<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1>Trump vs. Ferenc pápa: a bevándorlók deportálása, külföldi segélyezés – és a keresztény szeretet hierarchikus rendje</h1>
</div><div dir="ltr">
<a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely" target="_blank">Szilvay Gergely</a></div><div dir="ltr">
<div dir="ltr"><br></div><div dir="ltr"><a href="https://mandiner.hu/kulfold/2025/02/trump-vs-ferenc-papa-a-bevandorlok-deportalasa-kulfoldi-segelyezes-es-a-kereszteny-szeretet-hierarchikus-rendje" target="_blank">https://mandiner.hu/kulfold/2025/02/trump-vs-ferenc-papa-a-bevandorlok-deportalasa-kulfoldi-segelyezes-es-a-kereszteny-szeretet-hierarchikus-rendje</a></div>
<br></div><div dir="ltr">Nekiment egymásnak az USA alelnöke, J. D. Vance és az amerikai püspöki
kar, közvetve még Ferenc pápa is az illegális bevándorlók kiebrudalása
és a USAID-pénzek befagyasztása miatt. Kinek van igaza, mit rendel a
szeretet rendjének keresztény iránymutatása? <br></div><div dir="ltr"></div><div dir="ltr">
<p>Izgalmas vita bontakozott ki Amerikában és kicsit itthon is a Trump-kormányzat bevándorláspolitikája kapcsán, miután a katolikus J. D. Vance alelnök egy interjú során a szeretet rendjének keresztény tanítására hivatkozva védte meg a Fehér Ház lépéseit.</p><span></span><p>Mindehhez hozzátartozik, hogy Ferenc pápa <a href="https://www.vatican.va/content/francesco/en/letters/2025/documents/20250210-lettera-vescovi-usa.html" target="_blank">furcsa levelet írt</a>
az amerikai püspöki karnak, ami elsőre az illegális bevándorlók
Trump-féle kiutasítási hullámának kemény kritikája, alaposabban olvasva
azonban többféle megoldás kikövetkeztethető belőle. Az amerikai püspök
kar elnöke is <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-amerikai-puspoki-konferencia-elnokenek-nyilatkozata-donald-trump-altal-alairt-rendeletekrol" target="_blank">közzétett egy állásfoglalást</a>, amiben kritizálja Trump politikáját, sőt be is perelte az adminisztrációt, bár <a href="https://www.catholicworldreport.com/2025/02/21/judge-denies-u-s-bishops-request-to-block-trump-funding-freeze" target="_blank">egy bíró elutasította</a> a püspökök beadványát.</p><div id="m_713725729580371682m_-2880797228617276335gmail-Mandiner_normal_content_7_1" style="text-align:center;margin-top:10px;margin-bottom:10px"></div><div id="m_713725729580371682m_-2880797228617276335gmail-Mandiner_normal_content_7_11" style="text-align:center;margin-top:10px;margin-bottom:10px"></div><p>Vance a <a href="https://www.catholicnewsagency.com/news/261989/what-is-the-ordo-amoris-jd-vances-comments-on-christian-love-spark-debate" target="_blank">Fox Newson nyilatkozva</a> jegyezte meg: az Egyesült Államok „szélsőbaloldala” általában „inkább együttérez” az országban illegálisan tartózkodó emberekkel – beleértve azokat is, akik bűncselekményt követtek el –, mint az amerikai állampolgárokkal. Ugyanakkor amerikai vezetőként, de amerikai állampolgárként is az együttérzés elsősorban polgártársainknak jár” – mondta Vance. Hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy gyűlölnénk a külföldieket. Majd így folytatta: <i>„De
van ez a régi koncepció – és egyébként szerintem nagyon keresztény
felfogás –, hogy először a családodat szereted, aztán a felebarátodat,
majd a közösségeidet, ezt követően a polgártársaidat a saját hazádban,
