<div>Fekete Istvánról Ungváry Krisztián - érdekel a véleményetek:<br></div><div><br></div><div> <a href="https://www.google.com/url?sa=t&source=web&rct=j&opi=89978449&url=https://www.youtube.com/watch%3Fv%3D6J3zYDBf-Fs&ved=2ahUKEwjBo4aqzpiLAxWtGxAIHWisANYQtwJ6BAgMEAI&usg=AOvVaw3Re1DsU4TW2G97Xb_uUbdd">https://www.youtube.com/watch%3Fv%3D6J3zYDBf-Fs&ved=2ahUKEwjBo4aqzpiLAxWtGxAIHWisANYQtwJ6BAgMEAI&usg=AOvVaw3Re1DsU4TW2G97Xb_uUbdd</a><br></div><blockquote class="fm-read-more"><div data-ng="originalcontent">-------- Eredeti levél --------<br></div><div><br></div><div>Feladó: Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com" rel="nofollow">greschem@gmail.com</a>><br></div><div>Dátum: 2025 január 28 14:55:19<br></div><div>Tárgy: [Grem] Fekete István: Az ima<br></div><div>Címzett: grem@turul banki. hu <<a href="mailto:grem@turul.banki.hu" rel="nofollow">grem@turul.banki.hu</a>> városmajori-családok <<a href="mailto:vm-csaladok@googlegroups.com" rel="nofollow">vm-csaladok@googlegroups.com</a>> <a href="mailto:virtualistt@googlegroups.com" rel="nofollow">virtualistt@googlegroups.com</a><br></div><div><br></div><div><h1><span style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">Fekete István: Az ima</span><span style="color:rgb( 204 , 0 , 0 )"></span><br></h1><div><a href="https://szentferencalapitvany.org/fekete-istvan-az-ima/" rel="nofollow">https://szentferencalapitvany.org/fekete-istvan-az-ima/</a> .<br></div><p><span style="font-size:18px" class="size"><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim
legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az
enyéimet.</b></span><br></p><p><span style="font-size:18px" class="size"><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">– Mondd, kisfiam… És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága
simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam
az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az
Istenhez.</b></span><br></p><p><span style="font-size:18px" class="size"><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">Később – a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot
jelentette, ahol elcsitultak </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">a zűrzavaros vágyak</span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">, lassúra vált a lépés,
tompán koppantak a szentelt kövek és <u>az oltár előtt lobogó örökmécs</u> mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már
nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A
kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és
csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé.</b></span><br></p><p><span style="font-size:18px" class="size"><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">Aztán jött az előbbi világégés </span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">és mindig mélyen megrendített az imára
zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">halálos csendje</span></b></span><span style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 255 , 255 , 255 )">, </span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">ahol szinte érezni lehetett az </b><span style="background-color:rgb( 255 , 255 , 255 );color:rgb( 153 , 0 , 0 )"><b>elhagyott</b></span><b style="background-color:rgb( 255 , 255 , 255 );color:rgb( 153 , 0 , 0 )"> otthonok felé
szálló gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul
szárnyalt </b><b style="color:rgb( 0 , 0 , 0 );background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">a </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 );background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )"><b>halál </b></span><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 );background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )"><b>felé induló </b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">férfiak lelkéből.</b></span><br></p><p><span style="font-size:18px" class="size"><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák,
akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá,
hogy <u>az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben – és
imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi
férfiasság</u>.</b></span><br></p><p><span style="font-size:18px" class="size"><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a
szégyen, az elesettség, szegénység, járvány </span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">és jöttek az imák. <u>Az egész
nemzet megtanult imádkozni </u>és nem szégyellték már a férfiak sem –
egy-egy „szóra” – befordulni a templomba. Ezek a férfiak többnyire
megjárták a harctereket és <u>megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös
csak </u>– nem halálfélelem, hanem <u>az istenfélelem</u>. És <u>ahogy az imádság felé
fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki </u></b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">a halálra ítéltség posványá</span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">ból.</b></span><br></p><p><span style="font-size:18px" class="size"><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">Amilyen csendesek lettünk, olyan </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">hangos volt körülöttünk a győztesek
páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, </span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">olyan alázatosak lettünk mi,
mert akkor éreztük már, hogy <u>az alázatosságnál nincsen nagyobb </u>a
világon. És elhallgatott körülöttünk </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">az erőszak süvöltése</span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">, mert halkan
szólni kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon,
amikor a dómban a magyarok <u>Te Deum-</u>ot imádkoztak. <u>Nagy, szent
pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk</u>. <u>Nagy
örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. </u>És </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">most
mégis</span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )"> </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">mind több helyen </span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">hallom, olvasom, hogy valaki </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 );background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )"><b>imádja a
lencsefőzeléket, imádja a karóráját, imádja a kirándulást és a táncot</b></span><b style="background-color:rgb( 255 , 255 , 255 );color:rgb( 153 , 0 , 0 )">. </b><b style="background-color:rgb( 255 , 255 , 255 );color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">Préda lett</span> </b><b style="background-color:rgb( 255 , 255 , 255 );color:rgb( 153 , 0 , 0 )">ez a szó, melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 );background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )"><b>elkopott lassan, mint a kocsmaküszöb</b></span><b style="color:rgb( 0 , 0 , 0 );background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">.</b></span><br></p><p><span style="font-size:18px" class="size"><span style="background-color:rgb( 255 , 255 , 255 );color:rgb( 153 , 0 , 0 )"><b>Mindenki </b></span><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 );background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )"><b>„imád” mindent. A lovát, a szeretőjét, a nyakkendőjét… </b></span><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 );background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )"><b>megszentségtelenítve </b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">egy szót, az emberi lélek néma himnuszát,
tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen,
utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség,
mentsvár, csak az ima.</b></span><br></p><p><span style="font-size:18px" class="size"><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">Ne </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">imádj hát mindent</span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">, édes Magyarom, ne </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">szórd </span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">lelked aranyát, nyelved
szépségét </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">a rombolás disznai elé, </span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">ne imádj </b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">semmit</span></b></span><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">, csak az Istent, mert
nem tudod, milyen idők jönnek és <u>nincs </u></b><span style="color:rgb( 0 , 0 , 0 )"><b><span style="background-color:rgb( 234 , 209 , 220 )">az a vihar, mely elpusztíthatna<u>, </u></span></b></span><u><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">ha veled van az imádság és veled van az Isten.</b></u></span><br></p><p><span style="font-size:18px" class="size"><b style="color:rgb( 153 , 0 , 0 )">Fekete István</b></span><br></p></div></blockquote><div><br></div>