[Grem] Az új kult. és innov. miniszt. a várt demogr. fordulat, az Erasmus-ügyről, identitáskérdésekről és a mobiltelefon-használat iskolai korlátozásáról, stb.

[Emoke Greschik]

 „A gyermekeinkkel sem hagyjuk magunkat megzsarolni!” – Hankó Balázs a
Mandinernek

A július óta hivatalban lévő új kulturális és innovációs minisztert a várt
demográfiai fordulat feltételeiről, az Erasmus-ügyről, identitáskérdésekről
és a mobiltelefon-használat iskolai korlátozásáról is kérdeztük.
https://mandiner.hu/belfold/2024/09/nem-eleg-az-iksz-golokat-is-kell-rugni-hanko-balazs-a-mandinernek

*Kacsoh Dániel és Szalai Laura interjúja a Mandiner hetilapban.*

*Csák János részben arra hivatkozva mondott le miniszteri posztjáról a
választási ciklus közepén, hogy a négy évre tervezett munkát sikerült
két év alatt elvégeznie. Ennyire rendben vannak az ön által megörökölt
területek?*
Ha egy miniszter minden rá bízott területtel elégedett, érdemes átadnia a
stafétát másnak, hiszen elvégezte feladatát. Én csak most kezdtem a munkát,
és számos jobbítási lehetőséget látok, ezek megvalósításán fogok
dolgozni. A kinevezésemet követően nagy hangsúlyt helyeztem arra, hogy
valamennyi *„új területem”* – azaz a kultúra és a családügy – meghatározó
szereplőivel egyeztessek, és átfogó helyzetképet kapjak tőlük. Csák
miniszter úr sok eredményt ért el, de úgy érezte, a területet másnak kell
menedzselnie és tartósan sikerre vinnie. Én az ő munkáját szeretném
folytatni, természetesen a saját hangsúlyaimmal, feladat pedig akad bőven.

Fontos, hogy azt érezzék, gyermeket vállalni egyenlő a boldogságuk
kiteljesedésével”

*Meg kellett győznie Orbán Viktornak, hogy elvállalja a tárca vezetését?*
Az európai parlamenti választást megelőző héten megbeszélésre hívott a
miniszterelnök, akkor még nem sejtettem, milyen céllal. Megkérdezte a
véleményemet arról, milyen feladatokat látok az elkövetkező években a
felsőoktatás, a szakképzés, az innováció területén, majd hirtelen
fordulattal áttértünk a kultúrára és a családügyre. Pár nappal később ismét
volt egy találkozónk, és ott felkérést kaptam a tárca vezetésére. Egy ilyen
megtisztelő felkérésre a nemzet szolgálata iránti elkötelezettséggel igent
kell mondani. A kormányfő útravalóul csak annyit mondott: *„Innentől
kezdve ön a kapus, ne feledje, nem kaphat gólt!” *A család és a barátok meg
is ajándékoztak egy aláírással teli kapuskesztyűvel, amelyen ez a
tételmondat szerepel. (Nevet) De ahogy akkor a miniszterelnök úrnak is
mondtam, ha nem kapunk gólt, az még csak iksz, gólokat is kell rúgni!

*A tudomány területéről érkezve miért gondolta úgy, hogy érdemes belevágni
a politikába?*
A politika a közösség szolgálata, és ez bennem már a kezdetek óta erősen
megvolt, egyetemistaként, oktatóként és kutatóként is. Régi emlék, de anno
még hallgatóként a Balatonon míg a többiek strandoltak, szakmai anyagokat
olvastam, és javaslatokat fogalmaztam meg arról, hogyan lehetne megújítani
a gyógyszerészképzést, és közelebb vinni a mindennapi gyakorlathoz. Azért
az arányokra figyeltem, mert amikor a labda előkerült a vízben, már ott
voltam. Tulajdonképpen ez a közösség javát kereső fókusz az, ami aztán
főgyógyszerészként, rektorhelyettesként, majd miniszteri biztosként,
államtitkárként is vezetett. És ha jól meggondoljuk, a modellváltás is
arról szól, hogy az egyetemeket kössük össze a gyakorlati élettel, hiszen
nem önmagukért valók. A motivációm lényege semmit nem változik azzal, hogy
miniszter lettem.

