<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-article-page-title">„A gyermekeinkkel sem hagyjuk magunkat megzsarolni!” – Hankó Balázs a Mandinernek</h1><p class="gmail-article-page-lead">A
július óta hivatalban lévő új kulturális és innovációs minisztert a
várt demográfiai fordulat feltételeiről, az Erasmus-ügyről,
identitáskérdésekről és a mobiltelefon-használat iskolai korlátozásáról
is kérdeztük.</p><div>
<a href="https://mandiner.hu/belfold/2024/09/nem-eleg-az-iksz-golokat-is-kell-rugni-hanko-balazs-a-mandinernek">https://mandiner.hu/belfold/2024/09/nem-eleg-az-iksz-golokat-is-kell-rugni-hanko-balazs-a-mandinernek</a></div><div>
<span><div class="gmail-block-content"><p><i>Kacsoh Dániel és Szalai Laura interjúja a Mandiner hetilapban.</i></p><p><strong>Csák
János részben arra hivatkozva mondott le miniszteri posztjáról a
választási ciklus közepén, hogy a négy évre tervezett munkát sikerült
két év alatt elvégeznie. Ennyire rendben vannak az ön által megörökölt
területek?</strong><br>Ha egy miniszter minden rá bízott területtel
elégedett, érdemes átadnia a stafétát másnak, hiszen elvégezte
feladatát. Én csak most kezdtem a munkát, és számos jobbítási
lehetőséget látok, ezek megvalósításán fogok dolgozni. A kinevezésemet
követően nagy hangsúlyt helyeztem arra, hogy valamennyi <i>„új területem”</i>
– azaz a kultúra és a családügy – meghatározó szereplőivel
egyeztessek, és átfogó helyzetképet kapjak tőlük. Csák miniszter úr sok
eredményt ért el, de úgy érezte, a területet másnak kell menedzselnie és
tartósan sikerre vinnie. Én az ő munkáját szeretném folytatni,
természetesen a saját hangsúlyaimmal, feladat pedig akad bőven.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Fontos, hogy azt érezzék, gyermeket vállalni egyenlő a boldogságuk kiteljesedésével”</p></div></span><p><strong>Meg kellett győznie Orbán Viktornak, hogy elvállalja a tárca vezetését?</strong><br>Az
európai parlamenti választást megelőző héten megbeszélésre hívott a
miniszterelnök, akkor még nem sejtettem, milyen céllal. Megkérdezte a
véleményemet arról, milyen feladatokat látok az elkövetkező években a
felsőoktatás, a szakképzés, az innováció területén, majd hirtelen
fordulattal áttértünk a kultúrára és a családügyre. Pár nappal később
ismét volt egy találkozónk, és ott felkérést kaptam a tárca vezetésére.
Egy ilyen megtisztelő felkérésre a nemzet szolgálata iránti
elkötelezettséggel igent kell mondani. A kormányfő útravalóul csak
annyit mondott: <i>„Innentől kezdve ön a kapus, ne feledje, nem kaphat gólt!” </i>A
család és a barátok meg is ajándékoztak egy aláírással teli
kapuskesztyűvel, amelyen ez a tételmondat szerepel. (Nevet) De ahogy
akkor a miniszterelnök úrnak is mondtam, ha nem kapunk gólt, az még csak
iksz, gólokat is kell rúgni!</p><p><strong>A tudomány területéről érkezve miért gondolta úgy, hogy érdemes belevágni a politikába?</strong><br>A
politika a közösség szolgálata, és ez bennem már a kezdetek óta erősen
megvolt, egyetemistaként, oktatóként és kutatóként is. Régi emlék, de
anno még hallgatóként a Balatonon míg a többiek strandoltak, szakmai
anyagokat olvastam, és javaslatokat fogalmaztam meg arról, hogyan
lehetne megújítani a gyógyszerészképzést, és közelebb vinni a mindennapi
gyakorlathoz. Azért az arányokra figyeltem, mert amikor a labda
előkerült a vízben, már ott voltam. Tulajdonképpen ez a közösség javát
kereső fókusz az, ami aztán főgyógyszerészként, rektorhelyettesként,
majd miniszteri biztosként, államtitkárként is vezetett. És ha jól
meggondoljuk, a modellváltás is arról szól, hogy az egyetemeket kössük
össze a gyakorlati élettel, hiszen nem önmagukért valók. A motivációm
lényege semmit nem változik azzal, hogy miniszter lettem.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Azt senki ne várja el tőlünk, hogy alapvető értékeket gyalázó produkcióknak örvendezzünk”</p></div></span><p><strong>Ezt hozza magával a személyes életéből is? </strong><br>Az
