[Grem] A Tisza Párt üdvöskéje teli rüszttel irányt mutat – Dávid Dóra szerint óriásgyárakkal kéne dekarbonizálni, bizony!

[KEA]

A Tisza Párt üdvöskéje teli rüszttel irányt mutat – Dávid Dóra szerint 
óriásgyárakkal kéne dekarbonizálni, bizony!

Azt sajnos nem tudtuk meg, hogy a gigaméretű adatközpontok fényevők 
lesznek-e.

Mandiner, 2025.02.14. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/belfold/2025/02/a-tisza-part-udvoskeje-teli-ruszttel-iranyt-mutat-david-dora-szerint-oriasgyarakkal-kene-dekarbonizalni-bizony



Kis videóban mutatta be a minap Dávid Dóra az Európai Unió 
„versenyképességi iránytűjét”, lelkesen magyarázva, hogy a terv 
értelmében egyrészt fejleszteni kell a mesterséges intelligenciát, 
mégpedig óriásgyáraknak nevezett hatalmas adatközpontok létrehozásával, 
másrészt „dekarbonizációra” van szükség, azaz csökkenteni kell a 
szén-dioxid-kibocsátást, mégpedig mielőbb nullára.

Azt sajnos nem tudtuk meg, hogy a gigaméretű adatközpontok fényevők 
lesznek-e,

vagy milyen más innovatív technológiával oldható meg, hogy egyszerre 
elégítsük ki a falánk szerverek energiaigényét és varázsoljuk 
karbonsemlegessé az Európai Uniót – pedig valahol ennek tisztázásánál 
kezdődne a lényeg.

Jelenleg ugyanis csak a ChatGPT egyhavi „szénlábnyoma” megfelel 260 
transzatlanti repülőúténak

– ami a felhasználók és az alkalmazások számának növekedésével egyre 
emelkedni fog (kivéve persze, ha Dávid Dóráék vezetésével áttérünk az 
erőforrás-kímélőbb, cenzúrázott kínai DeepSeekre). Lehet erre csillogó 
szemmel legyinteni, mondván, ugyan, idővel a mesterséges intelligencia 
simán meg fogja oldani, hogy minél inkább „tiszta” energiát használjon – 
csakhogy akkor is rá kellene bökni, hogy pontosan mikor, hol és milyen 
energia lesz az, különösen télvíz és az úgynevezett „sötétszélcsend” 
idején, amikor a nap nem süt, de legalább szélenergia sem igen termelődik.

A „versenyképességi iránytű” nemhogy irányt nem mutat e tekintetben, de 
lábjegyzetes említést sem tesz a felmerülő kihívásról

– pedig az elvileg sillabuszként használt Draghi-jelentés külön 
hangsúlyozza a mesterséges intelligencia jelentős energiaigényét 
(továbbá rögtön utána azt is, hogy a dekarbonizáció tekintetében a 
fekete-fehér megoldások aligha lesznek sikeresek).

A „Beyond Fossil Fuels” nevű berlini székhelyű lobbiszervezet épp most 
adott ki egy jelentést, amely szerint az elkövetkező hat évben az 
Európai Unión belüli egyre több adatközpont

121 millió tonnával növelheti az európai szén-dioxid-kibocsátást

– hacsak nem fedezik a teljes vonatkozó energiaigényt megújuló 
energiával, akkor viszont 2030-ig az összes újonnan termelendő megújuló 
energia közel 20 százaléka menne el erre a célra, ami más területeken 
akadályozná a fosszilis energia kivezetését. A szervezet ajánlásai 
szerint ezért az adatközpontok teljes energiaigényét a célzottan azok 
üzemeltetéséhez termelendő további megújuló energiával kell fedezni, 
méghozzá a nap 24 órájában – az nem derül ki, hogy hogyan, mármint hogy 
amikor még

Hans-Jürgen gyors zuhanyzásához is a francia atom- vagy a lengyel 
szénerőművekből kell áramot vételezni,

hogyan varázsolnának megújuló energiát egy komplett németországi 
adatközponthoz (pedig arrafelé aztán már tényleg az erdőkben is zajlik a 
fakitermelés és a betonozás, hogy megfelelő legyen a 
szélturbina-sűrűség). Vagy ha a napos-szeles Spanyolországba 
koncentrálnák az adatközpontokat,

melyik sziklákból fakasztanának hozzá kellő mennyiségű hűtővizet.

