[Grem] 'Gyermekvédelem vs. LMBTQ...' téma

[Emoke Greschik]

*Három pázmányos""katolikus"" LMBPTQ pszichológus oktatónak válaszol
Szilvay Gergely*
Téved a Pázmány három, HVG-be cikket író, LMBTQ- párti pszichológus oktatója

Ignorálják a nekik nem tetsző tudományos kutatásokat, amiket kilistázok
nekik.
2025. július 07. 22:25

Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely>
Facebook

„‘*Egy keresztény szellemiségű egyetem oktatóiként és pszichológusként
valljuk: minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű’ **címmel írt a
HVG-be
<https://hvg.hu/360/20250618_magyar-szivarvanycsaladok-lmbtq-elfogadas-kutatas-ppke-pszichologusok-velemeny-kengyel-judith-szondy-mate-zsila-agnes>
Kengyel Judith Gabriella, Szondy Máté és Zsila Ágnes, *a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézete pszichológus oktatói cikket a
HVG-be.

*A szerzők többek közt ezt írják*: ‘Legyen szó a Pride betiltásáról vagy a
homoszexualitásra utaló könyvek befóliázásáról, a jogkorlátozások
visszatérő indoka a gyermekek védelme. Ezzel szemben számos kutatás
igazolta, hogy *az azonos nemű és a heteroszexuális párok gyermekei között
nincs különbség az általános egészségi mutatók, a tanulás, az érzelmi
nehézségek és az azokkal való megküzdés terén*.’

Ha jól látom, *a cikkben összesen két kutatást linkelnek*. Hát, én többet
fogok felsorolni eme poszt végén.

Szomorú, hogy épp a Pázmány oktatói nincsenek tisztában a szakirodalom
egészével. Persze az is lehet, hogy elfogadják a progresszív tudósok azon
álláspontját, hogy azok a kutatások, amelyek nem igazolják elvárásaikat
(‘nincs különbség’), azok egyszerűen a ‘rossz tudomány’ termékei, vagy
áltudományos akármik. Ez azonban nem igaz.

Az általuk kifelejtett szakirodalom listája a poszt végén olvasható.

A Pázmányon 2020-ban megvédett doktori disszertációmban
<https://real-phd.mtak.hu/1078/1/Szilvay_Gergely_disszertacio.pdf> is
összefoglaltam a kutatástörténetet, ez benne van a disszertációm
könyvváltozatában is (*A melegházasságról. Kritika a klasszikus gondolkodás
fényében*
<https://szazadvegkiado.hu/termek/a-meleghazassagrol-kritika-a-klasszikus-gondolkodas-fenyeben/>,
Századvég, 2020).

*Számos kutatás van, ami ellentmond a három pázmányos pszichológus
álláspontjának*. A legtöbb vitát Mark Regnerus texasi szociológus
professzor 2012-es kutatása váltotta ki, akinek az ügyét összefoglaltam a
tavasszal a Valóság folyóiratban megjelent tanulmányom, melynek címe:
 *Mark Regnerus és a tudományos kirekesztés módszertana*

Az addig szociológussztárnak tartott Mark Regnerus és kollégái 2012-ben
jelentették meg hatalmas kutatásuk eredményét a Social Science Research
című tudományos folyóiratban (Q1, hat lektor) – ez az Új Családi Struktúrák
Tanulmánya (New Family Structures Study
<https://en.wikipedia.org/wiki/New_Family_Structures_Study>, NFSS).

A Regnerus-tanulmány arra jutott: negyven változóból 25-ben van jelentős
eltérés azoknál, akiknek édesanyja leszbikus kapcsolatban (is) élt, azokhoz
képest, akik stabil, hagyományos házasságban élő szülők gyermekeként, azaz
ép biológiai családban nőttek fel.

A meleg férfiak melegkapcsolatában felnevelt gyermekeknél ez a negyvenből
11-re igaz. Az ilyen gyermekek és fiatalok inkább hasonlítanak az egy szülő
által nevelt gyermekekhez. Az olyan változók kiszűrése után, mint a kor,
nem, nemzetiség, stb, az derült ki: a homoszexuális vagy leszbikus pártok
által nevelt gyermekek közt (akik az egyik fél korábbi, heteroszexuális
kapcsolatból származó biológiai gyermekei) később háromszor annyi a
munkanélküli, mint a hagyományos családokban nevelkedettek között, és
csaknem négyszer annyian szorulnak szociális segítségre. Azon fiatal
felnőtteknek, akiket olyan nő nevelt, akinek volt leszbikus kapcsolata, a
28 százaléka munkanélküli, szemben a hagyományos családban nevelkedettek 8
százalékával. Az első kategóriába tartozók 40 százaléka csalta meg
házastársát vagy élettársát, míg a második csoportba tartozóknak csak a 13
százaléka. Az első csoport 19 százaléka vett részt pszichoterápiás
kezelésen depresszió, aggályoskodás vagy épp kapcsolatai sikertelensége
miatt, míg a második csoportnak csak a 8 százaléka.