Azt senki ne várja el tőlünk, hogy alapvető értékeket gyalázó produkcióknak
örvendezzünk”

*Ezt hozza magával a személyes életéből is? *
Az ember nem önmagáért való, szabad akarattal, közösségi létre vagyunk
teremtve. Ez teszi lehetővé, hogy nap mint nap, ha kell, újrakezdve,
kiálljunk az értékek mellett. Olyan értékek mellett, mint a hitünk, a
nemzetünk, a családunk. A család visszajelzése elengedhetetlen. Négy
gyermekünkből a legidősebb már egyetemista, a második most nyert felvételt,
kettőjük pedig gimnazista. Így folyamatosan kapjuk otthon is a
visszajelzéseket a gyermekeinktől és a barátaiktól. Ráadásul a feleségem a
gyógyszerészi diplomája mellé készül megszerezni a kémiatanári képesítést
is, így első kézből szerzem az információkat azokról a területekről,
amelyekért immár miniszterként felelősséggel tartozom.

*A felmérések szerint a fiatalok zöme nem éppen kormánypárti. Kap otthon is
efféle kritikát?*
Gödöllőn erős katolikus egyházi közösséghez tartozunk, rengeteg a program,
sok a család. És igen: a fiatalabbak bizony fogalmaznak meg olykor
kritikákat, s fontos, hogy ezekre érdemi válaszaink legyenek. Kétségtelen,
rengeteget tettünk a családok és a fiatalok támogatásáért, ez azonban egy
dinamikus együttműködés, hiszen minden generáció más és más szempontok
alapján látja a saját életét, és ahhoz, hogy érdemi támogatást tudjunk
nyújtani, folyamatos párbeszédben kell lennünk. Lehetőségekben és nem
kötelezettségekben gondolkozunk, hogy ki mihez kezd ezzel, az a saját
döntése, szabad akarata.

Skizofrén helyzet, hogy uniós elnökök vagyunk, és az Erasmusról, a
Horizontról úgy beszélünk, hogy ki vagyunk zárva”

