<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>
<div>
<h1>
<span>„A negatív érzések sokkal hasznosabbak, mint a pozitívak” – Hasznosítsuk újra a kudarcainkat, és nevezzünk be az örömolimpiára!</span>
</h1>
</div>
<div>
<div>
<div>
<div><div>
<h2><a href="https://kepmas.hu/hu/csak-nagy-kriszta" target="_blank">
<div><font size="2">Csák-Nagy Kriszta</font></div>
</a></h2></div></div></div></div></div></div><div><a href="https://kepmas.hu/hu/negativ-erzesek-kezelese-pozitiv-negativ-tulajdonsagok-simonton-modszer-tudatossag-erzesek-felett?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=1466931-H%C3%ADrlev%C3%A9l%2007.04.%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%2007.04.%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20" target="_blank">https://kepmas.hu/hu/negativ-erzesek-kezelese-pozitiv-negativ-tulajdonsagok-simonton-modszer-tudatossag-erzesek-felett?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=1466931-H%C3%ADrlev%C3%A9l%2007.04.%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%2007.04.%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20%20</a></div><div><br></div><div>
<div><p><b>A
fenntartható fejlődés megkívánja, hogy átmentsük, kis változtatással
újrahasznosítsuk a meglévő készleteinket. Szokatlan gondolatnak tűnhet,
de nemcsak a kézzelfogható dolgokkal és a megújuló energiákkal tehetjük
ezt, hanem – némi módosítással, átkeretezéssel – hasznosíthatjuk azokat a
történéseket, környezeti hatásokat is, amelyek negatív érzéseket
ébresztenek bennünk. </b><i><b>Fodorné Vincze Anna</b></i><b>
klinikai szakpszichológussal ezúttal kudarcélményeink gardróbjának
darabjait válogattuk át, hogy megnézzük, mit és hogyan tudunk belőlük
átalakítani, továbbvinni.</b></p></div>
<div>
<div><div> <font size="4"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">„A negatív érzések iránytűk</span>”</b></font></div></div></div><div><div><div><div><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
kudarcélmények senkit <span style="background-color:rgb(255,242,204)">sem </span>kerülnek el, ugyanakkor különbözőképp éljük
meg őket</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Van, aki </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy ártatlan, jó szándékú megjegyzéstől</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">is
összeomlik, elveszíti </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">az önbizalmát </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">vagy bezárkózik</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">más </span></b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a legnyersebb</b>
</span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">megjegyzéseket </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">sem veszi </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">magára,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">sőt talán épp motiválják azok az
előrelépésben</span></b>. Fodorné Vincze Anna szerint mindenkiben van egy
láthatatlan szűrő, amin keresztül a maga számára megrostálja a kívülről
jövő információkat, hatásokat, vagyis azt látjuk a valóságból, amit a
szűrőn keresztül beengedünk. </p><p><i><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">„A dolgok csak vannak önmagukban, mi </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">címkézzük</span></b> <b><span style="background-color:rgb(249,203,156)">pozitívnak vagy negatívnak</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">őket </span></b></i>– állítja a klinikai szakpszichológus. – <i>Sokáig
azt hittem, akkor érzi jól magát valaki, ha pozitív, mosolyog és vidám,
ha pedig sír, dühöng, úgynevezett negatív érzéseket mutat, akkor baj
van, nem jól haladunk. Később rájöttem, hogy <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a negatív érzések <span style="background-color:rgb(255,242,204)">sokkal
hasznosabbak, mint </span>a pozitívak. A szenvedésnyomás miatt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">olyan pocsékul</span>
érezzük magunkat, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy muszáj valamit tennünk; levezetni, megoldani.</span>” </span></b></i></p><blockquote><p><i><span style="background-color:rgb(217,234,211)">„</span><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A pozitív érzésekkel</span> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">elvagyunk, üldögélünk a pocsolyánkban, és nem</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">fejlődünk”</span></b> </i>–
körvonalazza Fodorné Vincze Anna a tapasztalatait, hozzátéve, hogy
legtöbbünket a negatív érzések elfojtására neveltek. Mi lehet a
megoldás?</p></blockquote><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A szakember </span>szerint mindenki maga dönti el,
hogy egy ilyen helyzetben <span style="background-color:rgb(234,209,220)">alkoholhoz vagy drogokhoz nyúl, összetöri </span>az
étkészletet <span style="background-color:rgb(234,209,220)">és káromkodik,</span> vagy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elmegy futni, az energiájával
kitakarítja a lakást, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">esetleg </span>ír egy novellát</span></span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">,</span> ami mögött Kafka is
elbújhat. <i>„<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Át kell alakítani </span>az érzést. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ha rájövünk</span>, mi váltott ki
ekkora indulatot, </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">az önismeret útján is előrébb jutunk. A csoportjaimban
azt mondjuk, hogy </span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a negatív érzések <span style="background-color:rgb(255,242,204)">iránytűk. Jelzik az utat</span>, amerre
haladnunk kell, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mert ott még dolgunk van.</span>” </span></b></i></p><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">„Mindig van újra és tovább”</span></h3><p>Fodorné
Vincze Anna, aki Simonton edukációscsoport-trénerként daganatos
betegeknek vezet csoportokat, a Simonton-módszerrel segíti a
szemléletmód átalakítását.<i> „Mi minősítjük, hogy ami történt, kudarc-e vagy sem. De szükséges minősítenünk?” –</i> teszi fel a kérdést. Betegeivel, vagy úgy is mondhatnám, tanítványaival felkavarják az érzéseket, és megkeresik a gyökereket. </p><p><i><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">„Akit
kisgyerekként <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem </span>szerettek, felnőttkorában is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ugyanezt élheti meg</span>,
amikor a főnöke kritikát fogalmaz meg, a benne lévő kisgyerek pedig
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">újraéli azt, hogy már megint hibás, és úgysem fog </span>sikerülni a feladat.