Aggodalomra adnak okot a kutatás korai szexuális iniciációra és
molesztálásra vonatkozó adatai, amelyek egyértelműen ellentétesek a 2010-es
National Longitudinal Lesbian Family Study (lásd később) eredményeivel. A
leszbikus anya által nevelt gyerekek 23 százaléka bevallotta, hogy
„szexuálisan érintette” őt az anya vagy annak partnernője; és 31 százalék
bevallotta, hogy szexre kényszerítették akarata ellenére. Ugyanez
vonatkozik a homoszexuális apa által nevelt gyerekek 25 százalékára. A
leszbikus anyák által neveltek 20 százaléka és a homoszexuális apa által
neveltek 25 százaléka nemi úton szerzett betegségben szenvedett.

A Social Science Research eme száma még két hasonló tanulmánynak adott
helyet. Paul Amato szociológus szerint Regnerus tanulmánya problémái
ellenére épp módszertani szofisztikáltsága miatt emelkedik ki, és
lényegében minden korábbi tanulmánynál jobb.

Loren Marks, a Louisianai Egyetem professzora pedig az Amerikai
Pszichiátriai Társaság (APA) által hivatkozott azon 67 kutatást vizsgálta
ugyanezen lapszámban (tehát Social Science Research, Q1), amely alapján a
szervezet problémamentesnek nyilvánította az azonos neműek kapcsolatának
keretei között való gyermeknevelést, és arra jutott, hogy a

 legtöbbjük megbízhatatlan módszerrel készült, azaz az APA komolytalan
kutatásokra alapozta álláspontját.

Az APA által hivatkozott kutatásoknál rossz volt a mintavétel, kicsik
voltak a minták, 26-nál nem voltak heteroszexuális kontrollcsoportok, ahol
voltak, ott gyakran egyedülálló anyákat használtak kontrollcsoportként, az
eredmények ellentmondásosak, hiányoznak a területileg és időben kiterjedt
vizsgálatok, valamint éppenséggel épp az APA által előirányzott
statisztikai követelményeknek sem felelnek meg. Többségük
felső-középosztálybeli, fehér leszbikus párok gyermekeit vizsgálta, és
egyik sem készített utánkövetést: nem vizsgálták, mi lesz a felnövő
gyermekekkel évek múlva. Azaz ezen tanulmányok nem megbízhatóak.

*Persze Mark Regnerus* *ellen megindult az úthenger, * áltudósnak
kiáltották ki, etikai eljárást indítottak ellene, *mivel a kutatása
eredményei* *nem igazolták* *a progresszív politikai elvárásokat*. A hat
lektorra, akik lektorálták kutatását, ráhívtak egy árva szupervízort,
Darren Sherkat szociológia professzort, akiről közben kiderült, hogy
minősíthetetlen hangnemben szokta ekézni a konzervatív meggyőződésű
tudósokat. De Regnerusnak a "botrány" után két könyve is megjelent az
Oxford University Pressnél, aligha lehet tehát átudósnak kikiáltani.

*Regneruséhoz hasonló eredményekre jutott például Paul D. Sullins *(Catholic
University of America) és Sotirios Sarantakos.

Sullins szerint átlagosan rosszabbul teljesítenek azon gyermekek, akik nem
élnek együtt mindkét biológiai szülőjükkel, akkor is, ha ketten nevelik
őket, és ez független a nevelőszülők iskolázottságától, etnikumától, s
attól is, hogy házasok-e vagy sem. (És a Demography – Q1 –, amiben
úgyszintén megjelentek az eredményei, semmilyen mérce szerint sem
predátorlap – ezt csak azért írom, mert az egyik megjelenési helyt
predátorlapnak kiáltotta ki az a kutató, akit kritizált.)

