[Grem] A nagypénnteki 'csonkamise' szertartásának igéi

2025. Ápr. 18., P, 08:45:36 CEST

Bocsánat. A fenti / lenti szövegben ejtettem színezési hibákat. Azt hiszem,
többször nem pirosítottam az írás beteljesedésére vonatkozó részeket,
illetve Jézus nevét. Most nem nézem végig aprólékosan. Még egyszer:
Bocsánat.

On Fri, Apr 18, 2025 at 6:15 AM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> *2025-04-18*
>
> *Nagypéntek*
>
> https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2025-04-18
>
> *OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből *
> *A mi bűneinkért szúrták át. *
>
> *Így szól az Úr: Íme, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és
> felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik*. Amint sokan elborzadtak
> láttán – hisz oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata –, *úgy
> fog majd sok *nemzet *ámulni rajta, és* királyok *némulnak el színe
> előtt.*
> *Mert olyasmit fognak látni, amilyet *még sohasem *hirdettek *nekik*, és
> olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig *soha nem* hallottak. Ki
> hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?*
> *Úgy nőtt föl előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér *a szomjas
> földből. *Nem volt* sem szép*,* sem ékes, hogy szívesen nézzük* őt,* a
> külsejére nézve nem volt vonzó.
> Megvetett volt, utolsó az emberek között, *a fájdalmak férfia, aki tudta,
> *mi a szenvedés, olyan*, aki *elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat,
> megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
> *Bár *a mi betegségeinket viselte, *és *a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
> mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott *az Isten*,
> és akit megalázott.
> Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi
> békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk
> gyógyulást! Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára
> tért, *és az Úr mégis az ő vállára rakta *mindnyájunk gonoszságát.
> Megkínozták*, s ő alázattal elviselte, nem *nyitotta ki *száját. Mint a
> juh, amelyet *leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, *ő
> sem* nyitotta ki *száját.*
> Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik ügyével? Igen,
> kitépték *az élők földjéről*, és népem bűnei miatt halállal sújtották. A
> gonoszok között adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár
> nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt szájában.
> *Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri *a szenvedéssel. *Ha odaadja
> életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete és
> teljesül általa az Úr akarata.*
> *Azért, mert lelke *szenvedett, *látni fogja a világosságot, és betelik
> megelégedéssel*.
> Sokakat *megigazultakká tesz szolgám, mivel* gonoszságaikat *magára
> vállalta. Ezért osztályrészül* *sokakat adok neki*, és a hatalmasok
> lesznek zsákmányai*, amiért életét *halálra *adta*, és a gonosztevők közé
> sorolták, *noha *sokak vétkeit hordozta, *és közben *a bűnösökért*
> imádkozott. *
>
> *Ez az Isten igéje. Iz 52,13–53,12*
>
> VÁLASZOS ZSOLTÁR
> Válasz: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.* 2. tónus.
> Előénekes: *Te vagy, Uram, én reményem: † ne *hagyj *soha *szégyent *ér*
> nem,* * igaz voltodban szabadíts meg* engem.
> *Uram, kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál *engem,* hűséges Istenem.*
> Hívek: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.*
> E: Ellenségeimnek gúny tárgya let*tem*, † szomszédaimnak szégyene, *barátaimnak
> **fé*lelme, * kitérnek előlem, akik az ut*cán* látnak.
> Szívükben elfelednek, mintha meghaltam *vol*na, * olyanná lettem, mint az
> össze*tört* edény.
> H: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.*
> E: *Én azonban benned remélek, Uram, * azt mondom: „Te vagy Istenem,
> kezedben van sorsom.”*
> *Ragadj ki* az ellenség *ke*zéből, * *és *azoktól, akik üldöz*nek*
> *engem.*
> H: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.*
> E: *Ragyogjon fel arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg
> engem.*
> *Legyetek bátrak, és erős szívűek, * mind, akik reménykedtek az Úrban.*
> H: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.*
> *Zsolt 30,2 és 6.12-13.15-16.17*
>
>
> *SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből * *A Fiú a szenvedésből
> engedelmességet tanult, és hódolatáért meghallgatást nyert. *
>
> *Testvéreim! Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken:
> Jézus, az Isten Fia, ezért legyünk állhatatosak a hitvallásban. A mi
> főpapunk ugyanis nem *olyan, hogy ne tudna *együttérezni *gyöngeségeinkkel
> ,* hanem olyan, aki * hozzánk* hasonlóan *mindenben kísértést szenvedett,
> a bűntől
> *azonban mentes maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához,
> hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
> Krisztus földi életében hangos kiáltással és könnyek között imádkozott,
> könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni *a haláltól*, és hódolatáért
> meghallgatást nyert. Isten Fia volt, de *a szenvedésből
>
> * engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett
> azoknak, akik neki engedelmeskednek. Ez az Isten igéje. Zsid 4,14-16;5,7-9*
>
> EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
> *Krisztus engedelmes lett értünk **mind*halálig, ** mégpedig* a *ke*
> reszthalálig.