ember nem önmagáért való, szabad akarattal, közösségi létre vagyunk
teremtve. Ez teszi lehetővé, hogy nap mint nap, ha kell, újrakezdve,
kiálljunk az értékek mellett. Olyan értékek mellett, mint a hitünk, a
nemzetünk, a családunk. A család visszajelzése elengedhetetlen. Négy
gyermekünkből a legidősebb már egyetemista, a második most nyert
felvételt, kettőjük pedig gimnazista. Így folyamatosan kapjuk otthon is a
visszajelzéseket a gyermekeinktől és a barátaiktól. Ráadásul a
feleségem a gyógyszerészi diplomája mellé készül megszerezni a
kémiatanári képesítést is, így első kézből szerzem az információkat
azokról a területekről, amelyekért immár miniszterként felelősséggel
tartozom.</p></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><span></span><span><div class="gmail-ad-wrapper gmail-ad-parent"><div class="gmail-advertisement-block" id="gmail-adoceanhukacopthjry"></div></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p><strong>A felmérések szerint a fiatalok zöme nem éppen kormánypárti. Kap otthon is efféle kritikát?</strong><br>Gödöllőn
erős katolikus egyházi közösséghez tartozunk, rengeteg a program, sok a
család. És igen: a fiatalabbak bizony fogalmaznak meg olykor
kritikákat, s fontos, hogy ezekre érdemi válaszaink legyenek.
Kétségtelen, rengeteget tettünk a családok és a fiatalok támogatásáért,
ez azonban egy dinamikus együttműködés, hiszen minden generáció más és
más szempontok alapján látja a saját életét, és ahhoz, hogy érdemi
támogatást tudjunk nyújtani, folyamatos párbeszédben kell lennünk.
Lehetőségekben és nem kötelezettségekben gondolkozunk, hogy ki mihez
kezd ezzel, az a saját döntése, szabad akarata.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Skizofrén helyzet, hogy uniós elnökök vagyunk, és az Erasmusról, a Horizontról úgy beszélünk, hogy ki vagyunk zárva”</p></div></span><p><strong>Kezdjük
a családpolitikával. A miniszterelnök Tusnádfürdőn elismerte, hogy
elakadtak a demográfiai hanyatlás kezelésében: egy éve csökken a
születésszám, sosem született még olyan kevés gyerek egy hónap alatt
Magyarországon, mint 2024 júniusában, holott a kormány évek óta próbálja
elősegíteni a gyermekvállalást. Mi lehet ennek az oka?</strong><br>Először
is fontos tisztázni: a kormány politikájának üzenete, hogy a
családalapítás értékvállalást is jelent, nekünk pedig az a célunk, hogy
az anyagi biztonság megteremtéséhez minden lehetőséget megadjunk.
Idézzük fel, 2010-ben milyen körülmények között kezdődött el a
kormányzás! A baloldal regnálása alatt a gyermekes családok a
megszorítások első célpontjai voltak, magas volt a munkanélküliség, az
országot kiárusították. Az első Orbán-kormány családtámogatásait a
baloldal eltörölte. A kétezres évek végére a családok elszegényedtek,
beszakadt a demográfia, a termékenységi arányszám 1,23 volt. Ha ez nem
változik, akkor 178 ezerrel kevesebb gyermek született volna
ez évig. Ehelyett Európában egyedülálló fordulatot sikerült elérnünk, s
ez annak a körülbelül harminc családpolitikai intézkedésünknek
köszönhető, amelyet még a háború okozta nehéz gazdasági helyzetben is
fenntartunk. 3300 milliárd forintot fordítunk családtámogatásra, amely
három fő körbe sorolható. Az első azon intézkedéseket fogja egybe,
amelyek célja, hogy több pénz maradjon a családoknál, és lehetőleg minél
hamarabb szülessen meg az első gyermek. Többek között e célból
indítottuk el a babaváró támogatást, amelyet 250 ezren vettek fel. S egy
adat az eredményességről: több mint 150 ezer családban 210 ezer <i>„babavárós”</i>
gyermek született. Idesorolható még a hölgyek esetében a diákhitel
elengedése, valamint a harminc év alatti édesanyák személyi
jövedelemadó-kedvezménye. A másik meghatározó irány, hogy
adócsökkentések és adómentesség formájában támogatjuk a családosokat.
