[Grem] A nagypénnteki 'csonkamise' szertartásának igéi

[Emoke Greschik]

 *2025-04-18*

*Nagypéntek*

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2025-04-18

*OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből *
*A mi bűneinkért szúrták át. *

*Így szól az Úr: Íme, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és
felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik*. Amint sokan elborzadtak
láttán – hisz oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata –, *úgy
fog majd sok *nemzet *ámulni rajta, és* királyok *némulnak el színe előtt.*
*Mert olyasmit fognak látni, amilyet *még sohasem *hirdettek *nekik*, és
olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig *soha nem* hallottak. Ki
hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?*
*Úgy nőtt föl előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér *a szomjas
földből. *Nem
volt* sem szép*,* sem ékes, hogy szívesen nézzük* őt,* a külsejére nézve
nem volt vonzó.
Megvetett volt, utolsó az emberek között, *a fájdalmak férfia, aki tudta, *mi
a szenvedés, olyan*, aki *elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett,
akit bizony nem becsültünk sokra.
*Bár *a mi betegségeinket viselte, *és *a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott *az Isten*,
és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi
békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk
gyógyulást! Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára
tért, *és az Úr mégis az ő vállára rakta *mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták*, s ő alázattal elviselte, nem *nyitotta ki *száját. Mint a
juh, amelyet *leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, *ő
sem* nyitotta ki *száját.*
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik ügyével? Igen, kitépték *az
élők földjéről*, és népem bűnei miatt halállal sújtották. A gonoszok között
adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe
gonoszságot, sem álnokság nem volt szájában.
*Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri *a szenvedéssel. *Ha odaadja életét
engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete és
teljesül általa az Úr akarata.*
*Azért, mert lelke *szenvedett, *látni fogja a világosságot, és betelik
megelégedéssel*.
Sokakat *megigazultakká tesz szolgám, mivel* gonoszságaikat *magára
vállalta. Ezért osztályrészül* *sokakat adok neki*, és a hatalmasok lesznek
zsákmányai*, amiért életét *halálra *adta*, és a gonosztevők közé
sorolták, *noha
*sokak vétkeit hordozta, *és közben *a bűnösökért* imádkozott. *

*Ez az Isten igéje. Iz 52,13–53,12*

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.* 2. tónus.
Előénekes: *Te vagy, Uram, én reményem: † ne *hagyj *soha *szégyent *ér*nem,*
* igaz voltodban szabadíts meg* engem.
*Uram, kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál *engem,* hűséges Istenem.*
Hívek: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.*
E: Ellenségeimnek gúny tárgya let*tem*, † szomszédaimnak szégyene, *barátaimnak
**fé*lelme, * kitérnek előlem, akik az ut*cán* látnak.
Szívükben elfelednek, mintha meghaltam *vol*na, * olyanná lettem, mint az
össze*tört* edény.
H: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.*
E: *Én azonban benned remélek, Uram, * azt mondom: „Te vagy Istenem,
kezedben van sorsom.”*
*Ragadj ki* az ellenség *ke*zéből, * *és *azoktól, akik üldöz*nek* *engem.*
H: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.*
E: *Ragyogjon fel arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg
engem.*
*Legyetek bátrak, és erős szívűek, * mind, akik reménykedtek az Úrban.*
H: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.*
*Zsolt 30,2 és 6.12-13.15-16.17*


*SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből * *A Fiú a szenvedésből
engedelmességet tanult, és hódolatáért meghallgatást nyert. *

*Testvéreim! Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken:
Jézus, az Isten Fia, ezért legyünk állhatatosak a hitvallásban. A mi
főpapunk ugyanis nem *olyan, hogy ne tudna *együttérezni *gyöngeségeinkkel,*
hanem olyan, aki * hozzánk* hasonlóan *mindenben kísértést szenvedett, a
bűntől
*azonban mentes maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához,
hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Krisztus földi életében hangos kiáltással és könnyek között imádkozott,
könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni *a haláltól*, és hódolatáért
meghallgatást nyert. Isten Fia volt, de *a szenvedésből

* engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett
azoknak, akik neki engedelmeskednek. Ez az Isten igéje. Zsid 4,14-16;5,7-9*

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
*Krisztus engedelmes lett értünk **mind*halálig, ** mégpedig* a *ke*
reszthalálig.
*Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte
áll minden névnek*. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

