[Grem] !!! Egyház és kommunizmus / Interjú G. Müller bíborossal

[Emoke Greschik]

 Egyház és kommunizmus – Gondolatok Ferenc pápa hitvallásáról

[image: gerhardmuller 1697149998 Medium]
Gerhard Ludwig Müller bíboros - Fotó: Daniel Ibáñez / CNA Deutsch

*„A kommunizmus, ahogyan az 1848-as Kommunista kiáltványban, Marxnál,
Leninnél, Sztálinnál, Mao Ce-Tungnál vagy Pol Potnál látjuk, lényegében
ateizmus.“ – Lothar C. Rilinger interjúja Gerhard Ludwig Müller bíborossal*

Ha az evangéliumot szociológiai szempontok alapján vizsgálom, akkor
kommunistának kell mondanom magamat, de Jézust is – magyarázza Ferenc pápa
az evangélium szándékát. Ezzel pedig a kommunizmust nemcsak közelíti az
evangéliumhoz, hanem egy szintre is helyezi azzal, hiszen ez utóbbi céljai
összeegyeztethetők a kereszténység céljaival is. Ez a fajta gondolkodás azt
a gyanút is kelthetné, hogy a pápa nem tartja elítélendőnek a kommunista
eszméket, hanem éppen ellenkezőleg, azokat szerinte fel lehetne, sőt, fel
kellene használni, hogy életvezetésünket keresztényinek mondhassuk. Ha az
ezen eszmék alapján folytatott tervgazdaságról 1989-90-re be is
bizonyosodott, hogy katasztrofális és jövő nélküli, a pápa ezeket akkor is
a sikeres életvezetés ideáljának állítja be a meglepett hívek számára. Bár
Marx kommunizmus eszméire épülő filozófiája idővel alkalmatlannak
bizonyult, a vonzereje manapság is nyilvánvalóan töretlen. Korunkban
alapvetésnek számít, hogy nem magával az eszmével, hanem az azt megvalósító
emberekkel voltak bajok, és a megfelelő emberekkel olyan világot
építhetnénk magunknak, amely – ahogy Marx feltételezte – vallásos
kifejezéssel élve a paradicsomi állapotoknak felelne meg. Korunkban
megtapasztalhatjuk, hogy a kommunista utópia szinte kiirthatatlan. Mi több,
Marx eszméi magában a katolikus egyházban is gyökeret vertek, az egyház
ezek segítségével mutat be a világnak egy jobb életet és ezek segítségével
teszi hangsúlyossá a felebaráti szeretet követelményét is. Ferenc pápa
nyilvánvalóan a kommunizmusban látja a megváltás ígéretét, hogy
megszabadítsa a világot a szegénységtől, hogy minden ember méltó életet
élhessen. Azonban a közelmúlt történelme alapján szerzett tapasztalatok, a
kommunista rendszer összeomlása a Szovjetunióban, de az NDK-ban is, nagy
kétségeket ébresztenek azzal kapcsolatban, hogy valóban egy jobb világot
lehet-e építeni Marx eszméinek segítségével. Ezen kétségek miatt
beszélgetünk a kereszténység és a kommunizmus kapcsolatáról Gerhard Ludwig
Müller bíboros teológussal és filozófussal, azért, hogy megtudjuk, vajon a
kommunizmus eszméit alapul vehetjük-e a kereszténység elvárásainak és
ideáinak igazolására és megvalósítására.