Idetartozik a családi adókedvezmények sora, a csed 100, a gyed, továbbá
az is, hogy hároméves korig otthon lehet maradni a gyermekkel, valamint a
gyed extra, de az ingyenes tankönyvhöz jutás és az ingyenes
gyermekétkeztetés is. A harmadik terület az otthonteremtést elősegítő
támogatások köre. A csoknak köszönhetően 250 ezren jutottak lakáshoz,
házhoz, vagy újították fel otthonukat. Emellett segítjük az édesanyák
munkába való visszatérését: megdupláztuk, 66 ezerre növeltük a bölcsődei
férőhelyek számát, és rugalmasabbá tettük a visszatérés mikéntjét.
2010-hez képest 14 százalékkal emelkedett a hölgyek visszacsatlakozása a
munkába. Ezek az intézkedések az eltelt időszakban fordulatot
hoztak, ehhez jött még idén a csok plusz, amelyet már 7 ezren vettek
fel, a babaváró esetében a 11 millió forintra emelt felvehető kölcsön,
illetve a falusi csok, amely a vidéki fiatalok otthonteremtési
lehetőségeit alapozza meg. <br></p></div></span><span><div class="gmail-block-content"></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><span></span><span><div class="gmail-ad-wrapper gmail-ad-parent"><div class="gmail-advertisement-block" id="gmail-adoceanhuubqkgolslo"></div></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p><strong>Mindezek ellenére úgy tűnik, nem elég hatékony a pénzügyi támogatásra alapozott rendszer.</strong><br>A
családtámogatások elsődleges célja, hogy több pénz maradjon a
családoknál, ez teljes mértékben teljesül. Ami a demográfiát illeti,
sajnos európai jelenségről beszélünk. Sok összetevője van. Megváltoztak a
gyermekvállalási szokások, és a veszélyek korát éljük, túl vagyunk a
koronavírus-járványon, háború zajlik a szomszédunkban, ami gazdasági
turbulenciát okoz. Ezek az események a családi élet biztonságát
is érintik, és a gyermekvállalásról gondolkodó fiatalokat dilemma elé
állítják. Felnőnek az új nemzedékek, amelyeknél látjuk, hogyan változik a
gondolkodás a családalapításról. Ezzel a jelenséggel foglalkozni kell.
Vonzóvá kell tennünk a fiataloknak a családos életet. Meg kell újítani
azokat a támogatásokat, amelyekkel erősíthető a gyermekvállalási kedv,
főleg azokon a területeken, ahol az elemzések alapján lenne rá
lehetőség.</p></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><span></span><span><div class="gmail-ad-wrapper gmail-ad-parent"><div class="gmail-advertisement-block" id="gmail-adoceanhurchrjlfhqn"></div></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p><strong>Mire gondol?</strong><br>Meg
kell néznünk, hogy a fiatalabbak gyermekvállalását mivel lehet
segíteni, például egyéni egyetemi tanrenddel vagy akár gyermekvállalás
melletti tanulási lehetőséggel. Segítenünk kell, hogy ha a gyermek
születését követően az édesanya rövid időn belül szeretne visszamenni
dolgozni, akkor biztonságos környezetben lehessen a gyermeke, azok
esetében pedig, akik otthon maradnának, ennek az anyagi biztonságát kell
erősítenünk. Mindkét esetben cél, hogy a minél korábban vállalt első
gyermeket kövesse a testvére. Foglalkoznunk kell azzal a jelenséggel is,
hogy a fiatalok manapság egyre inkább úgy élik meg, gyermeket vállalni
pénz-, szabadság- és időveszteséggel jár. Fontos, hogy azt érezzék,
gyermeket vállalni egyenlő a boldogságuk kiteljesedésével, és a
munkahelyi karriert sem kell feladniuk. Ebben a feladatban nagyban