*† A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS *KÍNSZENVEDÉSE *Szent János szerint *

*Elfogták Jézust és megkötözték. *

*Abban az időben: Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol
egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet *ismerte Júdás is,
aki *őt *elárulta, *mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival*. Júdás
kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól
szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel
fölszerelkezve. *Jézus tudott *mindent, ami* rá* várt. Eléjük ment tehát
*és* *megkérdezte *tőlük: *„Kit kerestek?” *Azok ezt válaszolták: „A
názáreti Jézust.” *Jézus* erre *így szólt: „Én vagyok”.* Júdás is ott volt
köztük, aki elárulta. *Mikor azt mondta *nekik: *„Én vagyok”, meghátráltak
és a földre estek. Ezért újra megkérdezte* tőlük: „*Kit kerestek?” *Azok
ezt válaszolták: „A Názáreti Jézust.” Erre *Jézus így szólt: „Megmondtam
már, hogy én vagyok. *Ha tehát* engem *kerestek, * engedjétek el ezeket!”
Így beteljesedett, amit korábban megmondott: „Senkit sem *veszítettem el *azok
közül, akiket nekem adtál.” Simon Péternél *volt egy kard. Kirántotta és a
főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz
volt a neve. *De Jézus rászólt Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe *kardodat!
Ne igyam ki talán* a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?” *

*Jézust először Annáshoz vezették.*

Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták *Jézust *és
megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki
abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha
egy ember hal meg a népért. *Simon Péter és egy másik tanítvány követte
Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt *a főpapnak, *ezért bemehetett
Jézussal *a főpap udvarába, *Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A
másik tanítvány, aki ismerőse volt *a főpapnak, *visszajött, szólt a
kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben
megjegyezte: „Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?” Ő*
azt felelte: „Nem vagyok!” Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek
tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. *Péter is köztük álldogált és
melegedett*. A főpap eközben *tanítványai és tanítása *felől faggatta
*Jézust.* *Jézus ezt válaszolta *neki: *„Én* a világhoz *nyíltan beszéltem.
Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak
bejárása van. Titokban nem *mondtam semmit. Miért kérdezel hát
*engem*? *Kérdezd
azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket
mondtam!” E szavakra* az egyik ott álló szolga arcul ütötte *Jézust*, és
így szólt: „Így felelsz a főpapnak?” *Jézus ezt mondta* neki: „Ha rosszul
szóltam, bizonyítsd be a rosszat, *ha viszont jól, akkor *miért ütsz*
engem?” Ekkor* Annás megkötözve elküldte *őt* Kaifás főpaphoz.

*Talán te is az ő tanítványai közül vagy? Nem vagyok!*

*Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle:
„Talán te is az ő tanítványai közül vagy?”* Ő így felelt: „Nem vagyok!” A
főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a
fülét, *megjegyezte:
„Nem téged láttalak én a kertben ővele?”* De Péter ismét tagadta; és
ekkor *mindjárt
megszólalt a kakas. *

*Az én országom nem ebből a világból való!*

Kaifástól tehát elvezették *Jézust *a helytartóságra. Kora reggel volt. A
zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak és
elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
megkérdezte: „Mivel vádoljátok *ezt az embert?*” Azok azt felelték: „Ha nem
volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!” Pilátus ezt mondta:
„Vigyétek el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A
zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így
beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni.
Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és
megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” *Jézus így válaszolt*:
„Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte:
„Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit
tettél?” Ekkor Jézus így szólt: *„Az én országom nem *ebből a világból
való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy
ne kerüljek a zsidók kezére. *De az én országom nem *innét való.” Pilátus
megkérdezte: „Tehát király vagy?” *Jézus így felelt: *„Te mondod, hogy *király
vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem* a világba, *hogy tanúságot
tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”* Erre
Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a
zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én *semmi *vétket sem találok benne. Szokás
azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, *hogy
elbocsássam nektek a zsidók királyát*?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne
ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.

