[Grem] Ezért nem akar az USA békét kötni / Jeszenszky Zsolt

[Emoke Greschik]

*Ezért nem akar az USA békét kötni*

A harmadik világháború ugyanazokról a célokról szól, mint az első kettő.

Jeszenszky Zsolt <https://magyarnemzet.hu/szerzo/jeszenszky-zsolt-1>

2024. 06. 08. 5:40 Magyar Nemzet
https://magyarnemzet.hu/velemeny/2024/06/ezert-nem-akar-az-usa-beket-kotni

Miért fokozódik a háború? Miért nem képesek a felek leülni a
tárgyalóasztalhoz, és véget vetni ennek az egésznek? Miközben
Európa lakosságának hetven százaléka azonnali tűzszünetet akar. Ez a
normális, természetes gondolkodás. Nem akarjuk a pusztítást, nem akarunk
meghalni, sem azt, hogy a gyerekeinket vigyék el katonának, és ők haljanak
meg. Miért erőltetik mégis a politikusok a háborút? Csak azért, mert ők
viszont gazdagodnak rajta? Persze ez is része, de nézzük a sokkal
súlyosabb, mélyebb okokat és hogy miért nem tud véget érni az ukrajnai
háború.

Ez két testvérnép küzdelme, nem volna szabad beleszólni, ezzel is
eszkalálva a háborút. Inkább el kellene szigetelni a konfliktust, oldják
meg egymás között, ne rángassák bele az egész világot. Ez a józan,
pragmatikus álláspont. Van egy morális szempont is: az ukránok a
szabadságukért küzdenek az orosz agresszióval szemben, és ezért a szabad
világ kötelessége, hogy segítsen nekik ebben.

Utóbbinak is van némi létjogosultsága.

De hogy az egészet megértsük, eggyel hátrébb kell lépnünk és geostratégiai
szempontból szemlélni. Van egy komoly segítségünk: Halford John Mackinder
brit földrajztudós, egyetemi rektor és politikus 1904-ben jelentette meg
The geographical pivot of history, azaz A földrajz mint a történelem kulcsa
című művét. Tulajdonképpen itt alkotta meg Eurázsia mint egységes földrész
fogalmát, sőt Afrikát is hozzávette. Hiszen a Szue­zi-csatorna megépítése
előtt Afrika és Ázsia effektíve összeértek Egyiptomnál. Csakúgy, mint
Európa és Ázsia az Urál hegységnél, ami persze még sokkal egyértelműbb és
masszívabb kapcsolódás.

A lényeg, hogy ez a három kontinens képezi a világ teljes
szárazföldtömegének 57, Afrika nélkül is több mint 36 százalékát. És ez az
emberiség életterének fő otthona – ezért nevezik „home island theory”-nek,
azaz „otthonsziget elméletnek” is Mackinder téziseit. A világszigeten belül
meghatározza a legfontosabb részt, ami a Volga folyó, a Jeges-tenger, a
Jangce folyó és a Himalája által határolt terület.

Természeti erőforrásokban, nyersanyagokban, ásványkincsekben a világ
leggazdagabb része. Ezt elnevezte „Heartland”-nek, azaz hátországnak, más
szóval a világ szívének. Mackinder szerint aki Kelet-Európát uralja, az
uralja a hátországot, aki a hátországot uralja, az uralja a
„Világ-szigetet”, azaz Eurázsiát és Afrikát, aki pedig a világszigetet
uralja, az az egész világot uralja.

Ez a történelem során soha egyetlen hatalomnak sem sikerült teljesen. Még
Afrika nélkül sem. A legközelebb az orosz birodalom, majd pedig a
Szovjetunió került hozzá. De Ázsia délkeleti részén vele szemben is ott
állt Kína. Európa nyugati részén pedig az Egyesült Államok.