számítok Koncz Zsófia családügyi államtitkárra, aki maga is sikeres
fiatal hölgy: mindamellett, hogy államtitkár, most várja a második
gyermekét.</p><p><strong>Orbán Viktor 2030-ra 2,1-es termékenységi arányszám elérését tűzte ki. Reális?</strong><br>Egyszer
már elértünk egy európai szinten egyedi fordulatot, most ennél még
nagyobbat kell lépnünk előre. A miniszterségemmel csak akkor leszek
elégedett, ha a termékenységi ráta értéke jelentősen javul, eléri a
mágikus szintet. Minden energiánkkal ezen leszünk. Szembe kell nézni
azonban azzal, hogy van egy megöröklött problémánk: évről évre csökken a
szülőképes korú nők száma, azaz az arányszám a csökkenő értékből
számítódik. A fordulat kulcsa, hogy vonzóvá kell tennünk a
gyermekvállalást, amiben kulcsszerepük van a példaadó kisközösségeknek.
Ha az lesz a minta, hogy egy fiatal pár gyermeket vállal, az a
környezetre is hatással lesz.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Megújuló doktori képzésünk mottója, hogy a szabadalom is érjen doktorit”</p></div></span><p><strong>Felsőoktatás.
A kormány célja, hogy 2030-ra egy egyetemünk a világ legjobb száz,
legalább három pedig Európa legjobb száz intézménye között szerepeljen.
Hogy állunk?</strong><br>Hiszek az egyetemi modellváltásban, a tudomány
és a piac találkozása a sikeres felsőoktatás legjobb formája. Az új
modell megvalósításával jól haladunk. Csak meg kell nézni a rangsorokat,
ahová az intézmények az oktatási és kutatási tevékenység, az
ipari-gazdasági együttműködések, a nemzetközi láthatóság és a reputáció
alapján kerülnek fel. Amúgy ha ez utóbbi, erősen szubjektív faktort nem
néznék – amelynek lényege, hogy egyes külföldi szereplők<i> „hálózatok mentén”</i>
szavaznak magyar egyetemekről –, pusztán az oktatási, kutatási,
gazdasági szempontok játszanának, akkor már lenne olyan egyetemünk,
amely a legjobb százban szerepel. Két nagy nemzetközi rangsor van,
tizenkét egyetemünk szerepel a felső öt százalékban. Ez nem rossz
teljesítmény, hiszen öt éve hét, három éve kilenc magyar intézmény
szerepelt ebben a kategóriában. A Semmelweis Egyetem a kardiológia
területén a világ 31. legjobb és 8. legidézettebb intézménye. Az új,
azaz ötvenévesnél fiatalabb egyetemek ranglistáján az Óbudai Egyetem a
300., a győri Széchenyi István Egyetem az 500. helyen szerepel. A
Debreceni Egyetem a múlt évben az egyik rangsorban 400, a másikban 100
helyet lépett előre, ezzel bekerülve a felső két százalékba. Tehát
sikeres a felsőoktatás megújítása: versenyképesebb, rugalmasabb, vonzóbb
lett, ezt igazolja az is, hogy második éve több mint 100 ezren nyernek
felvételt a megújult intézményekbe.</p></div></span><span><div class="gmail-block-content"><p><strong>Lassan két éve húzódik az Erasmus-ügy. Mehetnek még valaha magyar diákok külföldre Erasmusszal? </strong><br>Kilenc
hónapja várunk választ arra a levélre, amelyben a kormány tisztázta,
hogy minden feltételt teljesített, és elküldött egy, a még lezáratlan
kérdésekre vonatkozó jogszabály-módosító csomagot – holott a
felsőoktatás nemzeti hatáskör. De idézzük fel, mi is történt! 2022 őszén
azt mondták, legyen az egyetemeknek közbeszerzési kötelezettségük,
majd összeférhetetlenséget követeltek a kuratóriumi tagok esetében –
mindegyik, amúgy EU-s jogból nem levezethető elvárást teljesítettük.
