[Grem] Nagy-Britanniára éppen ráomlik a multikulti kupleráj
KEA
kea at turul.banki.hu
2025. Jan. 17., P, 09:24:47 CET
Linkek forrásokra, kapcsolódó anyagokra az eredetiben
*** ... ***
Nagy-Britanniára éppen ráomlik a multikulti kupleráj
A brit politikum a szokásos „megoldáshoz” folyamodva próbálta
felállítani az „oszoljanak, kérem” hallgatásfalanxát a migránsok által
sorozatosan megerőszakolt kislányok ügyében.
Mandiner, 2025.01.17. -- Király-Kiss
Miklóshttps://mandiner.hu/kulfold/2025/01/nagy-britanniara-eppen-raomlik-a-multikulti-kupleraj
Olvasom, hogy a brit politika másfél hete a Rotherham-botrányról szól.
Olvasom, és nem győzök csodálkozni, s nem is csak azért, mert – ahogy a
vonatkozó bejegyzésben is szerepel – egy régi ügyről, pontosabban ügyek
kolosszális konglomerátumáról van szó. Persze Elon Musk kihangosítása
sokat nyom a latban, de a csodálkozás elsődleges oka mégiscsak az, hogy
az esetek nem csupán jól ismertek voltak korábban is, de távolról sem
korlátozódtak a sheffieldi előváros Rotherhamre, a grooming gangek – ami
J.K. Rowling találó megjegyzése szerint már önmagában egy félrevezető
eufemizmus, és a rape gang kifejezés használata sokkal leíróbb lenne –
bestiális kegyetlenségeiről pedig gyakorlatilag mindenki értesülhetett,
aki nem akarta a hatóságokhoz hasonlóan homokba dugni a fejét.
Kapcsolódó vélemény
Nemes Dániel
Facebook
Idézőjel
Legalább 1400 gyereklányt erőszakolt meg rendszeresen egy főleg
pakisztáni muszlimokból álló banda
Másfél hete a brit belpolitika a Rotherham-botrányról szól.
A sztori onnan indul, hogy 2003-ban (!) Andrew Norfolk, a Times
újságírója nekilátott utánajárni azon Ann Cryer yorkshire-i munkáspárti
(!) képviselőtől származó értesüléseknek, amelyek szerint jellemzően
pakisztáni származású férfiak iskolák környékén 12-13 éves lányokat
cserkésznek be, hogy aztán szexuálisan kihasználják őket.
Zárójel. Ann Cryer életrajzát elnézve azt az elmúlt 20 évben nagyjából
kihalt politikusi karaktert találjuk, amit manapság Németországban Sahra
Wagenknecht próbál több-kevesebb sikerrel feltámasztani: „Cryer a
kormánnyal szavazott a terrorgyanúval letartóztatott személyek tárgyalás
nélküli előzetesben tartásának 42 napra emelésének ügyében. Támogatja a
nukleáris leszerelést. Cryer nagy médiafigyelmet és halálos
fenyegetéseket kapott, mert nyíltan felszólalt a kényszerházasságok és a
becsületgyilkosságok ellen, mert elvárta a bevándorlóktól, hogy
tanuljanak meg angolul az országba érkezésük előtt, és mert az elsők
között beszélt arról, hogy ázsiai származású bandák gyerekeket
szexuálisan használnak ki Yorkshire-szerte.” Zárójel bezárva.
Norfolk saját bevallása szerint először „szélsőjobboldali
összeesküvés-elméletnek” gondolta a sztorit – hiába, a kognitív
disszonancia nagy úr. Tavalyi visszaemlékezése szerint
„nagyon nehéz sztori volt, mivel jellemzően 12-15 éves, fehér brit
lányokról szólt, akiket – ahogy a mintázat egyre világosabbá vált –
túlnyomó többségükben pakisztáni és muszlim hátterű férfiak cserkésztek
be és abuzáltak.”
2014-ben aztán érkezett a Jay-jelentés, ami gyakorlatilag az összes
csúnya sztereotípiára nem csupán ráerősített, de kerozinnal locsolta
azok zsarátnokát. S hogy utána milyen következmények,
felelősségrevonások történtek az egyre-másra sorjázó ügyeket
következetes félrenézéssel „kezelő” hatóságok háza táján? Nos, nagyjából
semmilyenek – ezért is tud most akkorát szólni a dolog újfent.
Az idehaza is ismert Ed West több írásában a tőle megszokott
alapossággal, dokumentarista részletességgel foglalkozott a problémával
– évekkel ezelőtt.
Charlie Peters két és fél évvel ezelőtt látott neki a
Nagy-Britannia-szerte tobzódó ügyek feldolgozásának. Munkájának
eredménye, a Grooming Gangs – Britain’s Shame c. dokumentumfilm 2023
februárjában jött ki. Akinek van gyomra hozzá, a teljes verziót is
megtekintheti, de a videó elején elhangzó figyelmeztetést tényleg tessék
komolyan venni.