*Lothar C. Rilinger: Kezdjük egy teológiai kérdéssel. Van-e helye Istennek,
a kereszténység Szentháromságos Istenének helye a kommunista eszmevilágban?*

*Gerhard Ludwig Müller bíboros:* Az Isten szeretet (1Jn 4,8-12). Ez az
igazság az Istenről való minden tudásunk. Mert úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne
vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,16)

*A kommunizmus, ahogyan az 1848-as Kommunista kiáltványban, Marxnál és
követőinél, Leninnél, Sztálinnál, Mao Ce-Tungnál vagy Pol Potnál látjuk,
lényegében ateizmus, ami az “istentelenség – kegyetlenség – szeretetlenség”
hármasában nyilvánul meg*. Ezt a kommunizmus egyik legnevesebb áldozata,
Alexander Szolzsenyicin állapította meg A Gulág-szigetvilág c. művében.
Marx nemcsak Isten létezését tagadja, aki minden teremtés eredete, és aki
minden ember igazságra és boldogságra való törekvésének célja, hanem a
vallás egészét is veszélyes illúziónak és az emberek és a nép önpusztító
ópiumának nyilvánítja. Az már a történelem iróniája, hogy éppen a nyugati
civilizációnak a kereszténységtől való megszabadítása az, ami a valódi
drogok tömeges használatával mentálisan és fizikailag is tönkreteszi az
embereket, és hogy a drogfogyasztás szabad használatát haladásként ünneplik
az önpusztítás felé vezető úton. Vlagyimir I. Lenin, a Szovjetunió
alapítója és az ateista új világrend vezéralakja már 1905-ben, a *Szocializmus
és vallás* című írásában levonta a marxista ateizmusból adódó, kíméletlen
következtetést: “A forradalmi proletariátus ki fogja kényszeríteni, hogy a
vallás az állam szempontjából valóban magánüggyé váljon. És e középkori
penésztől megtisztított politikai rendszerben a proletariátus széleskörű és
nyílt harcot fog vívni azért, hogy megszüntesse a gazdasági rabszolgaságot,
amely a valódi forrása az emberiség vallás általi elbutításának.”

Isten tagadásának – az az ő jóságát és szeretetét tükröző jó világ
teremtője és az emberiség bűntől és haláltól való megmentője tagadásának – *a
következménye a nihilista emberképben mutatkozik meg, ami a dialektikus és
történelmi materializmus minden oldalán és minden cselekedetében sátáni
arcát mutatja. *Már Dosztojevszkij is megjósolta az Ördögök című regényében
az ateista szocializmus következményeit. Marx számára az ember nem Isten
képére és hasonlatosságára teremtett, elidegeníthetetlen méltósággal
rendelkező személy, hanem ideológiai és társadalmi feltételek együttese. Az
ember teljesen ki van szolgáltatva az állam, a nemzet, a társadalmi osztály
és a faj összességének, és csupán egy utópisztikus társadalmi rend
felépítéséhez szolgáló alapanyag, hiszen egy Isten nélküli világban
nincsenek a teremtő Isten természetes és kinyilatkoztatott akaratából
származó elidegeníthetetlen emberi jogok, hanem csak a despoták és
autokraták tiszta hatalmi akaratából származó jogok.

Ennek okából *lehetséges az emberek gondolkodását megváltoztatni és
manipulálni a népfelvilágosítás és a propaganda segítségével, ahogyan
később a nemzetiszocialisták tették (Hitler a Mein Kampffal, Alfred
Rosenberg A XX. század mítoszával, Goebbels), hogy az emberek a beléjük
oltott és rögzült eszméket tekintsék létüknek és lényegüknek. A woke
ideológia ennek egy neomarxista változata, amelynek hasonlóan pusztító
következményei vannak, mint a ténylegesen létező szocializmusnak, amikor az
embereket meggyőzik arról, hogy – minden biológiai tény ellenére –
meghatározhatják saját nemüket, vagy orvosi műtéttel megváltoztathatják azt*
.