Aztán decemberben Brüsszel váratlanul felfüggesztette a magyarok
Erasmusban, valamint a Horizont Európa programban való részvételét,
mondván, kifogásolja, hogy politikusok ülnek a kuratóriumokban. Még
egyszer tisztázzuk: addig sosem írták le, hogy a politikusokat akarják
kitiltani – nem is lehetett volna, hiszen más országokban is van így –,
csupán azt írta elő a szabályozás, hogy összeférhetetlenség esetén az
adott döntésekben ne vegyenek részt. Mi történt ezt követően? Tavaly
februárban távoztak a testületekből a miniszterek és az államtitkárok,
Brüsszel viszont azóta sem lépett, csak további kifogásokat fogalmazott
meg, utoljára a kuratóriumi tagság hosszát illetően. Itt is
kompromisszumra törekedtünk, azt azonban nem tudjuk elfogadni, hogy ne
legyen rektor vagy egyetemi professzor a testületekben, valamint hogy
külföldi ngó-k delegáljanak tagokat a kuratóriumokba. Ilyen a világon
nincs! Ha ez még nem lenne elég, az orvosegyetemeinket letiltották arról
a pályázatról, amelyen a rehabilitációra szoruló betegeknek szükséges
eszközöket tudtak volna beszerezni. A kormány ezt is pótolta, de
kérdezem: milyen európai vezetés ez? A gyermekeinken keresztül sem
hagyjuk magunkat megzsarolni. Elvárjuk, jogosan, hogy az Európai
Bizottság a magyar fiataloknak ártó döntését legkésőbb idén vonja
vissza. Nem nyugszom addig, amíg a magyaroknak nem járnak legalább
azonos jogok, mint a többi tagállam fiataljainak.</p><p><strong>Most, hogy hazánk tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, nincs esély, hogy megegyeznek?</strong><br>Bízunk
abban, hogy Brüsszel és Budapest között lehetséges a kompromisszum, már
csak azért is, mert a magyar kormány a megállapodás minden ismert
előfeltételét teljesítette. A brüsszeli tárgyalások alkalmával jeleztem:
azért van egy diszkrét bája annak a skizofrén helyzetnek, hogy uniós
elnökök vagyunk, és az Erasmusról, a Horizontról úgy beszélünk, hogy ki
vagyunk zárva. De nézzük meg, mi húzódhat a háttérben, mert van itt
egy érdekes dolog.</p><p><strong>Mégpedig?</strong><br>Az oktatási
miniszterek tanácsülésén az Európai Bizottság előállt az úgynevezett
európai diplomára vonatkozó javaslatával, ami lényegében arról szól,
hogy Brüsszel lopakodó módon a nemzeti hatáskörben lévő felsőoktatást is
uniós hatáskörbe vonná. A javaslat értelmében bizonyos intézmények
európai diplomát bocsáthatnának ki – az eddigi gyakorlatból kiindulva
nem lenne meglepő, ha ennek politikailag motivált feltételei lennének.
Képzeljük csak el, hogy Brüsszelben egy minőségbiztosítással foglalkozó
testület megmondja, milyen oktatási szempontoknak kell megfelelniük
azoknak az EU-s egyetemeknek, amelyek európai diplomát adhatnak ki.
