[Grem] A negatív érzések sokkal hasznosabbak lehetnek, mint a pozitívak – Hasznosítsuk újra a kudarcainkat, és nevezzünk be az örömolimpiára!

[Emoke Greschik]

 „A negatív érzések sokkal hasznosabbak, mint a pozitívak” – Hasznosítsuk
újra a kudarcainkat, és nevezzünk be az örömolimpiára!
Csák-Nagy Kriszta
<https://kepmas.hu/hu/csak-nagy-kriszta>
https://kepmas.hu/hu/negativ-erzesek-kezelese-pozitiv-negativ-tulajdonsagok-simonton-modszer-tudatossag-erzesek-felett?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=1466931-H%C3%ADrlev%C3%A9l%2007.04.%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%2007.04.%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20

*A fenntartható fejlődés megkívánja, hogy átmentsük, kis változtatással
újrahasznosítsuk a meglévő készleteinket. Szokatlan gondolatnak tűnhet, de
nemcsak a kézzelfogható dolgokkal és a megújuló energiákkal tehetjük ezt,
hanem – némi módosítással, átkeretezéssel – hasznosíthatjuk azokat a
történéseket, környezeti hatásokat is, amelyek negatív érzéseket
ébresztenek bennünk. **Fodorné Vincze Anna** klinikai szakpszichológussal
ezúttal kudarcélményeink gardróbjának darabjait válogattuk át, hogy
megnézzük, mit és hogyan tudunk belőlük átalakítani, továbbvinni.*
 *„A negatív érzések iránytűk”*

*A kudarcélmények senkit sem kerülnek el, ugyanakkor különbözőképp éljük
meg őket*. *Van, aki egy ártatlan, jó szándékú megjegyzéstől* *is
összeomlik, elveszíti az önbizalmát vagy bezárkózik*, *más **a
legnyersebb* *megjegyzéseket
sem veszi magára,* *sőt talán épp motiválják azok az előrelépésben*.
Fodorné Vincze Anna szerint mindenkiben van egy láthatatlan szűrő, amin
keresztül a maga számára megrostálja a kívülről jövő információkat,
hatásokat, vagyis azt látjuk a valóságból, amit a szűrőn keresztül
beengedünk.

*„A dolgok csak vannak önmagukban, mi címkézzük pozitívnak vagy negatívnak
őket *– állítja a klinikai szakpszichológus. – *Sokáig azt hittem, akkor
érzi jól magát valaki, ha pozitív, mosolyog és vidám, ha pedig sír, dühöng,
úgynevezett negatív érzéseket mutat, akkor baj van, nem jól haladunk.
Később rájöttem, hogy a negatív érzések sokkal hasznosabbak, mint a
pozitívak. A szenvedésnyomás miatt olyan pocsékul érezzük magunkat, hogy
muszáj valamit tennünk; levezetni, megoldani.” *

*„A pozitív érzésekkel elvagyunk, üldögélünk a pocsolyánkban, és nem
fejlődünk” *– körvonalazza Fodorné Vincze Anna a tapasztalatait, hozzátéve,
hogy legtöbbünket a negatív érzések elfojtására neveltek. Mi lehet a
megoldás?

*A szakember szerint mindenki maga dönti el, hogy egy ilyen helyzetben
alkoholhoz vagy drogokhoz nyúl, összetöri az étkészletet és káromkodik,
vagy elmegy futni, az energiájával kitakarítja a lakást, esetleg ír egy
novellát*, ami mögött Kafka is elbújhat. *„Át kell alakítani az érzést. Ha
rájövünk, mi váltott ki ekkora indulatot, az önismeret útján is előrébb
jutunk. A csoportjaimban azt mondjuk, hogy a negatív érzések iránytűk.
Jelzik az utat, amerre haladnunk kell, mert ott még dolgunk van.” *
„Mindig van újra és tovább”

Fodorné Vincze Anna, aki Simonton edukációscsoport-trénerként daganatos
betegeknek vezet csoportokat, a Simonton-módszerrel segíti a szemléletmód
átalakítását.* „Mi minősítjük, hogy ami történt, kudarc-e vagy sem. De
szükséges minősítenünk?” –* teszi fel a kérdést. Betegeivel, vagy úgy is
mondhatnám, tanítványaival felkavarják az érzéseket, és megkeresik a
gyökereket.