Aki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">tehernek érezte </span>magát, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bántalmazták</span>, vagy stresszben nőtt fel,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">könnyen hozzászokhat az áldozatszerephez</span>, ezért a munkahelyén és a
kapcsolataiban is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ugyanezt </span>teremtheti meg. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Nem könnyű</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">átszokni</span></span></b>” </i>– véli a Simonton-tréner, akinek egyik csoporttagja, <i>Horváth Viktória</i> épp egy rákdiagnózis miatt vállalt négyórás állást. </p><p><i>„Először
dolgozom olyan munkakörben, amit élvezek. Megtapasztaltam, hogy minden
esemény, még a negatív is pöccint minket valamerre, és ez hozhat jót is
az életünkbe”</i> – avat be Viktória az újratervezésébe. Egy másik csoporttagnak, Ládi Szilviának is hasonló a véleménye.<i> „Az éremnek két oldala van. </i></p><blockquote><p><i><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Nem
csak jó tulajdonságaink vannak, és az életben sem mindig jó dolgok
történnek. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Csak </span>a pozitív dolgokat <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nézni hazugság, az a toxikus
pozitivitás. </span></span></b></i></p></blockquote><p><i>Ha a saját hibáimmal nem tudok szembenézni, azokkal megbékélni, akkor sohasem leszek képes elfogadni önmagam.”</i> Szilvia szerint a kudarctűrő képességünket céltudatossággal és kitartással tudjuk edzeni. </p><p><i>Kiss Ibolya </i>támogató
családban nőtt fel, így a kudarcélményt és a csalódást könnyebb
feldolgoznia. Őt a szülei és a nagyszülei mindig biztatták, hogy ne
csüggedjen, és próbálja újra vagy másként. <i>„Ha valami nem úgy
történik, ahogy elterveztem, akkor akadályként, próbatételként fogom
fel, és kutatom a megoldást. A saját hibáimra tükörként nézek, amiből
tanulhatok. Az sem riaszt el, ha ismét hiba csúszik be. Mindig van újra
és tovább”</i> – mondja meggyőződéssel.</p><h3>„Találtam tízezer módszert, ami nem működik”</h3><p><i>Thomas Alva Edison</i>
amerikai feltaláló több ezer kísérlete fulladt kudarcba, mégsem adta
fel az ötletelést, így néhány ezer találmánnyal büszkélkedhet. <i>„Nem vallottam kudarcot, csak találtam tízezer módszert, ami nem működik” </i>– így könyvelte el a sikertelen próbálkozásokat. Henry Ford amerikai üzletember sem gondolkodott másképp<i>. „Kudarcaink tanulságosabbak, mint a sikereink” </i>– jelentette ki.</p><div alt="tudatosság érzések felett">
<div></div>
</div>
<p>Nem minden helyzetben egyértelmű, mi a siker, és mi a kudarc. Egy
kínai tanmesében a szegény ember lova eltűnik, amin sajnálkoznak a
szomszédok. Amikor az elveszett ló egy csapat vadlóval tér vissza, a
falubeliek nagy szerencsének tartják, de az öreg fia eltöri a lábát,
amikor az egyik vadló ledobja magáról. Ezt ismét balszerencsének vélik a
szomszédok, ám amikor kitör a háború, az öreg kínai fián kívül
mindenkit elvisznek a faluból. </p><blockquote><p>A történetben épp abból bontakozott ki valami jó, ami nehézségnek tűnt.</p></blockquote><p>Fodorné Vincze Anna szerint át kell kereteznünk az eseményeket.<i>
„Infarktus vagy agyvérzés helyett érdemes egy másik nézőpontból
megvizsgálni a történteket, ami a lelki egészség szempontjából életmentő
lehet. Egy hívő embernek könnyebb bíznia az isteni gondviselésben, de
másfajta összefüggéseket is lehet keresni. A rossz döntéseink miatt
pedig ne hibáztassuk magunkat fölöslegesen. Fogadjuk el, hogy az akkori
énünkkel és tudásunkkal a lehető legjobb döntést hoztuk”</i> – tanácsolja. </p><p>Egy gyakorlati módszert is javasol. <i>„Írjuk
középre azt a kifejezést, amit a hibánknak tartunk, például lusta
vagyok, hirtelen haragú, nem tudok nemet mondani. Az első oszlopban
értelmezzük, mit jelent ez számunkra. A következő oszlopban keressük
meg, milyen helyzetekben lehet ez hasznos. Így könnyebb átfordítani a
negatív tulajdonságainkat.”</i> Receptet a pszichológus sem tud adni,
de arra ösztönöz, hogy engedjük megélni magunkban a negatív érzést,
