[Grem] Halloween. Gyakorló sátánizmus, vagy csak egy újabb amerikai gagyi őrültség, amit gondolkodás nélkül lemásolunk?

[KEA]

Halloween. Gyakorló sátánizmus, vagy csak egy újabb amerikai gagyi 
őrültség, amit gondolkodás nélkül lemásolunk?

Mindenszentek napján is Amerikának áldozunk?

Mandiner, 2024.11.01. -- Nagy Ervin
https://mandiner.hu/belfold/2024/11/halloween-gyakorlo-satanizmus-vagy-csak-egy-ujabb-amerikai-gagyi-orultseg-amit-gondolkodas-nelkul-lemasolunk


Nyitókép: Klaus-Dietmar Gabbert / dpa-Zentralbild / AFP

Az amerikai (tömeg)kultúra befolyása az egész világra kiterjed, és 
világos, hogy a helyi hagyományok elhalványulásához, így a valódi 
sokszínűség halálához vezet. A tengerentúli filmek, zene, étkezési 
szokások és az aktuális divat mind-mind egy homogenizált életstílust 
hirdetnek, amely gyakran a fogyasztói kultúra sekélyességét, illetve a 
felszínességét helyezi előtérbe.

A kulturális örökséget sok esetben háttérbe szorítja a „szuperhősök” világa.

Lehet szeretni és gyűlölni, lehet vágyódni, vagy éppen félni, de 
letagadni önbecsapás volna.

Az amerikanizmus hatása alatt álló társadalmak szükségszerűen elvesztik 
saját identitásuk egyedi jegyeit, és egy „globális tömegkultúra” 
részeivé válnak, amely szinte mindent azonnali, könnyű fogyaszthatóságra 
alakít át.

Atomista és hedonista – az egyéni vágyak azonnali kielégítésének 
csábítása: ez az amerikanizáció ördögi ígérete.
Mindenszentek napján is Amerikának áldozunk?

Mikor a halott szeretteinkre emlékezünk, voltaképp feltámasztjuk őket; 
hiszen, ha csak egy pillanat töredékére is, de újra eleven valóságában 
élnek közöttünk.

Mert emlékezetünknek teremtő ereje van, csak használnunk kell azt – 
hittel és reménnyel.

Ilyenkor, Mindenszentekkor és halottak napján minden érző lélek 
emlékezik, felidéz és újrateremt valakit, vagy valakiket az elmúlt 
évekből. Mert természetéből fakadóan igényli ezt. Mert így emberi.

És kissé önző módon: mert úgy szeretné, ha egyszer majd, mikor ő már nem 
lesz a hétköznapok cselekvő szereplője, vele is ezt történne. Ha minél 
tovább és elevenebben élhetne néhány pillanatig a szerettei emlékezetében.

A kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei 
visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, az élők félelmükben 
különféle álcázó maskarákat öltöttek, mert ezzel akarták becsapni és 
összezavarni a holtak szellemeit.

Ezt a pogány ünnepet habosította fel és tette a fogyasztás egyik 
ünnepévé az Egyesült Államok progresszív és birodalmi attitűdben 
született tömegkultúrája.

A kérdés az, hogy a Mindenszentek ünnepe a tökfaragás, vagy a remény 
ideje lesz számunkra?
Hirdetés
Szent és profán

Nagy kár, hogy a profán kilökdösi életünkből a ritkán látott vendéget: a 
szentet. Minden létező, ami „szent”, az „elkülönített” és „tökéletes”. 
Elkülönített az anyagi világtól, a rossztól, a pusztulótól. Tökéletes, 
mert szellemi és örök.
Fotó: Pixabay

Nagy ritkán kerülünk csak kapcsolatba a szenttel. Vallási és 
civilizációs törésektől függően: különböző szertartásokon, miséken, 
ünnepeken, vagy meditációk során. A profán viszont mindenhol ott van. 
Megbúvik az életünk minden apró szegletében, betolakszik oda is, ahol a 
szenttel kellene találkoznunk. Belerágja magát az érzelmeinkbe, a 
szellemi tevékenységeinkbe. Mert önző és egyre csak növekvő.

Így szorítja ki nálunk a körhinta a körmenetet; a fakard a fakeresztet; 
és a nyalóka az ostyát. A töklámpa a gyertyát.

Pedig a szent velünk él. De a mi választásunkon múlik, hogy meddig még.
Halloween Amerikában: tök és a rémület cirkusza

Október 31-én este az amerikai háztetők zörögnek a lidércnyomástól, az 
ablakok elé kipakolt világító tökfejek fénye nem épp megnyugtató, és az 
utcákon vámpírok, boszorkányok, és mindenféle szörnyszülöttek portyáznak.

Halloween Amerikában nem más, mint egy teljes éjszakai cirkusz, ahol a 
valóság groteszk tükörképpé válik.

Miért? Nos, azért, mert Amerika imádja a túlzásokat, és Halloween az az 
ünnep, ahol a túlzás már kötelező elem.

Az utcák is fura öltözetbe bújnak. A dekorációk valahol egy Tim 
Burton-film és egy zombi-apokalipszis díszletei közé esnek. Van itt 
minden: felfújható csontvázak, vörösen világító „vér” csöpög az 
ablakokból, és tökök olyan nagyok, hogy ha eléggé kifaragod, akár lakást 
is vehetsz benne!

Heide Park in the evening
Photo by Klaus-Dietmar Gabbert / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance 
via AFP

És ezek nem olcsó tréfák! Egyes házak több száz dollárt szórnak el 
dekorációkra, csak hogy biztosítsák: ha valaki mégis túl közel jön, 
megfutamodva menekül vissza. Persze, ez szórakoztató és egy picit 
rémisztő is – már ha félünk a műanyag zombiktól és a gagyi 
kísértetektől, amik a fák tetejéről lógnak.

Az édességmánia: cukor, cukor, és még több cukor

Halloween igazi sztárja persze nem a dekoráció, hanem az édesség – még 
egy túlzásba vihető fogyasztási termék. Az egész ünnep egy dolgot céloz 
meg: egy nagyon komoly cukorsokkot! Gyakorlatilag minden gyerek azon 
versenyez, hogy hány kiló édességet tud egyetlen éjszaka alatt 
összeszedni. Az ajándékozási folyamat egyszerű: „csokit vagy csalunk!” 
felkiáltással letámadják a szomszédokat, akik megrettenve a bosszútól – 
és esetleg egy tojás-záportól – inkább átadják a cukros zsákmányt.

Ami talán még nevetségesebb, hogy ezen édességek többsége ízléstelenül 
tömény és egyszerűen túl sok.

A Halloween másik elengedhetetlen eleme a jelmez, ami bármi lehet, amire 
a logika és a kreativitás engedi. De miért van az, hogy a felnőttek 
ilyenkor mindig megpróbálják szexivé tenni a jelmezeket?

Szexi boszorkány, szexi vámpír, szexi… hamburger?

Ki a fene tudja ezt követni?

Valószínűleg az amerikaiak szerint semmi sem annyira félelmetes, mint 
egy szexi falatnyi kosztüm.

A gyerekeknél pedig egyre inkább népszerű a „túl sok részlet” elve: egy 
pókember jelmez már nem elég. Ennek most villogó LED fényei, valódi 
maszkjai, és talán még hálóvető készüléke is van.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.