[Grem] Trump kormányzása

[Emoke Greschik]

 Trump vs. Ferenc pápa: a bevándorlók deportálása, külföldi segélyezés – és
a keresztény szeretet hierarchikus rendje
Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely>

https://mandiner.hu/kulfold/2025/02/trump-vs-ferenc-papa-a-bevandorlok-deportalasa-kulfoldi-segelyezes-es-a-kereszteny-szeretet-hierarchikus-rendje

Nekiment egymásnak az USA alelnöke, J. D. Vance és az amerikai püspöki kar,
közvetve még Ferenc pápa is az illegális bevándorlók kiebrudalása és a
USAID-pénzek befagyasztása miatt. Kinek van igaza, mit rendel a szeretet
rendjének keresztény iránymutatása?

Izgalmas vita bontakozott ki Amerikában és kicsit itthon is a
Trump-kormányzat bevándorláspolitikája kapcsán, miután a katolikus J. D.
Vance alelnök egy interjú során a szeretet rendjének keresztény tanítására
hivatkozva védte meg a Fehér Ház lépéseit.

Mindehhez hozzátartozik, hogy Ferenc pápa furcsa levelet írt
<https://www.vatican.va/content/francesco/en/letters/2025/documents/20250210-lettera-vescovi-usa.html>
az amerikai püspöki karnak, ami elsőre az illegális bevándorlók Trump-féle
kiutasítási hullámának kemény kritikája, alaposabban olvasva azonban
többféle megoldás kikövetkeztethető belőle. Az amerikai püspök kar elnöke
is közzétett egy állásfoglalást
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-amerikai-puspoki-konferencia-elnokenek-nyilatkozata-donald-trump-altal-alairt-rendeletekrol>,
amiben kritizálja Trump politikáját, sőt be is perelte az adminisztrációt,
bár egy bíró elutasította
<https://www.catholicworldreport.com/2025/02/21/judge-denies-u-s-bishops-request-to-block-trump-funding-freeze>
a püspökök beadványát.

Vance a Fox Newson nyilatkozva
<https://www.catholicnewsagency.com/news/261989/what-is-the-ordo-amoris-jd-vances-comments-on-christian-love-spark-debate>
jegyezte meg: az Egyesült Államok „szélsőbaloldala” általában „inkább
együttérez” az országban illegálisan tartózkodó emberekkel – beleértve
azokat is, akik bűncselekményt követtek el –, mint az amerikai
állampolgárokkal. Ugyanakkor amerikai vezetőként, de amerikai
állampolgárként is az együttérzés elsősorban polgártársainknak jár”  –
mondta Vance. Hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy gyűlölnénk a
külföldieket. Majd így folytatta: *„De van ez a régi koncepció – és
egyébként szerintem nagyon keresztény felfogás –, hogy először a családodat
szereted, aztán a felebarátodat, majd a közösségeidet, ezt követően a
polgártársaidat a saját hazádban, és csak utána tudsz a világ többi részére
összpontosítani.”* Majd azzal folytatta:

*Sok szélsőbaloldali ezt teljesen megfordította. Úgy tűnik, utálják saját
országuk polgárait, és jobban törődnek a határaikon kívül élőkkel. Így nem
lehet egy társadalmat irányítani.”*

Később Vance a közösségi médiában került szóváltásba Rory Stewart
professzorral, aki azzal bírálta Vance-t, hogy „*bizarr az álláspontja a
János 15:12-13-ról*”, és amit mond, az *„kevésbé keresztény, inkább pogány
törzsi” *gondolat. (A Stewart által hivatkozott bibliai vers így szól: „Ez
az én parancsom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek
titeket.”)

Vance azzal válaszolt: Rory guglizza meg az „ordo amoris” fogalmát.

