[Grem] Virágvasárnap evang. + elmélkedések: Barsi B. atya, Bp. Barron

[Emoke Greschik]

Bocs. Nem színezés, hanem KIEMELÉS helyesbítés, l. fent, v. lent

On Sun, Apr 13, 2025 at 6:17 PM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> színezés helyesbítés:
> *who would follow his commands*
>
> On Sun, Apr 13, 2025 at 12:57 PM Emoke Greschik <greschem at gmail.com>
> wrote:
>
>> *Urunk, add, hogy a Szentlélek kegyelmével a jót megismerjük, azt követni
>> is tudjuk. Ámen.*
>>
>> EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
>> *Krisztus engedelmes lett **értünk mindhalálig, * mégpedig a
>> kereszthalálig**. Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott
>> neki, * amely fölötte áll **min*den névnek. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.
>>
>> *A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS *KÍNSZENVEDÉSE *Szent Lukács szerint *
>>
>> *Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek,
>> mielőtt szenvedek. *
>>
>> *Amint elérkezett az óra, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt. Így
>> szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem
>> veletek, mielőtt *szenvedek. *Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be
>> nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és
>> így szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem
>> iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” *
>>
>> *Ezt tegyétek az én emlékezetemre. *
>>
>> *Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta
>> nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt
>> tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is
>> és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek
>> kiontatik*.”
>>
>> *Jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! *
>>
>> *„De nézzétek,* az áruló keze is rajta van az asztalon. *Az Emberfia
>> ugyan elmegy, amint el van rendelve*, de jaj annak az embernek, aki
>> elárulja.” Erre *kérdezgetni kezdték egymást, *ki az* közülük,* aki ezt
>> megteszi.
>>
>> *Én úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. *
>>
>> Majd versengés támadt *köztük*, hogy melyikük a nagyobb. Erre *azt
>> mondta nekik*: „A királyok uralkodnak a népeken, s akik hatalmat
>> gyakorolnak fölöttük, jótevőiknek hívatják magukat*. Közöttetek ne *így
>> legyen. *A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az
>> elöljáró pedig mintha a szolga volna. Mert *ki a nagyobb, aki az
>> asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül*. Én
>> mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem *
>> megpróbáltatásaimban*. Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám
>> nekem adta, hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon
>> ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. *
>>
>> *Amikor megtérsz, megerősíted testvéreidet: *
>>
>> *Simon, Simon*, a sátán hatalmat kért magának *fölöttetek, *hogy
>> megrostáljon* benneteket, mint a búzát. De én imádkoztam érted, nehogy *meginogj
>> *a hitedben. Amikor majd megtérsz, te erősíted meg testvéreidet.” „Uram –
>> felelte –, kész vagyok arra, hogy *börtönbe, *sőt* a halálba *menjek
>> veled!” Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, *mielőtt *ma
>> megszólal a kakas*, háromszor tagadod le, *hogy ismersz engem.” *
>>
>> *Be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond. *
>>
>> *Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket* erszény,
>> tarisznya és saru *nélkül*, szenvedtetek*-e *hiányt valamiben?”*
>> „Semmiben sem” – felelték. „Most azonban – folytatta –, akinek van
>> erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig* nincsen, *adja
>> el *a ruháját, *és vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell
>> következnie annak, amit az Írás rólam mond*: »A gonosztevők közé
>> számították.« Sorsom ugyanis beteljesedik.” * „Uram –* mondták *–, *nézd,
>> van itt két kard!”* Erre csak annyit mondott:* *„Elég.*”
>>
>> *Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. *
>>
>> *Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A
>> tanítványok is követték őt. Amikor odaért, azt mondta nekik: „Imádkozzatok,
>> hogy *kísértésbe *ne *essetek*.” Azután mintegy kőhajításnyira
>> eltávozott tőlük, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el
>> tőlem ezt a kelyhet. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.” Ekkor
>> megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. *Halálfélelem
>> kerítette hatalmába,* és még kitartóbban imádkozott. Verejtéke mint
>> megannyi vércsepp hullott a földre. Majd abbahagyta az imát és visszament a
>> tanítványokhoz, *de a szomorúságtól alva találta *őket. Rájuk szólt: „*Miért
>> alusztok*? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy* kísértésbe* ne *essetek*!”
>> *
>>
>> *Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? *
>>
>> Mielőtt még *befejezte volna szavai*t, egy csapat érkezett. Júdás
>> vezette, egy a tizenkettő közül. *Jézushoz *lépett, hogy megcsókolja. *Jézus
>> megkérdezte: „*Júdás, csókkal árulod el *az Emberfiát?*” Amikor *a
>> tanítványok látták*, hogy mi készül, *megkérdezték: „Uram, rántsunk*
>> kardot ellenük?” *Egyikük *mindjárt le is sújtott a főpap *szolgájára*,
>> s levágta a jobb fülét*. De Jézus leintette*: *„Hagyjátok, elég!” Aztán
>> megérintette a szolga fülét*, *és meggyógyította*. Az ellene kivonult
>> főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig *ezt mondta: *„Mint
>> egy rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal, dorongokkal! *Naponta ott
>> voltam a templomban *veletek, mégsem emeltetek *rám *kezet. De ez a ti
>> órátok, a sötétség hatalmáé.”