*Sotirios Sarantakos ausztrál kutató *például 174 iskolás gyermek
képességeit vizsgálta meg húsz területen. A legjobban a házas különnemű
párok, legrosszabbul a melegpárok által nevelt gyermekek teljesítettek.
(Children Australia, Q3-Q4)

*A* *Genderelmélet kritikája*
<https://www.libri.hu/konyv/szilvay_gergely.a-gender-elmelet-kritikaja.html>
című kötetemben külön fejezet foglalkozik azzal, hogy vajon tényleg
egyenlőek-e a a különféle családmodellek, és a szakirodalom alapján arra
jutok, hogy nem azok. Vannak persze az élet szülte kényszerhelyzetek.

Például svéd kutatók, akik 24, 1987 és 2007 közt megjelent tanulmányt
néztek át, amelyek összesen 22300 alanyt vizsgáltak, rámutattak, hogy azok
a gyermekek, akik együtt éltek a szüleikkel, édesanyjukkal és édesapjukkal,
kevesebb viselkedési problémával küzdenek. Az apáknak különösen is aktív
szerepük van a lányaik pszichológiai és fiaik viselkedési zavarainak
leküzdésében, csökkenésében. Az apával való folyamatos kapcsolat csökkenti
az esélyét annak, hogy a gyerek szembekerül a törvénnyel, erősíti a
kognitív képességeket, mint az intelligencia, a logika, és a nyelvi
fejlődésnek is hasznára van. A svéd uppsalai egyetem professzora, Anna
Sarkadi, aki az egyetem női és gyermekjóléti tanszékének tanára,
figyelmeztet: a pozitív apafigurával találkozó gyermekek jobbak a
tanulásban, és jobb kapcsolatot alakítanak ki mindkét nem képviselőivel. A
nők esetében a jó apa jobb partnerkapcsolatokhoz és jobb
mentális-pszichikai állapothoz vezet. (Sarkadi et al. 2008, Acta
Paediatrica, Q1)

Az apák és anyák közti, fent taglalt különbségeket számos más kutatás is
igazolja, s mindez nem meglepő, tekintve a női és a férfi gének, hormonok,
agy és psziché közti, a puszta anatómián jóval túlmutató különbségeket. Az
apák (és a hagyományos család) szerepét lebecsülők úgy tartják, nem az az
elsődleges, hogy kikből áll a család, hanem hogy mit nyújtanak a szülők.
 Azonban tévednek. 172 kutatás elemzése például meghatározó különbségeket
talált az anyák és apák szerepét illetően. Azaz

egy nő nem tud helyettesíteni egy apát, és egy férfi sem egy anyát.

(Lytton-Romney 1991. Psycholigical Bulletin, Q1)

És akkor még ide lehetne hozni az elvált szülők gyermekeit, a
nevelőszülőknél nevelkedőket és így tovább. Ezek lehetnek szükség szülte,
adott helyzetben jobb kényszermegoldások. Jellemző például az
örökbefogadott gyermekek esetében a biológiai szüleik utáni fokozott
érdeklődés.

Mint Schumm felhívja a figyelmet a könyvében, számos kutatás megkérdőjelezi
azt a bevett állítást, hogy a biológiai kapcsolat nem fontos a normális
fejlődéshez. (Pl.: Sullins 2015a, Reczek-Spiker-Liu-Crosne 2016,
Demography, Q1)

*A szakirodalom tehát minimum megosztott abban a kérdésben, hogy ‘minden
családmodell egyenlő’,* *meg hogy ‘minden szeretetre épülő kapcsolat
egyenértékű’. *

Walter Richard Schumm (Kansas State University) és Duane Crawford például
rámutatnak, hogy a szexualitás területén végzett társadalomtudományos
kutatások a probléma összetettsége miatt igen nehéz feladattal néznek
szembe, a kutatók módszertani problémákkal küzdenek, ráadásul befolyásolja
őket a saját értékrendjük. (Linacre Quarterly, Q2-Q4; Psycholigical
Reports, Q3, azóta Q2.) *Same-Sex Parenting Research: A Critical Assessment*
<https://www.amazon.com/Same-Sex-Parenting-Research-Critical-Assessment/dp/099568328X>
című kötetében Schumm a teljes kutatási anyagot megkritizálja, érdemes
elolvasni.