Mackinder elméletét sokan nem tartják ma már relevánsnak, mert a XIX–XX.
század fordulójának viszonyai között született. Amikor csak szárazföldi és
tengeri haderők léteztek. A tengerek és a magas hegyek kellő fizikai
védelmet is biztosítottak a „hátországnak”. A légierők megjelenése azonban
felülírta mindezt – a kritikusok szerint.

Ez katonailag és politikailag valóban igaz. De gazdaságilag és
geostratégiailag nem. Ettől még továbbra is a világ legnagyobb,
erőforrásokban leggazdagabb része ez. És ha valaki birtokolja, akkor
egyértelműen a világ első számú, megkérdőjelezhetetlen hatalmává válik.
Logikus tehát, hogy minden más hatalom ennek a megakadályozására törekszik.

A XVIII–XIX. században Nagy-Britannia mint tengeri nagyhatalom elsődleges
külpolitikai stratégiája az volt, hogy megakadályozza a kontinens
megerősödését, akár francia, akár német fennhatóság alatt. Ehhez a legjobb
eszköz, ha ők egymásnak feszülnek, pláne ha háborúznak. És a viszály
fenntartásáért sokat meg is tett a brit titkosszolgálat.

A XIX. század második felében Oroszország is az iparosodás útjára lépett,
így újabb potenciális rivális jelent meg a kontinensen. Ráadásul ugyanebben
az időben sikerült a Német-római Császárság szétesését követő periódus után
Otto von Bismarcknak újraegyesítenie a Német Birodalmat. Ha ez a kettő
szövetséget köt egymással, a nyersanyagban gazdag oroszok és a tőkével,
magas szintű technológiával rendelkező németek összeállnak, az a
haditengerészeten alapuló brit hegemónia végét jelentette volna, a franciák
kontinentális hatalmáról nem is beszélve. Rá­adásul a két hasonló
berendezkedésű, antidemokratikus, tekintélyelvű rendszer, a Német Birodalom
és a cári Oroszország természetes szövetségesei is voltak egymásnak. A
közeledésüket mindenáron meg kellett akadályozni.

És úgy általában, a kontinentális Európában nem hagyhatták a britek, hogy
bárki megerősödjön. A franciákkal többé-kevésbé kialakult valamiféle status
quo, azaz tudomásul vették egymás helyzetét. A britek uralták továbbra is a
tengereket, a kontinensen viszont a franciák relatíve szabad kezet kaptak.
Ebbe nem fért bele egy erős Németország, sem egy erős Közép-Európa az
Osztrák–Magyar Monarchia vezetésével. Ezért lázították évtizedeken
keresztül az itt élő kisebbségeket, ami végül Ferenc Ferdinánd trónörökös
meggyilkolásához és az első világháborúhoz vezetett. Az ezt lezáró trianoni
békediktátum pedig pontosan ebbe a stratégiá­ba illeszkedett. A Monarchia
felbomlásával, Magyarország szétdarabolásával, kis területű és lélekszámú,
Magyarországgal ellenséges államok létrehozásával a nyugati hatalmak hosszú
időre megszabadultak egy erős, egységes közép-európai hatalmi centrum
létrejöttének veszélyétől.

Bár nyugati hatalmakról beszélünk, de eddig nem esett szó az Egyesült
Államokról. Okkal. Az USA 1776-os megalapításától kezdve ugyanis nagyjából
140 éven át nem vett részt a szélesebb geopolitika alakításában. El voltak
foglalva az amerikai kontinensen. Egy jó darabig a terjeszkedéssel,
tengertől a fénylő tengerig („sea to shining sea”), ahogy James Polk elnök
fogalmazott, John O’Sullivan újságírót idézve, 1845-ben. Ez az úgynevezett
„Manifest Destiny”, azaz „testet öltött végzet”, miszerint az Egyesült
Államok sorsszerű, isteni elrendeltetése, hogy birtokba vegye a teljes
kontinenst. Legalábbis kelet–nyugati irányban. Ez 1912. február 14-én
teljesült, amikor Arizona az USA 48. tagállama lett.

Az izolacionista politika rövid ideig még folyatódott, de 1917. december
7-én az USA hadat üzent Németországnak és Ausztria–Magyarországnak, ezzel
belépett az első világháborúba. Az egyébként eléggé háborúellenes amerikai
közvéleményt azzal győzték meg, és a mai napig a köztudatban a belépés oka,
hogy egy német tengeralattjáró elsüllyesztette a Lusitania nevű brit
óceánjáró hajót, rajta 1959 utassal, köztük 123 amerikaival. Csakhogy ez
még 1915 májusában történt.

Az Egyesült Államok háborúba lépésének tényleges okait másutt kell keresni.
És meg is találhatjuk.

A hadviselés jelentősen meg­gyengítette az európai nagy- és
középhatalmakat, és megnyílt egy hatalmi vákuum. Az USA számára világossá
vált, hogy ha valóban vezető nagyhatalommá akar válni, akkor szüksége van
néhány erős szövetségesre Európában, de nem szabad, hogy Európa túl erős
legyen. Az eurázsiai birodalom gondolatától meg egyenesen rettegtek.

A második világháború gyakorlatilag ugyanerről szólt. Az elsőben vesztes
Németországra a győztes antant megalázó békét kényszerített. Hitler azért
kerülhetett hatalomra, mert a sértett népnek azt ígérte, hogy az ő
vezetésével visszavághatnak. A náci ideológia számos eleme közül a mai
témánk szempontjából az úgynevezett élettérelmélet a fontos. Ezt ugyan még
1897-ben fogalmazta meg Friedrich Ratzel föld- és néprajztudós, de a
használatát Hitler tette széleskörűvé. Eszerint a német nép sorsszerűen
predesztinálva van arra, hogy uralkodjon a Kelet fölött, ezért jogos
meghódítani azt. (Bármilyen hasonlóság az amerikai „testet öltött végzet”
és a német élettérelmélet között pusztán a „véletlen” műve.)

Azt látjuk tehát, hogy

már két világháború is szólt az eurázsiai kontinensről, főleg ennek
„szívéről” és az ehhez vezető kapuról, Kelet-Európáról. A második során
Hitler úgy gondolta, el is tudja foglalni a területet, ezért megtámadta
Oroszországot. Abban a hitben, hogy miután így megszerzi a létfontosságú
„hátország” jelentős részét, a nyersanyagok birtokában ezután majd könnyen
le tudja győzni Angliát.

 (A Németországgal szövetséges Japán pedig eközben leköti az Egyesült
Államok katonai erejét.) Amíg Németország és a Szovjetunió egymással
harcoltak, a Nyugatnak semmi baja nem volt a helyzettel. A sikeres szovjet
védekezést követően azonban új helyzet állt elő. Felcsillant Németország
legyőzésének, újbóli megroppantásának lehetősége, de fontos volt, hogy ezt
nehogy az időközben egyre jobban erősödő Szovjetunió tehesse meg önállóan.
Churchill, Roosevelt és Sztálin, azaz Nagy-Britannia, az USA és a
Szovjetunió szövetsége valójában nem kívánatos, de rövid távon hasznos volt
minden érintettnek.

Miután az amerikaiak jelentős erőkkel beléptek az európai hadszíntérre,
Németország nyugati irányból is óriási nyomás alá került, maradék erejét
lekötötte az angol–amerikai–francia erőkkel szembeni védekezés. Így a
szovjetek keleten gyakorlatilag szabadon nyomulhattak előre. A győztesek
végül kettéosztották Európát a vasfüggöny mentén.

Nem kell tehát meglepődnünk, hogy a harmadik világháború – ami sokak
szerint már most is zajlik, csak nem hagyományos eszközökkel – ugyanezekről
a célokról szól. De a megértéshez nélkülözhetetlen történelmi háttér
felvázolásával ki is merítettük a mai terjedelmet (és bizonyára az olvasók
türelmét is), ezért a mai helyzet részletes elemzése és a konklúzió két hét
múlva érkezik…



<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240610/b6c30152/attachment.html>