>>
>> *Péter kiment, és keserves sírásra fakadt. *
>>
>> Miután elfogták* Jézust,* a főpap házába vitték. *Péter messziről
>> kísérte*. *Az udvar közepén tüzet raktak, és körbe ülték*.* Péter is*
>> közéjük *ült*. Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre
>> vette, aztán megjegyezte: „*Ez is vele volt.*” De Péter tagadta:
>> „Asszony, nem is ismerem *őt*.” Nem sokkal ezután más valaki is észre
>> vette: „*Te is közéjük tartozol!” *– szólt neki. Péter tiltakozott:
>> „Ember, nem tartozom *közéjük*!” Alig telt el egy óra, valaki ismét
>> bizonygatta: *„De igen, ez is vele volt, hiszen galileai*.” „Ember –
>> tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki sem mondta, máris *megszólalt
>> a kakas*. * Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe
>> jutott, mit mondott neki az Úr: „*Mielőtt *ma megszólal a kakas, *háromszor
>> tagadsz meg *engem.” Akkor Péter kiment, és keserves sírásra fakadt. *
>>
>> *Találd el, ki ütött meg? *
>>
>> Az emberek, akik őrizték *Jézust*, csúfot űztek belőle és bántalmazták.
>> *Szemét* bekötötték, és kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?” És
>> mindenféle szitkokat szórtak *rá*.
>>
>> *Jézust a főpapok tanácsa elé állították. *
>>
>> Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók,
>> és a tanácsuk elé állították. „Ha te vagy *a Messiás *– szólították fel
>> –, mondd meg nekünk.” * Így válaszolt *rá: „*Ha megmondom is*, nem
>> hiszitek el. *Ha pedig kérdezlek *benneteket, nem feleltek.* De az
>> Emberfia mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.”* Erre
>> egyszerre közbevágtak: „Tehát te vagy *az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta*
>> nekik: „Ti *mondjátok, hogy én vagyok.”* „Mi szükségünk van még tanúkra?
>> – mondták erre. – Magunk hallottuk a saját szájából.” Ezzel fölkerekedett
>> az egész testület, és Pilátushoz kísérték.
>>
>> *Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert. *
>>
>> Ott vádolni kezdték: „Azt tapasztaltuk – mondták –, hogy tévútra vezeti
>> népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról,
>> hogy ő a Messiás király.” Pilátus megkérdezte *tőle: *„Te vagy-e a
>> zsidók királya?” „*Magad mondod” – felelte. * Pilátus erre kijelentette
>> a főpapoknak és a népnek: „*Nem találom *semmiben bűnösnek *ezt az
>> embert*.” De azok erősködtek: „Tanításával fellázítja a népet Galileától
>> kezdve egészen Judeáig.” Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy
>> Galileába való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik,
>> elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben
>> tartózkodott.
>>
>> *Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle.*
>>
>> Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna
>> látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a
>> jelenlétében. Sokat faggatta, *de ő nem méltatta *feleletre. A főpapok
>> és az írástudók is odamentek, és hevesen vádolták. Heródes akkor udvarával
>> együtt gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán
>> visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek;
>> azelőtt ugyanis haragban voltak.
>>
>> *Pilátus kiszolgáltatta nekik Jézust akaratuk szerint. *
>>
>> Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt
>> hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját.
>> Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül *nem
>> találtam* egyben *sem* vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte
>> hozzám. Láthatjátok, *semmi *olyat *nem követett el*, amiért halált
>> érdemelne. Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.”* Az ünnep alkalmával
>> szabadon kellett bocsátania *egy foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni
>> kezdett: „Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!” Barabást a városban
>> történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. Pilátus *ismét *
>> hozzájuk* fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust*. De tovább
>> ordítoztak: „Keresztre! Keresztre vele!” *Harmadszor is megkérdezte:* *„De
>> hát *mi rosszat tett? *Semmi* vétket *nem találok*, amiért halálra
>> kellene ítélnem. Megfenyítem *és szabadon bocsátom.” *De azok nem
>> tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban kiáltozták, hogy
>> feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek.
>> Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került
>> börtönbe, *Jézust *meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.
>>
>> *Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! *
>>
>> Ahogy elvezették, *megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a
>> mezőről tartott hazafelé. Vállára adták *a keresztet*, hogy vigye Jézus
>> után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
>> Jézus hozzájuk fordult és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne engem
>> sirassatok! Inkább* *magatokat sirassátok és gyermekeiteket*, *mert j*önnek
>> majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok, és akik nem
>> szültek és nem szoptattak. *Akkor majd kiáltani fogják* a hegyeknek:
>> »Omoljatok ránk!« És a domboknak: »Takarjatok el!« *Mert *ha *a zöldellő
>> fával* így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” Két gonosztevőt
>> is vittek *vele*, hogy kivégezzék őket.
>>
>> *Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.*
>>
>> Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott
>> keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról,
>> másikukat balról. *Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg *nekik,
>> mert nem tudják, mit tesznek.” *Ruháján *sorsot vetve megosztoztak.
