[Grem] Közeleg a vég: A Pride bukását ünnepli a brit sajtó

[KEA]

Közeleg a vég: A Pride bukását ünnepli a brit sajtó

Egyre kevesebb pénz, támogató és résztvevő. A belső ellentétek és a 
csökkenő társadalmi támogatottság miatt nehéz helyzetbe kerültek a Pride 
szervezői Nyugaton.

Mandiner, 2025.07.08. -- Ungvári Ildikó
https://mandiner.hu/kulfold/2025/07/kozeleg-a-veg-a-pride-bukasat-unnepli-a-brit-sajto


Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, rekord részvétellel és jelentős 
nemzetközi támogatással zajlott le a június 28-i Budapest Pride. Az 
európai unió több országából érkeztek politikusok, aktivisták, és még 
Greta Thunberg is ideutazott az LMBTQ+-fesztiválra, amelyre korábban az 
Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen saját X közösségi oldalán 
toborozta a résztvevőket.

A magyarországi és európai baloldali média a budapesti Pride 
felemelkedéséről ír, miközben azt láthatjuk, hogy Nyugaton hanyatlóban 
van a korábbi Pride-kultusz.

A „meleg büszkeség nap” fokozatosan először hétté, hónappá, majd 
hónapokká nőtte ki magát, mostanra viszont úgy tűnik, kipukkadt a 
Pride-lufi. Ez részben köszönhető az amerikai hatalmi változásnak, 
illetve az LMBTQ+-ideológiával egyet nem értő társadalmi többség véges 
türelmének, de olyan belső ellentétek és pénzügyi nehézségek is 
gördültek a szervezők elé, amelyek elképzelhető, hogy a Pride-mozgalom 
végét jelentik. A Dallas Pride egyik korábbi Drag Queen fellépője 
például maga panaszkodott gyanús és átláthatatlan pénzmozgásokra, de a 
homoszexuálisok közül sokan azt sérelmezik, hogy a szélsőséges 
transzaktivisták miatt nem érzik magukat biztonságban a felvonulásokon.

Cikkünkben összegyűjtöttük azokat a közelmúltbeli eseményeket és 
nemzetközi médiában megjelent véleményeket, amelyek azt mutatják, hogy 
Nyugaton meg vannak számláva a több mint ötven éve megrendezésre kerülő 
Pride napjai.

Folyamatosan csökken a Pride politikai támogatottsága

Az elmúlt hetekben több brit lap – köztük a

The Times,
https://www.thetimes.com/comment/columnists/article/rainbows-v-reality-the-pride-battlelines-are-forming-wzxq797m0?utm_source=chatgpt.com&region=global

a Telegraph
https://www.telegraph.co.uk/news/2024/06/17/pride-trans-activists-lgbt-debate-divided/

és a The Spectator
https://www.spectator.co.uk/article/end-of-the-rainbow-prides-fall-cant-come-soon-enough/

– is az angliai Pride kudarcáról és lehetséges bukásáról cikkezett. A 
publicisztikák és elemzőbb hangvételű írások egyaránt megemlítették, 
hogy a korábban legnépszerűbb és legnagyszabásúbb Pride-események az 
elmúlt években kezdenek egyre jobban visszaszorulni, ami részben 
politikai, részben anyagi okokra vezethető vissza.

A Reform UK párt előretörése több településen látványosan 
visszaszorította az LMBTQ+-mozgalmak mozgásterét. A kenti és durhami 
városházán például, ahol a Reform UK képviselői vezetik a tanácsot, idén 
már tilos volt kitenni a szivárványos zászlót.

Szintén visszalépést jelentett a transz közösség számára, hogy a brit 
Legfelsőbb Bíróság április 16-án arról döntött, hogy a 2010-es Equality 
Act törvény szerint a „nő” és a „férfi” fogalmát kizárólag biológiai nem 
alapján határozta meg. Ez a gyakorlatban pusztán annyit jelent, hogy 
ezentúl ki lehet tiltani a magukat nőknek valló biológiai férfiakat a 
nőknek szóló mosdókból, sportlétesítményekből és egyéb nem koedukált 
helyekről.

