[Grem] Nyisztor Tinka a moldvai csángók magyar misézésért való küzdelméről

[Emoke Greschik]

 Hosszú volt az út, de egyre jobban közeledünk – Nyisztor Tinka a moldvai
csángók magyar misézésért való küzdeméről
https://vasarnap.hu/2025/01/12/hosszu-volt-az-ut-de-egyre-jobban-kozeledunk-nyisztor-tinka-a-moldvai-csangok-magyar-misezesert-valo-kuzdemerol/
„*Még lőttek ’89-ben, amikor már megfordult az eszünkben, hogy nekünk
vallás és oktatás, templom és iskola kell*” – idézte fel Nyisztor Tinka, a
Pusztinában élő néprajzkutató, hozzátéve, hogy bár voltak „időközben
elmorzsolódó nagy álmok Kelet-Európában”, de a magyar nyelvű mise
kérdésében nem hagyta magát még a nagy ellenállás ellenére sem. A
Vasárnap.hu annak ürügyén kereste fel a „*konok asszony*” hírében álló
népművelőt, hogy sok éves küzdelem után idéntől engedélyezték Pusztinának a
magyar nyelvű mise tartását, igaz, havonta csak egy alkalommal, a
jászvásári püspökség ugyanis utóbb még csavart egyet a július 23-án
megigért hetente magyar nyelvű szentmise engedményen.

Nem is véletlen, hogy Nyisztor Tinka vegyes érzelmekkel idézte fel az
évtizedek óta tartó küzdelmet, kezdve onnan, hogy a magyar mise iránti
igénnyel tíz évig nem is foglalkozott a területileg illetékes jászvásári
püspökség azt állítva, hogy a kérelmek hamisak, mert senki nem is akar
magyarul misét hallgatni.
Nyisztor Tinka; fotó: Marosvásárhelyi Rádió

1998-ban voltam Robu Ioan érsek atyánál  három perces kihallgatáson
Bukarestben, és többet soha nem mentem. Azt mondtam, hogy ennyit én is
megengedhetek magamnak, hogy egy ilyen emberhez nem megyek többet
könyörögni, ahol kilométerről lehetett érezni a taszító energiát.

-emlékezett vissza Nyisztor Tinka a kellemetlen találkozásra, kifejtve,

kóbor kutyáknak nevezett bennünket, amiből akkoriban 1998-ban sok volt
Bukarestben. Azt állította, hogy kóbor gyerekek írták alá a magyar mise
iránti kérést. Mondtam is neki, hogy 150-200 kóbor kutya sok lenne egy
ilyen kicsi faluba. Aztán többet nem is mentem hozzá.

Nyisztor Tinka ezért is ostromolta párhuzamosan szinte havi
rendszerességgel a bukaresti nunciatúrát és minden lehetséges fórumot.

A tíz év kellett, hogy a bukaresti nunciatúra nyomására Jászvásár is
kénytelen legyen fogadni bennünket, mert legalább Bukarestben belátták,
hogy itt párbeszédre van szükség

-fogalmazott a kutató, hozzátéve

2000 és 2004 között zajlott a jászvásári zsinat, amelyen részt vettünk,
végig imádkoztunk. Ott annyit értünk el, hogy ha magyar csoport jön, és van
magyar papjuk, akkor misézhetnek magyarul a templomban.

Mint megjegyezte,

az akkori Nuncius atya Jean-Claude Périsset járta ki ezt nekünk, nagy
nyomást gyakorolva a Zsinatra. Ezt elmondta 2008-ban, amikor távozott
Bukarestből. Nagyon szomorú volt: mellénk ült és megmutatta a paragrafust a
Zsinatról kiadott kötetben, mondván: „ennyit tudtam elérni”!

Máskülönben továbbra is tilos volt magyar misét hallgatni, vagy magyarul
imádkozni a pusztinai templomban.
Résztvevők az első magyar nyelvű szentmisén a pusztinai Szent-István
templomban 2024. december 29-én; fotó: MTI/Veres Nándor

2006-ban Nyisztor Tinka egy kis küldöttség élén a Vatikánba is
elzarándokolt, a Szentszék volt „az utolsó kártya, amit ki lehetett
játszani”. Ennek végül annyi eredménye lett, hogy a Szent Szék nyomására
lecserélték a papokat Pusztinában 2006 augusztusban. Ehhez
hozzájárulhatott, hogy időközben, 2005 decemberében egy elmarasztalást is
kapott a jászvásári püspökség diszkriminációért a román
diszkriminációellenes hivataltól, a román kormánytól.

Jászvásár ezt nem volt hajlandó elismerni, a nuncius pedig nagyon
jajgatott, hogy precedenst kreáltunk, hogy elmarasztalták a jászvásári
püspökséget diszkriminációért. Ilyen még nem volt a Vatikán történetében

-idézte fel Nyisztor Tinka, aki a nagyon lassú enyhülésre utalva elmondta,
2006-tól aztán alkalmanként már lehetett magyar mise a templomban is.