Schummék egy tanulmányban azt a következtetést vonják le:

‘Példák vannak arra vonatkozóan, hogy az alapvető, úgynevezett tények, mint
például, hogy hány gyermeket nevelnek fel azonos nemű szülők, teljesen
tévesek voltak; hogyan elfogadták a nem véletlenszerű, megfelelő mintákat,
jóllehet véletlenszerű nemzeti minták sok éve léteznek; hogyan sérültek a
mintatervek; és hogyan végeztek hibás statisztikai elemzéseket. Úgy tűnik,
hogy a politika szerepe sok esetben felülírta a tudományos józan észt és a
szabványszerű módszertani protokollokat, ezzel károsítva a
társadalomtudósok hitelességét, a társadalomtudomány területét és számos
társadalomtudományos szakmai szervezet integritását. Az ilyen gyengébb
kutatások általánosságban és a konkrét folyóiratcikk-eredményeket tekintve,
minthogy úgy tűnik, hogy

támogatják a politikailag korrekt célkitűzéseket, a tudomány olyan
megközelítésének alkalmazását sugallják, amely szerint a cél igazolja az
eszközöket, amely megközelítés végső soron aláássa a társadalom
társadalomtudományba vetett bizalmát és az ilyen hibás kutatásokon alapuló
bírói döntéseket.’

(Schumm-Crawford 2015)

Az esetleg valaki arra gondolna, hogy oké, de a nem heteró párok gyermekei
a diszkrimináció és el nem fogadás miatt teljesítenek rosszabbul, akkor a
válaszom az, hogy ez az állítás sem biztos, hogy tartható. (Ujma 2022,
Psychiatria Hungarica)

Mindemellett felhívnám a három pszichológus figyelmét

*a társadalomtudományban, és főleg a pszichológia tudományában
*jelentkező *progresszív
torzítás*ra

(Nathan Honeycutt és Lee Jussim kutatásai, pl. Psychological Inquiry, Q1).

*Egyébként a Pázmány szabályzata szerint az oktatók fele katolikus kell
legyen, a többieknek pedig a munkaszerződésükben el kell fogadniuk az
egyetem katolikus értékrendjét*. A három pszichológus valóban kért
publikálási engedélyt, amit valóban meg is kaptak, ám a kérelmükben
teljesen más téma szerepelt – csak ha már a 444 ezen méltatlankodik
<https://444.hu/2025/07/04/fegyelmit-inditott-a-pazmany-harom-pszichologus-ellen-mert-kialltak-amellett-hogy-minden-szeretetre-epulo-kapcsolat-egyenerteku>,
érdemes megemlíteni ezt a momentumot. Idézem a kérelmet. ‘1. téma: az
altruista, odaforduló attitűd egészségvédő hatása a vallásos hit tükrében.‘
‘2. téma: a tudomány és hit kapcsolata. Elemezzük, hogyan jelenhet meg a
hit egy olyan racionális és objektív területen, mint az empirikus kutatás.’
Ráadásul a három oktató nem a saját nevében nyilatkozott, hanem az
egyetemre is hivatkoztak.

Jelezném *amúgy, *hogy*  a keresztény hit racionálisan igazolható*,

 javaslom ezügyben például Edward Feser
<https://en.wikipedia.org/wiki/Edward_Feser>, a Los Angeles-i  Pasadena
City College filozófus professzorának és Richard Swinburne
<https://en.wikipedia.org/wiki/Richard_Swinburne>, Oxford nyugalmazott
filozófus professzorának könyveit tanulmányozni.

Azt is jelezném, hogy *a ‘minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű*’
*kijelentés* társadalomtudományosan *nem* *igazolható*, és ez inkább
filozófiai-teológiai kérdés. *A katolikus egyház tanítása szerint vannak
objektíve* *rendetlen vágyaink és érzelmeink*, *és kb az egész LMBTQ-cucc
ide* *sorolható*. A *teremtés rendjének (‘férfinek és nőnek teremtette’,*
nemi komplementaritás) semmibe vétele megelőz minden empirikus és
sikerességközpontú vizsgálatot.

Frissítés: nem azt állítom, hogy az igazság kizárólag ezeknél a szerzőknél
van, hanem hogy *a három pszichológus egyoldalúan idézte a szakirodalma*t (meg
mondjuk két tétel nem tétel), és *a minimum, amit elmondhatunk, hogy nincs
tudományos konszenzus a kérdésben. *
*És akkor a szűkített szakirodalomlista:*

Ana Samuel ( szerk.): No Differences? How Children in Same­Sex Households
Fare. The Witherspoon Institute, 2014.

