[Grem] Okt.16. Sziléziai Szt. Hedvig (12-13.sz.) ünnepe

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2024. Okt. 16., Sze, 12:49:47 CEST


 Sziléziai Szent Hedvig
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2024. október 16., szerda |
8:00
 https://www.magyarkurir.hu/hirek/szileziai-szent-hedvig

II. András király felesége, Gertrúd királyné húgára, Szilézia védőszentjére
emlékezünk liturgikus emléknapján, október 16-án.

*Hedvig 1174 körül született Bajorországban, Andechs várában. Szülei,
Andechsi IV. Berthold és Groitzschi Ágnes ötéves korában bízták őt a
kitzingeni bencés apácákra*. A család, mely Barbarossa Frigyes császártól
hercegi rangot kapott, királyi családokból származó vőlegényeket keresett
leányai számára: Ágnest a francia királyhoz, Gertrúdot II. András magyar
királyhoz adták feleségül. *Hedvig számára is királyi családból való
vőlegényt kerestek, de előtte meg kellett szereznie a bencés apácák között
a rangjához illő műveltséget.*

*A Kitzingenben töltött évek azonban Hedvig számára sokkal többet
jelentettek ennél. A bencés élet ritmusa, az Isten jelenlétében élő
testvéri közösség megragadta a gyermek lelkét. *Az 1300 körül írt legenda
Hedvig két sajátos jellemvonását említi: *szorgalmasan tanulmányozta a
Szentírást*, *és mindenben a Szentlélek volt különleges tanítómestere.
Ebből a két forrásból merítette erejét élete végéig.*

*1186 körül az akkor tizenkét éves Hedviget **kiragadták* *a békés
kolostori környezetből.* *A család megtalálta a vőlegényét Henrik, a
sziléziai herceg fia személyében*. *Hedvignek követnie kellett vőlegényét
egy idegen országba. Szilézia 1163-tól önálló hercegség volt a lengyel
tartományok között. Földjét szlávok lakták,* *Hedvig számára ismeretlen
nyelvet beszéltek, erkölcseik és szokásaik is idegenek voltak.*

*Hedvig *első Sziléziában töltött éveiről csak annyit tudunk, hogy *a
férjét „Istenben szerette mint erényes és népe javát kereső embert”, és hét
gyermekkel ajándékozta meg.*

*1201-ben meghalt I. Boleszláv herceg, és Henrik lett az utóda. Heves
harcokat vívott a Piastokkal, melyekből győzelmesen került ki, ennek
következtében a sziléziai hercegség addig soha nem látott fénykort ért meg.
Henrik óvatosan és okosan kormányozta megnövekedett országát, uralkodói
erényei közül kitűnt óvatossága és az, hogy alattvalóival szemben szelíden
igazságos volt*. *Hedvig elkísérte férjét országjáró útjaira, s ha az bírói
székébe ült, mellette foglalt helyet. Ilyenkor a legszegényebb és a
legelhagyatottabb emberek is tudták, hogy kérésük eljut a herceg füléig.
Hedvig határtalan jóságával megnyerte a lengyel nép szívét, az emberek
szeretetük jeleként a maguk nyelvén Jadvigának nevezték el.*

*A szent hercegnő gyakran megszegte a feudális rend szabályait.* *Ha
szükséghelyzetbe kerültek* *alattvalói, elengedte* *adójukat,
szolgálataikat és adósságaikat. *Ezért egyszer az udvari káplán, Ottó pap
kifakadt: „Úrnőm, annyi adót engedsz el alattvalóidnak, hogy mi, a te
szolgáid, éhen fogunk veszni!” Hedvig így válaszolt: „Légy nyugodt, Isten
majd gondoskodik rólatok!”

