[Grem] Virágvasárnap evang. + elmélkedések: Barsi B. atya, Bp. Barron

[Emoke Greschik]

színezés helyesbítés:
*who would follow his commands*

On Sun, Apr 13, 2025 at 12:57 PM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> *Urunk, add, hogy a Szentlélek kegyelmével a jót megismerjük, azt követni
> is tudjuk. Ámen.*
>
> EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
> *Krisztus engedelmes lett **értünk mindhalálig, * mégpedig a
> kereszthalálig**. Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott
> neki, * amely fölötte áll **min*den névnek. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.
>
> *A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS *KÍNSZENVEDÉSE *Szent Lukács szerint *
>
> *Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt
> szenvedek. *
>
> *Amint elérkezett az óra, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt. Így
> szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem
> veletek, mielőtt *szenvedek. *Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be
> nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és
> így szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem
> iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” *
>
> *Ezt tegyétek az én emlékezetemre. *
>
> *Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta
> nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt
> tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is
> és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek
> kiontatik*.”
>
> *Jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! *
>
> *„De nézzétek,* az áruló keze is rajta van az asztalon. *Az Emberfia
> ugyan elmegy, amint el van rendelve*, de jaj annak az embernek, aki
> elárulja.” Erre *kérdezgetni kezdték egymást, *ki az* közülük,* aki ezt
> megteszi.
>
> *Én úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. *
>
> Majd versengés támadt *köztük*, hogy melyikük a nagyobb. Erre *azt mondta
> nekik*: „A királyok uralkodnak a népeken, s akik hatalmat gyakorolnak
> fölöttük, jótevőiknek hívatják magukat*. Közöttetek ne *így legyen. *A
> legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha
> a szolga volna. Mert *ki a nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki
> felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül*. Én mégis úgy vagyok
> köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem *megpróbáltatásaimban*.
> Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, hogy majd
> asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek
> Izrael tizenkét törzse fölött. *
>
> *Amikor megtérsz, megerősíted testvéreidet: *
>
> *Simon, Simon*, a sátán hatalmat kért magának *fölöttetek, *hogy
> megrostáljon* benneteket, mint a búzát. De én imádkoztam érted, nehogy *meginogj
> *a hitedben. Amikor majd megtérsz, te erősíted meg testvéreidet.” „Uram –
> felelte –, kész vagyok arra, hogy *börtönbe, *sőt* a halálba *menjek
> veled!” Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, *mielőtt *ma
> megszólal a kakas*, háromszor tagadod le, *hogy ismersz engem.” *
>
> *Be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond. *
>
> *Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket* erszény,
> tarisznya és saru *nélkül*, szenvedtetek*-e *hiányt valamiben?”*
> „Semmiben sem” – felelték. „Most azonban – folytatta –, akinek van
> erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig* nincsen, *adja
> el *a ruháját, *és vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell
> következnie annak, amit az Írás rólam mond*: »A gonosztevők közé
> számították.« Sorsom ugyanis beteljesedik.” * „Uram –* mondták *–, *nézd,
> van itt két kard!”* Erre csak annyit mondott:* *„Elég.*”
>
> *Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. *
>
> *Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A
> tanítványok is követték őt. Amikor odaért, azt mondta nekik: „Imádkozzatok,
> hogy *kísértésbe *ne *essetek*.” Azután mintegy kőhajításnyira eltávozott
> tőlük, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a
> kelyhet. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.” Ekkor megjelent
> neki az égből egy angyal, és megerősítette. *Halálfélelem kerítette
> hatalmába,* és még kitartóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi
> vércsepp hullott a földre. Majd abbahagyta az imát és visszament a
> tanítványokhoz, *de a szomorúságtól alva találta *őket. Rájuk szólt: „*Miért
> alusztok*? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy* kísértésbe* ne *essetek*!”
> *
>
> *Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? *
>
> Mielőtt még *befejezte volna szavai*t, egy csapat érkezett. Júdás
> vezette, egy a tizenkettő közül. *Jézushoz *lépett, hogy megcsókolja. *Jézus
> megkérdezte: „*Júdás, csókkal árulod el *az Emberfiát?*” Amikor *a
> tanítványok látták*, hogy mi készül, *megkérdezték: „Uram, rántsunk*
> kardot ellenük?” *Egyikük *mindjárt le is sújtott a főpap *szolgájára*, s
> levágta a jobb fülét*. De Jézus leintette*: *„Hagyjátok, elég!” Aztán
> megérintette a szolga fülét*, *és meggyógyította*. Az ellene kivonult
> főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig *ezt mondta: *„Mint
> egy rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal, dorongokkal! *Naponta ott
> voltam a templomban *veletek, mégsem emeltetek *rám *kezet. De ez a ti
> órátok, a sötétség hatalmáé.”