*„Akit kisgyerekként nem szerettek, felnőttkorában is ugyanezt élheti meg,
amikor a főnöke kritikát fogalmaz meg, a benne lévő kisgyerek pedig újraéli
azt, hogy már megint hibás, és úgysem fog sikerülni a feladat. Aki tehernek
érezte magát, bántalmazták, vagy stresszben nőtt fel, könnyen hozzászokhat
az áldozatszerephez, ezért a munkahelyén és a kapcsolataiban is ugyanezt
teremtheti meg. Nem könnyű átszokni” *– véli a Simonton-tréner, akinek
egyik csoporttagja, *Horváth Viktória* épp egy rákdiagnózis miatt vállalt
négyórás állást.

*„Először dolgozom olyan munkakörben, amit élvezek. Megtapasztaltam, hogy
minden esemény, még a negatív is pöccint minket valamerre, és ez hozhat jót
is az életünkbe”* – avat be Viktória az újratervezésébe. Egy másik
csoporttagnak, Ládi Szilviának is hasonló a véleménye.* „Az éremnek két
oldala van. *

*Nem csak jó tulajdonságaink vannak, és az életben sem mindig jó dolgok
történnek. Csak a pozitív dolgokat nézni hazugság, az a toxikus
pozitivitás. *

*Ha a saját hibáimmal nem tudok szembenézni, azokkal megbékélni, akkor
sohasem leszek képes elfogadni önmagam.”* Szilvia szerint a kudarctűrő
képességünket céltudatossággal és kitartással tudjuk edzeni.

*Kiss Ibolya *támogató családban nőtt fel, így a kudarcélményt és a
csalódást könnyebb feldolgoznia. Őt a szülei és a nagyszülei mindig
biztatták, hogy ne csüggedjen, és próbálja újra vagy másként. *„Ha valami
nem úgy történik, ahogy elterveztem, akkor akadályként, próbatételként
fogom fel, és kutatom a megoldást. A saját hibáimra tükörként nézek, amiből
tanulhatok. Az sem riaszt el, ha ismét hiba csúszik be. Mindig van újra és
tovább”* – mondja meggyőződéssel.
„Találtam tízezer módszert, ami nem működik”

*Thomas Alva Edison* amerikai feltaláló több ezer kísérlete fulladt
kudarcba, mégsem adta fel az ötletelést, így néhány ezer találmánnyal
büszkélkedhet. *„Nem vallottam kudarcot, csak találtam tízezer módszert,
ami nem működik” *– így könyvelte el a sikertelen próbálkozásokat. Henry
Ford amerikai üzletember sem gondolkodott másképp*. „Kudarcaink
tanulságosabbak, mint a sikereink” *– jelentette ki.

Nem minden helyzetben egyértelmű, mi a siker, és mi a kudarc. Egy kínai
tanmesében a szegény ember lova eltűnik, amin sajnálkoznak a szomszédok.
Amikor az elveszett ló egy csapat vadlóval tér vissza, a falubeliek nagy
szerencsének tartják, de az öreg fia eltöri a lábát, amikor az egyik vadló
ledobja magáról. Ezt ismét balszerencsének vélik a szomszédok, ám amikor
kitör a háború, az öreg kínai fián kívül mindenkit elvisznek a faluból.

A történetben épp abból bontakozott ki valami jó, ami nehézségnek tűnt.

Fodorné Vincze Anna szerint át kell kereteznünk az eseményeket.* „Infarktus
vagy agyvérzés helyett érdemes egy másik nézőpontból megvizsgálni a
történteket, ami a lelki egészség szempontjából életmentő lehet. Egy hívő
embernek könnyebb bíznia az isteni gondviselésben, de másfajta
összefüggéseket is lehet keresni. A rossz döntéseink miatt pedig ne
hibáztassuk magunkat fölöslegesen. Fogadjuk el, hogy az akkori énünkkel és
tudásunkkal a lehető legjobb döntést hoztuk”* – tanácsolja.

Egy gyakorlati módszert is javasol. *„Írjuk középre azt a kifejezést, amit
a hibánknak tartunk, például lusta vagyok, hirtelen haragú, nem tudok nemet
mondani. Az első oszlopban értelmezzük, mit jelent ez számunkra. A
következő oszlopban keressük meg, milyen helyzetekben lehet ez hasznos. Így
könnyebb átfordítani a negatív tulajdonságainkat.”* Receptet a pszichológus
sem tud adni, de arra ösztönöz, hogy engedjük megélni magunkban a negatív
érzést, ugyanakkor ne maradjunk meg benne, hanem nézzük meg, mit lehetne
ebből kihozni.

Ehhez persze bátorság és tudatosság szükséges. Ha sikerül a kudarcot
visszajelzésként kezelni, és nem csődtömegnek érezzük magunkat, hanem újabb
kihívásként értelmezzük a helyzetet, akkor rossz érzések nélkül új
megoldások tárulnak elénk. Ez a szemléletmódváltás lényege. A
Simonton-terápia során Annáék megnézik, kinek mit hozott az életébe a
daganatos betegség.

Talán többet pihen, többet foglalkozik magával, felmondott az utált
munkahelyén, vagy másban változott. Fontos az előnyöket megtalálni.

Ezután már csak olyan kérdések maradnak, hogy miért ne állhatnék ki
magamért, miért ne mondhatnék nemet, illetve miért nem lehetett mindezt
egészségesen meglépni.
Örömolimpia, avagy az élet játéka

*„Hogy jövök én ahhoz, hogy tanácsot adjak bárkinek, pláne olyannak, aki
veleszületetten cipel egy batyut? Jogosan nekem szegezhetné, hogy könnyen
beszélek, nem vagyok az ő helyzetében –* gondolja Fodorné Vincze Anna, így
összegzésképp mestereit említi. – *Victor Frankl, Placid atya, Kocsis Gábor
és Edith Eva Eger valódi poklot éltek át. Ha abban a pokolban segített a
nézőpontváltás, akkor nekünk is jobb lesz tőle. Placid atyáék a Gulagon
kidolgozták a túlélés négy szabályát. Az első ez volt: keresd minden napnak
az apró örömét. Ebből mindennap versenyt, olimpiát rendeztek, és a
nyertesnek elénekelték a nótáját. Az egyik nyertes fiatalember azt mondta,
ő aznap nem ért rá szenvedni, mert egész nap gyűjtötte az örömöket, és arra
fókuszált, hogy el ne felejtse őket. Így tudta áthangolni a nehézségeket.
Tehát van választási lehetőségünk”* – vallja meggyőződéssel.

Előkerül *Victor Frankl története, aki a koncentrációs táborban is kereste
a dolgok értelmét, és később létrehozott Bécsben egy központot
öngyilkosságot túlélő fiataloknak, akik nem találták az életük értelmét.*
Szóba kerül* Kocsis Gábor űrkutató mérnök és távol-keleti harcművész, aki
egyetemista korában kapott stroke-ot, és mindent elölről kellett kezdenie,
a járást, a beszédet is*. És ide kapcsoljuk *Eleanor H. Porter könyvének,
Az élet játékának árva Pollyannáját, aki minden nehéz helyzetből ki tudott
hozni valami jót, és *erre a környezetét is megtanította.

*„Ha történik veled valami, ami szörnyű, aminek nincs értelme, akkor te adj
neki értelmet! Ez segít kudarc idején” *– zárja gondolatait a pszichológus.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250707/2201904d/attachment.html>