*A hercegnő hamarosan belátta, hogy az országban nagyon hiányzik az a
kovász, amely a kereszténység hatását nagy mértékben tudná segíteni: a női
kolostor intézménye*. Henrik elődei férfi szerzeteseket már megtelepítettek
az országban, de egyetlen női kolostor se volt, ami azt jelentette, hogy *a
leányok számára* *nem volt nevelési lehetőség, és* *életüket* *sem
szentelhették egészen Krisztusnak. *A legendában olvassuk: * „Hedvig
megkérte a férjét, hogy saját vagyonukból alapítsanak egy kolostort a
ciszterci apácáknak.” A vágy aztán 1202-ben vált valóra Trzebnicában*. *Hedvig
később itt lelt igazi otthonára, bár ő maga soha nem tett szerzetesi
fogadalmat, akkor sem, amikor özvegyként beköltözött a kolostorba, melynek
akkor már egyetlen életben maradt gyermeke, Gertrúd volt az apátnője.
Hedvig életében az évek során egyre nagyobb teret nyert a szemlélődés, ez
lett az alapja minden tevékenységének. Napjait az irgalmasság lelki és
testi cselekedetei töltötték ki *– bármit tett, soha nem önmagáért tette,
mert *tekintete állandóan Krisztusra figyelt.*

*Hedvig különös szeretettel volt a szegények és a betegek iránt,
Boroszlóban (Wrocławban) az ő kezdeményezésére nyitották meg Szilézia első
ispotályát, amelyet a neumarkti leprás otthon követett. A legenda leírja,
hogy Hedvig saját kezűleg szolgálta ki a szegényeket és a betegeket, maga
osztotta ki az alamizsnát, s csak akkor bízta ezt másra, ha maga már nem
boldogult a sok teendővel.*

*A szegényekben is Krisztust szolgálta. Tizenhárom szegény állandóan volt a
környezetében, akikkel egy asztalnál evett. Ezek a szegények akkor is
követték, ha úton volt férjével az országban, s ha megérkeztek egy várba
vagy más szálláshelyre, először mindig róluk gondoskodott. Nemegyszer a
számára készített finom ételeket tálalta fel nekik. Ezért az udvari emberek
körében elterjedt a mondás: „Inkább vagyok koldus a hercegnő asztalánál,
mint vendég a hercegnél!”*

*Hedvig belső életében, lelkében egyre hasonlóbbá *vált Krisztushoz.
Lépésről lépésre követte az Urat a kereszt hordozásában. Kegyetlenségig
menő szigorral bánt önmagával. *Az Úr pedig kemény próbára tette a kereszt
iránti szeretetét: hét gyermeke közül hat a szeme láttára halt meg,
1238-ban elvesztette a férjét is.*

Botránkozást keltett a környezetében – gondoljunk csak Hedvig méltóságára
–, hogy *gyakran járt mezítláb. Így elbeszélik, hogy a gyóntatója egyszer
csináltatott neki egy pár cipőt, és megparancsolta, hogy hordja. Hedvig
követte is a parancsot, és hordta a cipőt – de nem a lábán, hanem a
kezében. Mikor pár év múlva a pap észrevette, hogy a cipő használatlan,
Hedvig megjegyezte: „Pedig én engedelmeskedtem és gyakran hordtam!”
(Attribútumai között szerepel e pár cipő is a templommakett, a
Mária-szobor, a könyv és a rózsafüzér mellett.) Legendaírója így
magasztalja Hedvig vezeklését: „A szent lába nyoma a hóban olyan meleget
sugárzott, hogy a nyomába lépő, didergő szegények lába felmelegedett tőle!”*

*Szent Hedvig (Bajorország, 15. század eleje)*

A szentek, akik hasonlóvá váltak a megfeszített Krisztushoz, a kereszten
élték át a vele való egyesülést. *„Hedvig egy alkalommal – mondja a
legendája – elmélyült imádságban térdelt a trzebnicai kolostor templomának
feszülete előtt. Egyszer csak a feszület megmozdult, a Megfeszített jobb
karja eloldódott a kereszttől, átölelte Hedviget, és megáldotta. Az Úr így
adta tudtára, hogy meghallgatta imádságát.” Ez a jelenet Hedvig életének
legbenső misztériumát is jelzi, és az összes nagy misztikus rokonává teszi
őt.*

*Hedvig 1243. október 15-én halt meg a trzebnicai kolostorban. A kolostor
templomában temették el. Tisztelete azonnal megkezdődött és a sírja körül
történt csodák hatására hamarosan megindították a szentté avatását. IV.
Kelemen pápa iktatta a szentek sorába 1267-ben.*

*Mindenható Istenünk, te Szent Hedvig csodálatos életével mindnyájunk
számára példát adtál az evangéliumi alázatosságra. Közbenjárására vezess
minket mennyei országodba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki
veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
Ámen.*

*Forrás*
*Diós István: A szentek élete*
*Magyar katolikus lexikon*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241016/c9428f6b/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról