[Grem] 90 éve volt a 'Hosszú kések éjszakája', a XX. század egyik legvéresebb leszámolása

[Emoke Greschik]

 „Ha meg kell halnom, tegye azt Adolf maga” – 90 éve volt a XX. század
egyik legvéresebb leszámolása
https://index.hu/kulfold/2024/06/30/adolf-hitler-hosszu-kesek-ejszakaja-naci-nemetorszag-nacik-evfordulo-leszamolas/
[image: GettyImages-2637109]
Balázsi Levente <https://index.hu/szerzo/balazsi_levente>
További Külföld cikkek
Tisztogatás, leszámolás. Alighanem sokféle verzió él ezekről a
kifejezésekről a fejekben a különböző filmek, történetek alapján. Azonban
az az esemény, amelyről e cikk megemlékezik, valóban megtörtént, nem a
képzelet szülte. Már-már iskolapéldája annak, amikor a hatalmát féltő
zsarnok attól sem riad vissza, hogy a korábbi szövetségeseit, bajtársait is
eltávolítsa az útból. Múltidézésünkben ezúttal a náci Németország
történetének immár 90 éve lezajlott leszámolását, a „hosszú kések
éjszakáját” elevenítjük fel.

Az 1930-as évek elejére Németországban az Adolf Hitler vezette
szélsőjobboldali Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP), közismertebb
nevén a náci párt lett az egyik legnagyobb támogatottsággal bíró politikai
erő.

Hitler mozgalmának megerősödésében sok tényező szerepet játszott, így
például az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválság és az ezzel járó
munkanélküliség, amelyek voltaképpen megágyaztak a szélsőséges politikai
eszmék – a nácizmus mellett a kommunizmus – térnyerésének és a weimari
köztársaság megroppanásának.

A válság fokozatosan küldte újra a padlóra a hiperinflációt nagy nehezen
leküzdő német gazdaságot, miközben a munkanélküliség meghaladta a 30
százalékot, a középosztály zöme pedig elszegényedett.

1930 után, Paul von Hindenburg birodalmi elnök regnálása alatt Németország
élére a konzervatívok által vezetett kabinetek kerültek, amelyeket
sorrendben Heinrich Brüning, Franz von Papen, majd Kurt von Schleicher
vezetett kancellárként.

Az 1932 júliusában tartott választásokon a Náci Párt 37,4 százalékos
eredményt ért el, amivel Adolf Hitler pártja lett a legerősebb frakcióval
rendelkező politikai csoport a német parlamentben, a Reichstagban.

Mindezt annak ellenére sikerült elérnie, hogy a két baloldali politikai
erőnek, a kommunistáknak és a szociáldemokratáknak közösen több
képviselőjük volt, mint a NSDAP-nek. A KPD (Kommunisták Németországi Pártja
– a szerk.) viszont a Moszkvából érkező tiltás miatt mégsem foghatott össze
a politikai spektrum baloldalán álló másik tömbbel.
Teljhatalommal a totális uralom felé

1933-ra egyre inkább tarthatatlanná vált a politikai helyzet
Németországban: az utcákon tombolt a szélsőséges csoportok által elkövetett
erőszak, míg a gazdaság romokban hevert. Paul von Hindenburg elnök, korábbi
tábornagy és német nemzeti hős végül a nácik egyre gátlástalanabb
követelései, továbbá a német nagyipar gazdag vállalkozóinak nyomására

január 30-án kinevezte Adolf Hitlert birodalmi kancellárnak.

Hindenburg ugyanis benne látta azt a személyt, aki véget vethet az utcai
erőszaknak, és talpra állíthatja a gazdaságot. 1933. február 1-jén
Hindenburg Hitler javaslatára feloszlatta a Reichstagot. Három nappal
később egy szükségrendeletet is kiadtak, amelyben alapjaiban korlátozták a
gyülekezési jogot és a sajtószabadságot.

Egy hónappal később, február 27-én tűz ütött ki a Reichstag épületében, a
nácik azonnal a kommunistákat kezdték gyanúsítani a gyújtogatással.
Állítólag a gyújtogatást egy holland kommunista, Marinus van der Lubbe
követte el, aki bár nem állt kapcsolatban semmilyen párttal, mégis
elkeserítette a munkásosztály helyzete. A fiatal férfi az épület
felgyújtásával kívánt tiltakozni a szerinte méltatlan helyzet ellen,
ellenállásra késztetve ezzel a munkásokat.
[image: A Reichstag leégett plenáris ülésterme 1933. február 28-án]
A Reichstag leégett plenáris ülésterme 1933. február 28-án

Erre alapozva a rendőrség egymás után kezdte el letartóztatni a kommunista,
a szociáldemokrata és a szakszervezeti tagokat. Hitler még február 28-án
aláíratta Hindenburggal azt a rendeletet, amely hatályon kívül helyezi az
alapvető emberi jogokat.

A Kommunista Pártot ezután betiltották, és megnyíltak az első koncentrációs
táborok is, ahová az új rezsim vélt vagy valós ellenfeleit zárták be.

Hitler nem sokat tétlenkedett kancellári kinevezése után, és alig néhány
hónap alatt teljhatalomra tett szert, majd kiépítette a totális
egypártrendszert. Elképzeléseinek megvalósítását azonban nehezítette, hogy
nem sikerült megnyernie a hadsereg bizalmát. Több olyan tábornok is akadt,
aki nem sokra becsülte az I. világháborúban tizedesként szolgált osztrák
születésű férfit, emellett a nácik paramilitáris szervezete, az SA
(Sturmabteilung – rohamosztag) létét is gyanakvás övezte, mivel a katonák
részéről sokan egy új forradalmi hadsereget véltek benne felfedezni.
Harcostársból ellenség, villanó kések

A túlnyomórészt a politikai ellenfelek megfélemlítésében, illetve az utcai
harcok kiprovokálásában érdekelt SA élén Ernst Röhm, Hitler egyik régi
harcostársa állt. Egyes források szerint Röhm volt az egyetlen, aki a
keresztnevén, Adolfnak szólíthatta a Führert.