és csak utána tudsz a világ többi részére összpontosítani.”</i> Majd azzal folytatta:</p><span><div><p><i>Sok szélsőbaloldali ezt teljesen megfordította. Úgy tűnik, utálják saját országuk polgárait, és jobban törődnek a határaikon kívül élőkkel. Így nem lehet egy társadalmat irányítani.”</i></p></div></span><div id="m_713725729580371682m_-2880797228617276335gmail-Mandiner_normal_content_7_12" style="text-align:center;margin-top:10px;margin-bottom:10px"></div><div id="m_713725729580371682m_-2880797228617276335gmail-Mandiner_normal_content_7_2" style="text-align:center;margin-top:10px;margin-bottom:10px"></div><p>Később Vance a közösségi médiában került szóváltásba Rory Stewart professzorral, aki azzal bírálta Vance-t, hogy „<i>bizarr az álláspontja a János 15:12-13-ról</i>”, és amit mond, az <i>„kevésbé keresztény, inkább pogány törzsi” </i>gondolat. (A Stewart által hivatkozott bibliai vers
így szól: „Ez az én parancsom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én
szerettelek titeket.”)</p><span><div><p>Vance azzal válaszolt: Rory guglizza meg az „ordo amoris” fogalmát. <br></p><p>
<span></span></p><div><p>Ezután megemlíti a szeretet rendjét (ordo amoris) is: <i>Az
igazi ordo amoris, amelyet elő kell mozdítani, az az, amit az ’irgalmas
szamaritánus’ példázatán (vö. Lk 10,25-37) való állandó elmélkedés
során fedezünk fel, vagyis azon a szereteten elmélkedünk, amely kivétel
nélkül mindenki számára nyitott testvériséget épít.”</i></p><span></span><p>A pápa megköszöni az amerikai püspököknek mindazt, amit tettek a „<i>menekültekért és bevándorlókért</i>”, „<i>hirdetve Jézus Krisztust és előmozdítva az ember jogokat</i>”. Végül azzal zárja sorait: <i>„Arra
buzdítom a katolikus egyház minden hívét, valamint minden jóakaratú
férfit és nőt, hogy ne engedjenek az olyan narratíváknak, amelyek
hátrányosan megkülönböztetik migráns és menekült testvéreinket, és
szükségtelen szenvedést okoznak nekik. Szeretettel és világossággal
mindannyian arra vagyunk hívva, hogy szolidaritásban és testvériségben
éljünk, hidakat építsünk, amelyek egyre közelebb visznek egymáshoz,
elkerüljük a gyalázat falait, és megtanuljuk úgy adni életünket, ahogyan
Jézus Krisztus adta az övét mindenki üdvösségéért.”</i></p><p>Blase Cupich, Chicago Ferenc pápa által kinevezett, viszonylag liberális püspöke a Chicago Catholic című lapban <a href="https://www.facebook.com/vigiliaszerkesztoseg/posts/pfbid0MZyuSjkfiioorYF49Fp193UaJVbpvcRN4V4SM7pC16TsAh3YupTyabkQ5jFtTXZwl" target="_blank">bírálta</a> a USAID-pénzek befagyasztását és indokolta a Trump-kormány beperlését, mondván: az egyház így nem tudja folytatni <i>annak a több ezer menekültnek a támogatását, akiket befogadtunk országunkba.”</i> </p><span></span><p>Cupich felhozza azt is, a világban milyen problémákat okoz a USAID-pénzek befagyasztása. Szerinte<i>
„a külföldi humanitárius segélyek biztosítása egy-egy ország
értékrendjét is kifejezi. Az amerikai értékek között még mindig fontos
szerepet játszik a kevésbé tehetősek támogatása, az elnyomottak védelme
