[Grem] Antoine de Saint-Exupéry: Egy mosoly mentette meg az életemet...

[Zoltán Hámory]

Ez a novella került ma szóba a Bosnyák téri templomban az "Irgalmas
szamaritánus" prédikációja kapcsán:

Egy mosolyba került az életem. Saint-Exupéry a spanyol polgárháborúban is
részt vett a köztársaságiak oldalán. Ez az időszak ihlette „A mosoly” (Le
sourire) című elbeszélését.

A történet szerint ellenséges fogságba esett, és börtönbe zárták.
Őrei rideg tekintetéből és a durva bánásmódból biztosra vette, hogy másnap
kivégzik. Így gondolkodott az író:
Nem volt kétséges, hogy halálra szánnak. Remegtem az idegességtől. A
zsebeimben kutattam, hátha maradt valahol egy cigaretta a motozás után.
Találtam is egyet, de reszkető ujjammal alig tudtam az ajkamhoz emelni.
Ekkor ráeszméltem, hogy gyufám sincs, elvették tőlem. Cellám rácsán át az
őrre néztem. Ügyet sem vetett rám. Végtére is ki törődik egy senkivel, egy
hullajelölttel? Spanyolul kiszóltam neki:
- Nem tudna tüzet adni, kérem?
Felém pillantott, vállat vont, és odajött, hogy meggyújtsa a cigarettámat.
Eközben a tekintetünk óhatatlanul találkozott. Ebben a pillanatban
elmosolyodtam. Nem tudom miért tettem. Talán az idegességem miatt, talán
azért, mert amikor testközelbe kerülünk valakivel, nehéz megállni a
mosolygást. Akárhogy is, mosolyogtam. Ebben a másodpercben mintha egy
szikra húzott volna ívet a két szív, a két emberi lélek között. Nyilván
önkéntelenül az őr is viszonozta mosolyomat a rácson túlról. Már
felparázslott a cigarettám, de ő ott maradt a közelemben, egyenesen a
szemembe nézett, és egyre mosolygott. Én is tovább mosolyogtam, most már
abban a tudatban, hogy nem egyszerűen egy börtönőrt, hanem egy embert látok
magam előtt. A tekintete mintha új távlatokat nyert volna.
- Van gyermeke? - kérdezte.
- Igen, nézze - vettem elő a tárcámat, és idegesen kotorásztam benne a
családi fotók után. Ő is előhúzta gyerekei képét, és arról beszélt, milyen
jövőt tervez nekik. A szemem megtelt könnyel. Elmondtam neki mennyire
félek, hogy nem láthatom többé viszont a családomat, nem láthatom felnőni a
gyermekeimet. Az ő szemébe is könnyek szöktek. Hirtelen egy szó nélkül
kinyitotta a zárka ajtaját, és némán kiengedett. Kivezetett az épületből,
nesztelenül a kertek alatt, kikísért a városból. A település szélén
elengedett, s továbbra is szótlanul, sarkon fordult és otthagyott. Egy
mosoly mentette meg az életemet.

Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944) francia író és pilóta.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250713/15e11d34/attachment.html>