<div dir="ltr">
<div><div><div><div><h1>Egyház és kommunizmus – Gondolatok Ferenc pápa hitvallásáról</h1>
<div>
<div><div><div> <br>
</div>
</div>
</div>
<div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<img width="180" height="120" src="https://zarandok.ma/wp-content/uploads/2024/06/gerhardmuller_1697149998-Medium.jpg" alt="gerhardmuller 1697149998 Medium" title="Egyház és kommunizmus – Gondolatok Ferenc pápa hitvallásáról 31" style="margin-right:0px">
</div>
<span>Gerhard Ludwig Müller bíboros - Fotó: Daniel Ibáñez / CNA Deutsch</span>
</div>
</div>
<div>
<div>
<p><b>„A kommunizmus, ahogyan az 1848-as Kommunista kiáltványban,
Marxnál, Leninnél, Sztálinnál, Mao Ce-Tungnál vagy Pol Potnál látjuk,
lényegében ateizmus.“ – Lothar C. Rilinger interjúja Gerhard Ludwig
Müller bíborossal</b></p>
<p>Ha az evangéliumot szociológiai szempontok alapján vizsgálom, akkor
kommunistának kell mondanom magamat, de Jézust is – magyarázza Ferenc
pápa az evangélium szándékát. Ezzel pedig a kommunizmust nemcsak
közelíti az evangéliumhoz, hanem egy szintre is helyezi azzal, hiszen ez
utóbbi céljai összeegyeztethetők a kereszténység céljaival is. Ez a
fajta gondolkodás azt a gyanút is kelthetné, hogy a pápa nem tartja
elítélendőnek a kommunista eszméket, hanem éppen ellenkezőleg, azokat
szerinte fel lehetne, sőt, fel kellene használni, hogy életvezetésünket
keresztényinek mondhassuk. Ha az ezen eszmék alapján folytatott
tervgazdaságról 1989-90-re be is bizonyosodott, hogy katasztrofális és
jövő nélküli, a pápa ezeket akkor is a sikeres életvezetés ideáljának
állítja be a meglepett hívek számára. Bár Marx kommunizmus eszméire
épülő filozófiája idővel alkalmatlannak bizonyult, a vonzereje manapság
is nyilvánvalóan töretlen. Korunkban alapvetésnek számít, hogy nem
magával az eszmével, hanem az azt megvalósító emberekkel voltak bajok,
és a megfelelő emberekkel olyan világot építhetnénk magunknak, amely –
ahogy Marx feltételezte – vallásos kifejezéssel élve a paradicsomi
állapotoknak felelne meg. Korunkban megtapasztalhatjuk, hogy a
kommunista utópia szinte kiirthatatlan. Mi több, Marx eszméi magában a
katolikus egyházban is gyökeret vertek, az egyház ezek segítségével
mutat be a világnak egy jobb életet és ezek segítségével teszi
hangsúlyossá a felebaráti szeretet követelményét is. Ferenc pápa
nyilvánvalóan a kommunizmusban látja a megváltás ígéretét, hogy
megszabadítsa a világot a szegénységtől, hogy minden ember méltó életet
élhessen. Azonban a közelmúlt történelme alapján szerzett tapasztalatok,
a kommunista rendszer összeomlása a Szovjetunióban, de az NDK-ban is,
nagy kétségeket ébresztenek azzal kapcsolatban, hogy valóban egy jobb
világot lehet-e építeni Marx eszméinek segítségével. Ezen kétségek miatt
beszélgetünk a kereszténység és a kommunizmus kapcsolatáról Gerhard
Ludwig Müller bíboros teológussal és filozófussal, azért, hogy
megtudjuk, vajon a kommunizmus eszméit alapul vehetjük-e a kereszténység
elvárásainak és ideáinak igazolására és megvalósítására.</p>
<p><b>Lothar C. Rilinger: Kezdjük egy teológiai kérdéssel. Van-e
helye Istennek, a kereszténység Szentháromságos Istenének helye a
kommunista eszmevilágban?</b></p>
<p><b>Gerhard Ludwig Müller bíboros:</b> Az Isten szeretet
(1Jn 4,8-12). Ez az igazság az Istenről való minden tudásunk. Mert úgy
szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz
benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,16)</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A kommunizmus, ahogyan az 1848-as Kommunista kiáltványban, Marxnál és
követőinél, Leninnél, Sztálinnál, Mao Ce-Tungnál vagy Pol Potnál
látjuk, lényegében ateizmus, ami az “istentelenség – kegyetlenség –
szeretetlenség” hármasában nyilvánul meg</span></b>. Ezt a kommunizmus egyik
legnevesebb áldozata, Alexander Szolzsenyicin állapította meg A
Gulág-szigetvilág c. művében. Marx nemcsak Isten létezését tagadja, aki
minden teremtés eredete, és aki minden ember igazságra és boldogságra
való törekvésének célja, hanem a vallás egészét is veszélyes illúziónak
és az emberek és a nép önpusztító ópiumának nyilvánítja. Az már a
történelem iróniája, hogy éppen a nyugati civilizációnak a
kereszténységtől való megszabadítása az, ami a valódi drogok tömeges
használatával mentálisan és fizikailag is tönkreteszi az embereket, és
hogy a drogfogyasztás szabad használatát haladásként ünneplik az
önpusztítás felé vezető úton. Vlagyimir I. Lenin, a Szovjetunió
alapítója és az ateista új világrend vezéralakja már 1905-ben, a <i>Szocializmus és vallás</i>
című írásában levonta a marxista ateizmusból adódó, kíméletlen
következtetést: “A forradalmi proletariátus ki fogja kényszeríteni, hogy
a vallás az állam szempontjából valóban magánüggyé váljon. És e
középkori penésztől megtisztított politikai rendszerben a proletariátus
széleskörű és nyílt harcot fog vívni azért, hogy megszüntesse a
gazdasági rabszolgaságot, amely a valódi forrása az emberiség vallás
általi elbutításának.”</p>
<p>Isten tagadásának – az az ő jóságát és szeretetét tükröző jó világ
teremtője és az emberiség bűntől és haláltól való megmentője tagadásának
– <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a következménye a nihilista emberképben mutatkozik meg, ami a
dialektikus és történelmi materializmus minden oldalán és minden
