<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-post-title entry-title"><font size="4">Hosszú volt az út, de egyre jobban közeledünk – Nyisztor Tinka a moldvai csángók magyar misézésért való küzdeméről</font> </h1><div>
<a href="https://vasarnap.hu/2025/01/12/hosszu-volt-az-ut-de-egyre-jobban-kozeledunk-nyisztor-tinka-a-moldvai-csangok-magyar-misezesert-valo-kuzdemerol/">https://vasarnap.hu/2025/01/12/hosszu-volt-az-ut-de-egyre-jobban-kozeledunk-nyisztor-tinka-a-moldvai-csangok-magyar-misezesert-valo-kuzdemerol/</a></div><div>
<h3>„<em>Még lőttek ’89-ben, amikor már megfordult az eszünkben, hogy nekünk vallás és oktatás, templom és iskola kell</em>”
– idézte fel Nyisztor Tinka, a Pusztinában élő néprajzkutató,
hozzátéve, hogy bár voltak „időközben elmorzsolódó nagy álmok
Kelet-Európában”, de a magyar nyelvű mise kérdésében nem hagyta magát
még a nagy ellenállás ellenére sem. A Vasárnap.hu annak ürügyén kereste
fel a „<em>konok asszony</em>” hírében álló népművelőt, hogy sok éves
küzdelem után idéntől engedélyezték Pusztinának a magyar nyelvű mise
tartását, igaz, havonta csak egy alkalommal, a jászvásári püspökség
ugyanis utóbb még csavart egyet a július 23-án megigért hetente magyar
nyelvű szentmise engedményen.</h3> <p>Nem is véletlen, hogy Nyisztor
Tinka vegyes érzelmekkel idézte fel az évtizedek óta tartó küzdelmet,
kezdve onnan, hogy a magyar mise iránti igénnyel tíz évig nem is
foglalkozott a területileg illetékes jászvásári püspökség azt állítva,
hogy a kérelmek hamisak, mert senki nem is akar magyarul misét
hallgatni. </p><img class="gmail-wp-image-287180 gmail-size-full" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2025/01/marosvasarhelyi_radio_nyisztor.jpg" alt="" width="471" height="353" style="margin-right: 0px;">Nyisztor Tinka; fotó: Marosvásárhelyi Rádió <blockquote class="gmail-quote-solid"><p>1998-ban
voltam Robu Ioan érsek atyánál három perces kihallgatáson Bukarestben,
és többet soha nem mentem. Azt mondtam, hogy ennyit én is megengedhetek
magamnak, hogy egy ilyen emberhez nem megyek többet könyörögni, ahol
kilométerről lehetett érezni a taszító energiát.</p></blockquote> <p>-emlékezett vissza Nyisztor Tinka a kellemetlen találkozásra, kifejtve, </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>kóbor
kutyáknak nevezett bennünket, amiből akkoriban 1998-ban sok volt
Bukarestben. Azt állította, hogy kóbor gyerekek írták alá a magyar mise
iránti kérést. Mondtam is neki, hogy 150-200 kóbor kutya sok lenne egy
ilyen kicsi faluba. Aztán többet nem is mentem hozzá.</p></blockquote> <p>Nyisztor
Tinka ezért is ostromolta párhuzamosan szinte havi rendszerességgel a
bukaresti nunciatúrát és minden lehetséges fórumot. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>A
tíz év kellett, hogy a bukaresti nunciatúra nyomására Jászvásár is
kénytelen legyen fogadni bennünket, mert legalább Bukarestben belátták,
hogy itt párbeszédre van szükség</p></blockquote> <p>-fogalmazott a kutató, hozzátéve </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>2000
és 2004 között zajlott a jászvásári zsinat, amelyen részt vettünk,
végig imádkoztunk. Ott annyit értünk el, hogy ha magyar csoport jön, és
van magyar papjuk, akkor misézhetnek magyarul a templomban.</p></blockquote> <p>Mint megjegyezte, </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>az
akkori Nuncius atya Jean-Claude Périsset járta ki ezt nekünk, nagy
nyomást gyakorolva a Zsinatra. Ezt elmondta 2008-ban, amikor távozott
Bukarestből. Nagyon szomorú volt: mellénk ült és megmutatta a
paragrafust a Zsinatról kiadott kötetben, mondván: „ennyit tudtam
elérni”!</p></blockquote> <p>Máskülönben továbbra is tilos volt magyar misét hallgatni, vagy magyarul imádkozni a pusztinai templomban. </p><img class="gmail-wp-image-287178 gmail-size-full" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2025/01/pusztina_magyar_mise_MTI-2.jpg" alt="" width="471" height="314" style="margin-right: 0px;">Résztvevők az első magyar nyelvű szentmisén a pusztinai Szent-István templomban 2024. december 29-én; fotó: MTI/Veres Nándor <p>2006-ban
Nyisztor Tinka egy kis küldöttség élén a Vatikánba is elzarándokolt, a
Szentszék volt „az utolsó kártya, amit ki lehetett játszani”. Ennek
végül annyi eredménye lett, hogy a Szent Szék nyomására lecserélték a
papokat Pusztinában 2006 augusztusban. Ehhez hozzájárulhatott, hogy
időközben, 2005 decemberében egy elmarasztalást is kapott a jászvásári
püspökség diszkriminációért a román diszkriminációellenes hivataltól, a
román kormánytól. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>Jászvásár ezt
nem volt hajlandó elismerni, a nuncius pedig nagyon jajgatott, hogy
precedenst kreáltunk, hogy elmarasztalták a jászvásári püspökséget
diszkriminációért. Ilyen még nem volt a Vatikán történetében</p></blockquote> <p>-idézte
fel Nyisztor Tinka, aki a nagyon lassú enyhülésre utalva elmondta,