Ezután megemlíti a szeretet rendjét (ordo amoris) is: *Az igazi ordo
amoris, amelyet elő kell mozdítani, az az, amit az ’irgalmas szamaritánus’
példázatán (vö. Lk 10,25-37) való állandó elmélkedés során fedezünk fel,
vagyis azon a szereteten elmélkedünk, amely kivétel nélkül mindenki számára
nyitott testvériséget épít.”*

A pápa megköszöni az amerikai püspököknek mindazt, amit tettek a
„*menekültekért
és bevándorlókért*”, „*hirdetve Jézus Krisztust és előmozdítva az ember
jogokat*”. Végül azzal zárja sorait: *„Arra buzdítom a katolikus egyház
minden hívét, valamint minden jóakaratú férfit és nőt, hogy ne engedjenek
az olyan narratíváknak, amelyek hátrányosan megkülönböztetik migráns és
menekült testvéreinket, és szükségtelen szenvedést okoznak nekik.
Szeretettel és világossággal mindannyian arra vagyunk hívva, hogy
szolidaritásban és testvériségben éljünk, hidakat építsünk, amelyek egyre
közelebb visznek egymáshoz, elkerüljük a gyalázat falait, és megtanuljuk
úgy adni életünket, ahogyan Jézus Krisztus adta az övét mindenki
üdvösségéért.”*

Blase Cupich, Chicago Ferenc pápa által kinevezett, viszonylag liberális
püspöke a Chicago Catholic című lapban bírálta
<https://www.facebook.com/vigiliaszerkesztoseg/posts/pfbid0MZyuSjkfiioorYF49Fp193UaJVbpvcRN4V4SM7pC16TsAh3YupTyabkQ5jFtTXZwl>
a USAID-pénzek befagyasztását és indokolta a Trump-kormány beperlését,
mondván: az egyház így nem tudja folytatni   *annak a több ezer menekültnek
a támogatását, akiket befogadtunk országunkba.”*

Cupich felhozza azt is, a világban milyen problémákat okoz a USAID-pénzek
befagyasztása. Szerinte* „a külföldi humanitárius segélyek biztosítása
egy-egy ország értékrendjét is kifejezi. Az amerikai értékek között még
mindig fontos szerepet játszik a kevésbé tehetősek támogatása, az
elnyomottak védelme és a hosszú távú béke építése.” *Amerika ugyan most
gazdag, de bármikor alakulhat úgy – figyelmeztet –, hogy ő fog ilyen
segélyekre rászorulni.

Cupich lényegében egy „külföldi szociális háló” fenntartására szólít fel.
*A szeretet rendjének elve*

James Martin, a szélsőségesen liberális és LMBTQ-párti jezsuita amellett
érvelt
<https://www.catholicnewsagency.com/news/261989/what-is-the-ordo-amoris-jd-vances-comments-on-christian-love-spark-debate>
Vance megjegyzése kapcsán, hogy Jézus arra tanít, hogy *mindenki a
szomszédod”*, főleg pedig *„aki különbözik, aki külföldi, aki más”*.

Szerinte Jézus kritikus lett volna azon felfogással kapcsolatban, hogy „a
család az első”. Elég fura felfordítása ez a szeretet rendje hagyományos
tanításának, James Martin igazából pont az ellenkezőjét erőlteti annak,
amit ez az irányelv – hogy is mondjam – előirányoz. De nekiment Vance-nek
két liberális szárnyhoz tartozó egyházi lap, a jezsuita America magazin
<https://www.americamagazine.org/faith/2025/02/13/ordo-amoris-stephen-pope-vance-249926>,
valamint a National Catholic Reporter
<https://www.ncronline.org/opinion/ncr-voices/deeper-problems-jd-vances-theological-rifts>
is. Velük szemben a hagyományos keresztény felfogáshoz ragaszkodó
(konzervatív) Catholic World Report
<https://www.catholicworldreport.com/2025/02/10/vice-president-vance-the-good-samaritan-and-the-order-of-love/>
és a Crisis Magazine
<https://crisismagazine.com/editors-desk/the-sacred-order-of-love-defending-j-d-vances-ordo-amoris>
megvédte az alelnök álláspontját.

Pius Pietrzyk domonkos rendi szerzetes a Catholic News Agencynek nyilatkozva
<https://www.catholicnewsagency.com/news/261989/what-is-the-ordo-amoris-jd-vances-comments-on-christian-love-spark-debate>
fejtette ki, mi is a „szeretet rendje”, ami először Szent Ágoston Isten
városáról szóló munkájában tűnik fel, és Aquinói Szent Tamás is ír róla.