>
> *Péter kiment, és keserves sírásra fakadt. *
>
> Miután elfogták* Jézust,* a főpap házába vitték. *Péter messziről kísérte*.
> *Az udvar közepén tüzet raktak, és körbe ülték*.* Péter is* közéjük *ült*.
> Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán
> megjegyezte: „*Ez is vele volt.*” De Péter tagadta: „Asszony, nem is
> ismerem *őt*.” Nem sokkal ezután más valaki is észre vette: „*Te is
> közéjük tartozol!” *– szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom
> *közéjük*!” Alig telt el egy óra, valaki ismét bizonygatta: *„De igen, ez
> is vele volt, hiszen galileai*.” „Ember – tagadta újra Péter –, nem
> tudom, mit beszélsz.” Még ki sem mondta, máris *megszólalt a kakas*. * Az
> Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott
> neki az Úr: „*Mielőtt *ma megszólal a kakas, *háromszor tagadsz meg *engem.”
> Akkor Péter kiment, és keserves sírásra fakadt. *
>
> *Találd el, ki ütött meg? *
>
> Az emberek, akik őrizték *Jézust*, csúfot űztek belőle és bántalmazták.
> *Szemét* bekötötték, és kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?” És
> mindenféle szitkokat szórtak *rá*.
>
> *Jézust a főpapok tanácsa elé állították. *
>
> Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók,
> és a tanácsuk elé állították. „Ha te vagy *a Messiás *– szólították fel
> –, mondd meg nekünk.” * Így válaszolt *rá: „*Ha megmondom is*, nem
> hiszitek el. *Ha pedig kérdezlek *benneteket, nem feleltek.* De az
> Emberfia mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.”* Erre
> egyszerre közbevágtak: „Tehát te vagy *az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta*
> nekik: „Ti *mondjátok, hogy én vagyok.”* „Mi szükségünk van még tanúkra?
> – mondták erre. – Magunk hallottuk a saját szájából.” Ezzel fölkerekedett
> az egész testület, és Pilátushoz kísérték.
>
> *Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert. *
>
> Ott vádolni kezdték: „Azt tapasztaltuk – mondták –, hogy tévútra vezeti
> népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról,
> hogy ő a Messiás király.” Pilátus megkérdezte *tőle: *„Te vagy-e a zsidók
> királya?” „*Magad mondod” – felelte. * Pilátus erre kijelentette a
> főpapoknak és a népnek: „*Nem találom *semmiben bűnösnek *ezt az embert*.”
> De azok erősködtek: „Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve
> egészen Judeáig.” Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába
> való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte
> Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.
>
> *Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle.*
>
> Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna
> látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a
> jelenlétében. Sokat faggatta, *de ő nem méltatta *feleletre. A főpapok és
> az írástudók is odamentek, és hevesen vádolták. Heródes akkor udvarával
> együtt gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán
> visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek;
> azelőtt ugyanis haragban voltak.
>
> *Pilátus kiszolgáltatta nekik Jézust akaratuk szerint. *
>
> Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt
> hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját.
> Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül *nem
> találtam* egyben *sem* vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte
> hozzám. Láthatjátok, *semmi *olyat *nem követett el*, amiért halált
> érdemelne. Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.”* Az ünnep alkalmával
> szabadon kellett bocsátania *egy foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni
> kezdett: „Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!” Barabást a városban
> történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. Pilátus *ismét *
> hozzájuk* fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust*. De tovább
> ordítoztak: „Keresztre! Keresztre vele!” *Harmadszor is megkérdezte:* *„De
> hát *mi rosszat tett? *Semmi* vétket *nem találok*, amiért halálra
> kellene ítélnem. Megfenyítem *és szabadon bocsátom.” *De azok nem
> tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban kiáltozták, hogy
> feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek.
> Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került
> börtönbe, *Jézust *meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.
>
> *Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! *
>
> Ahogy elvezették, *megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a
> mezőről tartott hazafelé. Vállára adták *a keresztet*, hogy vigye Jézus
> után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
> Jézus hozzájuk fordult és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne engem
> sirassatok! Inkább* *magatokat sirassátok és gyermekeiteket*, *mert j*önnek
> majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok, és akik nem
> szültek és nem szoptattak. *Akkor majd kiáltani fogják* a hegyeknek:
> »Omoljatok ránk!« És a domboknak: »Takarjatok el!« *Mert *ha *a zöldellő
> fával* így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” Két gonosztevőt
> is vittek *vele*, hogy kivégezzék őket.
>
> *Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.*
>
> Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott
> keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról,
> másikukat balról. *Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg *nekik,
> mert nem tudják, mit tesznek.” *Ruháján *sorsot vetve megosztoztak.
