[Grem] Mai evang. + elmélkedések: Barsi B. atya, Bp. Barron

[Emoke Greschik]

 *Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el
a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
//  **Urunk, add, hogy a Szentlélek kegyelmével a jót megismerjük, azt
követni is tudjuk. Ámen.*

ALLELUJA
*Ezt a napot az Úristen adta. * Ujjongjunk és vigadjunk rajta! *Zsolt
117,24 – 5. tónus.


*† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből *
*A feltámadt Jézus megjelenik Mária Magdolnának. Húsvétvasárnap reggel
Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált,
betekintett *a sziklasírba*, és *ahol
*Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott
ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá:
„*Asszony*, *miért
sírsz*?” *„Mert elvitték *az én Uramat – *felelte –, és nem tudom, hová
tették
*.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, *de nem ismerte
föl
*, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony*, miért sírsz*? Kit *keresel*?”
Mária Magdolna *azt hitte, hogy a kertés*z *az*, és *így *válaszolt: *„Uram,
ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.”
* Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabboni!” – vagyis
Mester. „Ne *tartóztass*! – felelte Jézus. – *Még nem

*mentem föl az Atyához, Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik!
Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti
Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak:
„Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent. Ezek az evangélium igéi.
*
*Jn 20,11-18*
*BARSI BALÁZS ATYA:  https://barsitelekmm.blogspot.com/
<https://barsitelekmm.blogspot.com/> *
*Mária Magdolnának elfátyolozták a szemét a könnyek, úgyhogy nem látja meg,
hogy Jézus áll előtte*. *Jézus is sírt földi életében, de ő könnyein át
mindig látott bennünket,* *és megrendültségében is arra figyelmeztette a
halott Lázár nővérét, Mártát, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. * *Mária
Magdolna azonban önmagát, saját veszteségét siratja. A*z* Mester
holttestéhez való ragaszkodása* *megakadályozza abban, hogy felismerje az
Élőt. Az angyalok láttán nem ijed meg, de nem is örvend, gépiesen felel a
kérdésükre, nem vár tőlük sem részvétet, sem segítséget. Néz, de nem lát,
„hallja a hangot, érti a szót”, mint Ágnes asszony, de nem fogja fel a
szavak értelmét. Akaratán kívül mégis kimondja a titkot, hiszen a
feltámadott Úr valóban „elvitte” a halott Mestert – mindörökre.*

*Nem elég látni és hallani a feltámadott Urat,* *ez még kevés* *ahhoz, hogy
valóban találkozzunk vele.* *Egy szó kell, egy személyes néven szólítás,
amely minden kétséget kizáróan csak őtőle jöhet, s amely egyben szívünk
mélyéig megérint bennünket*. *Ez az igazi húsvéti esemény! Olyan benső
történés, amely semmiféle külső igazolást nem igényel, amely az evidencia
villámfényével világít meg mindent. Ilyenben részesült Tamás apostol is,
akit az Úr felszólított: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet!”, s aki a
sebhelyek érintésével már mit sem törődve kiáltott fel, Jézus lábához
borulva: „Én Uram és én Istenem!”*

Friends, in today’s Gospel, we find *Mary Magdalene weeping by the tomb of
the risen Lord**. She then sees Jesus and doesn’t recognize him
immediately. *

In a wonderful detail, *she thinks he’s the gardener*. *In the book of
Genesis, God, the gardener of Eden, walked with his creatures in easy
friendship*. *Sin, the sundering of* *the loop of grace*, *put an end to
those intimate associations.*

*Throughout the history of salvation, God had been trying to reestablish
friendship*. *Through the death of Jesus,* through that tomb placed right
in the garden, *he accomplished his goal*. *So now, in Christ*,* he appears
again as a gardener.* *“Jesus said to her, ‘Mary!’ She turned and said to
him in Hebrew, ‘Rabbouni.’”*

*Then Jesus says: “Stop holding on to me, for I have not yet ascended to
the Father. But go to my brothers . . .” The not clinging has to do with
the call to proclaim. The idea is not to hang on to Jesus but to announce
what he has accomplished.* *The content of the proclamation is**, once
again, t**hat we have become the intimates of God:* *“My Father and your
Father . . . my God and your God." *

*Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!  Hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire!  Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent
kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus
Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje
által a föltámadás dicsőségébe vitessünk! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250422/0b2eaf2a/attachment.html>