Mint az atya kifejti: Szent Tamás szerint a szeretet rendjének alapelve
határozta meg, hogyan szeressük Istent, önmagunkat és felebarátainkat
hierarchikusan és egymással összefüggő módon. Szent Tamás Ágostont idézve
leszögezi, hogy elsősorban azoknak kell gondját viselni, akikkel a hely, az
idő vagy más körülmények szorosabban kötnek össze bennünket. Aquinói
elemzésében arra a következtetésre jut, hogy  elsősorban Istent kell
szeretni, utána önmagát, majd a felebarátokat, a felebarátok között pedig
vannak, akiket intenzívebb szeretettel kell szeretni, például a családot.

Az Aquinói Szent Tamás által felállított hierarchia nem csökkenti annak
fontosságát, hogy Krisztus parancsa szerint szeressünk minden embert, de
elismeri, hogy bizonyos kapcsolatok gyakorlatilag közvetlenebb
kötelezettségeket hordoznak. Mint Pius Pietrzyk rámutat:  a
kinyilatkoztatás hierarchikusan strukturálja a szeretetet.

A Catholic World Report portálján
<https://www.catholicworldreport.com/2025/02/10/vice-president-vance-the-good-samaritan-and-the-order-of-love/>
Peter Totleben dominikánus szerzetes hasonlóan érvel, rámutatva, hogy
egalitárius világban élünk, de az egyház hierarchikusan gondolkodik a
szeretetről. Mint írja:
*„Bár késznek kell lennünk arra, hogy minden emberért jót tegyünk, ez
valójában nem lehetséges, mert véges emberek vagyunk véges erőforrásokkal.
Hogyan válasszuk ki, hogy kivel tegyünk jót, amikor ezt választanunk kell?
Az ordo amorist kell követnünk. Van egy prioritási sorrend, amely alapján
kell tennünk a jót.”   *

S hogy mi ez a rend? Íme: *„A felebaráti szeretet rendjében Isten áll az
első helyen, aztán a mi lelki jólétünk, majd felebarátunk lelki jóléte,
majd testi jólétünk, majd felebarátunk testi jóléte. Szomszédaink közül
előnyben részesítjük családunkat, majd barátainkat, majd jótevőinket,
kollégáinkat, közösségünk többi tagját, országunkat, végül a világ többi
részét.”  *Totleben rámutat, hogy  a szeretet rendje nem abszolút morális
maxima, hanem a prudens (körültekintő, megfontolt) cselekvéshez való
útmutató, és előfordulhat, hogy a prioritási lista megváltozik,  és előre
kell venni, például, egy távolabbi szomszédod, aki nagyobb szükséget
szenved.

Totleben hozzáteszi: „*a modernitás egalitarizmus iránti vonzódása miatt
gyanússá lett az ordo amoris. *

Mi, modernek azt gondoljuk, hogy a méltányosság az egalitarizmust jelenti,
aminek tehát az isteni cselekvést kell jellemeznie. Innen ered az a
feltételezés, hogy az ordo amoris összeegyeztethetetlen Jézus tanításával.
De hagyományosan a kereszténység nem osztja ezt a feltételezést. Inkább az
ellenkezőjét feltételezi: az isteni cselekvést hierarchia jellemzi, mert a
hierarchia rendet jelez, a rend pedig a bölcs ember ismertetőjegye.

*Az a rendezett mód, ahogyan Isten kiárasztja áldásait minden teremtményre,
a minta arra, hogyan árasszuk ki szeretetünket minden emberre. Ha a bölcs
ember mindent rendbe tesz, akkor a bölcs szerető minden embert rendben
szeret, a velük való kapcsolatai szerint. Ez az az alapvető belátás,
amelyen az ordo amoris alapul.*”

A domonkos szerzetes atya Vance kommentjével kapcsolatban megjegyzi: *„ha
Vance azt akarta sugallni, hogy a polgárok minden szükségletét ki kell
elégíteni, mielőtt kielégítjük a bevándorlók vagy más országokban élők
szükségleteit, akkor az ordo amoris elvére vonatkozó kijelentése nem volt
helytálló. Ha Vance azért fogalmazta meg röviden az elvet, mert rögtönzött
választ adott egy interjúban, akkor talán elismeri, hogy néha mások nagyobb
szükségletei elsőbbséget élvezhetnek a polgárok kisebb igényeivel szemben,
csak éppen nem ebben az esetben. Vance azon állítása tehát, hogy a
Trump-kormány kiadási prioritásai az ordo amoris-t tükrözik, egyike lenne
azon összetett és nehéz eseteknek, amelyet a jó és ésszerű embereknek meg
kell vitatniuk.”*

Nigel Biggar anglikán pap, aki „barthiánus tomistaként” a keresztény
realista felfogást képviseli, *Between Kin and Cosmopolis: An Ethic of the
Nation*
<https://www.amazon.com/Between-Kin-Cosmopolis-Didsbury-Lectures/dp/1620325136>
című, 2014-es munkájában hasonló álláspontot fogalmaz meg a dominikánus
atyáéhoz: szerinte azért sem működik a keresztény kozmopolitizmus melletti
érvelés, mert eleve nem is tudjuk korlátozott érzelmi, fizikai és anyagi
erőforrásainkat úgymond egyenlően elosztani az egész emberiség között, vagy
mindenki számára korlátlanul nyújtani belőlük.

A teremtettség keresztény felfogása szerint megtestesült lények vagyunk,
amiből fakadóan komoly fizikai és mentális korlátaink vannak. Felelősségünk
nem isteni, hanem teremtményi, azaz erőforrásaink véglegesek. Ezért aztán
nem tudunk az egész világon mindenki javára lenni egyenlően. Ráadásul
kötelességeink is a saját közösségeinkhez kötnek elsősorban.

Végül hadd idézzem
<https://x.com/FeserEdward/status/1885054055040663722> Edward
Feser katolikus filozófust <https://en.wikipedia.org/wiki/Edward_Feser>,
aki úgyszintén megvédte Vance-t. Szerinte *„az a nézet, hogy az embernek
ugyanazok a kötelességei vannak minden emberrel szemben, nem pedig
különleges kötelességei a legközelebbiekkel szemben, semmiképpen sem
tükrözi azt az elképzelést, hogy az ember társadalmi állat”*. Ő úgy látja,
hogy a felfogás, miszerint minden ember felé ugyanazok a kötelességeink, „a
liberalizmus radikális individualizmusának terméke”.

Márpedig *„a helyes nézet (Konfuciuszé, Arisztotelészé, Aquinói Szent
Tamásé és általában az emberiség józan eszéé) az, hogy társadalmi mivoltunk
és az ebből fakadó kötelezettségeink elsősorban a családban, majd a helyi
közösségekben, majd a nemzet egészében, és csak ezt követően általában az
emberiséghez való viszonyunkban nyilvánulnak meg.”*

A Crisis Magazine-on Eric Sammonst főszerkesztő arra jut
<https://crisismagazine.com/editors-desk/the-sacred-order-of-love-defending-j-d-vances-ordo-amoris>:
Vance álláspontja összhangban van a katolikus szociális tanítással,
valamint XII. Piusz pápa *Exsul Familia Nazarethana*
<https://www.papalencyclicals.net/pius12/p12exsul.htm> kezdetű apostoli
konstitúciójával, ami elismeri az államok jogát a bevándorlás
szabályozására a közjó figyelembe vételével. Tévednek azok a kritikák, amik
nativistának vagy keresztényellenesnek titulálják a felfogását. Továbbá
Vance álláspontja ellenáll a szeretet fogalma modern kiforgatásának is, ami
a globalizmus szellemében ignorálja a lokalizmust, a közvetlen
közösségeinket és családunkat, illetve szembe megy azzal a felfogással, ami
a nemzeti érdek helyett a külföldi érdekeket részesíti előnyben.

Mint Sammons írja: Vance felfogása *„nemcsak védhető, hanem katolikus
szempontból dicséretes is. Az Egyház legnagyobb gondolkodóinak tanításait
visszhangozza, és igazodik azokhoz a társadalmi doktrínákhoz, amelyek
egyensúlyban tartják az egyetemes felebaráti szeretetet a különleges
kötelezettségekkel. *

*Egy olyan világban, ahol a szeretetet gyakran politikai ideológiák vagy
globalista politikák zavarják össze, Vance a szeretet megfelelő
hierarchiájára emlékeztet, és felhív a keresztény felebaráti szeretet
gyökereihez való visszatérésre, ami rendezett, felelős és az isteni
szeretetet tükrözi.*

*Vance erre az ősi, időtlen alapelvre hivatkozva arra ösztönöz bennünket,
hogy fontoljuk meg, hogyan szeretünk – nem kevésbé általánosan, hanem
helyesebben; biztosítva, hogy szeretetünk Isten szándékának megfelelő
sorrendet tükrözze. Ez nem pusztán politikai, hanem erkölcsi álláspont,
amely mélyen gyökerezik a szeretet katolikus felfogásában, mint az isteni
rend visszatükröződésében. Így Vance perspektívájának védelme lényegében a
szeretet szerkezetének védelmét jelenti, ahogyan azt a katolikus egyház
tanítja.*
*Cupichék kritikája*

A fő baj az irányelvekkel és alapelvekkel az, hogy a konkrétumokra való
lefordításuk lényegében sosem teljesen biztos. Ahogy Peter Totleben írta:
ez mindig bonyolult és összetett kérdés. Azért én most megpróbálkozom ezzel.

Eme egyházi megnyilatkozásokból az általános szeretetparancs deklarálásán
túl kiolvasható pár konkrétabb alapelv.

Egy államnak és politikai közösségnek joga van megvédeni magát, akár a
bűncselekményeket elkövető bevándorlóktól is. Csak bizonyos hátrányos
helyzetű emberek „deportálása” kifogásolható erkölcsileg, másoké rendben
van. Ne különböztessük meg „hátrányosan” a migránsokat és menekülteket, ne
okozzunk nekik „szükségtelen szenvedést”. De mi a szükségtelen? Cupich csak
azon bevándorlókért áll ki, akiknek a kormány korábban rendezte a jogi
helyzetét.

Olvashatóak ezek a megnyilatkozások úgy is, mint amelyek egy-egy túlkapást,
anomáliát és bánásmódot kifogásolnak, de nem magát az illegális bevándorlók
kiutasítását meg az USAID befagyasztását. A Trump-kormány ugyanis szándéka
szerint a valós segélyek folyósítását folytatja, csak az ideológiai jellegű
támogatásokat függesztette fel. Lehet, hogy a végrehajtás nem tökéletes, de
akkor ebbe kell belekötni, nem az egészbe.

Cupich érsek teljesen vak a USAID-pénzek befagyasztásának valódi okával
kapcsolatban, miszerint az tudatosan keverte a valódi segélyezést az
ideológiai támogatásokkal
<https://mandiner.hu/kulfold/2025/02/lefejezte-donald-trump-a-demokratak-demokraciaexport-csodafegyveret>
.

Dollármilliók jutottak liberális NGO-k és LMBTQ-szervezetek támogatására
<https://mandiner.hu/belfold/2025/02/a-fuggetlenseg-ara-itt-van-feketen-feheren-ki-mennyi-penzt-kapott-magyarorszagon-az-amerikai-kormanytol>,
amit az USA külpolitikai érdekének állítottak be. Ha jószándékú vagyok, azt
mondom, Cupich nyilatkozata félrement vagy egyoldalú, ha kicsit gonoszabb,
akkor vagy tájékozatlansággal, vagy hátsó szándékokkal gyanúsítom meg az
érseket, aki naiv idealistaként megadta magát a USAID-féle érzelmi
zsarolásnak, miszerint a valódi segélyekre mutogatva idokolták az
ideológiai támogatásokat.

Egyébként meg a befagyasztás első körben három hónapra szól, nem mondta
senki, hogy az USA kormánya örökre felszámol minden külföldi segélyezést,
és nem is valószínű, hogy ez történne. Maximum lesz egy kis rendrakás és
ástrukturálás.

A legrosszabb lehetőség az, hogy Ferenc pápa és az amerikai püspökök
valójában, a lelkük mélyén úgy gondolják, hogy minden gazdagnak tartott
országnak, s főleg az Egyesült Államoknak egyszerűen morális kötelessége
befogadni lényegében mindenkit, aki oda akar menni, érkezzen legálisan vagy
illegálisan. Feltéve, de nem megengedve, hogy ez a helyzet, le kell
szögeznünk: ilyen morális kötelesség nem létezik.

Minden ország abszolút joga eldönteni, hogy milyen szabályok szerint kiket
enged be.