Tehát a brüsszeli <i>„autonómia”</i> lényege: akkor lehet európai diplomád, ha bizonyos oktatási tartalmaknak megfelelsz. <br>Ezzel
szemben mi azt mondjuk: az a valós autonómia, ha az egyetemekre bízzuk,
milyen intézményekkel működnek együtt és adnak ki közös diplomát.</p><p><strong>A
kritikusok szerint a kormány bele akarja kényszeríteni a maradék állami
fenntartású intézményeket a modellváltásba, legutóbb a Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet. Szükség van még állami
egyetemekre?</strong><br>Ez nem úgy működik, hogy az asztalom mögött
arról gondolkozom, hogy modellváltó egyetem legyen-e a BME. Van egy
egyetemi közösség, amelynek saját véleménye van – annál, hogy a kormány
mit gondol, fontosabb kérdés, hogy az érintett közösség mit gondol a
jövőjéről. A modellváltás során valamennyi egyetemi szenátus támogatta a
lépést. Ha az intézmény közössége úgy dönt, hogy más modellben kíván
működni, akkor a kormány megvizsgálja, és annak megfelelően megyünk
tovább. Még egyszer: tiszteletben tartjuk az egyetemi autonómiát,
szemben a Brüsszelben buborékban élő bürokratákkal, akik, ha nem értenek
egyet az intézmények szenátusával, a diákokat és a kutatói közösségeket
büntetik. Ez az akadémiai szabadság brüsszeli értelmezése.</p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/09/rsOAAFiU6QvEDeR3tWSUQIVp1_bryRaCW1p2jdiJ3z4/fit/1200/574/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzI2MTNlYWFkZTRiYjQxNGRiN2YxZGI1Y2RmMjk1M2Qz.jpg" alt="" width="828" height="396" style="margin-right: 25px;"> <p><strong>Az
innováció terén szintén ambiciózus a cél: Magyarország 2030-ra Európa
tíz leginnovatívabb országa közé akar tartozni. Ettől milyen messze
vagyunk?</strong><br>Jelenleg a 21. helyen állunk az európai innovációs
ranglistán, és az átlagos, feltörekvő kategóriából az európai innovátor
kategóriába jutottunk. A modellváltásnak köszönhetően nagyot léptünk
előre az egyetemi ipari együttműködések terén, ebben szerepet játszott
az eredményalapú finanszírozás <br>bevezetése: tavaly több mint 1042
milliárd forintot fordítottunk kutatás-fejlesztés-innovációra. Ezer
fővel nőtt a doktori képzésbe felvett hallgatók száma, és emeltük a
kutatófejlesztői létszámot, most már 6500 kutató-fejlesztő jut
egymillió lakosra. Megnégyszereztük a szabadalmak számát. Ezek mind
előrelépések, de van három terület, amelyen erősödnünk kell. Még több
szabadalomra, innovátor kis- és középvállalkozásra, valamint
kutató-fejlesztőre van szükség. Ezt a célt szolgálja többek között
doktori képzésünk megújítása, amelynek mottója, hogy a szabadalom
is érjen doktorit. A Magyar Szent István-rend idei kitüntetettje, a
Nobel-díjas Krausz Ferenc az utóbbi időben is segítette a magyar
tudományt, innovációt. Most a Kutatási Kiválósági Tanácsot vezeti, s
elkötelezett a magyar tudomány kiválóságának további erősítésében. Az
egyetemek és kutatóhelyek megújítása egybeforr az innováció, a gazdaság
megerősítésével. Ez utóbbinak motorja még az Európa-bajnok duális
képzési fókuszú szakképzésünk is, amely egyre szorosabban működik együtt
az egyetemekkel. Örömteli, hogy egyre többen választják ezt az oktatási
irányt, a kiváló gyakorlati tudással rendelkező
fiataljaink életkezdését pedig úgy kívánjuk erősíteni, hogy kiemelt
kedvezményű szakmunkás-hitelt biztosítunk számukra.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Már várom az őszi Hunyadi-sorozatot, amely egyik legfontosabb szabadságharcunkat meséli el mai nyelven”</p></div></span><p><strong>Fel van készülve arra, hogy</strong><a href="https://mandiner.hu/magyar_peter"><strong> Magyar Péter</strong></a><strong>r szakképzési központokat is meglátogat?</strong><br>Az
eredményeink önmagukért beszélnek, a tavalyi szakképzési olimpián a
dobogón előttünk csak a svájciak, míg mögöttünk közvetlenül a sógorok
állhattak. A megújult ágazat európai színvonalú, biztos szakmát és
hivatást nyújt a fiataloknak. Munka még van bőven, de az eredményeink
azt mutatják, van mire büszkének lennünk! </p><p><strong>A kormány új
rendelkezése nyomán immár a szakképzési intézményekben is le kell adni
az okostelefonokat a tanítás idejére. Lett némi ellenállás. </strong><br>A
tanulás helyetti mobiltelefonozást minden értelmes ember ellenzi, az
okostelefonnal való tanulást minden józan ember üdvözli. Az utóbbi
években az arányok rossz irányba mozdultak el, a kormány ezen akar