*Üdvöz légy, zsidók királya!*

Ekkor Pilátus fogta *Jézust *és megostoroztatta. A katonák tövisből
koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután
eléje járultak és így gúnyolták: „Üdvöz légy, *zsidók királya*!” És közben
arcul verték. Pilátus ezután újra kiment és így szólt hozzájuk: „Íme,
elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne *semmi *vétket.” És
kijött *Jézus, töviskoronával, bíborruhában*. Pilátus pedig így szólt:
„Íme, az ember!” A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni
kezdtek: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Pilátus azt mondta nekik: „Vigyétek,
feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!” De a
zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell
halnia, mert Isten fiává tette magát.” Amikor Pilátus meghallotta ezt, még
jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte *Jézust*:
„Honnan való vagy?” *De Jézus nem válaszolt *neki *semmit*. Erre Pilátus
azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van
arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?” Erre *Jézus azt
mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad
volna. Ezért *annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.”

*El vele, el vele! Feszítsd meg!*

*Ettől fogva* Pilátus* azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust.* A zsidók
azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja.
Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.” E
szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült
a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület
napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: „*Íme, a
királyotok!*” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!”
Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A főpapok
azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre
kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

*Keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt.*

Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet* ő maga vitte, míg oda nem ért
az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. * *Ott
keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust
meg középen. *Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette*. Ez
volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A feliratot sokan
olvasták a zsidók közül*, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel
volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok
kérték Pilátust: „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem hogy ő mondta: »A
zsidók királya vagyok!«” Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit írtam,
megírtam.”

*Szétosztották maguk között ruháimat.*

A katonák pedig, miután *Jézust *keresztre feszítették, fogták a ruháit,
négy felé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse
következett. *A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így
szóltak egymáshoz: „Ezt ne* vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié
legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között *ruháimat,
s a köntösömre *sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették.



*Íme, a te fiad! – Íme, a te anyád! Jézus keresztje mellett ott állt anyja,
anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus
látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt
anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a
te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány. *

*Beteljesedett!*

*Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így
szólt: „Szomjazom*.” Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy
szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Mikor *Jézus *megízlelte
az ecetet, *így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
*

*(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)*

*Ekkor vér és víz folyt ki belőle.*

A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem
maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre
feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat
ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát
az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. *Amikor
azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt*. Ezért *nem törték meg a
lábszárát, *hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját *az oldalába. Ekkor
vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő
tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek*.*
Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot ne*
törjetek *benne!” És ami az Írás más helyén áll: „Föltekintenek arra, akit*
keresztülszúrtak.”



*Jézus testét, fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Arimateai
József, aki Jézus tanítványa volt, bár* a zsidóktól való félelmében csak
titokban,* engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. *Pilátus

*megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki
korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és
áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe
göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre
feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem
temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda
temették Jézust. Ezek az evangélium igéi. Jn 18,1–19,42*

*EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK I. Az Isten Egyházáért imádkozzunk, testvérek, hogy
Urunk, Istenünk vezesse békében, növelje egységben, s az egész* világon*
tartsa meg épségben, és adja meg *nekünk
*, hogy békés nyugalomban éljünk, és dicsőíthessük a mindenható
Atyaistent!* *(A
könyörgések előtt csendben imádkozunk.)*
*Mindenható, örök Isten, te örök dicsőségedet Krisztus Urunkban minden *nép*nek
megmutattad: őrizd meg a megváltás művét, hogy Egyházad az egész
*világon *elterjedjen,
és állhatatos hittel kitartson neved megvallásában. Krisztus, a mi Urunk
által. – Ámen.*


*II. A Szentatyáért, N. pápáért imádkozzunk, testvérek, az Úristen
kiváltságos helyre emelte őt a püspöki rendben. Az Egyház javára tartsa meg
jó egészségben és erőben, hogy tovább kormányozhassa Isten szent népét.
Mindenható, örök Isten, te irányítasz mindent* a világon: *hallgasd meg
irgalmasan könyörgésünket, és tartsd meg kegyesen Szentatyánkat; segíts,
hogy a keresztény *nép *gondviselésed kormányzásával ennek a pápának
vezetése alatt gyarapodjék hitben és érdemekben. Krisztus, a mi Urunk
által. – Ámen.*

*III. Most N. püspökünkért és minden püspökért, az áldozópapokért, a
szerpapokért és az Egyházban szolgálatot teljesítő *hívekért
* imádkozzunk, testvérek, valamint Isten egész népéért. Mindenható, örök
Isten, Szentlelked megszenteli és vezeti Egyházad minden *tagját*: hallgass
meg *minket,* amikor a papságért és az összes hívekért hozzád esedezünk,
hogy kegyelmed segítségével mindnyájan hűségesen szolgáljunk neked.
Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*