2006-tól aztán alkalmanként már lehetett magyar mise a templomban is. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>Összességében
tehát 1996-2006 között a saját portámon, a szabad ég alatt tudtunk
magyarul misét hallgatni a nagy ünnepek alkalmával: karácsony, húsvét,
Szent István, Szent Péter, Halottak napja. 2013-tól imádkozunk
rendszeresen magyarul keresztutat a templomban. Pénteken három órakor az
irgalmasság órájában és nyilván annak ajánlottuk, hogy Uram, mentsd meg
a nyelvünket.</p></blockquote> <p><em>Szintén 2013-tól minden évben zarándokmisét hallgattak a moldvai csángó-magyarok Pusztinában, akik mentek Kacsikára</em>
– meséli Nyisztor Tinka. Ez Bíró László tábori püspök atyának is
köszönhető, aki abban az évben egy 50 fős zarándokcsoporttal érkezett és
misézett Puszinában. Jáki Teodóz győri bencés szerzetes nyomain
zarándokoltak akkor, aki sokat járt Moldvába. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>Próbáltunk
ebből is hagyományt csinálni, hogy minden év augusztus 15-e előtt Szent
István miséket hallgathassunk a templomban. És igen szép miséket
szerveztünk, még Majnek Antal püspök atya is volt misézni Pusztinában,
és szegény még ő volt a legjobban felháborodva, hogy a teljesen magyar
faluban miért nincs misézés</p></blockquote> <p>-sorolta a kutató,
hogyan kerestek minél több indokot, lehetőséget, hogy a magyar nyelv
visszaköltözhessen a templomba. Újabb állomást jelentett 2019, amikor a
püspökcsere lett Jászvásáron. Pertru Gherghelit nyugdíjban helyeztek és
utána következett Iosif Paulet püspök atya. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>Hosszú volt az út, de egyre jobban közeledtünk</p></blockquote> <p>–folytatta
a kálvária történetét a csángó-magyar néprajzos, elmondva, hogy mielőtt
2019-ben Ferenc pápa ellátogatott volna Csíksomlyóra, már jóváhagytak
egy misét Bákóban, igaz, hogy csak havonta, de pápalátogatás is kevés
volt, a pusztinaiak kérését továbbra is beseperték a szőnyeg alá. Hat
évbe tellett, hogy idén júliusban a jászvásári püspök végre megígérje,
hogy Pusztinában is lehet magyar mise. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>Csakhogy
azt is kiravaszkodták úgy, hogy a havonta egyszeri magyar miséket
Bákóban és Pusztinában is egy időben tartják. Így aki Pusztinában megy,
az nem tud Bákóba is elmenni, és így nem lehet egy hónapban két magyar
misét hallgatni, mégha más településen is. Találkozni sem tudunk, mert
ki, ki a saját templomában hallgatja a misét!</p></blockquote> <p>-jegyezte meg Nyisztor Tinka keserűen, hozzátve, </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>én
mindenkinek elmondtam idáig, és elmondom ezután is, hogy ha a
templomaink üresen maradnak, azt a papjainak köszönhetjük. És egy püspök
egy ilyen lépés után hogyan prédikálhat a felebaráti szeretetről, amit
Jézus tanított?</p></blockquote> <img class="gmail-wp-image-287179 gmail-size-full" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2025/01/pusztina_magyar_mise_MTI.jpg" alt="" width="471" height="314" style="margin-right: 0px;">Résztvevők az első magyar nyelvű szentmisén a pusztinai Szent-István templomban 2024. december 29-én; fotó: MTI/Veres Nándor <p>A
kutató arra is kitért, nagy probléma, hogy nem tudnak Bákóba is eljárni
az imacsoporttal misére, mert az emberek sokszor nem tudnak magyarul
válaszolni a szertartás alatt. A bákói papok, akik ott miséznek, pedig
egy szóra nem tanították meg az embereket. Ehelyett a havi egy magyar
misén a pap még kioktatja a híveket, hogy </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>mit
akartok, magyarul sem tudtok rendesen a misére válaszolni. Az emberek
meg összehúzzák magukat, mert tényleg, honnan is tudhatnának.</p></blockquote> <p>Nyisztor
Tinka ugyanakkor elmondta, azért hálás a Jóistennek, hogy Pusztinában
jelenleg van két olyan pap, akik a magyarok mellé álltak, és igyekeznek a
fontosabb magyar ünnepekre, emléknapokra misével megemlékezni. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>Az
évek során sokszor elmondtam a nunciatúrán, Rómában is, Jászvásáron is,
jöjjenek el, és nézzenek meg egy magyar nyelvű misét. És utána mondják,
hogy nem kell senkinek. De lassan elmegy az a generáció, akik még végig
sírták a misét, amit itt, a saját portámon tartottunk. Most jön az új
generáció, és hát alig tudnak magyarul. Nem tudjuk mi lesz, próféták nem
vagyunk, ember tervez, Isten végez</p></blockquote> <p>-zárta a
beszélgetést a kutató arra utalva, hogy mire rendszeres magyar mise lesz
a csángó magyarok lakta területeken, talán már nem is lesz, aki értse.
Pedig vannak még más moldvai falvak, ahol ugyanúgy várják a magyar
misét, csak nem mernek konfrontálódni úgy, mint a pusztinaiak. Klézse,
Lészped, a Tatros menti falvak még továbbra is egy középkori szemlélet
rabjai. Nyisztor Tinka példája is mutatja, hogy évtizedes kanosszajárás
is csak nagy keservvel vezet eredményre, bármit is gondolunk a XXI.
századról. </p>
</div></div>