> *Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte
> áll minden névnek*. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.
>
> *† A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS *KÍNSZENVEDÉSE *Szent János szerint *
>
> *Elfogták Jézust és megkötözték. *
>
> *Abban az időben: Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol
> egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet *ismerte Júdás
> is, aki *őt *elárulta, *mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival*.
> Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól
> szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel
> fölszerelkezve. *Jézus tudott *mindent, ami* rá* várt. Eléjük ment tehát
> *és* *megkérdezte *tőlük: *„Kit kerestek?” *Azok ezt válaszolták: „A
> názáreti Jézust.” *Jézus* erre *így szólt: „Én vagyok”.* Júdás is ott
> volt köztük, aki elárulta. *Mikor azt mondta *nekik: *„Én vagyok”,
> meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte* tőlük: „*Kit
> kerestek?” *Azok ezt válaszolták: „A Názáreti Jézust.” Erre *Jézus így
> szólt: „Megmondtam már, hogy én vagyok. *Ha tehát* engem *kerestek, *
> engedjétek el ezeket!” Így beteljesedett, amit korábban megmondott: „Senkit
> sem *veszítettem el *azok közül, akiket nekem adtál.” Simon Péternél *volt
> egy kard. Kirántotta és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb
> fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. *De Jézus rászólt Péterre: „Tedd
> vissza hüvelyébe *kardodat! Ne igyam ki talán* a kelyhet, amelyet az Atya
> adott nekem?” *
>
> *Jézust először Annáshoz vezették.*
>
> Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták *Jézust *és
> megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki
> abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha
> egy ember hal meg a népért. *Simon Péter és egy másik tanítvány követte
> Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt *a főpapnak, *ezért bemehetett
> Jézussal *a főpap udvarába, *Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A
> másik tanítvány, aki ismerőse volt *a főpapnak, *visszajött, szólt a
> kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben
> megjegyezte: „Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?” Ő*
> azt felelte: „Nem vagyok!” Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek
> tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. *Péter is köztük álldogált és
> melegedett*. A főpap eközben *tanítványai és tanítása *felől faggatta
> *Jézust.* *Jézus ezt válaszolta *neki: *„Én* a világhoz *nyíltan
> beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden
> zsidónak bejárása van. Titokban nem *mondtam semmit. Miért kérdezel hát
> *engem*? *Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják,
> hogy miket mondtam!” E szavakra* az egyik ott álló szolga arcul ütötte
> *Jézust*, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?” *Jézus ezt mondta*
> neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, *ha viszont jól,
> akkor *miért ütsz* engem?” Ekkor* Annás megkötözve elküldte *őt* Kaifás
> főpaphoz.
>
> *Talán te is az ő tanítványai közül vagy? Nem vagyok!*
>
> *Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle:
> „Talán te is az ő tanítványai közül vagy?”* Ő így felelt: „Nem vagyok!” A
> főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, *megjegyezte:
> „Nem téged láttalak én a kertben ővele?”* De Péter ismét tagadta; és
> ekkor *mindjárt megszólalt a kakas. *
>
> *Az én országom nem ebből a világból való!*
>
> Kaifástól tehát elvezették *Jézust *a helytartóságra. Kora reggel volt. A
> zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak és
> elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
> megkérdezte: „Mivel vádoljátok *ezt az embert?*” Azok azt felelték: „Ha
> nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!” Pilátus ezt mondta:
> „Vigyétek el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A
> zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így
> beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni.
> Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és
> megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” *Jézus így válaszolt*:
> „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte:
> „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit
> tettél?” Ekkor Jézus így szólt: *„Az én országom nem *ebből a világból
> való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy
> ne kerüljek a zsidók kezére. *De az én országom nem *innét való.” Pilátus
> megkérdezte: „Tehát király vagy?” *Jézus így felelt: *„Te mondod, hogy *király
> vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem* a világba, *hogy tanúságot
> tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”*
> Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment
> a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én *semmi *vétket sem találok benne.
> Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak.
> Akarjátok-e, *hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát*?” De ők ismét
> kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.
>
> *Üdvöz légy, zsidók királya!*
>
> Ekkor Pilátus fogta *Jézust *és megostoroztatta. A katonák tövisből
> koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután
> eléje járultak és így gúnyolták: „Üdvöz légy, *zsidók királya*!” És
> közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment és így szólt hozzájuk:
> „Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne *semmi *vétket.”