Az egyháznak vannak képviselői, akik álszent naivitásukban képtelenek
felismerni, hogy *a neomarxista genderideológiának ateista alapjai vannak*,
és úgy vélik, hogy az egyházat úgy kell modernizálniuk, hogy a szexuális
erkölcs terén, ha kompromisszumokkal is, de elfogadják az ateista
antropológiát. Ezzel azonban csak azt árulják el, hogy kételkednek abban,
hogy maga Isten a megalkotója és biztosítéka mind az emberi személy
méltóságának, annak szellemi és fizikai természetében, mind pedig az ember
szabad önrendelkezésének az élet adott történelmi és társadalmi körülményei
között. *Valamennyi materialista ateizmus, a francia jakobinusoktól és a
német nemzetiszocialistáktól kezdve az orosz bolsevikokig és a kínai
kommunistákig, ízig-vérig gyűlöli Istent és az életet, valamint* *Krisztust
és tanítványait*. Elképesztő összhangban a fasisztákkal és a nemzetközi
politikai terrorizmussal, a kommunisták a történelem legsúlyosabb
keresztényüldözéseit viselik a lelkiismeretükön.* Az abortuszt és az
asszisztált öngyilkosságot támogató csatakiáltásuk brutális harc a házasság
és a család, a meg nem születettek, a betegek és az idősek élete ellen*.
Gyűlölik a férfi és a nő közötti, Istentől rendelt pozitív különbséget. *Mint
(monista) materialisták, tagadják az ember és az állat közötti minőségi
különbséget. *Vezetőik túlméretezett szobrokban és plakátokon imádják
magukat, mint pogány bálványokat.

*Rilinger: **Beszéljünk arról, hogyan lehetséges az, hogy a keresztények
egy igazságosabb világ építése érdekében ennyire lelkesednek az
istentelennek számító kommunista eszmékért. A kommunizmus alapját a népi
vagy közösségi tulajdon képezi, ugyanakkor a népet képező emberek, azaz a
polgárok közösségi tulajdonosként soha nem kerültek be a telekkönyvbe.
XIII. Leó pápa a Rerum Novarum kezdetű enciklikájában fejtette ki a
társadalomról szóló katolikus tanítást, amelyet a marxista, majd a
kommunista utópiák hattyúdalaként értelmezhetünk. XIII. Leó pápa ugyanis a
kommunistákkal ellentétben nem csak az Egyház, hanem a társadalom minden
tagja számára követeli a magántulajdont, mivel a személyes jólét, és ezzel
együtt a társadalomban elfoglalt hely javítása is csak a tulajdonossá válás
kilátásba helyezése révén érhető el. Ön szerint érvényesek még XIII. Leó
pápa gondolatai?*

*Müller bíboros:* Ha eltekintünk a pártvezetés által hangoztatott
propagandától és a marxista ideológiától megtévesztett emberek bűnösen
ostoba hiedelmeitől, *a marxista-leninista eszméknek sem az elméletben, sem
pedig a gyakorlatban nincs közük a társadalmi igazságossághoz*. *A
kommunista eszmevilág egy örömmel fogadott pótvallás *volt, amivel a
vallástól elszakított, gyökértelen nyugati értelmiségiek kacérkodtak
(Jean-Paul Sartre). A kereszténységtől tudatosan elszakadt filozófusok
pedig bedőltek a nemzetiszocializmusnak, ami rossz fényt vetett a lét
értelmére vonatkozó kérdésükre (Martin Heidegger).

A XIX. századi ipari forradalomra és a mai, technikában és médiában
megnyilvánuló globalizmus kihívásaira *az egyetlen megfelelő választ a
katolikus társadalmi tanítás jelenti. Ahol pedig ezt a politikai
gyakorlatba is átültették, ott kiválóan be is vált, így például
Nyugat-Németországban, *a nemzeti szocializmus ateista totalitarizmusával
szerzett szörnyű tapasztalatok után. Amíg a világ a bűn hatalma alatt áll,
addig nem lesz tökéletes igazságosság a földön. *Az üdvösség csak az utolsó
ítélet után fog beteljesedni, amikor Isten országa a maga tökéletes
formájában megvalósul. A történelem kezdetén Isten megteremtette a
Paradicsomot, ami az Istennel való közösség megtestesítője volt egy olyan
világban, amely az embert volt hivatott szolgálni*. Az ember azonban a bűn
által – nem is annak mitikus értelmében, hanem szabad akaratából hozott
döntésével – elvesztette a Paradicsomot. *Isten Fia azzal, hogy emberré
lett, kereszthalált halt és feltámadt, újra visszahelyezett minket az Új
Menny és az Új Föld Paradicsomába*. *Ezzel* *szemben az ember, aki saját
magát akarja istenné, teremtővé és megváltóvá tenni, csak az ördög
eszközévé teszi magát (például Hitler vagy Sztálin), és a földi paradicsom
helyett a földi pokol jön el számára, mint Auschwitz, a Gulág, a kambodzsai
tömegmészárlás, a kínai kulturális forradalom*, biblikusan értelmezve: *az
Apokalipszis lovasai.*

