[Grem] Nagy-Britanniára éppen ráomlik a multikulti kupleráj

[KEA]

Linkek forrásokra, kapcsolódó anyagokra az eredetiben

*** ... ***

Nagy-Britanniára éppen ráomlik a multikulti kupleráj

A brit politikum a szokásos „megoldáshoz” folyamodva próbálta 
felállítani az „oszoljanak, kérem” hallgatásfalanxát a migránsok által 
sorozatosan megerőszakolt kislányok ügyében.

Mandiner, 2025.01.17. -- Király-Kiss 
Miklóshttps://mandiner.hu/kulfold/2025/01/nagy-britanniara-eppen-raomlik-a-multikulti-kupleraj


Olvasom, hogy a brit politika másfél hete a Rotherham-botrányról szól. 
Olvasom, és nem győzök csodálkozni, s nem is csak azért, mert – ahogy a 
vonatkozó bejegyzésben is szerepel – egy régi ügyről, pontosabban ügyek 
kolosszális konglomerátumáról van szó. Persze Elon Musk kihangosítása 
sokat nyom a latban, de a csodálkozás elsődleges oka mégiscsak az, hogy 
az esetek nem csupán jól ismertek voltak korábban is, de távolról sem 
korlátozódtak a sheffieldi előváros Rotherhamre, a grooming gangek – ami 
J.K. Rowling találó megjegyzése szerint már önmagában egy félrevezető 
eufemizmus, és a rape gang kifejezés használata sokkal leíróbb lenne –

bestiális kegyetlenségeiről pedig gyakorlatilag mindenki értesülhetett, 
aki nem akarta a hatóságokhoz hasonlóan homokba dugni a fejét.

Kapcsolódó vélemény
Nemes Dániel

Facebook
Idézőjel
Legalább 1400 gyereklányt erőszakolt meg rendszeresen egy főleg 
pakisztáni muszlimokból álló banda

Másfél hete a brit belpolitika a Rotherham-botrányról szól.

A sztori onnan indul, hogy 2003-ban (!) Andrew Norfolk, a Times 
újságírója nekilátott utánajárni azon Ann Cryer yorkshire-i munkáspárti 
(!) képviselőtől származó értesüléseknek, amelyek szerint jellemzően 
pakisztáni származású férfiak iskolák környékén 12-13 éves lányokat 
cserkésznek be, hogy aztán szexuálisan kihasználják őket.

Zárójel. Ann Cryer életrajzát elnézve azt az elmúlt 20 évben nagyjából 
kihalt politikusi karaktert találjuk, amit manapság Németországban Sahra 
Wagenknecht próbál több-kevesebb sikerrel feltámasztani: „Cryer a 
kormánnyal szavazott a terrorgyanúval letartóztatott személyek tárgyalás 
nélküli előzetesben tartásának 42 napra emelésének ügyében. Támogatja a 
nukleáris leszerelést. Cryer nagy médiafigyelmet és halálos 
fenyegetéseket kapott, mert nyíltan felszólalt a kényszerházasságok és a 
becsületgyilkosságok ellen, mert elvárta a bevándorlóktól, hogy 
tanuljanak meg angolul az országba érkezésük előtt, és mert az elsők 
között beszélt arról, hogy ázsiai származású bandák gyerekeket 
szexuálisan használnak ki Yorkshire-szerte.” Zárójel bezárva.

Norfolk saját bevallása szerint először „szélsőjobboldali 
összeesküvés-elméletnek” gondolta a sztorit – hiába, a kognitív 
disszonancia nagy úr. Tavalyi visszaemlékezése szerint

„nagyon nehéz sztori volt, mivel jellemzően 12-15 éves, fehér brit 
lányokról szólt, akiket – ahogy a mintázat egyre világosabbá vált – 
túlnyomó többségükben pakisztáni és muszlim hátterű férfiak cserkésztek 
be és abuzáltak.”

2014-ben aztán érkezett a Jay-jelentés, ami gyakorlatilag az összes 
csúnya sztereotípiára nem csupán ráerősített, de kerozinnal locsolta 
azok zsarátnokát. S hogy utána milyen következmények, 
felelősségrevonások történtek az egyre-másra sorjázó ügyeket 
következetes félrenézéssel „kezelő” hatóságok háza táján? Nos, nagyjából 
semmilyenek – ezért is tud most akkorát szólni a dolog újfent.

Az idehaza is ismert Ed West több írásában a tőle megszokott 
alapossággal, dokumentarista részletességgel foglalkozott a problémával 
– évekkel ezelőtt.

Charlie Peters két és fél évvel ezelőtt látott neki a 
Nagy-Britannia-szerte tobzódó ügyek feldolgozásának. Munkájának 
eredménye, a Grooming Gangs – Britain’s Shame c. dokumentumfilm 2023 
februárjában jött ki. Akinek van gyomra hozzá, a teljes verziót is 
megtekintheti, de a videó elején elhangzó figyelmeztetést tényleg tessék 
komolyan venni.

Önmagában beszédes és tragikomikus, ahogy a brit politikum a szokásos 
„megoldáshoz” folyamodva próbálta eleinte felállítani az „oszoljanak, 
kérem” hallgatás-falanxát,

  majd annak elkerülhetetlen besülése után feltette a hazugság és 
dezinformáció lejárt szavatosságú lemezét, elszabotálva a parlamenti 
vizsgálóbizottság felállítását is.

De térjünk vissza egy pillanat erejéig kiindulópontunkhoz és árnyaljuk 
némileg az ott linkelt 444-cikkhez fűzött „alig 10,5 éve még tudtak 
erről cikket írni és sajtóként viselkedni” kommentárt. A vonatkozó cikk 
2014. szeptemberi, tehát az ugyanazon év augusztusában publikált 
Jay-jelentés utáni másfeledik felháborodási hullám idején íródott. A 
lényegi, narratívaképző állítások között rengeteg remekül öregedő 
mondattal találkozni:

„A brit közvélemény egy része úgy kezdett el beszélni az ügyről, mintha 
a kamaszlányokat futtató és bántalmazó maffia azért nem bukott volna le 
16 évig, mert a rendőrök és a szociális munkások nem akartak 
rasszistának tűnni azáltal, hogy pakisztániakat gyanúsítanak meg. Ennek 
a szándékos elhallgatásnak a mítoszára az ügyről készült százhúsz 
oldalas tényfeltáró jelentés is kitér. Külön fejezetben tárgyalja, hogy 
az ügynek egyáltalán nincs etnikai jellege.”

A biztonság kedvéért az utolsó félmondat sárga kiemeléssel, hogy a 
felszínes olvasó is megtudhassa: nincs itt semmi látnivaló.

A szándékos elhallgatás „mítosza” pedig annyira volt mítosz, mint 
2020-ban az az „álhír”, miszerint bizonyos Hunter Biden egy szervizben 
hagyta a meglehetősen kompromittáló fotó- és egyéb dokumentációt 
tartalmazó laptopját.

„A bántalmazott lányok egyesével kerültek be a szociális 
ellátórendszerbe, és nem úgy, mint egy etnikai alapon szerveződő maffia 
által testileg, lelkileg kizsákmányolt csoport tagjai. A jelentés 
szerint nem volt olyan eset, ahol bárki elhallgatta, hogy pakisztániak 
az elkövetők, csak azért, mert nem akartak rosszat a bevándorlóknak.” 
Well, ha egyesével kerültek be, akkor bizonyára semmiféle összefüggés 
még csak el sem képzelhető az „elszigetelt esetek” (honnan is ismerős 
ez?) között. Az elhallgatással kapcsolatban meg elég csak megnézni a 
fentebb linkelt dokumentumfilm első perceit, vagy meghallgatni azt az 
Ayaan Hirsi Alit, akinek egyfelől több, mint elegendő releváns személyes 
tapasztalata van a témában, másfelől meg az utóbbi évek egyik 
legérdekesebb beszélgetésében semmisítette meg korábbi mestere, a 
militáns ateizmus evangélistája, Richard Dawkins érvrendszerének jó 
kilencven százalékát.

„Az is több helyen megjelent, hogy csak fehér lányok estek a 
bűnszervezetnek áldozatul, pedig ez egyáltalán nem igaz. Rengeteg 
pakisztáni származású lány ugyanazon ment keresztül, mint Lucy.” Tipikus 
taktika egy képtelen állítás kiválasztása „cáfolat” céltáblája gyanánt.

Jobban sikerült művekben sikerül megtámogatni a képtelen állítás célzott 
elhelyezésével is.

„Minden társadalmi csoportban vannak bűnözők, nem csak a bevándorlók 
között.” Nahát, ki gondolta volna? Fájdalom, de nehéz fenntartani a 
bárányt és farkast egy ágyban altató progresszív mennyország mítoszát, 
ha az a fránya fasiszta-rasszista-jóskapista bűnügyi statisztika 
minduntalan csúf, kirekesztő adatokat tár elénk. Amely statisztika 
természetesen az egyénre nézvést előzetesen semmit nem jelent, 
prejudikálni nem szabad, viszont elkövetői profilokat és elkövetési 
módokat illetően, utólagosan nagyon is érdemes lenne a vonatkozó 
tanulságokat levonni. Már amennyiben az áldozatvédelem fontosabb, mint a 
progresszív mennyország mítosza.

So it goes, ilyen ez a vágyvezérelt, „sajtóként viselkedő” szeláví, úgy 
tíz év távlatából, mint a jelenben. Az online saga pedig megy tovább. 
Január 8-ai friss hír, hogy Elon Musk már egészen konkrét vádakkal 
illette Keir Starmer brit miniszterelnököt. Erősen indul 2025 és érdekes 
heteknek nézünk elébe, annyi szent.

Nyitókép: AI-illusztráció
-- 

Üdvrivalgással:
KEA.