<div dir="ltr"><div id="m_-4511565518085128906gmail-content"><div><div>
<h1>
<span>„Ha meg kell halnom, tegye azt Adolf maga” – 90 éve volt a XX. század egyik legvéresebb leszámolása</span></h1><div><a href="https://index.hu/kulfold/2024/06/30/adolf-hitler-hosszu-kesek-ejszakaja-naci-nemetorszag-nacik-evfordulo-leszamolas/" target="_blank">https://index.hu/kulfold/2024/06/30/adolf-hitler-hosszu-kesek-ejszakaja-naci-nemetorszag-nacik-evfordulo-leszamolas/</a></div></div></div></div><div><div>
</div>
</div>
<div>
<img src="https://kep.index.hu/1/0/5705/57052/570526/57052683_0926ff2f32b80bd935b064c1c92bf8eb_wm.jpg" alt="GettyImages-2637109" width="471" height="265" style="margin-right:0px">
</div><div><div><div><div><div><div><div>
<a rel="author" href="https://index.hu/szerzo/balazsi_levente" target="_blank">Balázsi Levente</a>
</div></div></div>
<div>
<div>
</div>
</div>
</div>További Külföld cikkek</div></div><div><div><div>
<div>Tisztogatás, leszámolás. Alighanem sokféle verzió él
ezekről a kifejezésekről a fejekben a különböző filmek, történetek
alapján. Azonban az az esemény, amelyről e cikk megemlékezik, valóban
megtörtént, nem a képzelet szülte. Már-már iskolapéldája annak, amikor a
hatalmát féltő zsarnok attól sem riad vissza, hogy a korábbi
szövetségeseit, bajtársait is eltávolítsa az útból. Múltidézésünkben
ezúttal a náci Németország történetének immár 90 éve lezajlott
leszámolását, a „hosszú kések éjszakáját” elevenítjük fel. </div></div></div><div>
</div>
</div>
<div>
<p>Az 1930-as évek elejére
Németországban az Adolf Hitler vezette szélsőjobboldali
Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP), közismertebb nevén a náci
párt lett az egyik legnagyobb támogatottsággal bíró politikai erő. </p>
<p>Hitler mozgalmának megerősödésében sok
tényező szerepet játszott, így például az 1929-ben kezdődött nagy
gazdasági világválság és az ezzel járó munkanélküliség, amelyek
voltaképpen megágyaztak a szélsőséges politikai eszmék – a nácizmus
mellett a kommunizmus – térnyerésének és a weimari köztársaság
megroppanásának.</p>
<p>A válság fokozatosan küldte újra a padlóra a
hiperinflációt nagy nehezen leküzdő német gazdaságot, miközben a
munkanélküliség meghaladta a 30 százalékot, a középosztály zöme pedig
elszegényedett.</p>
<p>1930 után, Paul von Hindenburg birodalmi
elnök regnálása alatt Németország élére a konzervatívok által vezetett
kabinetek kerültek, amelyeket sorrendben Heinrich Brüning, Franz von
Papen, majd Kurt von Schleicher vezetett kancellárként.</p>
<div>
<div>
<p>Az 1932 júliusában tartott választásokon a
Náci Párt 37,4 százalékos eredményt ért el, amivel Adolf Hitler pártja
lett a legerősebb frakcióval rendelkező politikai csoport a német
parlamentben, a Reichstagban.</p>
</div>
</div>
<p>Mindezt annak ellenére sikerült elérnie, hogy
a két baloldali politikai erőnek, a kommunistáknak és a
szociáldemokratáknak közösen több képviselőjük volt, mint a NSDAP-nek. A
KPD (Kommunisták Németországi Pártja – a szerk.) viszont a Moszkvából
érkező tiltás miatt mégsem foghatott össze a politikai spektrum
baloldalán álló másik tömbbel.</p>
<h3>Teljhatalommal a totális uralom felé</h3>
<p>1933-ra egyre inkább tarthatatlanná vált a
politikai helyzet Németországban: az utcákon tombolt a szélsőséges
csoportok által elkövetett erőszak, míg a gazdaság romokban hevert. Paul
von Hindenburg elnök, korábbi tábornagy és német nemzeti hős végül a
nácik egyre gátlástalanabb követelései, továbbá a német nagyipar gazdag
vállalkozóinak nyomására</p>
<div>
<div>
<p>január 30-án kinevezte Adolf Hitlert birodalmi kancellárnak.</p>
</div>
</div>
<p>Hindenburg ugyanis benne látta azt a
személyt, aki véget vethet az utcai erőszaknak, és talpra állíthatja a
gazdaságot. 1933. február 1-jén Hindenburg Hitler javaslatára