Röhm ugyanakkor túlságosan komolyan vette a szociális demagógiát, és
meggyőződése volt, hogy szükség van egy második forradalomra, amely
egyaránt elsöpri a nácik útjából a kommunistákat, a zsidókkal azonosított
kapitalistákat és a reakciós konzervatívokat.
[image: Adolf Hitler (balra) Ernst Röhmmel, az SA vezérkari főnökével egy
rendezvényen]
Adolf Hitler (balra) Ernst Röhmmel, az SA vezérkari főnökével egy
rendezvényen
Fotó: ullstein bild Dtl / Getty Images Hungary

Az SA-vezér – aki az 1923-as müncheni sörpuccsban is részt vett Hitler
oldalán – ezen elképzeléseivel alaposan magára haragította azokat a tehetős
nagyiparosokat, akik támogatták a Führert céljai elérésében. Ám nem csupán
a nagyiparosok orroltak meg az egyre többet kellemetlenkedő Röhmre, a
hatalmi harcok révén a náci párt valamennyi fontosabb vezetője úgy vélte,
hogy a jelentős katonai tapasztalattal rendelkező SA-vezér túl messzire
ment.

Hitlert az NSDAP meghatározó alakjai közül többen is arról kezdték
győzködni, hogy Ernst Röhm francia pénzen akar puccsot végrehajtani ellene.
Az állítólagos összeesküvésbe azt a sokak által gyűlölt Gregor Strassert is
belekeverték, aki részt vett a náci párt megalapításában. Hitler csak azt
követően szánta rá magát a cselekvésre, hogy a hadsereg egy ultimátumban
felszólította az SA létszámának csökkentésére és befolyásának
korlátozására. Röhm ezzel nyíltan szembehelyezkedett.

Hitler végül 1934. június 30-át választotta időpontnak, ekkor az SA teljes
vezetése a Bajorországban lévő Bad Wieseeben ülésezett. A Führer titokban
repült a helyszínre, és hajnali négy órakor

személyesen tartóztatta le Ernst Röhmöt és az SA vezérkarát.

A szervezet többi vezetőjét megérkezésükkor, a vasútállomáson gyűjtötték
be. Az őrizetbe vett SA-tagokat ezután egy müncheni fogházba vitték, és
nagyrészüket rövid időn belül kivégezték. Röhm megtagadta az öngyilkosság
végrehajtását, egyes források szerint azt is kijelentette:

ha meg kell halnom, tegye azt Adolf maga.

Ernst Röhmöt végül 1934. július 1-jén két SS-tiszt lőtte agyon. A
tisztogatás nem kizárólag csak a barnaingesekre korlátozódott: Hitler
egyidejűleg leszámolt régi ellenségeivel és a konzervatív ellenzékével
is. Röhmék letartóztatását követően megüzente Berlinnek a Kolibri-kódot,
Hermann Göring pedig parancsot adott a Hitler által az 1920-as évek második
felében, az SA ellensúlyozására létrehozott SS (Schutzstaffel – védőosztag)
kivégzőosztagainak feladatuk elvégzésére.

A következő 48 órában az SA még szabadon maradt vezetői mellett több más
embert is kivégeztek egy korábban összeállított lista alapján. Köztük
Gregor Strassert, Kurt von Schleicher volt kancellárt, Gustav von Kahrt, az
1923-as müncheni sörpuccs leverőjét, illetve Franz von Papen alkancellár
titkárát és egyik közeli munkatársát.

A Hitler kancellári kinevezését segítő Franz von Papent csak rövid időre
tartóztatták le, majd belátva saját helyzetének reménytelenségét, lemondott
az alkancellárságról, amit még Hitler kinevezése után kapott.

Adolf Hitler az 1934. június 30. és július 2. között lezajlott politikai
tisztogatással végleg megszilárdította hatalmát, amelyet ezután senki és
semmi sem veszélyeztetett Németországban. A hadsereg hűségesküt tett, az SA
elvesztette jelentőségét, amelynek helyét az SS vette át.

A Joseph Göbbels által irányított propaganda az események után azt
terjesztette, hogy Hitler a káosztól mentette meg az országot a
tisztogatással, hozzáfűzve, hogy lényegében a homoszexuális praktikák
kiirtása történt meg vele. Közismert volt ugyanis az SA több vezetőjének
homoszexuális irányultsága. Köztük Ernst Röhmé is.

A hivatalos statisztikák szerint „a hosszú kések éjszakáján” – vagy
másnéven a Röhm-puccsban, esetleg Kolibri-műveletben – 81 embert végeztek
ki, de a valós szám akár több száz is lehetett az ezernél is több börtönbe
került ember mellett.

(Forrás: Rubicon, MúltKor Történelmi Magazin, A hosszú kések éjszakája –
Hitler hatalomra kerülése című dokumentumfilm.)

*(Borítókép: * *Adolf Hitler, Alfred Rosenberg (balra) és Dr. Friedrich
Weber a Freikorps Oberland (Oberlandi Szabadcsapat) tagja a müncheni puccs
idején. Fotó:* *Keystone / Getty Images)*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-4511565518085128906_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240630/aa103991/attachment.html>