[Grem] Febr.11. Az első lourdes-i Szűz Mária jelenés (19.sz.) emléknapja / A Betegek Világnapja

[Emoke Greschik]

 „Ma is Fiára mutat” – Kovács Zoltán írása az első lourdes-i Mária-jelenés
évfordulójára
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2025. február 10., hétfő |
19:05
*Az alábbi forrás szövege lerövidítésének kipontozásaiban előfordulhat
pontatlanság, hiányosság:: *
https://www.magyarkurir.hu/hirek/-ma-is-fiara-mutat-kovacs-zoltan-irasa-az-elso-lourdes-i-maria-jelenes-evfordulojara

1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a tizennégy
éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya. Az első lourdes-i
jelenés évfordulójának ünneplését 1908-tól X. Piusz pápa kiterjesztette az
egész Egyházra. II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11.
a betegek világnapja legyen. Az alábbiakban Kovács Zoltán egyetemi tanár,
mariológus írását adjuk közre.

*„Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” – közli Bernadett-tel a Szűzanya
Lourdes-ban 1858. március 25-én. *A dátum önmagában beszédes, hiszen kilenc
hónappal karácsony előtt üljük meg Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét,
mely, bár hivatalos neve alapján tisztán Jézus Krisztus főünnepének látszik
(„Urunk születésének hírüladása”), mégis, amilyen kulcsfontosságú szerepe
van benne Máriának, joggal tekinthetjük Mária-ünnepnek is (ebben a
meggyőződésünkben Szent VI. Pál pápa is megerősít a *Marialis cultus*ban).
Újabb apropó ez is, hogy figyelemmel legyünk:

*a Szeplőtelen Fogantatás* nem *azt jelenti, *amit aznap ünneplünk,
tudniillik, hogy az angyali üdvözlet után az örök Ige testet öltött Mária
méhében, hanem azt, *hogy Mária, élete első pillanatától, azaz édesanyja
testében való természetes fogantatásától fogva „kegyelemmel teljes”,
egészen szent és szeplőtelen,*

*mely egy életen át mentességet jelent számára az áteredő bűntől*,* a bűnre
vivő hajlamtól,* *így bármilyen személyes bűntől is. Benne felragyog
számunkra az üdvösség hajnala, az emberi természet eredeti, bűntől még nem
fertőzött szépségének és szentségének ragyogása. A kegyelem így teszi
alkalmassá a Názáreti Szüzet az istenanyaság páratlan hivatására.*

*A 14 éves Soubirous Bernadett, bár katolikus hitében hűséggel növekedett,
egyáltalán nem volt képzett, nem volt szenvedélye a teológia
tanulmányozása, nem volt hittanversenyek győztese. Számára megdöbbentő
volt, hogy a Massabielle-barlangban egy fehér ruhát és égszínkék övet
viselő „Hölgy” csodálatosan megjelenik neki – benne felismeri Égi
Édesanyját –, és rábíz egy sosem hallott, számára érthetetlennek tűnő
önmeghatározást: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”! Mit jelenthet ez? A
történet szerint hazáig ismételgeti, hogy el ne felejtse. *Nem találhatta
ki tehát magától. Igaz, Rómában szűk 3 és fél évvel azelőtt IX. Piusz pápa
ezt dogmaként kihirdette, de az információáramlás akkori módja nem engedte
meg, hogy erről mindenki azonnal értesüljön, és kiskamaszok számára sem
tartottak erről Lourdes-ban eligazítást*.*

*Jóllehet, az első lourdes-i jelenés nem a fentebb említett eseményhez
kötődik, hanem egészen pontosan 1858. február 11-éhez, mégis szándékosan
indítottunk ezzel a gondolattal.*

*A Szeplőtelen Szűz személyében Isten ugyanis megmutatta nekünk a bűntől
meg nem fertőzött természetű ember teljes testi-lelki ragyogását.*

Ez a Szűzanya földi életét lezáró, testestül-lelkestül való
mennybevételében be is teljesedik. A kegyelem gyógyítóan dolgozik a bűn
által megsebzett világban. Jézus számos gyógyító csodája is erre mutat rá.
Feltámadása után „gyógyult”’, vagyis immár nem a sebektől sajgó, hanem a
feltámadott test „hazaérkezett” dicsőségében ragyogó sebhelyeit mutatja
tanítványainak, hogy arról ismerjék fel: valóban ő az! Ebben az értelemben
mondhatni: Jézus gyógyítóként és „gyógyultként” is bizonyított. Péter
apostol az izajási Szenvedő Szolga képét Jézusra alkalmazva hirdeti: az ő
„sebei szereztek számotokra gyógyulást” (1Pt 2,24). Ebből is kiolvasható:

*a betegek igazi gyógyítója Krisztus. Mária közvetítő szolgálata által
pedig ebben részesedik, neki alárendelt közbenjárásával ezt is elősegítve.*

Nem véletlen, hogy *a Szűzanya lourdes-i megjelenésének emléknapjához
kapcsolódóan számos plébánián meghirdetik a betegek kenetének közösségi
kiszolgáltatását, hogy a szenvedők, a betegségükkel, netán benne az
állapotrosszabbodással is hosszabban küzdők, valamint azok az idősek, akik
korukból kifolyólag egyre drámaibb módon tapasztalják törékenységüket és
egészségük sebezhetőségét, e szentség által megerősítést nyerjenek.*