*Rilinger:** Marx különbséget tesz a bérért dolgozó munkások és a
termelőeszközök birtokosai között, és e különbség kiegyenlítése érdekében
hirdeti meg a kommunista osztályharcot, amikor elvárás, hogy a társadalom
valamelyik része mellett állást foglaljunk. Ez magával hozza azt, hogy az
egyik fél mellé állva szembekerülünk a másik féllel. Vajon
összeegyeztethető-e ez azzal a keresztény gondolattal, hogy minden ember
Isten országába juthat?*

*Müller bíboros: A kommunisták *a másik társadalmi osztály ellen vívott
harcban, a nemzeti szocialisták pedig az “uralkodó faj a fajilag
alsóbbrendű emberek elleni háborúban” (lásd Hitler: *Mein Kampf* c.
könyvét) *minden olyan embertársuk* *társadalmi, szellemi és fizikai
leigázására és megsemmisítésére törekednek, akiket ellenségnek
nyilvánítanak.*

*Mi keresztények ezzel szemben mindenkit, minden egyes embert, a bűnösöket
és még az ellenségeinket is testvérünkként szeretünk, hiszen nekik is Isten
az Atyjuk, aki mindenki számára nyitva tartja a megtérés lehetőségét*. Nem
annyira a hús-vér emberek, „a vér és a test” ellen kell küzdenünk (Ef
6,12), hanem gonosz szellemek ellen, akik elhomályosítják az emberek
elméjét és megmérgezik a szívüket. A mi “fegyverzetünk” (Ef 6,13) az
igazságosság, a békesség evangéliuma, a hit, a remény és a szeretet.

*Rilinger:** Az osztályharcot megvívni erőszakos módszerekkel is lehet. De
szabad-e erőszakkal érvényt szerezni az Istentől eredő tanításoknak?*

*Müller bíboros:* *XVI. Benedek pápa a 2006-os regensburgi beszédében
ismételten kijelentette, hogy Isten az ész, az értelem, és ennek minden
erőszakos rombolás ellentmond. A magukat iszlamistáknak nevezők
istenkáromló módon, de hivatkozhatnak ugyan Istenre, de tetteik mégis azt
mutatják, hogy ők a kezdettől fogva hazug és gyilkos sátán eszközei (Jn
8,44). Isten fia a saját testén tapasztalta meg az igazságtalan erőszakot,
mégsem hívott segítségül tizenkét angyallégiót, sőt, szólt Péternek, hogy
tegye vissza a hüvelybe a kardját. Csak a szeretet által törhetjük meg az
erőszak spirálját.*

*Rilinger:** Újra meg újra felemlegetik, hogy az őskereszténység a
kommunizmussal vethető össze, hiszen az emberek mindkét esetben a tulajdont
közösen birtokolják. Vajon a korai kereszténység a személyes tulajdon
megszüntetését követelte, vagy nem a tulajdonból eredő, jogi értelemben
vett, illetve manapság társadalminak nevezett kötelezettségekre gondoltak,
amikor azt követelték, hogy minden ember részesüljön a tulajdonból származó
haszonból?*