Mert bár igen mutatós Dávid Dóra kezében az elegáns iránytű, és tényleg 
nem lenne baj, ha Európa nem maradna le véglegesen, az is tény, hogy az 
elkövetkező öt évben Nagy-Britanniában létesítendő új adatközpontok 
például annyi vizet fognak felhasználni, mint a félmillió lakosú 
Liverpool; az MI-szolgáltatások bővülése nyomán a Google, a Meta és a 
Microsoft legutóbbi jelentése egyaránt arról számolt be, hogy

vízfogyasztásuk 17–23 százalékkal nőtt (üvegházhatású gázból a Google 
2023-ban 48 százalékkal bocsátott ki többet, mint 2019-ben).

Kutatók szerint 2026-ra a világon létező adatközpontok összesített 
villamosenergia-fogyasztása meg fogja közelíti Japánét; ezekhez a 
létesítményekhez ráadásul évente milliószámra szállítanak le a gyártók 
grafikus processzorokat, amelyek szintén nem az árok szélén teremnek 
burjánzó gazként, hanem különféle nemes- és ritkaföldfémekből állnak 
össze, nem egész kibocsátásmentesen.

Eközben a minap a tömött buszon

egy srác az orrom előtt kérdezte meg a ChatGPT-től a „piszke” szó 
jelentését,

olyan természetes mozdulattal, mintha naphosszat ezt gyakorolná. Nem 
ósdi módon rákeresett, pláne nem otthon lapozta fel a lexikont vagy 
hívta fel a nagyit (pedig az lenne az igazán reinnovatív módszer), hanem 
ezért a pimfli információért is az MI-t dolgoztatta – a sima internetes 
kereséshez képest

egy ilyen lekérdezés a legóvatosabb becslések szerint is ötször annyi 
villamos energiát igényel,

nem beszélve az extra mennyiségű hűtővízről, valamint az újabb és újabb 
MI-modellek betanításához szükséges megawattórákról. Az is klassz, hogy 
egyre több európai háztartásban nem valamely családtag írja 
papírcetlire, hanem a hűtőszekrény lövi fel a felhőbe (azaz a távoli 
szerverfarmokra) a bevásárlólistát – csak ne higgyük, hogy ettől 
hamarabb fogunk dekarbonizálódni.

Így hát mindaddig, amíg az energiaügyi kérdések nincsenek megnyugtatóan 
tisztázva, a gondos uniós jogalkotó, és

pláne az okos európai parlamenti képviselő

akár azzal is beizzíthatná a „versenyképességi iránytűjét”, hogy 
valamiképpen tisztázza: a mesterséges intelligencia pompás találmány, ha 
az intelligenciánk megfelelő irányú meghosszabbítására, például rákos 
megbetegedések korai felismerésére vagy bűncselekmények felderítésére 
szolgál – ellenben a tömeges energiapazarlás és a 
versenyképesség-romboló eltunyulás eszközévé válhat, mihelyt az 
egészséges agyunk és a működő izmaink helyettesítésére használjuk.

Persze az is egy megoldás, hogy megvárja az EU, míg széles tömegek 
kattannak rá tisztán kényelmi okokból a mesterséges intelligencia 
szüntelen dolgoztatására,

majd az energia- és vízfogyasztási adatok, valamint a kibocsátások 
láttán felsikolt, és kiötli, mi mindent kellene még 2035-től betiltani – 
csak az kevéssé segítené elő a versenyképességet.

Mindeközben a Századvég épp most idézte fel, hogy

az ukrajnai háború első 24 hónapja alatt 175 millió tonnás 
többletkibocsátás keletkezett,

egy ukrán portál pedig arról számol be, mennyivel nagyobb szénlábnyomot 
jelent a háború minden újabb napja az Európa és Ázsia közötti légi 
közlekedésben. Ha tehát az úti cél a Dávid Dóra által emlegetett 
„innováció, dekarbonizáció és biztonság”, az uniós iránytűnek először 
talán az orosz-ukrán béketárgyalásokhoz kellene elkalauzolnia minket – 
aztán persze ha tudja az utat egy innovatív fényevő 
mesterségesintelligencia-óriásgyárhoz, akkor majd mindenképp haladjunk 
tovább arrafelé is.

Dávid Dórát pedig ne bántsuk: ő legalább figyelt a munkahelyén, amikor 
egy uniós kezdeményezést tárgyaltak.

Pártelnöke ellenben szerda este, amikor épp a „Néma válság: az európai 
fiatalok mentális egészsége” című vita zajlott (utolsó témaként) a 
strasbourgi plenáris ülésen, a rendszerváltó kártyával kapcsolatos friss 
posztja alatti kommenteket olvasgatta, rögvest reagálván is az 
előfizetések számával kapcsolatos kötözködő kérdésre.

Valamiképpen ez is egy iránytű

– a „versenyképes dekarbonizáció” felé ugyan ez sem vezet, de azt 
precízen megmutatja, hogy mi arrafelé a prioritás a fiatalok mentális 
egészségével szemben.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.