*Kezdjük a családpolitikával. A miniszterelnök Tusnádfürdőn elismerte, hogy
elakadtak a demográfiai hanyatlás kezelésében: egy éve csökken a
születésszám, sosem született még olyan kevés gyerek egy hónap alatt
Magyarországon, mint 2024 júniusában, holott a kormány évek óta próbálja
elősegíteni a gyermekvállalást. Mi lehet ennek az oka?*
Először is fontos tisztázni: a kormány politikájának üzenete, hogy a
családalapítás értékvállalást is jelent, nekünk pedig az a célunk, hogy az
anyagi biztonság megteremtéséhez minden lehetőséget megadjunk. Idézzük fel,
2010-ben milyen körülmények között kezdődött el a kormányzás! A baloldal
regnálása alatt a gyermekes családok a megszorítások első célpontjai
voltak, magas volt a munkanélküliség, az országot kiárusították. Az első
Orbán-kormány családtámogatásait a baloldal eltörölte. A kétezres évek
végére a családok elszegényedtek, beszakadt a demográfia, a termékenységi
arányszám 1,23 volt. Ha ez nem változik, akkor 178 ezerrel kevesebb gyermek
született volna ez évig. Ehelyett Európában egyedülálló fordulatot sikerült
elérnünk, s ez annak a körülbelül harminc családpolitikai intézkedésünknek
köszönhető, amelyet még a háború okozta nehéz gazdasági helyzetben is
fenntartunk. 3300 milliárd forintot fordítunk családtámogatásra, amely
három fő körbe sorolható. Az első azon intézkedéseket fogja egybe, amelyek
célja, hogy több pénz maradjon a családoknál, és lehetőleg minél hamarabb
szülessen meg az első gyermek. Többek között e célból indítottuk el a
babaváró támogatást, amelyet 250 ezren vettek fel. S egy adat az
eredményességről: több mint 150 ezer családban 210 ezer *„babavárós”*
gyermek született. Idesorolható még a hölgyek esetében a diákhitel
elengedése, valamint a harminc év alatti édesanyák személyi
jövedelemadó-kedvezménye. A másik meghatározó irány, hogy
adócsökkentések és adómentesség formájában támogatjuk a családosokat.
Idetartozik a családi adókedvezmények sora, a csed 100, a gyed, továbbá az
is, hogy hároméves korig otthon lehet maradni a gyermekkel, valamint a gyed
extra, de az ingyenes tankönyvhöz jutás és az ingyenes gyermekétkeztetés
is. A harmadik terület az otthonteremtést elősegítő támogatások köre. A
csoknak köszönhetően 250 ezren jutottak lakáshoz, házhoz, vagy újították
fel otthonukat. Emellett segítjük az édesanyák munkába való visszatérését:
megdupláztuk, 66 ezerre növeltük a bölcsődei férőhelyek számát, és
rugalmasabbá tettük a visszatérés mikéntjét. 2010-hez képest 14 százalékkal
emelkedett a hölgyek visszacsatlakozása a munkába. Ezek az intézkedések az
eltelt időszakban fordulatot hoztak, ehhez jött még idén a csok plusz,
amelyet már 7 ezren vettek fel, a babaváró esetében a 11 millió forintra
emelt felvehető kölcsön, illetve a falusi csok, amely a vidéki
fiatalok otthonteremtési lehetőségeit alapozza meg.

*Mindezek ellenére úgy tűnik, nem elég hatékony a pénzügyi támogatásra
alapozott rendszer.*
A családtámogatások elsődleges célja, hogy több pénz maradjon a
családoknál, ez teljes mértékben teljesül. Ami a demog­ráfiát illeti,
sajnos európai jelenségről beszélünk. Sok összetevője van. Megváltoztak a
gyermekvállalási szokások, és a veszélyek korát éljük, túl vagyunk a
koronavírus-járványon, háború zajlik a szomszédunkban, ami gazdasági
turbulenciát okoz. Ezek az események a családi élet biztonságát
is érintik, és a gyermekvállalásról gondolkodó fiatalokat dilemma elé
állítják. Felnőnek az új nemzedékek, amelyeknél látjuk, hogyan változik a
gondolkodás a családalapításról. Ezzel a jelenséggel foglalkozni kell.
Vonzóvá kell tennünk a fiataloknak a családos életet. Meg kell újítani
azokat a támogatásokat, amelyekkel erősíthető a gyermekvállalási kedv,
főleg azokon a területeken, ahol az elemzések alapján lenne rá lehetőség.

*Mire gondol?*
Meg kell néznünk, hogy a fiatalabbak gyermekvállalását mivel lehet
segíteni, például egyéni egyetemi tanrenddel vagy akár gyermekvállalás
melletti tanulási lehetőséggel. Segítenünk kell, hogy ha a gyermek
születését követően az édesanya rövid időn belül szeretne visszamenni
dolgozni, akkor biztonságos környezetben lehessen a gyermeke, azok esetében
pedig, akik otthon maradnának, ennek az anyagi biztonságát kell
erősítenünk. Mindkét esetben cél, hogy a minél korábban vállalt első
gyermeket kövesse a testvére. Foglalkoznunk kell azzal a jelenséggel is,
hogy a fiatalok manapság egyre inkább úgy élik meg, gyermeket vállalni
pénz-, szabadság- és időveszteséggel jár. Fontos, hogy azt érezzék,
gyermeket vállalni egyenlő a boldogságuk kiteljesedésével, és a munkahelyi
karriert sem kell feladniuk. Ebben a feladatban nagyban számítok Koncz
Zsófia családügyi államtitkárra, aki maga is sikeres fiatal hölgy:
mindamellett, hogy államtitkár, most várja a második gyermekét.