> És kijött *Jézus, töviskoronával, bíborruhában*. Pilátus pedig így szólt:
> „Íme, az ember!” A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni
> kezdtek: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Pilátus azt mondta nekik: „Vigyétek,
> feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!” De a
> zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell
> halnia, mert Isten fiává tette magát.” Amikor Pilátus meghallotta ezt, még
> jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte *Jézust*:
> „Honnan való vagy?” *De Jézus nem válaszolt *neki *semmit*. Erre Pilátus
> azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van
> arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?” Erre *Jézus
> azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem
> kaptad volna. Ezért *annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.”
>
> *El vele, el vele! Feszítsd meg!*
>
> *Ettől fogva* Pilátus* azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust.* A
> zsidók azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár
> barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a
> császárnak.” E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a
> bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A
> húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: „*Íme,
> a királyotok!*” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!”
> Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A főpapok
> azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre
> kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
>
> *Keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt.*
>
> Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet* ő maga vitte, míg oda nem
> ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. * *Ott
> keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust
> meg középen. *Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette*.
> Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A feliratot sokan
> olvasták a zsidók közül*, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették,
> közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó
> főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem hogy ő
> mondta: »A zsidók királya vagyok!«” Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit
> írtam, megírtam.”
>
> *Szétosztották maguk között ruháimat.*
>
> A katonák pedig, miután *Jézust *keresztre feszítették, fogták a ruháit,
> négy felé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse
> következett. *A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így
> szóltak egymáshoz: „Ezt ne* vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy
> kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között *ruháimat,
> s a köntösömre *sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették.
>
>
>
> *Íme, a te fiad! – Íme, a te anyád! Jézus keresztje mellett ott állt
> anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor
> Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt
> anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a
> te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány. *
>
> *Beteljesedett!*
>
> *Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás,
> így szólt: „Szomjazom*.” Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak
> egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Mikor *Jézus *megízlelte
> az ecetet, *így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte
> lelkét. *
>
> *(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)*
>
> *Ekkor vér és víz folyt ki belőle.*
>
> A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem
> maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre
> feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat
> ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát
> az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. *Amikor
> azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt*. Ezért *nem törték meg
> a lábszárát, *hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját *az oldalába.
> Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az
> ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek*
> .* Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot ne*
> törjetek *benne!” És ami az Írás más helyén áll: „Föltekintenek arra,
> akit* keresztülszúrtak.”
>
>
>
> *Jézus testét, fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Arimateai
> József, aki Jézus tanítványa volt, bár* a zsidóktól való félelmében csak
> titokban,* engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. *Pilátus
>
>
> *megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki
> korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és
> áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe
> göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre
> feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem
> temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda
> temették Jézust. Ezek az evangélium igéi. Jn 18,1–19,42*
>
> *EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK I. Az Isten Egyházáért imádkozzunk, testvérek, hogy
> Urunk, Istenünk vezesse békében, növelje egységben, s az egész* világon*
> tartsa meg épségben, és adja meg *nekünk
> *, hogy békés nyugalomban éljünk, és dicsőíthessük a mindenható
> Atyaistent!* *(A könyörgések előtt csendben imádkozunk.)*
> *Mindenható, örök Isten, te örök dicsőségedet Krisztus Urunkban minden *
> nép*nek megmutattad: őrizd meg a megváltás művét, hogy Egyházad az egész *világon
> *elterjedjen, és állhatatos hittel kitartson neved megvallásában.
> Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*
>
>
> *II. A Szentatyáért, N. pápáért imádkozzunk, testvérek, az Úristen
> kiváltságos helyre emelte őt a püspöki rendben. Az Egyház javára tartsa meg
> jó egészségben és erőben, hogy tovább kormányozhassa Isten szent népét.