*Müller bíboros:* Az őskereszténység az Isten fiában, a megfeszített
Jézusban való hit nyomán jött létre, és az ateista politikai rendszerekhez,
mint a kommunizmushoz, ahol minden a nép tulajdona, vagy a
nemzetiszocializmushoz, ahol „te semmi vagy, a nép a minden”, sem
lényegében, sem pedig megvalósításában nincs semmi köze*. A keresztény
felebaráti szeretet azon az igazságon alapul, hogy mi mindannyian Isten
gyermekei vagyunk, és minden talentumot, amink van és mindent, amivé a
talentumunk alapján alakítjuk magunkat, Isten adományaként kaptunk.*

*Ezért van az, hogy a jogszerűen megszerzett szellemi és anyagi javakkal
rendelkező keresztény ember nem tagadhatja meg testvérétől az irgalmat, ha
látja, hogy szellemi vagy anyagi szükséget szenved*. *Ebből lesznek az
irgalmasság testi és lelki cselekedetei. A kereszténységben az egyén az
alanya a jócselekedeteinek*, *míg az ateista szocializmusban, ahol nem
létezik egyén, a kollektív és névtelen alany a totális ellenőrzést gyakorló
állampárt, amely a javakat a saját belátása szerint osztja el*. Az igazi
keresztény lélekben gyakran gondol Szent Pál szavaira, amelyeket Szent
Ágoston gyakran idézett a pelagiánusok önigazságával szemben: Mid van, amit
nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
(1Kor 4,7).

*Rilinger: **Dél-Amerika szegény lakosságát sokan a felszabadítás
teológiájának segítségével kívánják megszabadítani a szegénységtől. Ferenc
pápához közel áll ez a teológia. Azt szeretné, ha visszatérne az eredeti
kereszténység, ami szerinte a kommunizmus alatt is megvalósult. El tudja Ön
képzelni, hogy az embereknek az ezen teológián alapuló felszabadítása a
kommunista doktrína eszközeivel kizárólag a termelőeszközök tulajdonosai
vagy az anyagi javak tulajdonosai elleni osztályharc révén fog
megvalósulni?*

*Müller bíboros: *A felszabadítás eredeti teológiája olyan teológia akart
lenni, amely az Istenről szól, nem pedig nem egy jámbornak álcázott
marxista politikai társadalomelmélet. A felszabadítás teológiájának az az
alapkérdése, hogy hogyan lehet Isten szeretetéről beszélni a lelki és
anyagi nyomorúság közepette élő széles néprétegeknek, anélkül a szándék
nélkül, hogy a keresztény antropológia és a társadalmi tanítás elveit
lefordítanánk egy demokratikus jogállam politikai gyakorlatára és
alkotmányára. Akik még mindig nem ébredtek fel romantikus álmukból az
ateista szocialista rendszer természetéből szükségszerűen fakadó
tömegbűncselekmények láttán, azok Jézus alvó tanítványaira emlékeztetnek az
Olajfák hegyén, akik gyáván elhagyták őt a szenvedés órájában.

*Rilinger:** A kommunizmus nevében milliókat öltek meg. Becslések szerint
Mao Ce-tung alatt csak Kínában a Nagy Ugrás idején 75 millió ember halálát
okozták közvetve vagy közvetlenül, a kulturális forradalom alatt pedig
újabb 2 millióét, és további 100 millió embert fosztottak meg a vagyonától,
vagy tették tönkre az egészségét, ezzel pedig az esélyeit a további
életvitelre. Sztálin alatt a Szovjetunióban szintén milliókat öltek meg,
hogy csak két példát említsek. Ha csak ezt nézzük, már akkor is
helytelennek tűnik a kommunizmus és a kereszténység összekapcsolása.
Elfogadható ez az érvelés az Ön számára?*

*Müller bíboros:* *Aki az ateista és embergyűlölő kommunizmust kapcsolatba
hozza az emberbarát Istenbe vetett keresztény hittel, ahol az Isten „azt
akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére”
(1Tim 2,4) Jézus Krisztus által, az valójában egyikből sem értett meg
semmit.*