*Orbán Viktor 2030-ra 2,1-es termékenységi arányszám elérését tűzte ki.
Reális?*
Egyszer már elértünk egy európai szinten egyedi fordulatot, most ennél még
nagyobbat kell lépnünk előre. A miniszterségemmel csak akkor leszek
elégedett, ha a termékenységi ráta értéke jelentősen javul, eléri a mágikus
szintet. Minden energiánkkal ezen leszünk. Szembe kell nézni azonban azzal,
hogy van egy megöröklött problémánk: évről évre csökken a szülőképes korú
nők száma, azaz az arányszám a csökkenő értékből számítódik. A fordulat
kulcsa, hogy vonzóvá kell tennünk a gyermekvállalást, amiben kulcsszerepük
van a példaadó kisközösségeknek. Ha az lesz a minta, hogy egy fiatal pár
gyermeket vállal, az a környezetre is hatással lesz.

Megújuló doktori képzésünk mottója, hogy a szabadalom is érjen doktorit”

*Felsőoktatás. A kormány célja, hogy 2030-ra egy egyetemünk a világ legjobb
száz, legalább három pedig Európa legjobb száz intézménye között
szerepeljen. Hogy állunk?*
Hiszek az egyetemi modellváltásban, a tudomány és a piac találkozása a
sikeres felsőoktatás legjobb formája. Az új modell megvalósításával jól
haladunk. Csak meg kell nézni a rangsorokat, ahová az intézmények az
oktatási és kutatási tevékenység, az ipari-gazdasági együttműködések, a
nemzetközi láthatóság és a reputáció alapján kerülnek fel. Amúgy ha ez
utóbbi, erősen szubjektív faktort nem néznék – amelynek lényege, hogy egyes
külföldi szereplők* „hálózatok mentén”* szavaznak magyar egyetemekről –,
pusztán az oktatási, kutatási, gazdasági szempontok játszanának, akkor már
lenne olyan egyetemünk, amely a legjobb százban szerepel. Két nagy
nemzetközi rangsor van, tizenkét egyetemünk szerepel a felső öt
százalékban. Ez nem rossz teljesítmény, hiszen öt éve hét, három éve kilenc
magyar intézmény szerepelt ebben a kategóriában. A Semmelweis Egyetem a
kardiológia területén a világ 31. legjobb és 8. legidézettebb intézménye.
Az új, azaz ötvenévesnél fiatalabb egyetemek ranglistáján az Óbudai Egyetem
a 300., a győri Széchenyi István Egyetem az 500. helyen szerepel. A
Debreceni Egyetem a múlt évben az egyik rangsorban 400, a másikban 100
helyet lépett előre, ezzel bekerülve a felső két százalékba. Tehát sikeres
a felsőoktatás megújítása: versenyképesebb, rugalmasabb, vonzóbb lett, ezt
igazolja az is, hogy második éve több mint 100 ezren nyernek felvételt a
megújult intézményekbe.