*IV. A keresztség előtt *állókért *imádkozzunk, testvérek: az Úristen
nyissa meg *szívüket, *és tárja fel *előttük* a kegyelem kapuját, hogy
újjászületve a keresztség vizében, *bűneik
*bocsánatát elnyerjék, és immár ők is a mi Urunk Jézus Krisztusban éljenek.
Mindenható, örök Isten, Egyházadat mindig új tagokkal gyarapítod: növeld a
keresztelendőkben a hitet és igazságaid megértését; add, hogy a keresztség
vizében újjászületve gyermekeid közé kerüljenek. Krisztus, a mi Urunk
által. – Ámen.*

*V. Most imádkozzunk összes *testvérünkért
*, akik Krisztusban hisznek, hogy Urunk és Istenünk őket igaz tetteik útján
az egyetlen egyházba gyűjtse össze, és őrizze. Mindenható, örök Isten, ami *
szétszóródott,* te összegyűjtöd, és amit összegyűjtöttél, megőrzöd: tekints
kegyesen Fiad nyájára, és add, hogy a hit osztatlan épsége és a szeretet
köteléke egyesítse *azokat, akiket *megszentelt az egy keresztség.
Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*

*VI. A *zsidókért *is imádkozzunk, testvérek, hogy *azok, akikhez
*előbb szólott Urunk, Istenünk, őt egyre jobban szeressék, állhatatosan
őrizzék a szövetségi hűséget. Mindenható, örök Isten, te ígéreteidet
Ábrahámnak és utódainak adtad: hallgasd meg kegyesen Egyházad könyörgését,
hogy az Ószövetség választott népe eljuthasson a megváltás teljességére.
Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*

*VII. Most *azokért *imádkozzunk, *akik nem *hisznek Krisztusban! A
Szentlélek világossága töltse el *őket,* hogy megtalálják *ők
*is az üdvösség útját. Mindenható, örök Isten, add, hogy *azok, akik még
nem *hisznek Krisztusban, őszinte szívvel járjanak előtted, és találják meg
az igazságot; *mi* pedig a kölcsönös szeretetben mindig előbbre haladjunk,
és isteni életed titkának mélyebb megértésére vágyakozva tökéletesebb
tanúságot tegyünk *a világban *isteni szeretetedről. Krisztus, a mi Urunk
által. – Ámen.*

*VIII. Most *azokért *imádkozzunk, *akik nem
*hisznek Istenben, hogy őszinte szívvel az igazságot keresve megtalálják
Istent, és kegyelmével eljussanak hozzá! Mindenható, örök Isten, te úgy
alkottál meg minden *embert*, hogy vágyakozó szívvel keressen téged, és
csak benned találja meg nyugalmát: kérünk, add, hogy *az emberek minden
akadály

* ellenére örömmel valljanak igaz Istennek és az emberi nem Atyjának, és
mindenki felismerje atyai jóságod jeleit, valamint híveid jótetteinek
tanúságtételét. Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.* *IX. Az *államfőkért*
és *a hatóságokért* imádkozzunk, testvérek: az Úristen irányítsa *értelmüket
és szívüket,* – hogy szándéka szerint szolgálják *mindenki
*szabadságát és az áldott békét. Mindenható, örök Isten, kezedben van *az
emberek* sorsa és megszabod *a népek* jogait: tekints kegyesen *azokra,
akik *fölöttünk hatalmat gyakorolnak, és add, hogy az igazi békesség, a
vallás szabadsága és a* népek* jóléte megvalósuljon az egész *világon.*
Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*

*X. Most azért imádkozzunk, kedves testvéreim, a mindenható Istenhez, hogy
tisztítsa meg* a világot minden tévely*től, *a betegséget *tartsa
távol *tőlünk,
az éhínséget *űzze el,* a börtönöket* nyissa meg, *a bilincseket *oldja
fel, az* utazók
*nak adjon biztonságot és szerencsés érkezést, a betegeknek gyógyulást, a
haldoklóknak pedig örök életet. Mindenható, örök Isten, szomorúak
vigasztalója, *bajbajutott*ak erőssége: jusson el hozzád könyörgésünk,
amikor *a sokféle ba*jból hozzád kiáltunk; érezzük mindnyájan boldog
örömmel, hogy* a megpróbáltatások idején velünk* van irgalmas jóságod.
Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250418/9cfabd2b/attachment.html>