[Grem] Fekete István: Az ima

[Sziklay Levente]

Fekete Istvánról Ungváry Krisztián - érdekel a véleményetek: https://www.youtube.com/watch%3Fv%3D6J3zYDBf-Fs&ved=2ahUKEwjBo4aqzpiLAxWtGxAIHWisANYQtwJ6BAgMEAI&usg=AOvVaw3Re1DsU4TW2G97Xb_uUbdd-------- Eredeti levél --------Feladó: Emoke Greschik <greschem at gmail.com>Dátum: 2025 január 28 14:55:19Tárgy: [Grem] Fekete István: Az imaCímzett: grem at turul banki. hu <grem at turul.banki.hu> városmajori-családok <vm-csaladok at googlegroups.com> virtualistt at googlegroups.comFekete István: Az imahttps://szentferencalapitvany.org/fekete-istvan-az-ima/ .Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim
 legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az 
enyéimet.– Mondd, kisfiam… És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága 
simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam
 az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az 
Istenhez.Később – a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot 
jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, 
tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már 
nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A 
kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és 
csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé.Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára
 zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett az elhagyott otthonok felé 
szálló gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul 
szárnyalt a halál felé induló férfiak lelkéből.Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák, 
akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá, 
hogy az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben – és 
imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi
 férfiasság.Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a 
szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és jöttek az imák. Az egész 
nemzet megtanult imádkozni és nem szégyellték már a férfiak sem – 
egy-egy „szóra” – befordulni a templomba. Ezek a férfiak többnyire 
megjárták a harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös 
csak – nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az imádság felé
 fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a halálra ítéltség posványából.Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a győztesek 
páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan alázatosak lettünk mi, 
mert akkor éreztük már, hogy az alázatosságnál nincsen nagyobb a 
világon. És elhallgatott körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan 
szólni kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, 
amikor a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak. Nagy, szent 
pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk. Nagy 
örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. És most 
mégis mind több helyen hallom, olvasom, hogy valaki imádja a 
lencsefőzeléket, imádja a karóráját, imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó, melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott lassan, mint a kocsmaküszöb.Mindenki „imád” mindent. A lovát, a szeretőjét, a nyakkendőjét… megszentségtelenítve egy szót, az emberi lélek néma himnuszát, 
tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen, 
utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség, 
mentsvár, csak az ima.Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved
 szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert
 nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.Fekete István
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250128/3595ee6a/attachment.html>