*Rilinger: **Ha eltekintünk a kommunizmus szószólóinak embergyűlöletétől,
akkor a kommunizmus eszméje, miszerint nem létezhet magántulajdon,
visszatükröződni látszik némely egyházi koldulórend szabályzatában.
Tekinthetjük-e a szerzetesi életet az emberek világi életéhez szolgáló
modellnek?*

*Müller bíboros:* Az evangéliumi szegénység szerzetesi eszménye, együtt az
üdvözülés érdekében fogadott engedelmesség és cölibátus karizmájával, a
törvényes javakról való lemondás szabadságából fakad, amiket a szerzetesek
éppen Istentől kapott ajándékoknak tekintenek. Minden embernek megvan a
maga hivatása a házasságban és a családban való világi életre, aminek
alapja a saját maga végezte munkával szerzett magánvagyon lehet. Másik
lehetőség a három említett evangéliumi eszménynek, a szegénységnek, az
engedelmességnek és a cölibátus szabályainak megfelelő életvitel, amire az
ember saját akaratából, Isten meghívására nyithatja meg magát.

A kommunista propagandával, ami a nép kizárólagos tulajdonáról alkotott
rögeszméjében a keresztény szerzetesi életre hivatkozik, csak azokat lehet
meggyőzni, akik a keresztény eszmeiséget a legkevésbé sem ismerik.

*Rilinger:** Ferenc pápa többször is foglalkozott már az ember tulajdonhoz
való jogával, amikor is Aranyszájú Szent János szavait idézte, miszerint
amit birtoklunk, az nem a miénk, hanem a szegényektől lopták el.
Hivatkozott Nagy Szent Gergely azon kijelentésére, hogy ha valamit adunk a
szegényeknek, akkor csak azt adjuk nekik, ami az övék. Osztja-e Ön azt a
nézetet, hogy az emberek csak azért lehetnek a dolgok tulajdonosai, mert
azokat jogtalanul elsajátították, azaz ellopták, így kötelesek azokat
visszaadni a szegényeknek, a feltételezett korábbi tulajdonosoknak?*

*Müller bíboros:* *Meg kell különböztetnünk azt, amit egy pápa az Egyház
tanítóhivatala nevében mond, és azt, amit az egyházatyákról való
ismereteiből kiindulva jelent ki. A tulajdonhoz való jog a természetes
erkölcsi törvényből fakad, de kapcsolódik a minket körülvevő világ
tulajdonból adódó társadalmi kötelezettségeihez és a közösséggel való
szolidaritás kötelességéhez is. Családapaként vagy családanyaként, egy
ország állampolgáraként, megkeresztelt és az Egyház társadalmi feladataiért
felelős emberként mindannyian felelősséggel tartozunk a közösség egészéért,
ugyanakkor nem keverhetjük össze* a*z emberek, mint személyek alkotta
közösséget egy meg nem nevezett közösséggel*. Mert nagy különbség van
aközött, hogy a saját otthonát megteremtő családnak azt mondjuk-e, hogy a
házukat az ajtóban egy eurót kérő koldusoktól lopták el, és aközött, hogy a
koronajárvány alatt vagyonukat megduplázó szupermilliárdosokat – Aranyszájú
Szent János szavaival – rablóknak nevezzük. Bizony nem a nagy egyházatyák
szellemiségére vall, ha a koldusok szemét azzal a néhány dollárral szúrjuk
ki, amit a multimilliárdosok a kapitalista rendszerükből vagy az Agenda
2030 (Az ENSZ által 2015-ben elfogadott Fenntartható Fejlődési Keretrendszer
<https://ensz.kormany.hu/agenda-2030>) alapján számukra juttattak.
Ahelyett, hogy a mondókájukat ismételgetnénk, hogy „ne legyen semmid, légy
boldog”, az arcukba kellene vágnunk, hogy ezt elsősorban saját magukra
kellene alkalmazniuk.