Önmagában beszédes és tragikomikus, ahogy a brit politikum a szokásos
„megoldáshoz” folyamodva próbálta eleinte felállítani az „oszoljanak,
kérem” hallgatás-falanxát,
majd annak elkerülhetetlen besülése után feltette a hazugság és
dezinformáció lejárt szavatosságú lemezét, elszabotálva a parlamenti
vizsgálóbizottság felállítását is.
De térjünk vissza egy pillanat erejéig kiindulópontunkhoz és árnyaljuk
némileg az ott linkelt 444-cikkhez fűzött „alig 10,5 éve még tudtak
erről cikket írni és sajtóként viselkedni” kommentárt. A vonatkozó cikk
2014. szeptemberi, tehát az ugyanazon év augusztusában publikált
Jay-jelentés utáni másfeledik felháborodási hullám idején íródott. A
lényegi, narratívaképző állítások között rengeteg remekül öregedő
mondattal találkozni:
„A brit közvélemény egy része úgy kezdett el beszélni az ügyről, mintha
a kamaszlányokat futtató és bántalmazó maffia azért nem bukott volna le
16 évig, mert a rendőrök és a szociális munkások nem akartak
rasszistának tűnni azáltal, hogy pakisztániakat gyanúsítanak meg. Ennek
a szándékos elhallgatásnak a mítoszára az ügyről készült százhúsz
oldalas tényfeltáró jelentés is kitér. Külön fejezetben tárgyalja, hogy
az ügynek egyáltalán nincs etnikai jellege.”
A biztonság kedvéért az utolsó félmondat sárga kiemeléssel, hogy a
felszínes olvasó is megtudhassa: nincs itt semmi látnivaló.
A szándékos elhallgatás „mítosza” pedig annyira volt mítosz, mint
2020-ban az az „álhír”, miszerint bizonyos Hunter Biden egy szervizben
hagyta a meglehetősen kompromittáló fotó- és egyéb dokumentációt
tartalmazó laptopját.
„A bántalmazott lányok egyesével kerültek be a szociális
ellátórendszerbe, és nem úgy, mint egy etnikai alapon szerveződő maffia
által testileg, lelkileg kizsákmányolt csoport tagjai. A jelentés
szerint nem volt olyan eset, ahol bárki elhallgatta, hogy pakisztániak
az elkövetők, csak azért, mert nem akartak rosszat a bevándorlóknak.”
Well, ha egyesével kerültek be, akkor bizonyára semmiféle összefüggés
még csak el sem képzelhető az „elszigetelt esetek” (honnan is ismerős
ez?) között. Az elhallgatással kapcsolatban meg elég csak megnézni a
fentebb linkelt dokumentumfilm első perceit, vagy meghallgatni azt az
Ayaan Hirsi Alit, akinek egyfelől több, mint elegendő releváns személyes
tapasztalata van a témában, másfelől meg az utóbbi évek egyik
legérdekesebb beszélgetésében semmisítette meg korábbi mestere, a
militáns ateizmus evangélistája, Richard Dawkins érvrendszerének jó
kilencven százalékát.
„Az is több helyen megjelent, hogy csak fehér lányok estek a
bűnszervezetnek áldozatul, pedig ez egyáltalán nem igaz. Rengeteg
pakisztáni származású lány ugyanazon ment keresztül, mint Lucy.” Tipikus
taktika egy képtelen állítás kiválasztása „cáfolat” céltáblája gyanánt.
Jobban sikerült művekben sikerül megtámogatni a képtelen állítás célzott
elhelyezésével is.
„Minden társadalmi csoportban vannak bűnözők, nem csak a bevándorlók
között.” Nahát, ki gondolta volna? Fájdalom, de nehéz fenntartani a
bárányt és farkast egy ágyban altató progresszív mennyország mítoszát,
ha az a fránya fasiszta-rasszista-jóskapista bűnügyi statisztika
minduntalan csúf, kirekesztő adatokat tár elénk. Amely statisztika
természetesen az egyénre nézvést előzetesen semmit nem jelent,
prejudikálni nem szabad, viszont elkövetői profilokat és elkövetési
módokat illetően, utólagosan nagyon is érdemes lenne a vonatkozó
tanulságokat levonni. Már amennyiben az áldozatvédelem fontosabb, mint a
progresszív mennyország mítosza.
So it goes, ilyen ez a vágyvezérelt, „sajtóként viselkedő” szeláví, úgy
tíz év távlatából, mint a jelenben. Az online saga pedig megy tovább.
Január 8-ai friss hír, hogy Elon Musk már egészen konkrét vádakkal
illette Keir Starmer brit miniszterelnököt. Erősen indul 2025 és érdekes
heteknek nézünk elébe, annyi szent.
Nyitókép: AI-illusztráció
--
Üdvrivalgással:
KEA.
További információk a(z) Grem levelezőlistáról