[Grem] Kereszténység és politika / Harrach Páter KDNP orsz.gy.képviselő

[Emoke Greschik]

 Kereszténység és politika
Harrach Péter
https://zarandok.ma/keresztenyseg-es-politika-2/
[image: Harrach Peter orszaggyulesi kepviselo]
Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője napirend előtt
szólal fel az Országgyűlés plenáris ülésén - Fotó: Kovács Tamás / MTI / MTVA

*„Hogyan politizáljanak a katolikusok?”
<https://zarandok.ma/hogyan-politizaljanak-a-katolikusok/>* címen
beszélgettek Gájer professzorral a Lélek Szava podcast adásában. Imponáló
volt a professzor felkészültsége és árnyalt fogalmazása. Mivel a címben
feltett kérdés közéleti tevékenységem minden pillanatát érinti, ez arra
késztet, hogy leírjam gondolataimat, ha nem is a politikai elmélet, hanem a
gyakorlat oldaláról.

Újból és újból előkerül a jámbor figyelmeztetés: keresztény ember tartsa
távol magát a politika piszkos világától. Ez egy elhamarkodott válasz arra
a kérdésre, hogy politizáljon-e a keresztény ember. *A hiteles választ
Szent. II. János Pál adja meg a Christifideles Laiciben. „…az igen
elterjedt vélemény, ami a politikát az erkölcsi veszély szükségszerű
helyének tekinti, semmiképpen sem igazolhatja a keresztények közügyekkel
szembeni kétkedését vagy tartózkodását.”*

*A valódi kérdés tehát *nem az, hogy politizáljanak-e a keresztények,
hanem *az,
hogy hogyan*. *Talán az egyszerű válasz ez lehet: a közjó szolgálatában, az
Evangélium szellemében.*

*Amikor erre a pályára léptem, azzal a kifejezett szándékkal tettem, hogy a
keresztény értékrend társadalmi képviseletét vállalom. Több mint három
évtized után a naivitás lekopott, de a szándék maradt.*

Itt rögtön felvetődik a politika világának egyik alapvető szempontja, *a
hitelesség és hatékonyság kettős követelménye*. *Ha meg akarom valósítani a
közjó szolgálatát, a hatalom birtokába kell jutnom. Enélkül semmi esélyem**
sincs*. *Ebből következik a kérdés: keresztény ember milyen eszközökkel
szerezzen hatalmat. Másként fogalmazva: hogyan lehet megnyerni a
demokratikus választást*?* A politikai marketing szakma, aminek megvannak a
maga szabályai. Például, a jó kormányzás kevés, azzal még nem lehet
választást nyerni. Önmagában a jó program sem kelt nagy érdeklődést. A
karizmatikus vezető inkább, de a választó stabil anyagi biztonsága még
inkább. Keresztény szempontból van egy kritikus eleme a kampánynak, az ún.
szembesítés. Az ellenfelet szembesítjük kormányzati alkalmatlanságával. Ha
ez tárgyilagosan, a valóság bemutatásával történik, persze keményen és
szellemesen, akkor nincs benne kivetnivaló, de ha a rágalmazás eszközével,
akkor már tisztességtelen.*

*A politika egyik definíciója: a kompromisszumok művészete*. *Ez* *akkor
igaz, ha tudjuk, hogy az eszmék között nincs kompromisszum.* Tekintsük
technikának, ami abban segít, hogy a lehetőségekhez alkalmazkodva
megvalósítsunk valamit a céljainkból.

*Egy erkölcs van, ami érvényes a politika világában is*. Annak szabályai
azonban nem mindig tekinthetők erkölcsi kategóriának. Vegyük például a
jótékonykodás magánéletben érvényes szabályát, hogy nem a nyilvánosság
számára tesszük, egyik kezünk se tudja, mit tesz a másik. *A politikai
cselekvés viszont igényli a nyilvánosságot, mindenről kommunikálnunk kell.
A szabály így hangzik: tedd a jót, és beszélj róla. *Túllőni persze ebben
is lehet, ezt némi öngúnnyal így szokták megfogalmazni: önmagunk dicsérete
olyan fontos, hogy nem hagyhatjuk másra.