*Rilinger:** Ferenc pápa ugyan elismeri minden ember tulajdonhoz való
jogát, ugyanakkor leszűkíti annak egyetemleges jellegét azáltal, hogy az
emberi jogokat egyfajta hierarchikus sorrendbe rendezi. Szerinte a régi
tulajdonosok, közismert nevükön a “gazdagok” emberi jogainak a második
helyre kell kerülniük az új tulajdonosok, azaz a “szegények” emberi
jogaival szemben. Elfogadható-e az Ön számára, hogy a tulajdonhoz való
emberi jog más-más minőséggel rendelkezhet, attól függően, hogy ki
érvényesíti azt?*

*Müller bíboros:* Igen. Ezt elmondhatjuk az új világrend
szupergazdagjainak, akik meghívatják magukat Vatikánba, hogy aztán Ferenc
pápával fényképezkedve reklámozhassák saját érdekeiket. Az evangélium
értelmében vett szegények pedig nem csak azok, akik Vatikán falai előtt
kérnek alamizsnát, hanem az a sok hétköznapi ember és azok családtagjai,
akik kemény munkával szerzett szerény jövedelemből otthont teremtenek
maguknak, és tudatában vannak az abból eredő méltóságuknak, hogy nem
szorulnak állami segélyekre és így nem függenek a bürokrácia önkényétől.

*Rilinger:** Ön szerint hogyan lehetne megoldani az Egyház sokrétű pénzügyi
feladatait, ha a tagjai vagyon hiányában már nem lennének képesek
előteremteni az egyházi feladatok ellátásához szükséges pénzügyi
forrásokat?*

*Müller bíboros: Az Egyház a kegyelem közössége, s mint ilyen, teljes
mértékben Isten szerető gondoskodásából él. Ha azonban társadalmi
entitásnak tekintjük, akkor a feladatai betöltéséhez a világban szüksége
van anyagi eszközökre is. Ezek alatt nemcsak a szegények számára gyűjtött
adományokat értem, hanem a feladatok ellátásához szükséges strukturális
feltételeket, pl. az épületeket, de a fizetéseket is. E tekintetben az
Egyház minden tagjának erkölcsi kötelessége, hogy a lehetőségeihez mérten
segítsen viselni ezeket az anyagi terheket*, de a segítségét, mint egy
rossz kereskedő, ne számolja fel Istennek. *Mindent az Ő kegyelmének
köszönhetünk, még a jócselekedeteinket is, amikre Ő tett képessé minket, és
amikre Ő rendelt minket. Az Isten minden önként vállalt jócselekedetünket
sokszorosan viszonozza kegyelemmel, ez pedig az elégedettség és a boldogság
érzésével tölt el minket.*

*Rilinger:** Mit gondol, az Egyház, de különösen a pápa mennyire avatkozhat
be a világpolitikába, főleg mennyire foglalhat állást egy konfliktusban
vagy háborúban? Vagy inkább arra kellene-e használnia magas erkölcsi
tekintélyét, hogy közvetítsen a felek között, és felszólítsa mindkét
hadviselőt az igazságos béke megkötésére, az agresszort pedig arra, hogy a
nemzetközi jog megsértésével okozott károkat megtérítse?*

*Müller bíboros:* A pápának és a püspököknek is mindenkori erkölcsi
kötelessége a még mindig keresztény jellegű Európában, hogy a politikai
eszközként indított háború ellen tiltakozzanak, és hogy világszerte
felszólítsák a keresztényeket, hogy imádkozzanak azért, hogy Isten a béke
gondolatát ültesse a felelősök szívébe. A 70-80 éves washingtoni, moszkvai
és pekingi vezetőknek fel kell ismerniük, hogy bármelyik pillanatban számot
kell adniuk Isten ítélőszéke előtt, ahol nem bújhatnak többé a szóvivőik
ostoba propagandája mögé. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk
Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében
kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e. (2Kor 5,10)

*Rilinger: Bíboros úr, köszönöm a beszélgetést.*

*Rövidített fordítás: Frick József*
Forrás: kath.net <https://kath.net/news/84562>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240607/f2e354c1/attachment.html>