feloszlatta a Reichstagot. Három nappal később egy szükségrendeletet is
kiadtak, amelyben alapjaiban korlátozták a gyülekezési jogot és a
sajtószabadságot.</p>
<p>Egy hónappal később, február 27-én tűz ütött
ki a Reichstag épületében, a nácik azonnal a kommunistákat kezdték
gyanúsítani a gyújtogatással. Állítólag a gyújtogatást egy holland
kommunista, Marinus van der Lubbe követte el, aki bár nem állt
kapcsolatban semmilyen párttal, mégis elkeserítette a munkásosztály
helyzete. A fiatal férfi az épület felgyújtásával kívánt tiltakozni a
szerinte méltatlan helyzet ellen, ellenállásra késztetve ezzel a
munkásokat.</p>
<div id="m_-4511565518085128906gmail-szerkfoto_image_57042629">
<div id="m_-4511565518085128906gmail-szerkfoto_image_57042629_5803663">
<span><img id="m_-4511565518085128906gmail-kep_szerkfoto_image_57042629" src="https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5704/57042/570426/57042629_2f43a886ee7efba7ab485efc318d0c16_wm.jpg" alt="A Reichstag leégett plenáris ülésterme 1933. február 28-án" width="471" height="332" style="margin-right:0px"><span></span></span><div>A Reichstag leégett plenáris ülésterme 1933. február 28-án<div></div></div></div>
</div>
<p>Erre alapozva a rendőrség egymás után
kezdte el letartóztatni a kommunista, a szociáldemokrata és a
szakszervezeti tagokat. Hitler még február 28-án aláíratta Hindenburggal
azt a rendeletet, amely hatályon kívül helyezi az alapvető emberi
jogokat.</p>
<div>
<div>
<p>A Kommunista Pártot ezután betiltották, és
megnyíltak az első koncentrációs táborok is, ahová az új rezsim vélt
vagy valós ellenfeleit zárták be.</p>
</div>
</div>
<p>Hitler nem sokat tétlenkedett kancellári
kinevezése után, és alig néhány hónap alatt teljhatalomra tett szert,
majd kiépítette a totális egypártrendszert. Elképzeléseinek
megvalósítását azonban nehezítette, hogy nem sikerült megnyernie a
hadsereg bizalmát. Több olyan tábornok is akadt, aki nem sokra becsülte
az I. világháborúban tizedesként szolgált osztrák születésű férfit,
emellett a nácik paramilitáris szervezete, az SA (Sturmabteilung –
rohamosztag) létét is gyanakvás övezte, mivel a katonák részéről sokan
egy új forradalmi hadsereget véltek benne felfedezni.</p>
<h3>Harcostársból ellenség, villanó kések</h3>
<p>A túlnyomórészt a politikai ellenfelek
megfélemlítésében, illetve az utcai harcok kiprovokálásában érdekelt SA
élén Ernst Röhm, Hitler egyik régi harcostársa állt. Egyes források
szerint Röhm volt az egyetlen, aki a keresztnevén, Adolfnak szólíthatta a
Führert.</p>
<p>Röhm ugyanakkor túlságosan komolyan vette a
szociális demagógiát, és meggyőződése volt, hogy szükség van egy második
forradalomra, amely egyaránt elsöpri a nácik útjából a kommunistákat, a
zsidókkal azonosított kapitalistákat és a reakciós konzervatívokat.</p>
<div id="m_-4511565518085128906gmail-szerkfoto_image_57042649">
<div id="m_-4511565518085128906gmail-szerkfoto_image_57042649_5803663">
<span><img id="m_-4511565518085128906gmail-kep_szerkfoto_image_57042649" src="https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5704/57042/570426/57042649_91f18e2ea8972b8b2cbb4a68b68629b0_wm.jpg" alt="Adolf Hitler (balra) Ernst Röhmmel, az SA vezérkari főnökével egy rendezvényen" width="471" height="314" style="margin-right:0px"><span></span></span><div>Adolf Hitler (balra) Ernst Röhmmel, az SA vezérkari főnökével egy rendezvényen<div>Fotó: ullstein bild Dtl / Getty Images Hungary</div></div></div>
</div>
<p>Az SA-vezér – aki az 1923-as müncheni
sörpuccsban is részt vett Hitler oldalán – ezen elképzeléseivel alaposan
magára haragította azokat a tehetős nagyiparosokat, akik támogatták a
Führert céljai elérésében. Ám nem csupán a nagyiparosok orroltak meg az
egyre többet kellemetlenkedő Röhmre, a hatalmi harcok révén a náci párt
valamennyi fontosabb vezetője úgy vélte, hogy a jelentős katonai
tapasztalattal rendelkező SA-vezér túl messzire ment.</p>
<p>Hitlert az NSDAP meghatározó alakjai közül
többen is arról kezdték győzködni, hogy Ernst Röhm francia pénzen akar
puccsot végrehajtani ellene. Az állítólagos összeesküvésbe azt a sokak
által gyűlölt Gregor Strassert is belekeverték, aki részt vett a náci
párt megalapításában. Hitler csak azt követően szánta rá magát a
cselekvésre, hogy a hadsereg egy ultimátumban felszólította az SA
létszámának csökkentésére és befolyásának korlátozására. Röhm ezzel
nyíltan szembehelyezkedett.</p>
<p>Hitler végül 1934. június 30-át választotta
időpontnak, ekkor az SA teljes vezetése a Bajorországban lévő Bad
Wieseeben ülésezett. A Führer titokban repült a helyszínre, és hajnali
négy órakor</p>
<div>
<div>
<p>személyesen tartóztatta le Ernst Röhmöt és az SA vezérkarát.</p>
</div>
</div>
<p>A szervezet többi vezetőjét megérkezésükkor, a
vasútállomáson gyűjtötték be. Az őrizetbe vett SA-tagokat ezután egy
müncheni fogházba vitték, és nagyrészüket rövid időn belül kivégezték.
Röhm megtagadta az öngyilkosság végrehajtását, egyes források szerint
azt is kijelentette:</p>
<blockquote>
<p>ha meg kell halnom, tegye azt Adolf maga.</p>
</blockquote>
<p>Ernst Röhmöt végül 1934. július 1-jén két
SS-tiszt lőtte agyon. A tisztogatás nem kizárólag csak a barnaingesekre
korlátozódott: Hitler egyidejűleg leszámolt régi ellenségeivel és a
konzervatív ellenzékével is. Röhmék letartóztatását követően megüzente
Berlinnek a Kolibri-kódot, Hermann Göring pedig parancsot adott a Hitler
által az 1920-as évek második felében, az SA ellensúlyozására
létrehozott SS (Schutzstaffel – védőosztag) kivégzőosztagainak feladatuk
elvégzésére.</p><p>A következő 48 órában az SA még
szabadon maradt vezetői mellett több más embert is kivégeztek egy
korábban összeállított lista alapján. Köztük Gregor Strassert, Kurt von
Schleicher volt kancellárt, Gustav von Kahrt, az 1923-as müncheni
sörpuccs leverőjét, illetve Franz von Papen alkancellár titkárát és
egyik közeli munkatársát.</p>
<p>A Hitler kancellári kinevezését segítő Franz
von Papent csak rövid időre tartóztatták le, majd belátva saját
helyzetének reménytelenségét, lemondott az alkancellárságról, amit még
Hitler kinevezése után kapott.</p>
<p>Adolf Hitler az 1934. június 30. és július 2.
között lezajlott politikai tisztogatással végleg megszilárdította
hatalmát, amelyet ezután senki és semmi sem veszélyeztetett
Németországban. A hadsereg hűségesküt tett, az SA elvesztette
jelentőségét, amelynek helyét az SS vette át.</p>
<p>A Joseph Göbbels által irányított propaganda
az események után azt terjesztette, hogy Hitler a káosztól mentette meg
az országot a tisztogatással, hozzáfűzve, hogy lényegében a
homoszexuális praktikák kiirtása történt meg vele. Közismert volt
ugyanis az SA több vezetőjének homoszexuális irányultsága. Köztük Ernst
Röhmé is.</p>
<p>A hivatalos statisztikák szerint „a hosszú
kések éjszakáján” – vagy másnéven a Röhm-puccsban, esetleg
Kolibri-műveletben – 81 embert végeztek ki, de a valós szám akár több
száz is lehetett az ezernél is több börtönbe került ember mellett.</p>
<p>(Forrás: Rubicon, MúltKor Történelmi Magazin, A hosszú kések éjszakája – Hitler hatalomra kerülése című dokumentumfilm.)</p>
<p><i>(Borítókép: </i> <i>Adolf Hitler,
Alfred Rosenberg (balra) és Dr. Friedrich Weber a Freikorps Oberland
(Oberlandi Szabadcsapat) tagja a müncheni puccs idején. Fotó:</i> <i>Keystone / Getty Images)</i></p></div></div>
<div id="m_-4511565518085128906DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width:46px;height:29px"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a></td></tr></tbody></table><a href="#m_-4511565518085128906_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>