ugyanakkor ne maradjunk meg benne, hanem nézzük meg, mit lehetne ebből
kihozni.</p><p>Ehhez persze bátorság és tudatosság szükséges. Ha sikerül
a kudarcot visszajelzésként kezelni, és nem csődtömegnek érezzük
magunkat, hanem újabb kihívásként értelmezzük a helyzetet, akkor rossz
érzések nélkül új megoldások tárulnak elénk. Ez a szemléletmódváltás
lényege. A Simonton-terápia során Annáék megnézik, kinek mit hozott az
életébe a daganatos betegség. </p><p>Talán többet pihen, többet
foglalkozik magával, felmondott az utált munkahelyén, vagy másban
változott. Fontos az előnyöket megtalálni. </p><p>Ezután már csak olyan
kérdések maradnak, hogy miért ne állhatnék ki magamért, miért ne
mondhatnék nemet, illetve miért nem lehetett mindezt egészségesen
meglépni. </p><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Örömolimpia, avagy az élet játéka</span></h3><p><i>„Hogy
jövök én ahhoz, hogy tanácsot adjak bárkinek, pláne olyannak, aki
veleszületetten cipel egy batyut? Jogosan nekem szegezhetné, hogy
könnyen beszélek, nem vagyok az ő helyzetében –</i> gondolja Fodorné Vincze Anna, így összegzésképp mestereit említi. – <i>Victor
Frankl, Placid atya, Kocsis Gábor és Edith Eva Eger valódi poklot éltek
át. Ha abban a pokolban segített a nézőpontváltás, akkor nekünk is jobb
lesz tőle. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Placid atyáék</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a Gulagon </span><span style="color:rgb(0,0,0);background-color:rgb(255,242,204)">kidolgozták a túlélés négy
szabályát. Az első ez volt:</span><span style="color:rgb(0,0,255)"> keresd minden napnak az apró örömét. </span><span style="color:rgb(0,0,0);background-color:rgb(255,242,204)">Ebből
mindennap versenyt, olimpiát rendeztek, és a nyertesnek elénekelték a
nótáját.</span><span style="color:rgb(0,0,255)"> </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255);color:rgb(0,0,0)">Az egyik nyertes fiatalember azt mondta, ő aznap nem ért rá
szenvedni, mert egész nap gyűjtötte az örömöket, és arra fókuszált, hogy
el ne felejtse őket. Így tudta áthangolni a nehézségeket. Tehát van
választási lehetőségünk”</span></i><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="color:rgb(0,0,0)"> </span>– vallja meggyőződéssel. </span></p><p>Előkerül <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><i>Victor Frankl</i>
története, aki<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a koncentrációs táborban</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> is kereste a dolgok értelmét,
és később létrehozott Bécsben egy központot <span style="background-color:rgb(234,209,220)">öngyilkosságot </span>túlélő
fiataloknak, akik<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nem találták </span>az életük értelmét.</span></b> Szóba kerül<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <i>Kocsis Gábor</i>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">űrkutató mérnök és távol-keleti harcművész</span>, aki egyetemista korában <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
kapott stroke-ot, </span>és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mindent</span> elölről kellett kezdenie,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a járást, a
beszédet</span> is</span></b>. És ide kapcsoljuk <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><i>Eleanor H. Porter</i> könyvének,<i> Az élet játékának árva Pollyannájá</i>t, aki minden <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nehéz helyzetből </span>ki tudott hozni valami jót, és </span></b>erre a környezetét is megtanította. </p><blockquote><p><i>„<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ha történik <span style="background-color:rgb(255,242,204)">veled</span> valami, ami szörnyű, aminek nincs értelme</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">akkor te adj <span style="background-color:rgb(234,209,220)">neki </span>értelmet! Ez segít <span style="background-color:rgb(217,234,211)">kudarc</span> idején”</span></b> </i>– zárja gondolatait a pszichológus.</p></blockquote></div>
</div>
</div></div>
<br></div></div>
</div>
</div>
</div>