és a hosszú távú béke építése.” </i>Amerika ugyan most gazdag, de bármikor alakulhat úgy – figyelmeztet –, hogy ő fog ilyen segélyekre rászorulni.</p><span><div><p>Cupich lényegében egy „külföldi szociális háló” fenntartására szólít fel.</p></div></span><h3><b>A szeretet rendjének elve</b></h3><p>James Martin, a szélsőségesen liberális és LMBTQ-párti jezsuita <a href="https://www.catholicnewsagency.com/news/261989/what-is-the-ordo-amoris-jd-vances-comments-on-christian-love-spark-debate" target="_blank">amellett érvelt</a> Vance megjegyzése kapcsán, hogy Jézus arra tanít, hogy <i>mindenki a szomszédod”</i>, főleg pedig <i>„aki különbözik, aki külföldi, aki más”</i>.</p><span></span><p>Szerinte
Jézus kritikus lett volna azon felfogással kapcsolatban, hogy „a család
az első”. Elég fura felfordítása ez a szeretet rendje hagyományos
tanításának, James Martin igazából pont az ellenkezőjét erőlteti annak,
amit ez az irányelv – hogy is mondjam – előirányoz. De nekiment
Vance-nek két liberális szárnyhoz tartozó egyházi lap, a jezsuita <a href="https://www.americamagazine.org/faith/2025/02/13/ordo-amoris-stephen-pope-vance-249926" target="_blank">America magazin</a>, valamint a <a href="https://www.ncronline.org/opinion/ncr-voices/deeper-problems-jd-vances-theological-rifts" target="_blank">National Catholic Reporter</a> is. Velük szemben a hagyományos keresztény felfogáshoz ragaszkodó (konzervatív) <a href="https://www.catholicworldreport.com/2025/02/10/vice-president-vance-the-good-samaritan-and-the-order-of-love/" target="_blank">Catholic World Report</a> és a <a href="https://crisismagazine.com/editors-desk/the-sacred-order-of-love-defending-j-d-vances-ordo-amoris" target="_blank">Crisis Magazine</a> megvédte az alelnök álláspontját.</p><p>Pius Pietrzyk domonkos rendi szerzetes a <a href="https://www.catholicnewsagency.com/news/261989/what-is-the-ordo-amoris-jd-vances-comments-on-christian-love-spark-debate" target="_blank">Catholic News Agencynek nyilatkozva</a> fejtette ki, mi
is a „szeretet rendje”, ami először Szent Ágoston Isten városáról szóló
munkájában tűnik fel, és Aquinói Szent Tamás is ír róla.</p><span></span><p>Mint
az atya kifejti: Szent Tamás szerint a szeretet rendjének alapelve
határozta meg, hogyan szeressük Istent, önmagunkat és felebarátainkat
hierarchikusan és egymással összefüggő módon. Szent Tamás Ágostont
idézve leszögezi, hogy elsősorban azoknak kell gondját viselni, akikkel a
hely, az idő vagy más körülmények szorosabban kötnek össze bennünket.
Aquinói elemzésében arra a következtetésre jut, hogy elsősorban
Istent kell szeretni, utána önmagát, majd a felebarátokat, a
felebarátok között pedig vannak, akiket intenzívebb szeretettel kell
szeretni, például a családot. </p><span></span><p>Az Aquinói Szent Tamás
által felállított hierarchia nem csökkenti annak fontosságát, hogy
Krisztus parancsa szerint szeressünk minden embert, de elismeri, hogy
bizonyos kapcsolatok gyakorlatilag közvetlenebb kötelezettségeket
hordoznak. Mint Pius Pietrzyk rámutat: a kinyilatkoztatás hierarchikusan strukturálja a szeretetet.</p><span></span><p>A <a href="https://www.catholicworldreport.com/2025/02/10/vice-president-vance-the-good-samaritan-and-the-order-of-love/" target="_blank">Catholic World Report portálján</a>
Peter Totleben dominikánus szerzetes hasonlóan érvel, rámutatva, hogy
egalitárius világban élünk, de az egyház hierarchikusan gondolkodik a
szeretetről. Mint írja: <i>„Bár késznek kell lennünk arra, hogy minden
emberért jót tegyünk, ez valójában nem lehetséges, mert véges emberek