határozottan változtatni – megjegyzem – a társadalom túlnyomó
többségének támogatásával. A probléma világszerte jelen van, és számos
országban vezettek, vezetnek be a mobil használatára szabályozást. A
rendelkezés több mint háromszázezer fiatalt érint a minisztériumunkhoz
tartozó intézmények esetében. Az okoseszközök oktatási célú használata
természetesen a továbbiakban is jelen lesz, hiszen több mint hétszáz
digitális tananyagunk van. Fontos azonban kiemelni: az okostelefonok
esetében olyan jelentős ártalmakról is beszélhetünk, mint a függőség
vagy a káros, veszélyes tartalmakhoz való hozzáférés. Ezt is kezelni
kell, ugyanakkor ez nem korosztályfüggő, a felnőttek esetében is
kialakulhatnak problémák. Ezt megkapom a saját gyerekeimtől is!</p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/09/WtFnqSglx6p7HXJ71IMpxapL5iAoRO68EgtvySZZn3U/fit/1012/675/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2M4NDhiMWYzOTdkMzQ2NWFhYzdlZjRhMmU0ZWQwNDcz.jpg" alt="SULYOK Tamás; HANKÓ Balázs Zoltán" width="743" height="495" style="margin-right: 25px;">Hankó
Balázs átveszi miniszteri kinevezését Sulyok Tamás köztársasági
elnöktől a Sándor-palotában június 11-én. Fotó: MTI/Máthé Zoltán<p><strong>Lépjünk
tovább. Kultúra. Legyen a magyar minőségi kultúra mindenki által
elérhető és a mindennapok része – áll a hangzatos vállalások között. Mit
takar?</strong><br>A kultúra magyarságunk, identitásunk szíve-lelke.
Ahhoz, hogy bármilyen területen jó teljesítményt tudjunk elérni, büszke
magyarnak kell lennünk. Ezért minden olyan lehetőséget, amely segíti a
magyar kultúra minél szélesebb körben való elérhetőségét, támogatnunk
kell határon innen és túl. Nem állunk rosszul: programokat vezettünk be
az óvodásoknak, iskolásoknak, középiskolásoknak és egyetemistáknak,
amelyeknek köszönhetően a fiatalok színházba mennek, népzenét és
néptáncot tanulnak. Ott van az újonnan indult Petőfi kulturális program,
amely minden szegmensében a kultúránk szépségét hivatott bemutatni. Nem
lehet más a célunk, mint hogy a bárhol szabadsága helyett a valahol
szabadságát adjuk a kultúrában, melyben a mi valaholunk a
Kárpát-medence. Kiváló kulturális intézményeink vannak, nézzük meg
például a Szépművészeti Múzeumot: bár sokan nem tudják, több mint 800
ezer fős látogatói létszámával a 84. helyen szerepel a világ
leglátogatottabb múzeumainak listáján. Vagy vegyük az utóbbi évek
kulturális beruházásait: több száz milliárd forintot fordítottunk többek
között a Liget projektre, az Operaház, a Szépművészeti Múzeum, a
Néprajzi Múzeum és számos vidéki színház megújítására, ezenfelül
létrejött a Magyar Zene Háza. A magyar kultúra mellett kiválóak vagyunk
az egyetemes és klasszikus kultúrában is. Nemzetünk jövője szempontjából
fontos, hogy kultúrafogyasztókból kultúrahordozók legyünk, így
biztosíthatjuk a létezés magyar minőségét. Ezt szolgálják további
beruházásaink is, így például a Himnusz-emlékhely augusztusban
induló komplex projektje, amely Szatmárcsekének és környékének nyújt 8,5
milliárd forint értékben támogatást. Nemzeti imánk zarándokhelye lesz
Kölcsey-emlékházzal, megszépülő csónakos temetővel és számos 21. századi
szolgáltató funkcióval, de egyben a térség megemelését, lehetőségeit is
nagyságrendekkel javíthatja.</p><p><strong>Korábban azt ígérték, ősszel
a parlament elé kerül a kulturális törvény, amely egységes
kultúrairányítást indítványoz. Miért vették le a napirendről?</strong><br>A
célokban nincs változás, a magyar kulturális intézményeknek erősnek és
hatékonynak kell lenniük, de mi más eszközökkel szeretnénk elérni. Éppen
ezért meghallgattuk a Nemzeti Kulturális Tanácsot, és az egyeztetésen
nyilvánvalóvá vált, hogy más feltételekre van szükség például az
előadó-művészet és a közgyűjtemények területén. Meg kell nézni, milyen
további szabályozási változásokra lesz szükség ahhoz, hogy valamennyi
kulturális intézménynek biztosítani tudjuk a kiválóságot, az
eredményességet és a hatékonyságot.</p><p><strong>Az utóbbi években a
megszűnés szélére került a független színházak és társulatok egy része,
miután egyre apadt a támogatásukra kiírt állami keretösszeg. Őket nem
tekintik a magyar kultúra részének?</strong><br>Ezt sem szoktuk
hangsúlyozni, pedig igenis büszkék lehetünk rá: Magyarország bronzérmes
Európában az egymillió lakosra eső színházlátogatások számát illetően.