*A nyilvánosság azért elengedhetetlen, mert segít megőrizni a társadalmi
támogatottságot. Ebben nemcsak a tettek, hanem a szavak is szerepet
játszanak. Itt is van tisztességes megoldás, vagyis a meggyőzés és van
tisztességtelen, a manipuláció.* Számtalan példát látunk ennek kifinomult
alkalmazására.

*A keresztény politikusnak tudomásul kell vennie*, *hogy változó mértékben,
de mindig behatárolt a mozgástere. Törekvéseiből annyit tud megvalósítani,
amennyi politikailag lehetséges*. Ez pedig következik a társadalmilag
lehetségesből. Ebben is különbözik a magánélet, ott a keresztény életformát
a maga teljességében meg lehet élni, és érvényes a tanúságtétel „akár
alkalmas, akár alkalmatlan” szabálya is.

*A politikailag lehetséges fogalmát legjobban az életvédelemmel lehet
érzékeltetni. Képzeljünk el egy szituációt*, *és helyezzük el benn az
életvédő politikust. Ez a helyzet akár meg is történhetett volna*.

Adva van az Alkotmánybíróság 48/1998 sz. határozata. Ez az Országgyűlést a
magzatvédelmi törvény módosítására kötelezi. A sokat vitatott „súlyos
válsághelyzet” esetében az abortuszról szóló döntést továbbra is az anyára
bízza. Ezzel nem ért egyet, és különvéleményt fogalmaz meg Lábady Tamás
alkotmánybíró*. Az életvédő képviselő természetesen maga is ezt vallja,
vagyis, hogy a magzat ember és jogalany, életét hatékony védelem illeti meg*.
*Az AB határozat ezzel szemben gyakorlatilag elfogadja a nő
„önrendelkezési” jogát. Igaz, hozzá teszi, hogy a törvényhozónak
egyszersmind a magzati élet védelmére irányuló, megfelelő ellensúlyt képező
rendelkezéseket is hoznia kell*. *Az előterjesztést megfogalmazó
minisztérium formailag teljesíti az AB határozatát, de nem használja ki a
magzat hatékony védelmének lehetőségeit. Mit tud tenni az életvédő
képviselő?* *Egy asztalhoz ülteti a parlamenti pártok szakpolitikusait a
magzatvédő szervezetekkel, akik elmondják a hatékonyabb módosítási
változatokat. Az előterjesztés nem változik, szavazás következik,
névszerinti*. *Az életvédő képviselő kormánytagként nemmel szavaz.* Várja a
következményt, megúszta*. Elment a falig, döngette is egy kicsit*, *de nem
törte össze rajta a fejét. Vagy vállalni kellett volna a mártíromságot? Az
ilyen helyzetekre nincs általános érvényű válasz*. *Lelkiismeret van,
felelősség és higgadt döntés*. *Miután a törvényi út nem járható*,* marad a
másik lehetőség, a döntés előtt álló anya teljeskörű tájékoztatása a
magzati életről, arról a lehetőségről, amit kapott, hogy megélheti a
csodát, egy új élet bontakozását a testében. Természetesen azzal a
vállalással, hogy ha kell, gondoskodnak a megszülető gyermekről. Ebben a
munkában a keresztény társadalom egészének ki kell vennie a részét,
tanárnak, papnak, újságírónak, a nyilvánosság minden szereplőjének.*

Ezzel akarva nem akarva kiléptünk a politika szűk világából. Azt kell
látnunk, hogy *ma a keresztények* *számára igazi kihívást a nyugati kultúra
egyre torzabbá váló világa jelenti.* *Nemcsak* *a hitünket támadják, de* *az
azt megvalló személyek is hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Erre a
helyzetre két rossz válasz is van, a feladás és a kivonulás*. Rod Dreher *Szent
Benedek válaszútján* című könyvében stratégiai kivonulásról beszél. Szent
Benedekre hivatkozik, aki Róma züllött világából kivonult, és közösségeket
alapított, majd az ezekből kiáradó szellemiség megteremtette az egységes
keresztény Európát. A történelem néha előre nem látható helyzeteket produkál*.
Nekünk viszont az a dolgunk, hogy megválaszoljuk a mai kihívásokat*.
Nevezzük stratégiai kivonulásnak, vagy bármi másnak,* a lényeg, erősítsük
meg saját köreinket, hogy kellő erővel tudjunk bent maradni és küzdeni.*


*Harrach Péter**országgyűlési képviselő*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241030/750889cd/attachment.html>