<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1>Sziléziai Szent Hedvig</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2024. október 16., szerda | 8:00<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szileziai-szent-hedvig" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szileziai-szent-hedvig</a></div></div><div><a rel="lightbox['g81836']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81836&v=&img=c_silesiai_szent_h.jpg"><span title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3>I<span style="background-color:rgb(217,234,211)">I. András király felesége, Gertrúd királyné</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">húgára, Szilézia védőszentjére emlékezünk </span>liturgikus emléknapján, október 16-án.</h3><div><p><span style="text-align:justify"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hedvig
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">1174 körül született Bajorországban, Andechs várában. Szülei, Andechsi
IV. Berthold és Groitzschi Ágnes ötéves korában bízták </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">őt a kitzingeni
bencés apácákra</span></b>. A család, mely Barbarossa Frigyes császártól hercegi
rangot kapott, királyi családokból származó vőlegényeket keresett
leán<span style="background-color:rgb(217,234,211)"></span>yai számára: Ágnest a francia királyhoz, Gertrúdot II. András magyar
királyhoz adták feleségül. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hedvig </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">számára is királyi családból való
vőlegényt kerestek, de előtte meg kellett szereznie </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a bencés apácák
között a rangjához illő műveltséget.</span></b></span></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A Kitzingenben töltött évek azonban Hedvig számára sokkal többet
jelentettek ennél. A bencés élet ritmusa, az Isten jelenlétében élő
testvéri közösség megragadta a gyermek lelkét. </span></b>Az 1300 körül írt legenda
Hedvig két sajátos jellemvonását említi: <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">szorgalmasan tanulmányozta <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a
Szentírást</span></span></b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">,</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>és mindenben a Szentlélek volt különleges tanítómestere.
Ebből a két forrásból merítette erejét élete végéig.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1186 körül az akkor tizenkét éves Hedviget </b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kiragadták</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a békés
kolostori környezetből.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A család megtalálta a vőlegényét Henrik, a
sziléziai herceg fia személyében</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hedvignek </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">követnie kellett vőlegényét
egy idegen országba. Szilézia 1163-tól önálló hercegség volt a lengyel
tartományok között. Földjét szlávok lakták,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hedvig </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">számára ismeretlen
nyelvet beszéltek, erkölcseik és szokásaik is idegenek voltak.</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hedvig </span></b>első Sziléziában töltött éveiről csak annyit tudunk, hogy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
férjét „Istenben szerette mint erényes és népe javát kereső embert”, és
hét gyermekkel ajándékozta meg.</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">1201-ben meghalt I. Boleszláv herceg, és Henrik lett az utóda. Heves
harcokat vívott a Piastokkal, melyekből győzelmesen került ki, ennek
következtében a sziléziai hercegség addig soha nem látott fénykort ért
meg. Henrik óvatosan és okosan kormányozta megnövekedett országát,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">uralkodói erényei közül kitűnt óvatossága és az, hogy </span>alattvalóival
szemben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szelíden igazságos volt</span></span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. </span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hedvig elkísérte férjét országjáró
útjaira, s ha az bírói székébe ült, mellette foglalt helyet. Ilyenkor a
legszegényebb és a legelhagyatottabb emberek is tudták, hogy kérésük
eljut a herceg füléig. Hedvig határtalan jóságával megnyerte a lengyel
nép szívét, az emberek szeretetük jeleként a maguk nyelvén Jadvigának
nevezték el.</span></b></p><p style="text-align:center"></p>
<p><b>A szent hercegnő <span style="background-color:rgb(217,234,211)">gyakran megszegte a feudális rend szabályait.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ha
szükséghelyzetbe kerültek</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">alattvalói, </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">elengedte</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">adójukat, szolgálataikat
és adósságaikat. </span></b>Ezért egyszer az udvari káplán, Ottó pap kifakadt:
„Úrnőm, annyi adót engedsz el alattvalóidnak, hogy mi, a te szolgáid,
éhen fogunk veszni!” Hedvig így válaszolt: „Légy nyugodt, Isten majd
gondoskodik rólatok!”</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A hercegnő hamarosan belátta, hogy az országban nagyon hiányzik az a
kovász, amely a kereszténység hatását nagy mértékben tudná segíteni: a
női kolostor intézménye</span></b>. Henrik elődei férfi szerzeteseket már
megtelepítettek az országban, de egyetlen női kolostor se volt, ami azt
jelentette, hogy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a leányok számára</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem volt </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nevelési lehetőség,</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> és</span></b>
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">életüket</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">sem<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">szentelhették egészen Krisztusnak. </span></b>A legendában olvassuk: <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
„Hedvig megkérte a férjét, hogy saját vagyonukból alapítsanak egy
kolostort a ciszterci apácáknak.” A vágy aztán 1202-ben vált valóra
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Trzebnicában</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hedvig később itt lelt igazi otthonára, bár ő maga soha
nem tett szerzetesi fogadalmat, akkor sem, amikor özvegyként beköltözött
a kolostorba, melynek akkor már egyetlen életben maradt gyermeke,
Gertrúd volt az apátnője. Hedvig életében az évek során egyre nagyobb
teret nyert a szemlélődés, ez lett az alapja minden tevékenységének.