vagyunk véges erőforrásokkal. Hogyan válasszuk ki, hogy kivel tegyünk
jót, amikor ezt választanunk kell? Az ordo amorist kell követnünk. Van
egy prioritási sorrend, amely alapján kell tennünk a jót.” <br></i></p><p>S hogy mi ez a rend? Íme: <i>„A
felebaráti szeretet rendjében Isten áll az első helyen, aztán a mi
lelki jólétünk, majd felebarátunk lelki jóléte, majd testi jólétünk,
majd felebarátunk testi jóléte. Szomszédaink közül előnyben részesítjük
családunkat, majd barátainkat, majd jótevőinket, kollégáinkat,
közösségünk többi tagját, országunkat, végül a világ többi részét.” </i>Totleben rámutat, hogy a
szeretet rendje nem abszolút morális maxima, hanem a prudens
(körültekintő, megfontolt) cselekvéshez való útmutató, és előfordulhat,
hogy a prioritási lista megváltozik, és előre kell venni, például, egy távolabbi szomszédod, aki nagyobb szükséget szenved.</p><p>Totleben hozzáteszi: „<i>a modernitás egalitarizmus iránti vonzódása miatt gyanússá lett az ordo amoris. </i></p><span><div><p>Mi,
modernek azt gondoljuk, hogy a méltányosság az egalitarizmust jelenti,
aminek tehát az isteni cselekvést kell jellemeznie. Innen ered az a
feltételezés, hogy az ordo amoris összeegyeztethetetlen Jézus
tanításával. De hagyományosan a kereszténység nem osztja ezt a
feltételezést. Inkább az ellenkezőjét feltételezi: az isteni cselekvést
hierarchia jellemzi, mert a hierarchia rendet jelez, a rend pedig a
bölcs ember ismertetőjegye. </p></div></span><p><i>Az a rendezett mód,
ahogyan Isten kiárasztja áldásait minden teremtményre, a minta arra,
hogyan árasszuk ki szeretetünket minden emberre. Ha a bölcs ember
mindent rendbe tesz, akkor a bölcs szerető minden embert rendben szeret,
a velük való kapcsolatai szerint. Ez az az alapvető belátás, amelyen az
ordo amoris alapul.</i>”</p><p>A domonkos szerzetes atya Vance kommentjével kapcsolatban megjegyzi: <i>„ha
Vance azt akarta sugallni, hogy a polgárok minden szükségletét ki kell
elégíteni, mielőtt kielégítjük a bevándorlók vagy más országokban élők
szükségleteit, akkor az ordo amoris elvére vonatkozó kijelentése nem
volt helytálló. Ha Vance azért fogalmazta meg röviden az elvet, mert
rögtönzött választ adott egy interjúban, akkor talán elismeri, hogy néha mások nagyobb szükségletei elsőbbséget élvezhetnek a polgárok kisebb igényeivel szemben, csak
éppen nem ebben az esetben. Vance azon állítása tehát, hogy a
Trump-kormány kiadási prioritásai az ordo amoris-t tükrözik, egyike
lenne azon összetett és nehéz eseteknek, amelyet a jó és ésszerű
embereknek meg kell vitatniuk.”</i></p><span></span><p>Nigel Biggar anglikán pap, aki „barthiánus tomistaként” a keresztény realista felfogást képviseli, <a href="https://www.amazon.com/Between-Kin-Cosmopolis-Didsbury-Lectures/dp/1620325136" target="_blank"><i>Between Kin and Cosmopolis: An Ethic of the Nation</i></a>
című, 2014-es munkájában hasonló álláspontot fogalmaz meg a dominikánus
atyáéhoz: szerinte azért sem működik a keresztény kozmopolitizmus
melletti érvelés, mert eleve nem is tudjuk korlátozott érzelmi, fizikai
és anyagi erőforrásainkat úgymond egyenlően elosztani az egész emberiség
között, vagy mindenki számára korlátlanul nyújtani belőlük. </p><span><div><p>A
teremtettség keresztény felfogása szerint megtestesült lények vagyunk,
amiből fakadóan komoly fizikai és mentális korlátaink vannak.
Felelősségünk nem isteni, hanem teremtményi, azaz erőforrásaink
véglegesek. Ezért aztán nem tudunk az egész világon mindenki javára
lenni egyenlően. Ráadásul kötelességeink is a saját közösségeinkhez
kötnek elsősorban.</p></div></span><p>Végül hadd <a href="https://x.com/FeserEdward/status/1885054055040663722" target="_blank">idézzem</a> <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Edward_Feser" target="_blank">Edward Feser katolikus filozófust</a>, aki úgyszintén megvédte Vance-t. Szerinte <i>„az
a nézet, hogy az embernek ugyanazok a kötelességei vannak minden
emberrel szemben, nem pedig különleges kötelességei a legközelebbiekkel
szemben, semmiképpen sem tükrözi azt az elképzelést, hogy az ember
társadalmi állat”</i>. Ő úgy látja, hogy a felfogás, miszerint minden ember felé ugyanazok a kötelességeink, „a liberalizmus radikális individualizmusának terméke”. </p><span></span><p>Márpedig <i>„a
helyes nézet (Konfuciuszé, Arisztotelészé, Aquinói Szent Tamásé és
általában az emberiség józan eszéé) az, hogy társadalmi mivoltunk és az
ebből fakadó kötelezettségeink elsősorban a családban, majd a helyi
közösségekben, majd a nemzet egészében, és csak ezt követően általában
az emberiséghez való viszonyunkban nyilvánulnak meg.”</i></p><p>A <a href="https://crisismagazine.com/editors-desk/the-sacred-order-of-love-defending-j-d-vances-ordo-amoris" target="_blank">Crisis Magazine-on Eric Sammonst főszerkesztő arra jut</a>: Vance álláspontja összhangban van a katolikus szociális tanítással, valamint XII. Piusz pápa <a href="https://www.papalencyclicals.net/pius12/p12exsul.htm" target="_blank"><i>Exsul Familia Nazarethana</i></a><i> </i>kezdetű
apostoli konstitúciójával, ami elismeri az államok jogát a bevándorlás
szabályozására a közjó figyelembe vételével. Tévednek azok a kritikák,
amik nativistának vagy keresztényellenesnek titulálják a felfogását.
Továbbá Vance álláspontja ellenáll a szeretet fogalma modern
kiforgatásának is, ami a globalizmus szellemében ignorálja a
lokalizmust, a közvetlen közösségeinket és családunkat, illetve szembe
megy azzal a felfogással, ami a nemzeti érdek helyett a külföldi
érdekeket részesíti előnyben. <br></p><p>Mint Sammons írja: Vance felfogása <i>„nemcsak
védhető, hanem katolikus szempontból dicséretes is. Az Egyház
legnagyobb gondolkodóinak tanításait visszhangozza, és igazodik azokhoz a
társadalmi doktrínákhoz, amelyek egyensúlyban tartják az egyetemes
felebaráti szeretetet a különleges kötelezettségekkel. </i></p><span></span><p><i>Egy
olyan világban, ahol a szeretetet gyakran politikai ideológiák vagy
globalista politikák zavarják össze, Vance a szeretet megfelelő
hierarchiájára emlékeztet, és felhív a keresztény felebaráti szeretet
gyökereihez való visszatérésre, ami rendezett, felelős és az isteni
szeretetet tükrözi.</i></p><p><i>Vance erre az ősi, időtlen alapelvre
hivatkozva arra ösztönöz bennünket, hogy fontoljuk meg, hogyan szeretünk
– nem kevésbé általánosan, hanem helyesebben; biztosítva, hogy
szeretetünk Isten szándékának megfelelő sorrendet tükrözze. Ez nem
pusztán politikai, hanem erkölcsi álláspont, amely mélyen gyökerezik a
szeretet katolikus felfogásában, mint az isteni rend
visszatükröződésében. Így Vance perspektívájának védelme lényegében a
szeretet szerkezetének védelmét jelenti, ahogyan azt a katolikus egyház
tanítja.</i></p><h3></h3><h3><b>Cupichék kritikája</b></h3><p>A
fő baj az irányelvekkel és alapelvekkel az, hogy a konkrétumokra való
lefordításuk lényegében sosem teljesen biztos. Ahogy Peter Totleben
írta: ez mindig bonyolult és összetett kérdés. Azért én most
megpróbálkozom ezzel.</p><span><div><p>Eme egyházi megnyilatkozásokból az általános szeretetparancs deklarálásán túl kiolvasható pár konkrétabb alapelv.</p></div></span><p>Egy
államnak és politikai közösségnek joga van megvédeni magát, akár a
bűncselekményeket elkövető bevándorlóktól is. Csak bizonyos hátrányos
helyzetű emberek „deportálása” kifogásolható erkölcsileg, másoké rendben
van. Ne különböztessük meg „hátrányosan” a migránsokat és menekülteket,
ne okozzunk nekik „szükségtelen szenvedést”. De mi a szükségtelen?