Már csak azért is, mert a mindenki beengedése egyrészt a jogi-szuverenitási
káoszt kockáztatja, másrészt mert még a leggazdagabb országok sem vehetik
magukra a világ összes baját. Ha pedig nem mutatják fel a kemény kéz
politikáját, és teszik ki az országból az illegális bevándorlókat, akkor
azzal lényegében meghívólevelet küldenek másoknak. Ha az egyházi méltóságok
a feltétlen befogadás mellett érvelnének – amit remélem, nem tesznek –,
akkor egy érzelmi zsarolásnak engednek.

Egyébiránt egy politikai közösség megválasztott vezetőinek mandátuma az
adott ország népének szól, nekik felelnek, őértük felelnek. Az amerikai
elnöknek nem feladata megoldani a világ problémáit, és sem Amerikának, sem
más országnak nem kötelessége globális segélyezési programokat fenntartani.

Megtehetik, hogy fenntartanak ilyet, lehetőségükhöz mérten, és az Amerika
okozta bajokat illik orvosolniuk. De Cupich érsek delirálás valamiféle
külföldi szociális hálóról egyszerűen idealista tévedés.

Ráadásul az egyház szociális tanításai és útmutatásai leginkább
iránymutatásokkal szolgálnak, amelyek konkretizálásáról legitim a vita,
legitim a véleménykülönbség a világi vezetők és az egyházi vezetők között.
Mondhatja Cupich, hogy Amerikának kötelessége valamilyen mértékben
fenntartani külföldi segélyezést, és valamilyen mértékben befogadni
bevándorlókat vagy menekülteket.

De ki mondta meg, hogy ez a mérték mit jelent a gyakorlatban? Az aktuális
szám sok vagy kevés?

Vagy ki mondja meg, hogy melyik bevándorló hagyta ott földjét a Ferenc pápa
által felsorolt okokból?

De tovább megyek: a Ferenc pápa és Cupich által sugallt (de nem teljesen
egyértelmű) elvárások reálisan teljesíthetetlenek a világi hatalom által.
Igen, az egyszeri hívőnek kötelessége jól bánni az egyszeri bevándorlóval,
aki keresztezi az útját. Az állami hatóságoknak is kötelessége jól bánni
vele. De eme „jól bánásba” nem tartozik bele az, hogy az államnak
kötelessége volna legalizálni az illető helyzetét és marasztalni. És az a
helyzet, hogy még a Ferenc pápa által taglalt háttérrel rendelkező
bevándorlók összességét sem feltétlen erkölcsi kötelessége befogadnia
Amerikának (sem más országnak).

A szeretet rendje alapelvének konkretizálása mindig erősen vitatható lesz.

Lényegében képtelenség eldönteni véglegesen és egyértelműen, hogy az
Egyesült Államok (vagy az EU, vagy bármelyik ország) hány bevándorlót bír
még el, meg hogy a távolabbi embertársak közül éppen kire kellene jobban
összpontosítani a szeretet rendjének elve alapján.

De azt az elképzelést senkinek, még az amerikai püspökök testületének sem
vagyok hajlandó elfogadni, hogy a világ másik végén élőkért ugyanolyan
felelősség terhelne, mint közeli embertársaimért.

Az állami vezetők pedig, legyenek azok magyarok vagy amerikaiak, elsősorban
a rájuk bízottak jólétéért felelősek. Senkinek nem kötelessége, nem
felelőssége megoldani a világ összes baját, még Washingtonnak meg az EU-nak
sem (vagy az ENSZ-nek).

A keresztény egyházi és a keresztény világi vezetők között gyakran volt
hasonló összetűzés az előző évszázadokban, és egyáltalán nem egyértelmű
utólag sem, hogy mikor kinek volt igaza.

Nem ugyanarra szól a keresztény lelkipásztorok küldetése, a hívek küldetése
és a világi vezetők küldetése. Ami helyes lehet az egyik részéről
(bevándorlók ellátása), az helytelen lehet a másik részéről (azaz joga van
a világi vezetőknek kitenni az illegális bevándorlókat, ráadásul szerintem
hátterüktől függetlenül).

Mindenesetre: az idealistáknál bölcsebbek a realisták.









>
> <#m_713725729580371682_m_-2880797228617276335_m_3068069125605046739_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250223/5b4886b2/attachment.html>