>>
>> *Ez a zsidók királya. *
>>
>> A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett –
>> mondták –, most mentse meg magát, ha *ő a Messiás, az Isten
>> választottja.” *Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel
>> kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták.
>> Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók
>> királya.
>>
>> *Még ma velem leszel a paradicsomban. *
>>
>> Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy *a Krisztus?*
>> Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” * A másik rászólt: *„Nem *félsz
>> az Istentől? Hisz* te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább
>> tetteink *méltó büntetését kapjuk*. *De ez semmi *rosszat *sem* tett!” *Aztán
>> hozzá fordult*: *„Jézus, emlékezzél meg *rólam, *amikor eljössz
>> uralmadban.”* * Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem
>> leszel a paradicsomban.” *
>>
>> *Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. *
>>
>> A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a
>> kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, *a templom függönye*
>> középen kettéhasadt. *Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe
>> ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét*.
>>
>> *(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.) *
>>
>> *Amikor a százados *a történteket *látta, dicsőítette az Istent, s azt
>> mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.”* Az egész kíváncsi tömeg, amely
>> összeverődött, a történtek *láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus
>> ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb
>> állva nézték mindezt. *
>>
>> *József a holttestet sziklába vájt sírba fektette. *
>>
>> *Volt egy József nevű derék és igaz férfi, Judea Arimatea nevű városából
>> származott, és maga is várta az Isten országát. Tagja volt *a tanácsnak, *de
>> nem *értett egyet a határozattal és az eljárássál. *Ez elment *Pilátushoz,
>> *és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és
>> sziklasírba helyezte, amelyben még nem feküdt**. A készület napja volt,
>> amikor a szombat fényei már világítottak.* *A Galileából érkezett
>> asszonyok is elmentek, és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a
>> holttestet. Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot
>> meg a parancs szerint nyugalomban töltötték. *
>>
>> *Ezek az evangélium igéi. Lk 22,14-23,56*
>> *BARSI BALÁZS ATYA:  https://barsitelekmm.blogspot.com/
>> <https://barsitelekmm.blogspot.com/>*
>> *Az Egyház szent liturgiája Virágvasárnappal kezdi a Szent Háromnap
>> ünneplését. Az ősi keresztény ünnepek nem csupán egy-egy hitigazságot
>> ünnepelnek, hanem az üdvösségtörténet eseményeinek kimeríthetetlen
>> gazdagságú világába vezetnek be bennünket*. *Különösen is igaz ez
>> Virágvasárnapra, melynek tartalma szédületesen gazdag, végtelenül
>> összetett, és mégis isteni módon egyszerű.*
>>
>> *Virágvasárnap a passió éneklésével elővételezése az Úr szenvedésének, de
>> a húsvéti győzelem ragyogásának is az ünnepi bevonulással és a Hozsanna
>> éneklésével. De Virágvasárnap nemcsak Nagypéntek és Húsvét titkát
>> előlegezi, hanem a Mennybemenetelét és Pünkösdét is. Ez a szegényes, mégis
>> dicsőséges bevonulás már azt is ünnepli, hogy a mi Urunk győzött a halálon,
>> és ebből a világból emberi testével-lelkével bevonult az Atya dicsőségébe,
>> hogy az örök kapukon át minket is a mennyei Atya házába vezessen. A mai nap
>> túláradó örömében pedig már jelen van a pünkösdi Lélek, a szeretet
>> teljessége, akit a megdicsőült Úr küldött első ajándékul a híveknek.*
>>
>> *BP. BARRON:    wof at wordonfire.org <wof at wordonfire.org>    *
>>
>> Friends, *how dark are the readings for Palm Sunday*! We read through *Luke’s
>> Passion narrative*, leaving out the good news of the Resurrection. To
>> get to the bottom of *this emphasis on suffering*, to decipher its
>> religious meaning, is to uncover *the theological significance of this
>> day.*
>>
>> *Do you remember the first time that life really knocked you around? It
>> might have been an extraordinary failure; it might have been the first time
>> you confronted real violence or real hatred; it might have been a massive
>> disappointment; it might have been the death of someone that you loved.
>> This mess, this problem, bedevils all of us.*
>>
>> *The biblical approach is clear*: *God sets about a rescue operation**—the
>> formation of a holy people Israel who would follow his commands**,
>> worship him aright, and thereby become a magnet to the world**. They
>> would teach and show the way out of the dilemma*.
>>
>> *He would form a people ready to receive him; **he would gradually
>> effect a unity between divinity and humanity; and one day, a servant of
>> Yahweh would appear, someone despised and reviled by men. **And this
>> mysterious figure would solve the problem by bearing away the sins of the
>> world, by carrying them off through his suffering.*
>>
>>
>> *Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!  Hogy méltók lehessünk
>> Krisztus ígéreteire!  *
>> *Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen**, öntsd lelkünkbe szent
>> kegyelmedet, **hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus
>> Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje
>> által a föltámadás dicsőségébe vitessünk! **Krisztus, a mi Urunk által.
>> Ámen.*
>>
>>
>>
>>
>>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250413/504c5d2d/attachment.html>