Cupich csak azon bevándorlókért áll ki, akiknek a kormány korábban
rendezte a jogi helyzetét.</p><p>Olvashatóak ezek a megnyilatkozások úgy
is, mint amelyek egy-egy túlkapást, anomáliát és bánásmódot
kifogásolnak, de nem magát az illegális bevándorlók kiutasítását meg az
USAID befagyasztását. A Trump-kormány ugyanis szándéka szerint a valós
segélyek folyósítását folytatja, csak az ideológiai jellegű
támogatásokat függesztette fel. Lehet, hogy a végrehajtás nem tökéletes,
de akkor ebbe kell belekötni, nem az egészbe.</p><span><div><p>Cupich érsek teljesen vak a USAID-pénzek befagyasztásának valódi okával kapcsolatban, miszerint az <a href="https://mandiner.hu/kulfold/2025/02/lefejezte-donald-trump-a-demokratak-demokraciaexport-csodafegyveret" target="_blank">tudatosan keverte a valódi segélyezést az ideológiai támogatásokkal</a>. </p></div></span><p>Dollármilliók <a href="https://mandiner.hu/belfold/2025/02/a-fuggetlenseg-ara-itt-van-feketen-feheren-ki-mennyi-penzt-kapott-magyarorszagon-az-amerikai-kormanytol" target="_blank">jutottak liberális NGO-k és LMBTQ-szervezetek támogatására</a>,
amit az USA külpolitikai érdekének állítottak be. Ha jószándékú vagyok,
azt mondom, Cupich nyilatkozata félrement vagy egyoldalú, ha kicsit
gonoszabb, akkor vagy tájékozatlansággal, vagy hátsó szándékokkal
gyanúsítom meg az érseket, aki naiv idealistaként megadta magát a
USAID-féle érzelmi zsarolásnak, miszerint a valódi segélyekre mutogatva idokolták az ideológiai támogatásokat.</p><span></span><p>Egyébként
meg a befagyasztás első körben három hónapra szól, nem mondta senki,
hogy az USA kormánya örökre felszámol minden külföldi segélyezést, és
nem is valószínű, hogy ez történne. Maximum lesz egy kis rendrakás és
ástrukturálás.</p><p>A legrosszabb lehetőség az, hogy Ferenc pápa és az
amerikai püspökök valójában, a lelkük mélyén úgy gondolják, hogy minden
gazdagnak tartott országnak, s főleg az Egyesült Államoknak egyszerűen
morális kötelessége befogadni lényegében mindenkit, aki oda akar menni,
érkezzen legálisan vagy illegálisan. Feltéve, de nem megengedve, hogy ez
a helyzet, le kell szögeznünk: ilyen morális kötelesség nem létezik.</p><span><div><p>Minden ország abszolút joga eldönteni, hogy milyen szabályok szerint kiket enged be. </p></div></span><p>Már
csak azért is, mert a mindenki beengedése egyrészt a jogi-szuverenitási
káoszt kockáztatja, másrészt mert még a leggazdagabb országok sem
vehetik magukra a világ összes baját. Ha pedig nem mutatják fel a kemény
kéz politikáját, és teszik ki az országból az illegális bevándorlókat,
akkor azzal lényegében meghívólevelet küldenek másoknak. Ha az egyházi
méltóságok a feltétlen befogadás mellett érvelnének – amit remélem, nem
tesznek –, akkor egy érzelmi zsarolásnak engednek.</p><span><div><p>Egyébiránt
egy politikai közösség megválasztott vezetőinek mandátuma az adott
ország népének szól, nekik felelnek, őértük felelnek. Az amerikai
elnöknek nem feladata megoldani a világ problémáit, és sem Amerikának,
sem más országnak nem kötelessége globális segélyezési programokat
fenntartani. </p></div></span><p>Megtehetik, hogy fenntartanak ilyet,
lehetőségükhöz mérten, és az Amerika okozta bajokat illik orvosolniuk.