Tehát szeretünk színházba járni. Számos játszóhelyet közösen működtet
az önkormányzat és az állam, ez csaknem negyven intézményt érint, éves
szinten 15 milliárd forintot fordítunk erre. Mindezek mellett vannak
pályázati lehetőségek is, de azt senki ne várja el tőlünk, hogy alapvető
értékeket gyalázó produkcióknak örvendezzünk csak azért, mert
most éppen ez az irány Európa más országaiban. Mindannyiunk
elszörnyedésére láttuk ezt az olimpia megnyitóján…</p><p><strong>Apropó,
olimpia: az identitás kérdése lépten-nyomon előkerül napjaink
kulturális-társadalmi vitáiban. A felnövő generációk hálózatos,
konformista világában mit jelent a magyarságunk?</strong><br>Magyarnak
lenni büszkeség és küldetés. A mindennapok iszapbirkózásában
megfeledkezünk róla, milyen nagy dolog ezeréves államiságunk, amelyet
keletről és nyugatról is többször fel akartak számolni. Hihetetlen
eredmény, hogy a magyarság még mindig létezik. Célom, hogy a magyar
nemzeti lobogóról mindenkinek a nehéz, de sikeres küzdelmeink jussanak
eszébe, és mindenki bízzon abban, hogy a magyarok a jövő nagy
kihívásaira is tudnak jó válaszokat találni. Már várom az őszi
Hunyadi-sorozatot, amely az egyik legfontosabb szabadságharcunkat meséli
el mai nyelven. Számomra meghatározó volt ötévesen látni a Királydombon
az István, a király című alapművet, édesapámmal gyerekként ott lenni a
Fradi-meccseken, majd részt venni a 2002-es, két választási forduló
közötti Kossuth téri nagygyűlésen. Ezen alkalmakon mindig azt éreztem,
milyen jó, hogy magyarnak születtem. Sok hasonló élményre van szükségünk
a jövőben is, és miniszterként örömmel támogatok minden olyan
kezdeményezést, amely a mindennapokban megerősíti az okos
nemzettudatunkat.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-border-text gmail-border-text-block"><div class="gmail-borderBlock-content"><p><strong>Hankó Balázs</strong><br>1978-ban
Salgótarjánban született. A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi
Karán diplomázott gyógyszerészként. 2005-ben summa cum laude
minősítéssel PhD fokozatot szerzett. Az igazgatás, a szervezetfejlesztés
és a kutatás mellett két évtizedes oktatói tapasztalata van, 2023-tól
egyetemi tanár. 2017 és 2020 között az Emberi Erőforrások
Minisztériumának, majd az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak
miniszteri biztosa. 2020-tól 2022-ig az Innovációs és Technológiai
Minisztérium, majd a Kulturális és Innovációs Minisztérium
felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára, 2023-tól 2024-ig
államtitkára. 2024 júliusától kultúráért és innovációért
felelős miniszter. Nős, négy gyermek édesapja.</p></div></span><p> </p></div></span>
</div></div>