*Lassan két éve húzódik az Erasmus-ügy. Mehetnek még valaha magyar diákok
külföldre Erasmusszal? *
Kilenc hónapja várunk választ arra a levélre, amelyben a kormány tisztázta,
hogy minden feltételt teljesített, és elküldött egy, a még lezáratlan
kérdésekre vonatkozó jogszabály-módosító csomagot – holott a felsőoktatás
nemzeti hatáskör. De idézzük fel, mi is történt! 2022 őszén azt mondták,
legyen az egyetemeknek közbeszerzési kötelezettségük,
majd összeférhetetlenséget követeltek a kuratóriumi tagok esetében –
mindegyik, amúgy EU-s jogból nem levezethető elvárást teljesítettük. Aztán
decemberben Brüsszel váratlanul felfüggesztette a magyarok Erasmusban,
valamint a Horizont Európa programban való részvételét, mondván,
kifogásolja, hogy politikusok ülnek a kuratóriumokban. Még egyszer
tisztázzuk: addig sosem írták le, hogy a politikusokat akarják kitiltani –
nem is lehetett volna, hiszen más országokban is van így –, csupán azt írta
elő a szabályozás, hogy összeférhetetlenség esetén az adott döntésekben ne
vegyenek részt. Mi történt ezt követően? Tavaly februárban távoztak a
testületekből a miniszterek és az államtitkárok, Brüsszel viszont azóta sem
lépett, csak további kifogásokat fogalmazott meg, utoljára a kuratóriumi
tagság hosszát illetően. Itt is kompromisszumra törekedtünk, azt azonban
nem tudjuk elfogadni, hogy ne legyen rektor vagy egyetemi professzor a
testületekben, valamint hogy külföldi ngó-k delegáljanak tagokat a
kuratóriumokba. Ilyen a világon nincs! Ha ez még nem lenne elég, az
orvosegyetemeinket letiltották arról a pályázatról, amelyen a
rehabilitációra szoruló betegeknek szükséges eszközöket tudtak volna
beszerezni. A kormány ezt is pótolta, de kérdezem: milyen európai vezetés
ez? A gyermekeinken keresztül sem hagyjuk magunkat meg­zsarolni. Elvárjuk,
jogosan, hogy az Európai Bizottság a magyar fiataloknak ártó döntését
legkésőbb idén vonja vissza. Nem nyugszom addig, amíg a magyaroknak nem
járnak legalább azonos jogok, mint a többi tagállam fiataljainak.

*Most, hogy hazánk tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét,
nincs esély, hogy megegyeznek?*
Bízunk abban, hogy Brüsszel és Budapest között lehetséges a kompromisszum,
már csak azért is, mert a magyar kormány a megállapodás minden ismert
előfeltételét teljesítette. A brüsszeli tárgyalások alkalmával jeleztem:
azért van egy diszkrét bája annak a skizofrén helyzetnek, hogy uniós
elnökök vagyunk, és az Erasmusról, a Horizontról úgy beszélünk, hogy ki
vagyunk zárva. De nézzük meg, mi húzódhat a háttérben, mert van itt
egy érdekes dolog.

*Mégpedig?*
Az oktatási miniszterek tanácsülésén az Európai Bizottság előállt az
úgynevezett európai diplomára vonatkozó javaslatával, ami lényegében arról
szól, hogy Brüsszel lopakodó módon a nemzeti hatáskörben lévő felsőoktatást
is uniós hatáskörbe vonná. A javaslat értelmében bizonyos intézmények
európai diplomát bocsáthatnának ki – az eddigi gyakorlatból kiindulva nem
lenne meglepő, ha ennek politikailag motivált feltételei lennének.
Képzeljük csak el, hogy Brüsszelben egy minőségbiztosítással foglalkozó
testület megmondja, milyen oktatási szempontoknak kell megfelelniük azoknak
az EU-s egyetemeknek, amelyek európai diplomát adhatnak ki. Tehát a
brüsszeli *„autonómia”* lényege: akkor lehet európai diplomád, ha bizonyos
oktatási tartalmaknak megfelelsz.
Ezzel szemben mi azt mondjuk: az a valós autonómia, ha az egyetemekre
bízzuk, milyen intézményekkel működnek együtt és adnak ki közös diplomát.