> Mindenható, örök Isten, te irányítasz mindent* a világon: *hallgasd meg
> irgalmasan könyörgésünket, és tartsd meg kegyesen Szentatyánkat; segíts,
> hogy a keresztény *nép *gondviselésed kormányzásával ennek a pápának
> vezetése alatt gyarapodjék hitben és érdemekben. Krisztus, a mi Urunk
> által. – Ámen.*
>
> *III. Most N. püspökünkért és minden püspökért, az áldozópapokért, a
> szerpapokért és az Egyházban szolgálatot teljesítő *hívekért
> * imádkozzunk, testvérek, valamint Isten egész népéért. Mindenható, örök
> Isten, Szentlelked megszenteli és vezeti Egyházad minden *tagját*:
> hallgass meg *minket,* amikor a papságért és az összes hívekért hozzád
> esedezünk, hogy kegyelmed segítségével mindnyájan hűségesen szolgáljunk
> neked. Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*
>
> *IV. A keresztség előtt *állókért *imádkozzunk, testvérek: az Úristen
> nyissa meg *szívüket, *és tárja fel *előttük* a kegyelem kapuját, hogy
> újjászületve a keresztség vizében, *bűneik
> *bocsánatát elnyerjék, és immár ők is a mi Urunk Jézus Krisztusban
> éljenek. Mindenható, örök Isten, Egyházadat mindig új tagokkal gyarapítod:
> növeld a keresztelendőkben a hitet és igazságaid megértését; add, hogy a
> keresztség vizében újjászületve gyermekeid közé kerüljenek. Krisztus, a mi
> Urunk által. – Ámen.*
>
> *V. Most imádkozzunk összes *testvérünkért
> *, akik Krisztusban hisznek, hogy Urunk és Istenünk őket igaz tetteik
> útján az egyetlen egyházba gyűjtse össze, és őrizze. Mindenható, örök
> Isten, ami *szétszóródott,* te összegyűjtöd, és amit összegyűjtöttél,
> megőrzöd: tekints kegyesen Fiad nyájára, és add, hogy a hit osztatlan
> épsége és a szeretet köteléke egyesítse *azokat, akiket *megszentelt az
> egy keresztség. Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*
>
> *VI. A *zsidókért *is imádkozzunk, testvérek, hogy *azok, akikhez
> *előbb szólott Urunk, Istenünk, őt egyre jobban szeressék, állhatatosan
> őrizzék a szövetségi hűséget. Mindenható, örök Isten, te ígéreteidet
> Ábrahámnak és utódainak adtad: hallgasd meg kegyesen Egyházad könyörgését,
> hogy az Ószövetség választott népe eljuthasson a megváltás teljességére.
> Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*
>
> *VII. Most *azokért *imádkozzunk, *akik nem *hisznek Krisztusban! A
> Szentlélek világossága töltse el *őket,* hogy megtalálják *ők
> *is az üdvösség útját. Mindenható, örök Isten, add, hogy *azok, akik még
> nem *hisznek Krisztusban, őszinte szívvel járjanak előtted, és találják
> meg az igazságot; *mi* pedig a kölcsönös szeretetben mindig előbbre
> haladjunk, és isteni életed titkának mélyebb megértésére vágyakozva
> tökéletesebb tanúságot tegyünk *a világban *isteni szeretetedről.
> Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*
>
> *VIII. Most *azokért *imádkozzunk, *akik nem
> *hisznek Istenben, hogy őszinte szívvel az igazságot keresve megtalálják
> Istent, és kegyelmével eljussanak hozzá! Mindenható, örök Isten, te úgy
> alkottál meg minden *embert*, hogy vágyakozó szívvel keressen téged, és
> csak benned találja meg nyugalmát: kérünk, add, hogy *az emberek minden
> akadály
>
> * ellenére örömmel valljanak igaz Istennek és az emberi nem Atyjának, és
> mindenki felismerje atyai jóságod jeleit, valamint híveid jótetteinek
> tanúságtételét. Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.* *IX. Az *államfőkért*
> és *a hatóságokért* imádkozzunk, testvérek: az Úristen irányítsa *értelmüket
> és szívüket,* – hogy szándéka szerint szolgálják *mindenki
> *szabadságát és az áldott békét. Mindenható, örök Isten, kezedben van *az
> emberek* sorsa és megszabod *a népek* jogait: tekints kegyesen *azokra,
> akik *fölöttünk hatalmat gyakorolnak, és add, hogy az igazi békesség, a
> vallás szabadsága és a* népek* jóléte megvalósuljon az egész *világon.*
> Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*
>
> *X. Most azért imádkozzunk, kedves testvéreim, a mindenható Istenhez, hogy
> tisztítsa meg* a világot minden tévely*től, *a betegséget *tartsa távol *tőlünk,
> az éhínséget *űzze el,* a börtönöket* nyissa meg, *a bilincseket *oldja
> fel, az* utazók
> *nak adjon biztonságot és szerencsés érkezést, a betegeknek gyógyulást, a
> haldoklóknak pedig örök életet. Mindenható, örök Isten, szomorúak
> vigasztalója, *bajbajutott*ak erőssége: jusson el hozzád könyörgésünk,
> amikor *a sokféle ba*jból hozzád kiáltunk; érezzük mindnyájan boldog
> örömmel, hogy* a megpróbáltatások idején velünk* van irgalmas jóságod.
> Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*
>
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250418/30fcc111/attachment.html>