>
> *Ez a zsidók királya. *
>
> A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett –
> mondták –, most mentse meg magát, ha *ő a Messiás, az Isten
> választottja.” *Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel
> kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták.
> Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók
> királya.
>
> *Még ma velem leszel a paradicsomban. *
>
> Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy *a Krisztus?*
> Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” * A másik rászólt: *„Nem *félsz
> az Istentől? Hisz* te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább
> tetteink *méltó büntetését kapjuk*. *De ez semmi *rosszat *sem* tett!” *Aztán
> hozzá fordult*: *„Jézus, emlékezzél meg *rólam, *amikor eljössz
> uralmadban.”* * Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem
> leszel a paradicsomban.” *
>
> *Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. *
>
> A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a
> kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, *a templom függönye*
> középen kettéhasadt. *Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe
> ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét*.
>
> *(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.) *
>
> *Amikor a százados *a történteket *látta, dicsőítette az Istent, s azt
> mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.”* Az egész kíváncsi tömeg, amely
> összeverődött, a történtek *láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus
> ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb
> állva nézték mindezt. *
>
> *József a holttestet sziklába vájt sírba fektette. *
>
> *Volt egy József nevű derék és igaz férfi, Judea Arimatea nevű városából
> származott, és maga is várta az Isten országát. Tagja volt *a tanácsnak, *de
> nem *értett egyet a határozattal és az eljárássál. *Ez elment *Pilátushoz,
> *és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és
> sziklasírba helyezte, amelyben még nem feküdt**. A készület napja volt,
> amikor a szombat fényei már világítottak.* *A Galileából érkezett
> asszonyok is elmentek, és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a
> holttestet. Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot
> meg a parancs szerint nyugalomban töltötték. *
>
> *Ezek az evangélium igéi. Lk 22,14-23,56*
> *BARSI BALÁZS ATYA:  https://barsitelekmm.blogspot.com/
> <https://barsitelekmm.blogspot.com/>*
> *Az Egyház szent liturgiája Virágvasárnappal kezdi a Szent Háromnap
> ünneplését. Az ősi keresztény ünnepek nem csupán egy-egy hitigazságot
> ünnepelnek, hanem az üdvösségtörténet eseményeinek kimeríthetetlen
> gazdagságú világába vezetnek be bennünket*. *Különösen is igaz ez
> Virágvasárnapra, melynek tartalma szédületesen gazdag, végtelenül
> összetett, és mégis isteni módon egyszerű.*
>
> *Virágvasárnap a passió éneklésével elővételezése az Úr szenvedésének, de
> a húsvéti győzelem ragyogásának is az ünnepi bevonulással és a Hozsanna
> éneklésével. De Virágvasárnap nemcsak Nagypéntek és Húsvét titkát
> előlegezi, hanem a Mennybemenetelét és Pünkösdét is. Ez a szegényes, mégis
> dicsőséges bevonulás már azt is ünnepli, hogy a mi Urunk győzött a halálon,
> és ebből a világból emberi testével-lelkével bevonult az Atya dicsőségébe,
> hogy az örök kapukon át minket is a mennyei Atya házába vezessen. A mai nap
> túláradó örömében pedig már jelen van a pünkösdi Lélek, a szeretet
> teljessége, akit a megdicsőült Úr küldött első ajándékul a híveknek.*
>
> *BP. BARRON:    wof at wordonfire.org <wof at wordonfire.org>    *
>
> Friends, *how dark are the readings for Palm Sunday*! We read through *Luke’s
> Passion narrative*, leaving out the good news of the Resurrection. To get
> to the bottom of *this emphasis on suffering*, to decipher its religious
> meaning, is to uncover *the theological significance of this day.*
>
> *Do you remember the first time that life really knocked you around? It
> might have been an extraordinary failure; it might have been the first time
> you confronted real violence or real hatred; it might have been a massive
> disappointment; it might have been the death of someone that you loved.
> This mess, this problem, bedevils all of us.*
>
> *The biblical approach is clear*: *God sets about a rescue operation**—the
> formation of a holy people Israel who would follow his commands**,
> worship him aright, and thereby become a magnet to the world**. They
> would teach and show the way out of the dilemma*.
>
> *He would form a people ready to receive him; **he would gradually effect
> a unity between divinity and humanity; and one day, a servant of Yahweh
> would appear, someone despised and reviled by men. **And this mysterious
> figure would solve the problem by bearing away the sins of the world, by
> carrying them off through his suffering.*
>
>
> *Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!  Hogy méltók lehessünk
> Krisztus ígéreteire!  *
> *Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen**, öntsd lelkünkbe szent
> kegyelmedet, **hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus
> Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje
> által a föltámadás dicsőségébe vitessünk! **Krisztus, a mi Urunk által.
> Ámen.*
>
>
>
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250413/9d912686/attachment.html>