Mark Regnerus : How different are the adult children of parents who have
same-sex relationships? Findings from the New Family Structures Study.
Social Science Research, 2012. 41:4. 752–770.

Paul Amato: The well-being of children with gay and lesbian parents. Social
Science Research, 2012. 41:4. 771–774.

Loren Marks: Same-sex parenting and children’s outcomes: A closer
examination of the American psychological association’s brief on lesbian
and gay parenting. Social Science Research, 2012. 41:4. 735–751.

Paul D. Sullins: Emotional Problems among Children with SameSex Parents:
Difference by Definition. British Journal of Education, Society, and
Behavioural Science, 2015. 7:2. 99–120. Paul D. Sullins: Sample Errors Call
Into Question Conclusions Regarding Same-Sex Married Parents: A Comment on
“Family Structure and Child Health: Does the Sex Composition of Parents
Matter?” Demography, 2017, 54:6, 2375–2383.

 Paul D. Sullins: The case for mom and dad.  Linacre Quarterly, 2021, 88:2,
184-201.

Sotirios Sarantakos: Same­sex Couples. Sydney, 2000, Harvard Press.

Sotirios Sarantakos: Children in Three Contexts: Family, Education, and
Social Development. Children Australia, 1996. 21:3. 23–31.

Walter R. Schumm – Duane W. Crawford: Difficulties With Methodology in
Social Science Research With Controversial Issues Regarding Human
Sexuality. The Linacre Quarterly, 2023. 90:2. 194–216.

Walter R. Schumm: A Review and Critique of Research on Same-Sex Parenting
and Adoption. Psychological Reports, 2016. 119:3. 641–760.

Walter R. Schumm – Duane W. Crawford: Violations of Fairness in Social
Science Research: The Case of Same-Sex Marriage and Parenting.
International Journal for the Jurisprudence of the Family, 2015. 67.

Walter Schumm: Same-Sex Parenting Research: A Critical Assessment. Nielson,
2018.

Anna Sarkadi et al: Fathers’ involvement and children’s developmental
outcomes: a systematic review of longitudinal studies. Acta Paediatrica,
97. 2008/2. 153–158.

Hugh Lytton – David M. Romney 1991: Parents’ differential socialization of
boys and girls: A meta-analysis. Psychological Bulletin, 109. 267–296.

Ronald Rohner  – Robert Veneziano, 2001: The Importance of Father Love:
History and Contemporary Evidence. Review of General Psychology, 5. 2001/4.
382–405.

Margaret McCarthy (szerk.): Recovering Origins: Adult Children of Divorce.
Eerdmans Publishing, 2015.

Reczek, C., Spiker, R., Liu, H., & Crosnoe, R.: The promise and perils of
population research on same-sex families. Demography, 2017, 54, 2385-2397.

Ujma P. Péter: A kisebbségi stressz okozza-e a szexuális kisebbségek rossz
mentális egészségét? Psychiatria Hungarica: A Magyar Pszichiátriai Társasag
tudományos folyóirata 37(4):378-388.

Szilvay Gergely: Mark Regnerus és a tudományos kirekesztés módszertana.
Valóság 2024 április, 1-10.

Szilvay Gergely: A melegházasságról. Kritika a klasszikus gondolkodás
fényében. Budapest, 2016, Századvég. 242-267.

Szilvay Gergely: A genderelmélet kritikája. Alapjogokért Központ, 2021.
Tényleg egyenlőek-e a különböző családmodellek? c. fejezet.

Szilvay Gergely: A genderelmélet kritikájának vázlata. Bioetikai Szemle,
2023/1.

Sherif Gergis - Ryan T. Anderson - Robert P. George: What Is Marriage?: Man
and Woman: A Defense. Encounter, 2020. (Korábban megjelent rövidebben:
Harvard Journal of Law & Public Policy, 2010, 34/1., ekkor Q2)

Nathan Honeycutt – Lee Jussim: A Model of Political Bias in Social Science
Research. Psychological Inquiry, 2020. 31:1. 73–85.

Nathan Honeycutt – Lee Jussim: Political bias in the social sciences: A
critical, theoretical, and empirical review. In: Frisby, C.L., Redding,
R.E., O'Donohue, W.T., & Lilienfeld, S.O. (szerk.): Ideological and
political bias in psychology: Nature, scope and solutions. New York, 2023,
Springer.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250708/a864958e/attachment.html>