Napjait az irgalmasság lelki és testi cselekedetei töltötték ki </span></b>– bármit
tett, soha nem önmagáért tette, mert <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">tekintete állandóan Krisztusra
figyelt.</span></b></p>
<p><span style="text-align:justify"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hedvig különös szeretettel volt a
szegények és a betegek iránt, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Boroszlóban (Wrocławban</span>) az ő
kezdeményezésére nyitották meg Szilézia első ispotályát, amelyet a<span style="background-color:rgb(217,234,211)">
neumarkti</span> leprás otthon követett. A legenda leírja, hogy Hedvig saját
kezűleg szolgálta ki a szegényeket és a betegeket, maga osztotta ki az
alamizsnát, s csak akkor bízta ezt másra, ha maga már nem boldogult a
sok teendővel.</span></b></span></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A szegényekben is Krisztust szolgálta. Tizenhárom szegény állandóan
volt a környezetében, akikkel egy asztalnál evett. Ezek a szegények
akkor is követték, ha úton volt férjével az országban, s ha megérkeztek
egy várba vagy más szálláshelyre, először mindig róluk gondoskodott.
Nemegyszer a számára készített finom ételeket tálalta fel nekik. Ezért
az udvari emberek körében elterjedt a mondás: „Inkább vagyok koldus a
hercegnő asztalánál, mint vendég a hercegnél!”</b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hedvig belső életében, lelkében egyre hasonlóbbá </span></b>vált Krisztushoz.
Lépésről lépésre követte az Urat a kereszt hordozásában. Kegyetlenségig
menő szigorral bánt önmagával. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az Úr pedig kemény próbára tette a
kereszt iránti szeretetét: hét gyermeke közül <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hat a szeme láttára halt
meg, 1238-ban elvesztette</span> a férjét <span style="background-color:rgb(234,209,220)">is</span>.</span></b></p>
<p>Botránkozást keltett a környezetében – gondoljunk csak Hedvig
méltóságára –, hogy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">gyakran járt mezítláb. Így elbeszélik, hogy a
gyóntatója egyszer csináltatott neki egy pár cipőt, és megparancsolta,
hogy hordja. Hedvig követte is a parancsot, és hordta a cipőt – de nem a
lábán, hanem a kezében. Mikor pár év múlva a pap észrevette, hogy a
cipő használatlan, Hedvig megjegyezte: „Pedig én engedelmeskedtem és
gyakran hordtam!” (Attribútumai között szerepel e pár cipő is a
templommakett, a Mária-szobor, a könyv és a rózsafüzér mellett.)
Legendaírója így magasztalja Hedvig vezeklését: „A szent lába nyoma a
hóban olyan meleget sugárzott, hogy a nyomába lépő, didergő szegények
lába felmelegedett tőle!”</span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g81836']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81836&v=&p=1&img=c_silesiai_szt_hedvig.jpg" alt="" width="280" height="451" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Szent Hedvig (Bajorország, 15. század eleje)</i></p>
<p>A szentek, akik hasonlóvá váltak a megfeszített Krisztushoz, a
kereszten élték át a vele való egyesülést. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">„Hedvig egy alkalommal –
mondja a legendája – elmélyült imádságban térdelt a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">trzebnica</span>i kolostor
templomának feszülete előtt. Egyszer csak a feszület megmozdult, a
Megfeszített jobb karja eloldódott a kereszttől, átölelte Hedviget, és
megáldotta. Az Úr így adta tudtára, hogy meghallgatta imádságát.” Ez a
jelenet Hedvig életének legbenső misztériumát is jelzi, és az összes
nagy misztikus rokonává teszi őt.</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Hedvig 1243. október 15-én halt meg a trzebnicai kolostorban. A
kolostor templomában temették el. Tisztelete azonnal megkezdődött és a
sírja körül történt csodák hatására hamarosan megindították a szentté
avatását. IV. Kelemen pápa iktatta a szentek sorába 1267-ben.</b></p>
<p><i><font size="4"><b><span style="color:rgb(0,0,255)">Mindenható Istenünk, te Szent Hedvig csodálatos életével
mindnyájunk számára példát adtál az evangéliumi alázatosságra.
Közbenjárására vezess minket mennyei országodba. A mi Urunk, Jézus
Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel
egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</span></b></font></i></p>
<p><b><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></b><br><b>Diós István: <i>A szentek élete</i></b><br><b><i>Magyar katolikus lexikon</i></b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p></div>
</div>
</div>