*A kritikusok szerint a kormány bele akarja kényszeríteni a maradék állami
fenntartású intézményeket a modellváltásba, legutóbb a Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetemet. Szükség van még állami egyetemekre?*
Ez nem úgy működik, hogy az asztalom mögött arról gondolkozom, hogy
modellváltó egyetem legyen-e a BME. Van egy egyetemi közösség, amelynek
saját véleménye van – annál, hogy a kormány mit gondol, fontosabb kérdés,
hogy az érintett közösség mit gondol a jövőjéről. A modell­váltás során
valamennyi egyetemi szenátus támogatta a lépést. Ha az intézmény
közössége úgy dönt, hogy más modellben kíván működni, akkor a kormány
megvizsgálja, és annak megfelelően megyünk tovább. Még egyszer:
tiszteletben tartjuk az egyetemi autonómiát, szemben a Brüsszelben
buborékban élő bürokratákkal, akik, ha nem értenek egyet az intézmények
szenátusával, a diákokat és a kutatói közösségeket büntetik. Ez az
akadémiai szabadság brüsszeli értelmezése.


*Az innováció terén szintén ambiciózus a cél: Magyarország 2030-ra Európa
tíz leginnovatívabb országa közé akar tartozni. Ettől milyen messze
vagyunk?*
Jelenleg a 21. helyen állunk az európai innovációs ranglistán, és az
átlagos, feltörekvő kategóriából az európai innová­tor kategóriába
jutottunk. A modellváltásnak köszönhetően nagyot léptünk előre az egyetemi
ipari együttműködések terén, ebben szerepet játszott az eredményalapú
finanszírozás
bevezetése: tavaly több mint 1042 milliárd forintot fordítottunk
kutatás-fejlesztés-innovációra. Ezer fővel nőtt a doktori képzésbe felvett
hallgatók száma, és emeltük a kutató­fejlesztői létszámot, most már 6500
kutató-fejlesztő jut egymillió lakosra. Megnégyszereztük a szabadalmak
számát. Ezek mind előrelépések, de van három terület, amelyen erősödnünk
kell. Még több szabadalomra, innovátor kis- és középvállalkozásra, valamint
kutató-fejlesztőre van szükség. Ezt a célt szolgálja többek között doktori
képzésünk megújítása, amelynek mottója, hogy a szabadalom is érjen
doktorit. A Magyar Szent István-rend idei kitüntetettje, a Nobel-díjas
Krausz Ferenc az utóbbi időben is segítette a magyar tudományt, innovációt.
Most a Kutatási Kiválósági Tanácsot vezeti, s elkötelezett a magyar
tudomány kiválóságának további erősítésében. Az egyetemek és kutatóhelyek
megújítása egybeforr az innováció, a gazdaság megerősítésével. Ez utóbbinak
motorja még az Európa-bajnok duális képzési fókuszú szakképzésünk is, amely
egyre szorosabban működik együtt az egyetemekkel. Örömteli, hogy egyre
többen választják ezt az oktatási irányt, a kiváló gyakorlati tudással
rendelkező fiataljaink életkezdését pedig úgy kívánjuk erősíteni, hogy
kiemelt kedvezményű szakmunkás-hitelt biztosítunk számukra.

Már várom az őszi Hunyadi-sorozatot, amely egyik legfontosabb
szabadságharcunkat meséli el mai nyelven”

*Fel van készülve arra, hogy** Magyar Péter*
<https://mandiner.hu/magyar_peter>*r szakképzési központokat is meglátogat?*
Az eredményeink önmagukért beszélnek, a tavalyi szakképzési olimpián a
dobogón előttünk csak a svájciak, míg mögöttünk közvetlenül a sógorok
állhattak. A megújult ágazat európai színvonalú, biztos szakmát és hivatást
nyújt a fiataloknak. Munka még van bőven, de az eredményeink azt mutatják,
van mire büszkének lennünk!

*A kormány új rendelkezése nyomán immár a szakképzési intézményekben is le
kell adni az okostelefonokat a tanítás idejére. Lett némi ellenállás. *
A tanulás helyetti mobiltelefonozást minden értelmes ember ellenzi, az
okostelefonnal való tanulást minden józan ember üdvözli. Az utóbbi években
az arányok rossz irányba mozdultak el, a kormány ezen akar határozottan
változtatni – megjegyzem – a társadalom túlnyomó többségének támogatásával.
A probléma világszerte jelen van, és számos országban vezettek, vezetnek be
a mobil használatára szabályozást. A rendelkezés több mint háromszázezer
fiatalt érint a minisztériumunkhoz tartozó intézmények esetében. Az
okoseszközök oktatási célú használata természetesen a továbbiakban is jelen
lesz, hiszen több mint hétszáz digitális tananyagunk van. Fontos azonban
kiemelni: az okostelefonok esetében olyan jelentős ártalmakról is
beszélhetünk, mint a függőség vagy a káros, veszélyes tartalmakhoz való
hozzáférés. Ezt is kezelni kell, ugyanakkor ez nem korosztályfüggő, a
felnőttek esetében is kialakulhatnak problémák. Ezt megkapom a saját
gyerekeimtől is!
[image: SULYOK Tamás; HANKÓ Balázs Zoltán]Hankó Balázs átveszi miniszteri
kinevezését Sulyok Tamás köztársasági elnöktől a Sándor-palotában június
11-én. Fotó: MTI/Máthé Zoltán

*Lépjünk tovább. Kultúra. Legyen a magyar minőségi kultúra mindenki által
elérhető és a mindennapok része – áll a hangzatos vállalások között. Mit
takar?*
A kultúra magyarságunk, identitásunk szíve-lelke. Ahhoz, hogy bármilyen
területen jó teljesítményt tudjunk elérni, büszke magyarnak kell lennünk.
Ezért minden olyan lehetőséget, amely segíti a magyar kultúra minél
szélesebb körben való elérhetőségét, támogatnunk kell határon innen és túl.
Nem állunk rosszul: programokat vezettünk be az óvodásoknak, iskolásoknak,
középiskolásoknak és egyetemistáknak, amelyeknek köszönhetően a fiatalok
színházba mennek, népzenét és néptáncot tanulnak. Ott van az újonnan indult
Petőfi kulturális program, amely minden szegmensében a kultúránk szépségét
hivatott bemutatni. Nem lehet más a célunk, mint hogy a bárhol szabadsága
helyett a valahol szabadságát adjuk a kultúrában, melyben a mi valaholunk a
Kárpát-medence. Kiváló kulturális intézményeink vannak, nézzük meg például
a Szépművészeti Múzeumot: bár sokan nem tudják, több mint 800 ezer fős
látogatói létszámával a 84. helyen szerepel a világ leglátogatottabb
múzeumainak listáján. Vagy vegyük az utóbbi évek kulturális beruházásait:
több száz milliárd forintot fordítottunk többek között a Liget projektre,
az Operaház, a Szépművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum és számos vidéki
színház megújítására, ezenfelül létrejött a Magyar Zene Háza. A magyar
kultúra mellett kiválóak vagyunk az egyetemes és klasszikus kultúrában is.
Nemzetünk jövője szempontjából fontos, hogy kultúrafogyasztókból
kultúrahordozók legyünk, így biztosíthatjuk a létezés magyar minőségét. Ezt
szolgálják további beruházásaink is, így például a Himnusz-emlékhely
augusztusban induló komplex projektje, amely Szatmárcsekének és környékének
nyújt 8,5 milliárd forint értékben támogatást. Nemzeti imánk zarándokhelye
lesz Kölcsey-emlékházzal, megszépülő csónakos temetővel és számos 21.
századi szolgáltató funkcióval, de egyben a térség megemelését,
lehetőségeit is nagyságrendekkel javíthatja.

*Korábban azt ígérték, ősszel a parlament elé kerül a kulturális törvény,
amely egységes kultúrairányítást indítványoz. Miért vették le a
napirendről?*
A célokban nincs változás, a magyar kulturális intézményeknek erősnek és
hatékonynak kell lenniük, de mi más eszközökkel szeretnénk elérni. Éppen
ezért meghallgattuk a Nemzeti Kulturális Tanácsot, és az egyeztetésen
nyilvánvalóvá vált, hogy más feltételekre van szükség például az
előadó-művészet és a közgyűjtemények területén. Meg kell nézni, milyen
további szabályozási változásokra lesz szükség ahhoz, hogy valamennyi
kulturális intézménynek biztosítani tudjuk a kiválóságot, az
eredményességet és a hatékonyságot.

*Az utóbbi években a megszűnés szélére került a független színházak és
társulatok egy része, miután egyre apadt a támogatásukra kiírt állami
keretösszeg. Őket nem tekintik a magyar kultúra részének?*
Ezt sem szoktuk hangsúlyozni, pedig igenis büszkék lehetünk
rá: Magyar­ország bronzérmes Európában az egymillió lakosra eső
színházlátogatások számát illetően. Tehát szeretünk színházba járni. Számos
játszóhelyet közösen működtet az önkormányzat és az állam, ez csaknem
negyven intézményt érint, éves szinten 15 milliárd forintot fordítunk erre.
Mindezek mellett vannak pályázati lehetőségek is, de azt senki ne várja el
tőlünk, hogy alapvető értékeket gyalázó produkcióknak örvendezzünk csak
azért, mert most éppen ez az irány Európa más országaiban. Mindannyiunk
elszörnyedésére láttuk ezt az olimpia megnyitóján…

*Apropó, olimpia: az identitás kérdése lépten-nyomon előkerül napjaink
kulturális-társadalmi vitáiban. A felnövő generációk hálózatos, konformista
világában mit jelent a magyarságunk?*
Magyarnak lenni büszkeség és küldetés. A mindennapok iszapbirkózásában
megfeledkezünk róla, milyen nagy dolog ezeréves államiságunk, amelyet
keletről és nyugatról is többször fel akartak számolni. Hihetetlen
eredmény, hogy a magyarság még mindig létezik. Célom, hogy a magyar nemzeti
lobogóról mindenkinek a nehéz, de sikeres küzdelmeink jussanak eszébe, és
mindenki bízzon abban, hogy  a magyarok a jövő nagy kihívásaira is tudnak
jó válaszokat találni. Már várom az őszi Hunyadi-sorozatot, amely az egyik
legfontosabb szabadságharcunkat meséli el mai nyelven. Számomra meghatározó
volt ötévesen látni a Királydombon az István, a király című alapművet,
édesapámmal gyerekként ott lenni a Fradi-meccseken, majd részt venni a
2002-es, két választási forduló közötti Kossuth téri nagygyűlésen. Ezen
alkalmakon mindig azt éreztem, milyen jó, hogy magyarnak születtem. Sok
hasonló élményre van szükségünk a jövőben is, és miniszterként örömmel
támogatok minden olyan kezdeményezést, amely a mindennapokban megerősíti az
okos nemzettudatunkat.

*Hankó Balázs*
1978-ban Salgótarjánban született. A Semmelweis Egyetem
Gyógyszerésztudományi Karán diplomázott gyógyszerészként. 2005-ben summa
cum laude minősítéssel PhD fokozatot szerzett. Az igazgatás, a
szervezetfejlesztés és a kutatás mellett két évtizedes oktatói tapasztalata
van, 2023-tól egyetemi tanár. 2017 és 2020 között az Emberi Erőforrások
Minisztériumának, majd az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak
miniszteri biztosa. 2020-tól 2022-ig az Innovációs és Technológiai
Minisztérium, majd a Kulturális és Innovációs Minisztérium felső­oktatásért
felelős helyettes államtitkára, 2023-tól 2024-ig állam­titkára. 2024
júliusától kultúráért és innovációért felelős miniszter. Nős, négy gyermek
édesapja.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240913/1ec34749/attachment.html>