De Cupich érsek delirálás valamiféle külföldi szociális hálóról
egyszerűen idealista tévedés.</p><p>Ráadásul az egyház szociális
tanításai és útmutatásai leginkább iránymutatásokkal szolgálnak, amelyek
konkretizálásáról legitim a vita, legitim a véleménykülönbség a világi
vezetők és az egyházi vezetők között. Mondhatja Cupich, hogy Amerikának
kötelessége valamilyen mértékben fenntartani külföldi segélyezést, és
valamilyen mértékben befogadni bevándorlókat vagy menekülteket.</p><span><div><p>De ki mondta meg, hogy ez a mérték mit jelent a gyakorlatban? Az aktuális szám sok vagy kevés?</p></div></span><p>Vagy ki mondja meg, hogy melyik bevándorló hagyta ott földjét a Ferenc pápa által felsorolt okokból?</p><p>De
tovább megyek: a Ferenc pápa és Cupich által sugallt (de nem teljesen
egyértelmű) elvárások reálisan teljesíthetetlenek a világi hatalom
által. Igen, az egyszeri hívőnek kötelessége jól bánni az egyszeri
bevándorlóval, aki keresztezi az útját. Az állami hatóságoknak is
kötelessége jól bánni vele. De eme „jól bánásba” nem tartozik bele az,
hogy az államnak kötelessége volna legalizálni az illető helyzetét és
marasztalni. És az a helyzet, hogy még a Ferenc pápa által taglalt
háttérrel rendelkező bevándorlók összességét sem feltétlen erkölcsi
kötelessége befogadnia Amerikának (sem más országnak).</p><span><div><p>A szeretet rendje alapelvének konkretizálása mindig erősen vitatható lesz. </p></div></span><p>Lényegében
képtelenség eldönteni véglegesen és egyértelműen, hogy az Egyesült
Államok (vagy az EU, vagy bármelyik ország) hány bevándorlót bír még el,
meg hogy a távolabbi embertársak közül éppen kire kellene jobban
összpontosítani a szeretet rendjének elve alapján.</p><p>De azt az elképzelést senkinek, még az amerikai püspökök testületének sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a világ másik végén élőkért ugyanolyan felelősség terhelne, mint közeli embertársaimért.</p><span></span><p>Az
állami vezetők pedig, legyenek azok magyarok vagy amerikaiak,
elsősorban a rájuk bízottak jólétéért felelősek. Senkinek nem
kötelessége, nem felelőssége megoldani a világ összes baját, még
Washingtonnak meg az EU-nak sem (vagy az ENSZ-nek). </p><p>A keresztény egyházi és a keresztény világi vezetők között gyakran volt hasonló összetűzés az előző évszázadokban, és egyáltalán nem egyértelmű utólag sem, hogy mikor kinek volt igaza.</p><span></span><p>Nem
ugyanarra szól a keresztény lelkipásztorok küldetése, a hívek küldetése
és a világi vezetők küldetése. Ami helyes lehet az egyik részéről
(bevándorlók ellátása), az helytelen lehet a másik részéről (azaz joga
van a világi vezetőknek kitenni az illegális bevándorlókat, ráadásul
szerintem hátterüktől függetlenül). </p><span><div><p>Mindenesetre: az idealistáknál bölcsebbek a realisták. <br></p></div></span></div><div></div><p></p><div><div><div><p></p></div></div></div>
<p><br></p></div></span>
<p><br></p>
<br></div><br><div dir="ltr"><br></div><div dir="ltr"><br></div><br><div class="gmail_quote"><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div id="m_713725729580371682m_-2880797228617276335m_3068069125605046739DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><table style="border-top:1px solid rgb(211,212,222)"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><br></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:rgb(65,66,78);font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px"></td></tr></tbody></table><a href="#m_713725729580371682_m_-2880797228617276335_m_3068069125605046739_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>
</blockquote></div></div>
</div>
</div>