[Grem] Előkészülve a holnapi Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére

[Emoke Greschik]

 Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2025. február 2., vasárnap |
6:00
https://www.magyarkurir.hu/hirek/urunk-bemutatasa-gyertyaszentelo-boldogasszony

A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus
születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét
vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött
fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt
Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte
Jézust.

*Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)*

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a
gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a
legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé
vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Az Úr Jézus bemutatását *(praesentatio Domini)* Jeruzsálemben már a 4.
században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január
6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december
25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.

Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded
Jézus találkozására utaló *hypapante* (találkozás) néven – ekkor
találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért
megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, nagy örömmel ismerte fel benne az
üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy
megérhette ezt a boldog napot.

Simeon hálaéneke, a *Nunc dimittis* (Lk 2,29–32) a napi zsolozsma állandó
része, a kompletórium kantikuma.


*„Bocsásd el most, Uram, szolgádat, *szavaid szerint békességben,
hiszen már meglátták szemeim,
akit küldtél, az Üdvözítőt.
Őt adtad számunkra
csodájára minden népnek,
hogy fényeskedjék az egész világnak,
mint választott néped dicsősége.”

A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária
tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: *purificatio*.
Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr
ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.


*Jacopo Torriti: Urunk bemutatása (a Santa Maria Maggiore-bazilika
apszismozaikja; 1296)*

Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század
elejétől tanácsolt ünnep.

*Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában
mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk
egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad
által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön örökké. Ámen.*

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át,
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává.
Azóta ezen a napon az Egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is
ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért,
előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és
szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy
tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr
bennük és általuk művel az Egyház és a világ javára.

Imádkozzunk a szerzetesekért és a megszentelt életet élőkért, valamint a
hivatásokért!

* * *

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig
elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor
a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében;
gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló
kezébe, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni, körül is járták az
ágyát, megkerekítették
<http://elfelejtettszavak.blogspot.hu/2014/09/megkerekit.html> a testét
vele, hogy mintegy elzárják a leselkedő gonosz elől. Bő, Osli asszonyai
szerint a gyertya fénye mutatja a haldoklónak a mennyei utat, füstje pedig
elűzi, távol tartja a lélektől a gonoszt.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal
átkötve a falra helyezték, és főképpen vihar idején gyújtották meg és
imádkoztak mellette.


*Gyertyaszentelésre induló menyecske és leányok;*
*Csömör, Pest-Pilis-Solt-Kislun vm.**(Forrás: Sulinet Tudásbázis)*

A szegedi táj népe úgy tartotta, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya,
akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. Kiszombori asszonyok
a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek,
hogy mindig békesség legyen a háznál, és megveregették vele a
gyümölcsfákat, hogy szépen teremjenek.

A magyar népi kalendáriumban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja idő- és
termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz
fűződő időjóslás egy középkori deák szentenciát őriz, eszerint: ha
Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte volt. (Vagyis: ha
a medve meglátja árnyékát, visszabújik barlangjába, mert hideg napok jönnek
még.)

*Forrás*


*Magyar katolikus lexikonMagyar néprajzi lexikonBálint Sándor: Ünnepi
kalendárium I.*

*Magyar Kurír*
*(bh)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250201/c5dde913/attachment.html>