A döntésre válaszul az ország több nagyobb Pride felvonulásáról – többek 
között Londonból, Manchesterből és Brightonból – kitiltották a politikai 
pártokat, még a Pride legnagyobb támogatóinak számítók liberálisokat és 
zöldeket is. A Spectator szerint

ez egy stratégiai lépés volt a Pride szervezői részéről, gyakorlatilag 
„elébe mentek a pofonnak” azzal, hogy ők tiltották ki a politikusokat, 
mielőtt azok hagynák magukra őket.

De nem csak az Egyesült Királyságban indult meg egy, az LMBTQ+ lobbinak 
kedvezőtlen politikai irányzat. Donald Trump visszatérése mind jogi mind 
pénzügyi szempontból nehéz helyzetbe hozta a Biden-adminisztráció alatt 
virágzó LMBTQ+ érdekszférát.

Szintén tőlünk Nyugatra, Németországban is konzervatívabb elképzelései 
vannak a Kereszténydemokrata Unió vezetésű kormánynak, mint elődjének.

Friedrich Merz kancellár megvédte a parlament szóvivőjének, Julia 
Klöcknernek korábbi kijelentését, miszerint a Bundestag épületére nem 
kerül ki júniusban a szivárványszínű zászló.

Merz azzal védte az álláspontját, hogy a parlament „nem cirkusz”, és az 
Európai Unió és Németország zászlaja mellett semmilyen lobogónak nincs 
ott állandó helye.

A képet árnyalja, hogy május 17-én, a Nemzetközi Homofóbia-ellenes Napon 
Merzék sem látják akadályát, hogy kint legyen a homlokzaton a Pride-lobogó.

Pénz nélkül a Pride sem az igazi

A politikai támogatással együtt sok helyen a pénzügyi támogatás is 
alábbhagyott, vagy teljesen megszűnt. Az Egyesült Királyságban például a 
Plymouth Pride majdnem elmaradt pénzhiány miatt; de Lincoln, Southampton 
és Hereford is hasonló gondokkal küzdött, írta meg a Spiked. A szervezők 
a korábbi támogatók anyagi nehézségeire hivatkoztak. A cikk szerzője 
szerint, bár nem lehet tudni, ez a forráshiány mennyire köthető a 
befagyasztott USAID forrásokhoz, túlságosan is nagy véletlen egybeesés 
lenne, ha nem lenne a kettőnek köze egymáshoz.

A Trump-adminisztráció beiktatása az Egyesült Államokban is nehéz anyagi 
helyzetbe hozta a Pride szervezőit. Rengeteg óriásvállalat, amely 
korábban teljes mellszélességgel beállt a megmozdulás mögé – sokan még 
különleges akciókat, kollekciókat is meghirdettek a Pride-hónapra –, 
rögtön kihátrált mögülük, amint a republikánusok leváltották a demokratákat.

Csak hogy pár, Magyarországon is ismert vállalatot említsünk a korábbi 
támogatók közül, akik már nem kívánnak azonosulni az LMBTQ+-mozgalommal, 
ott van például a Mastercard, a Pepsi és a Nissan.

A vállalatok visszalépését követően a San Francisco Pride szervezői 300 
ezer dolláros (100 millió forint), míg a New York Pride szervezői 350 
ezer dolláros (120 millió) pénzkieséssel számoltak.

A Gravity Research korábbi kutatása szerint a korábban adományozó 
amerikai vállalatok két ötöde döntött úgy, hogy 2025-ben visszavágja a 
Pride támogatására költött kiadásokat.

Túl sok lett a betű: már az LMBTQ+ mozgalom tagjai sem fogadják el egymást

A korábban felsorolt külső tényezőkön túl nem elhanyagolható az a belső 
feszültség, amely a túlzott sokszínűségből adódik, és szintén évről évre 
egyre nagyobb kihívás elé állítja a szervezőket.