*Jézus megalapítja és Egyházára bízza a gyógyulás szentségeit. A gyógyulás
titokzatos módon összefügg a megtisztulással is. A bűnbocsánat szentsége
által a megszentelő kegyelem révén teljes megtisztulást nyerünk, helyreáll
lelkünkben a kegyelmi élet, és elindulhatunk a belső gyógyulás útján. A
betegek kenete pedig szintén a Szentlélek újjáalkotó erejével tölt el, hogy
életünket gyógyítsa, és ha Isten az üdvösségünkért meg is hagyja
szenvedéseinket, azokat még inkább megszentelje, és neki tetsző,
érdemszerző áldozattá tegye.*

Nem csak Lourdes kegyhelyére emlékezve, valamint az ott megfordulókkal való
lelki közösség miatt lett ez a nap a betegek világnapjává. *Mária
közbenjárását kérve rácsodálkozhatunk: a Betegek Gyógyítója maga is hirdeti
a kegyelem erejét, amely képes a bűn által megsebzett természetnek valódi
gyógyulást hozni. A béna karú ember gyógyulása és a látás visszanyerésének
csodája Lourdes-ban, mondhatjuk, csak a kezdet volt. A betegek zarándoklata
azóta folyamatos, sőt már évente milliók érkeznek e jeles franciaországi
kegyhelyre. Bizalmat gyújt ez a hívő vagy hitét kereső ember szívében. Ez
utóbbit azért is jó hangsúlyozni, mert nem csak katolikusok és nem csak
keresztények keresik fel e zarándokhelyet. Lehetséges, hogy sokan közülük
először Krisztusra ismernek rá életükben.*

És épp ez nyitja meg számukra az utat egy másik felismeréshez: van Égi
Édesanyánk is, aki már korábban is kísért bennünket diszkrét tekintetével,
és az általa felkínált tiszta út is segítséget nyújthat a testi-lelki
gyógyulásban. A legnagyobb csoda talán mégsem az, ha velünk történik –
mintegy „megrendelésre” – valamilyen számunkra kedvező természetfölötti
beavatkozás.

*Az igazán csodálatos annak a „csodának” felismerése, ahogy a Szentháromság
működik életünkben és a világban. Isten minden csodája valójában erről
tanít.*

.......

*Fehér „Hölgyet” lát Bernadett: ragyogó ruhába öltözött Asszonyt, aki az
égen feltűnő „Nagy Jel” apokaliptikus képében is ránk köszön. Máriának a
mennyei dicsőségben folytatódó beteljesült élete és a mi földi életünk
között azonban nem tátong áthidalhatatlan szakadék. Élő kapcsolatban
vagyunk vele, és szándéka éppen az, hogy általa az életadó Istennel is
legyen mind élőbb a kapcsolatunk. Hiszen a szentek közössége sem *önmagában*,
hanem Krisztusban értendő. Meghívásunk a mennybe szól, de már e földi élet
is lehet megszentelt idő, a gyógyulás ideje*.
........

*Nagy fokú tiszteletet szül ez a misztikus találkozás Bernadettben is és
általa másokban is. A Szűzanya tiszta kultuszát, mely nem rivalizál az
istenimádattal, hanem annak gyakorlatát segíti.*

*Kiegyensúlyozott tisztelet ez, mely nem sző mítoszokat Mária alakja köré,
nem isteníti, de nem is értékeli le személyét.*

*Bernadett kérdezi később, már szerzetesként egy nővértársát: „Mit csinál
az ember a seprűvel?” Ő maga válaszolja meg: használat után sarokba
állítja. A lourdes-i látnok nem kérkedik kiválasztottságával. Számára a
Szűzanyával való találkozás az alázat és más erények iskolája. Bernadett
kiválasztottságát tekintve az sem véletlen, hogy ő maga is kezdettől fogva
beteges volt, így egész életén át tartó kereszthordozásában is számított rá
az Üdvözítő – mint hűséges munkatársra, aki Jézusért és a Szűzanyáért
testben-lélekben komoly áldozatokat is kész volt vállalni. Ő tehát igazán
hiteles személy egy olyan kegyhely születéséhez, ahová később betegek
milliói zarándokolnak. Épp a Názáreti Szűz tanít erre a leghitelesebben,
akinek*

*kicsinységére letekintett a Magasságbeli, és „nagy dolgot” művelt életében
– és általa egész népével! Elég ilyen szemmel újraolvasni Mária hálaénekét,
a Magnificatot!*

*41 éve az első jelenés napján Szent II. János Pál pápa az emberi szenvedés
keresztény értelméről apostoli levelet fogalmazott meg (Salvifici doloris),
amelyben azt írja: „Máriával, Krisztus Anyjával együtt, aki a kereszt
tövében állt, mi is megállunk a ma emberének minden keresztje mellett” (*n.
31). *A Szűzanyát a mi keresztjeink tövében is itt találjuk. De amint
Fiának feltámadása az ő tőrrel átjárt lelkének (vö. Lk 2,35) teljes
gyógyulást hozott, úgy hitünk húsvéti fénye számunkra a megtisztulás és a
gyógyulás útjának tiszta napsugara. És ha mi nem is vagyunk „kegyelemmel
teljes”-ek, mint Mária, azért Szívében otthonra lelni, és elfogadni anyai
vezetését, mellyel a kegyelem elapadhatatlan Forrásához, Krisztushoz segít
minket, számunkra is a gyógyulás útja.*


*Fotó: Vatican News; Váci Egyházmegye*

*Magy*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250211/f11a6c15/attachment.html>