Összességében tehát 1996-2006 között a saját portámon, a szabad ég alatt
tudtunk magyarul misét hallgatni a nagy ünnepek alkalmával: karácsony,
húsvét, Szent István, Szent Péter, Halottak napja. 2013-tól imádkozunk
rendszeresen magyarul keresztutat a templomban. Pénteken három órakor az
irgalmasság órájában és nyilván annak ajánlottuk, hogy Uram, mentsd meg a
nyelvünket.

*Szintén 2013-tól minden évben zarándokmisét hallgattak a moldvai
csángó-magyarok Pusztinában, akik mentek Kacsikára* – meséli Nyisztor
Tinka. Ez Bíró László tábori püspök atyának is köszönhető, aki abban az
évben egy 50 fős zarándokcsoporttal érkezett és misézett Puszinában. Jáki
Teodóz győri bencés szerzetes nyomain zarándokoltak akkor, aki sokat járt
Moldvába.

Próbáltunk ebből is hagyományt csinálni, hogy minden év augusztus 15-e
előtt Szent István miséket hallgathassunk a templomban. És igen szép
miséket szerveztünk, még Majnek Antal püspök atya is volt misézni
Pusztinában, és szegény még ő volt a legjobban felháborodva, hogy a
teljesen magyar faluban miért nincs misézés

-sorolta a kutató, hogyan kerestek minél több indokot, lehetőséget, hogy a
magyar nyelv visszaköltözhessen a templomba. Újabb állomást jelentett 2019,
amikor a püspökcsere lett Jászvásáron. Pertru Gherghelit nyugdíjban
helyeztek és utána következett Iosif Paulet püspök atya.

Hosszú volt az út, de egyre jobban közeledtünk

–folytatta a kálvária történetét a csángó-magyar néprajzos, elmondva, hogy
mielőtt 2019-ben Ferenc pápa ellátogatott volna Csíksomlyóra, már
jóváhagytak egy misét Bákóban, igaz, hogy csak havonta, de pápalátogatás is
kevés volt, a pusztinaiak kérését továbbra is beseperték a szőnyeg alá. Hat
évbe tellett, hogy idén júliusban a jászvásári püspök végre megígérje, hogy
Pusztinában is lehet magyar mise.

Csakhogy azt is kiravaszkodták úgy, hogy a havonta egyszeri magyar miséket
Bákóban és Pusztinában is egy időben tartják. Így aki Pusztinában megy, az
nem tud Bákóba is elmenni, és így nem lehet egy hónapban két magyar misét
hallgatni, mégha más településen is. Találkozni sem tudunk, mert ki, ki a
saját templomában hallgatja a misét!

-jegyezte meg Nyisztor Tinka keserűen, hozzátve,

én mindenkinek elmondtam idáig, és elmondom ezután is, hogy ha a
templomaink üresen maradnak, azt a papjainak köszönhetjük. És egy püspök
egy ilyen lépés után hogyan prédikálhat a felebaráti szeretetről, amit
Jézus tanított?

Résztvevők az első magyar nyelvű szentmisén a pusztinai Szent-István
templomban 2024. december 29-én; fotó: MTI/Veres Nándor

A kutató arra is kitért, nagy probléma, hogy nem tudnak Bákóba is eljárni
az imacsoporttal misére, mert az emberek sokszor nem tudnak magyarul
válaszolni a szertartás alatt. A bákói papok, akik ott miséznek, pedig egy
szóra nem tanították meg az embereket. Ehelyett a havi egy magyar misén a
pap még kioktatja a híveket, hogy

mit akartok, magyarul sem tudtok rendesen a misére válaszolni. Az emberek
meg összehúzzák magukat, mert tényleg, honnan is tudhatnának.

Nyisztor Tinka ugyanakkor elmondta, azért hálás a Jóistennek, hogy
Pusztinában jelenleg van két olyan pap, akik a magyarok mellé álltak, és
igyekeznek a fontosabb magyar ünnepekre, emléknapokra misével megemlékezni.

Az évek során sokszor elmondtam a nunciatúrán, Rómában is, Jászvásáron is,
jöjjenek el, és nézzenek meg egy magyar nyelvű misét. És utána mondják,
hogy nem kell senkinek. De lassan elmegy az a generáció, akik még végig
sírták a misét, amit itt, a saját portámon tartottunk. Most jön az új
generáció, és hát alig tudnak magyarul. Nem tudjuk mi lesz, próféták nem
vagyunk, ember tervez, Isten végez

-zárta a beszélgetést a kutató arra utalva, hogy mire rendszeres magyar
mise lesz a csángó magyarok lakta területeken, talán már nem is lesz, aki
értse. Pedig vannak még más moldvai falvak, ahol ugyanúgy várják a magyar
misét, csak nem mernek konfrontálódni úgy, mint a pusztinaiak. Klézse,
Lészped, a Tatros menti falvak még továbbra is egy középkori szemlélet
rabjai. Nyisztor Tinka példája is mutatja, hogy évtizedes kanosszajárás is
csak nagy keservvel vezet eredményre, bármit is gondolunk a XXI. századról.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250112/52cc49b1/attachment.html>