[Grem] 80 éve végezték ki a nácik a német evangélikus teológust, Dietrich Bonhoeffert

[Emoke Greschik]

 „Bonhoeffer keresztény mártír volt” – Nyolcvan éve végezték ki a német
evangélikus teológust
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2025. április 9., szerda |
17:50

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-bonhoeffer-kereszteny-martir-volt-nyolcvan-eve-vegeztek-ki-nemet-evangelikus-teologust

1945. április 9-én végezték ki a flossenbürgi koncentrációs táborban
Dietrich Bonhoeffert. A *Vatican News* német szerkesztősége és a *Kathpress*
korábbi írásai alapján emlékezünk a mártír evangélikus lelkész, teológus
életpéldájára.

Dietrich Bonhoeffert röviddel a második világháború vége előtt, 1945.
április 9-én, húsvét után végezték ki a flossenbürgi koncentrációs
táborban. Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció nyugalmazott
prefektusa tíz éve, Bonhoeffer halálának hetvenedik évfordulóján előadásban
emlékezett meg Rómában az evangélikus teológusról, keresztény mártírként, a
hit állhatatos tanújaként méltatva életpéldáját.

Bonhoeffer neve és személyisége nem csak a protestánsok számára vált
fogalommá. A koncentrációs táborban, röviddel kivégzése előtt született
írásai széles körben ismertek. Az állam és Egyház viszonyáról vallott
felfogása a mai szekularizált világában fontos impulzust jelent –
fogalmazott a bíboros. –

Teológiája óriási lehetőség az ökumené számára, nemcsak a katolicizmushoz
és a katolikus teológiához való közelsége miatt.

Bonhoeffert két meghatározó életesemény hozta közel a katolicizmushoz:
gimnáziumi érettségijét követően hosszabb ideig élt Rómában, a náci időszak
üldöztetése alatt pedig a bencések ettali apátságában talált menedéket.

A protestáns – közel sem katolikusbarát – világból származó Bonhoeffer
Rómában „szerette meg a katolikusok életét”. Arról vallott műveiben, hogy
az örök városban értette és élte meg, mit jelent az Egyház. Fiatal és öreg,
művelt és kevésbé művelt együtt tudott imádkozni, ez meghatározó benyomást
tett rá. Látta a római templomok gyóntatószékei előtt kígyózó sorokat, s
megtapasztalta, hogy a gyónás a hívek számára nem kötelességből, hanem
belső igényből fakad; a bűnök megvallása számukra az Istennel való
találkozás alkalmát jelenti. Ez olyan nagy hatással volt a német
teológusra, hogy megpróbálta a gyónást ismét bevonni az evangélikus vallási
gyakorlatba.

Bonhoeffer nemcsak az elméletet akarta átültetni, akadémikusként tudatosan
közeledett a gyakorlat felé.

A teológiai gondolkodásban és az emberekkel való konkrét találkozásban az
Istennel való belső egységet kereste.

Ez az elméletből való kilépés jellemezte Bonhoeffer szegénységhez való
viszonyát is. Müller bíboros ezzel kapcsolatban a teológus „vallástalan
kereszténység” fogalmát idézte: ájtatosan gondozzuk lelkünket, szép
érzéseink vannak, miközben elmegyünk a tömegek nyomorúsága mellett. Azonban
Krisztus, aki igehirdetésben és szentségekben szól hozzánk, ugyanaz a
Krisztus, akivel a szegényekben találkozunk. Ezért kell kimondanunk, hogy a
kereszténység nem korlátozódhat a vasárnap rítusokban és énekekben
megnyilvánuló ünnepi szertartására a templomokban.

Müller bíboros hangsúlyozta továbbá:

a mártír teológus-lelkész gondolatainak középpontjában az Istenbe vetett
hit, a Jézussal való találkozás áll, de mindez nem lehet öncélú, hanem az
emberekkel való találkozásra kell hogy ösztönözzön.

*A 20. század mártírjainak szobra a londoni westminsteri apátság nyugati
kapuja felett*
*(Dietrich Bonhoeffer jobbról a negyedik)*

Ez minden ideológiánál fontosabb volt számára. Bonhoeffer e meggyőződéstől
indíttatva ítélte el a nácizmust. A vértanú lelkész a keresztény ellenzék
egyik legjelentősebb alakja volt, kiállása meghatározó példát
jelentett a nemzetiszocializmus
ideológiájával és terrorjával szembeforduló Hitvalló Egyház számára.

Dietrich Bonhoeffer Breslauban (Wrocław, Boroszló) született 1906. február
4-én. Evangélikus lelkész, teológus volt, a második világháború alatti
német ellenállás támogatója és mártírja.

Apja, Karl Bonhoeffer híres berlini neurológus volt. Dietrich 1923-ban
kezdte meg teológiai tanulmányait Tübingenben, amit Berlinben és New
Yorkban folytatott. 1927-ben doktorált, témája a *Sanctorum communio* *(A
szentek közössége)* volt. Segédlelkészként Barcelonában szolgált.
Habilitációs dolgozatának címe: *Akt und Sein* *(Cselekedet és lét)*.

1931-ben Berlinbe került, ahol egyetemi lelkészként és ökumenikus ifjúsági
titkárként szolgált. 1933-ban Londonba utazott. Két esztendeig volt
lelkipásztor az angol fővárosban. Ez alatt az idő alatt ökumenikus egyházi
kapcsolatok kiépítésén fáradozott. 1935-ben tért vissza hazájába, és
elfogadta a felkérést, hogy Finkenwaldban a nemzetiszocialista ideológiát
ellenző Hitvalló Egyház illegális igehirdetői szemináriumának vezetője
legyen. Az itt folyó munkát a Gestapo 1940-ben már másodszor tiltotta be,
Bonhoeffert pedig eltiltotta a tanítástól, az igehirdetéstől és a
publikálástól. Ő a tilalom ellenére is papírra vetette gondolatait.
1937-ben született meg a *A szentek közössége*, 1938-ban pedig a *Követés*
című munkája.

Bonhoeffer sógorán, Hans von Dohnányin keresztül kapcsolódott be az
ellenállási mozgalomba, emiatt 1943-ban börtönbe került. Innen számos
levelet írt szüleinek, barátainak és menyasszonyának, Maria von
Wedermeyernek. E feljegyzéseket barátja, Eberhard Bethge gyűjtötte össze;
németül 1951-ben, magyarul 1999-ben adták ki *Börtönlevelek* címmel.

A teológust gyorsított eljárásban ítélték halálra, akasztását 1945. április
9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban hajtották végre.

*(Forrás: Wikipédia)*

*Fotó: Wikipedia*

*Trauttwein Éva/Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250409/b7792fd1/attachment.html>