-Exupéry a spanyol polgárháborúban is
> részt vett a köztársaságiak oldalán. Ez az időszak ihlette „A mosoly” (Le
> sourire) című elbeszélését.
>
> A történet szerint ellenséges fogságba esett, és börtönbe zárták.
> Őrei rideg tekintetéből és a durva bánásmódból biztosra vette, hogy másnap
> kivégzik. Így gondolkodott az író:
> Nem volt kétséges, hogy halálra szánnak. Remegtem az idegességtől. A
> zsebeimben kutattam, hátha maradt valahol egy cigaretta a motozás után.
> Találtam is egyet, de reszkető ujjammal alig tudtam az ajkamhoz emelni.
> Ekkor ráeszméltem, hogy gyufám sincs, elvették tőlem. Cellám rácsán át az
> őrre néztem. Ügyet sem vetett rám. Végtére is ki törődik egy senkivel, egy
> hullajelölttel? Spanyolul kiszóltam neki:
> - Nem tudna tüzet adni, kérem?
> Felém pillantott, vállat vont, és odajött, hogy meggyújtsa a cigarettámat.
> Eközben a tekintetünk óhatatlanul találkozott. Ebben a pillanatban
> elmosolyodtam. Nem tudom miért tettem. Talán az idegességem miatt, talán
> azért, mert amikor testközelbe kerülünk valakivel, nehéz megállni a
> mosolygást. Akárhogy is, mosolyogtam. Ebben a másodpercben mintha egy
> szikra húzott volna ívet a két szív, a két emberi lélek között. Nyilván
> önkéntelenül az őr is viszonozta mosolyomat a rácson túlról. Már
> felparázslott a cigarettám, de ő ott maradt a közelemben, egyenesen a
> szemembe nézett, és egyre mosolygott. Én is tovább mosolyogtam, most már
> abban a tudatban, hogy nem egyszerűen egy börtönőrt, hanem egy embert látok
> magam előtt. A tekintete mintha új távlatokat nyert volna.
> - Van gyermeke? - kérdezte.
> - Igen, nézze - vettem elő a tárcámat, és idegesen kotorásztam benne a
> családi fotók után. Ő is előhúzta gyerekei képét, és arról beszélt, milyen
> jövőt tervez nekik. A szemem megtelt könnyel. Elmondtam neki mennyire
> félek, hogy nem láthatom többé viszont a családomat, nem láthatom felnőni a
> gyermekeimet. Az ő szemébe is könnyek szöktek. Hirtelen egy szó nélkül
> kinyitotta a zárka ajtaját, és némán kiengedett. Kivezetett az épületből,
> nesztelenül a kertek alatt, kikísért a városból. A település szélén
> elengedett, s továbbra is szótlanul, sarkon fordult és otthagyott. Egy
> mosoly mentette meg az életemet.
>
> Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944) francia író és pilóta.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250713/7fc525a0/attachment.html>