Bár a mozgalom általános, széleskörű elfogadást hirdet mindazokkal 
szemben, akik nem azonosulnak a hagyományos férfi-női nemmel és 
szerelemmel, valójában mára már annyira sokszínű lett a társaság, hogy 
komoly belső ellentétek állnak fenn. Leginkább a magukat transzneműnek 
valló személyek szoktak összefeszülni a homoszexuálisokkal, akiket sok 
esetben nem tartanak elég elfogadónak.

A The Telegraph cikkében arról számol be, hogy a szélsőséges 
transzaktivisták gyakorlatilag „szétverik a Pride-ot”. A lap több 
résztvevőt idéz, akik évek óta részt vesznek a felvonuláson, sokan 
közülük az alapítók között vannak, mára már azonban félnek kimenni a 
Pride-ra, mert a szélsőségesek szemében már ők sem számítanak eléggé 
elfogadónak.

„Azt mondják, a transzaktivizmus megosztotta az LMBTQ+ közösséget, és 
most már fennáll a veszélye, hogy teljesen eltörlik a mozgalmat. 
Manapság bárkit képesek kirekesztőnek bélyegezni, aki megkérdőjelezi azt 
az elképzelést, hogy a transzok ugyanolyanok, mint a biológiai nők”

  – panaszkodnak azok a leszbikusok, akik aggódva figyelik a tendenciát, 
hogy a női öltözőket, mosdókat és sporteseményeket ellephetik a 
biológiai férfiak. A The Telegraph szerint sok leszbikus nő azt 
tapasztalja, hogy már nem vehetnek részt azon a rendezvényen, amely 
annak idején főként az ő jogaik miatt indult útnak.
Van élet a Pride után?

Az általunk szemlézett lapok többsége, amely foglalkozott a kérdéssel, 
arra a következtetésre jutott, hogy jelenlegi formájában a Pride nem fog 
fennmaradni a nyugati világban. A The Spectator szerzője azonban 
felhívja a figyelmet, ne legyenek illúzióink, a mozgalom bukása után ugyanis

  „felszínre tör mindaz a borzalom, amit eddig a szivárvány eltakart”.

A cikk Helen Joyce-t, a Sex Matters szervezet ügyvédjét idéz, aki 
szerint „rengetegen lesznek, akik nem tudnak majd továbblépni. Azok, 
akik résztvettek a saját gyermekük nemváltoztatásában. Ők úgy fogják 
érezni magukat, mint azok a japán katonák a Csendes-óceánon, akik nem 
tudták, hogy a háború már véget ért… ők ugyanis a lehető legrosszabb 
dolgot tették, visszafordíthatatlan sérüléseket okoztak a gyerekeiknek… 
És ezek az emberek nem fogják feladni a harcot” – állította.

A The Spectator publicistája úgy látja, elképzelhető, hogy a 
BLM-mozgalomhoz hasonló sors vár a Pride-ra is, vagyis egy újabb 
divatőrület szép lassan elfeledteti. Ugyanakkor azt is hangoztatja, hogy 
a Pride esetében egy sokkal régebb óta élő jelenségről, egy 
szervezettebb megmozdulásról van szó, ami nem fog csakúgy magától 
eltűnni, hanem határozott politikai intézkedésekre lesz szükség, hogy 
végérvényesen is beszüntessék a mozgalmat.

„A zászlók eltávolítása a politikai intézményekről kezdetnek jó, de 
sokkal keményebb küzdelemre van szükség. Ki kell szorítani a gendert a 
közintézményekről – legyen szó a rendőrségről, az egyetemekről vagy a 
bíróságokról. Lehet, hogy a Pride haldoklik, de nem fog magától eltűnni”

– állítja a brit újságíró.

Nyitókép: AFP
-- 

Üdvrivalgással:
KEA.