cselekedetében sátáni arcát mutatja. </span></b>Már Dosztojevszkij is megjósolta az
Ördögök című regényében az ateista szocializmus következményeit. Marx
számára az ember nem Isten képére és hasonlatosságára teremtett,
elidegeníthetetlen méltósággal rendelkező személy, hanem ideológiai és
társadalmi feltételek együttese. Az ember teljesen ki van szolgáltatva
az állam, a nemzet, a társadalmi osztály és a faj összességének, és
csupán egy utópisztikus társadalmi rend felépítéséhez szolgáló
alapanyag, hiszen egy Isten nélküli világban nincsenek a teremtő Isten
természetes és kinyilatkoztatott akaratából származó elidegeníthetetlen
emberi jogok, hanem csak a despoták és autokraták tiszta hatalmi
akaratából származó jogok.</p>
<p>Ennek okából <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">lehetséges<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> az emberek gondolkodását</span> megváltoztatni és
manipulálni a népfelvilágosítás és a propaganda segítségével, ahogyan
később a nemzetiszocialisták tették (Hitler a <i>Mein Kampf</i>fal, Alfred Rosenberg <i>A XX. század mítosz</i>ával,
Goebbels), hogy az emberek a beléjük oltott és rögzült eszméket
tekintsék létüknek és lényegüknek. A woke ideológia ennek egy
neomarxista változata, amelynek hasonlóan pusztító következményei
vannak, mint a ténylegesen létező szocializmusnak, amikor <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az embereket </span>
meggyőzik arról, hogy – <span style="background-color:rgb(255,242,204)">minden biológiai tény</span> ellenére –
meghatározhatják <span style="background-color:rgb(217,234,211)">saját nemük</span>et, vagy orvosi műtéttel megváltoztathatják
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">azt</span></span></b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.</span></p>
<br></div><div>Az egyháznak vannak képviselői, akik álszent naivitásukban képtelenek
felismerni, hogy <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a neomarxista genderideológiának ateista alapjai
vannak</span></b>, és úgy vélik, hogy az egyházat úgy kell modernizálniuk, hogy a
szexuális erkölcs terén, ha kompromisszumokkal is, de elfogadják az
ateista antropológiát. Ezzel azonban csak azt árulják el, hogy
kételkednek abban, hogy maga Isten a megalkotója és biztosítéka mind az
emberi személy méltóságának, annak szellemi és fizikai természetében,
mind pedig az ember szabad önrendelkezésének az élet adott történelmi és
társadalmi körülményei között. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Valamennyi materialista ateizmus, a
francia jakobinusoktól és a német nemzetiszocialistáktól kezdve az orosz
bolsevikokig és a kínai kommunistákig, ízig-vérig gyűlöli<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Istent és az
életet, </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">valamint</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Krisztust és tanítványait</span></b>. Elképesztő összhangban a
fasisztákkal és a nemzetközi politikai terrorizmussal, a kommunisták a
történelem legsúlyosabb keresztényüldözéseit viselik a lelkiismeretükön.<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
Az abortuszt és az asszisztált öngyilkosságot támogató csatakiáltásuk
brutális harc <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a házasság és a család, a meg nem születettek, a betegek
és az idősek élete</span> ellen</span></b>. Gyűlölik a férfi és a nő közötti, Istentől
rendelt pozitív különbséget. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Mint (monista) materialisták, tagadják <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
ember</span> és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az állat közötti minőségi különbség</span>et. </span></b>Vezetőik túlméretezett
szobrokban és plakátokon imádják magukat, mint pogány bálványokat.<br></div><div>
<p><b>Rilinger: </b><b>Beszéljünk arról, hogyan
lehetséges az, hogy a keresztények egy igazságosabb világ építése
érdekében ennyire lelkesednek az istentelennek számító kommunista
eszmékért. A kommunizmus alapját a népi vagy közösségi tulajdon képezi,
ugyanakkor a népet képező emberek, azaz a polgárok közösségi
tulajdonosként soha nem kerültek be a telekkönyvbe. XIII. Leó pápa a <i>Rerum Novarum</i>
kezdetű enciklikájában fejtette ki a társadalomról szóló katolikus
tanítást, amelyet a marxista, majd a kommunista utópiák hattyúdalaként
értelmezhetünk. XIII. Leó pápa ugyanis a kommunistákkal ellentétben nem
csak az Egyház, hanem a társadalom minden tagja számára követeli a
magántulajdont, mivel a személyes jólét, és ezzel együtt a társadalomban
elfoglalt hely javítása is csak a tulajdonossá válás kilátásba
helyezése révén érhető el. Ön szerint érvényesek még XIII. Leó pápa
gondolatai?</b></p>
<p><b>Müller bíboros:</b> Ha eltekintünk a pártvezetés által
hangoztatott propagandától és a marxista ideológiától megtévesztett
emberek bűnösen ostoba hiedelmeitől, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a marxista-leninista eszméknek sem
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">az elméletben</span>, sem pedig <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a gyakorlatban</span> nincs közük <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a társadalmi
igazságosság</span>hoz</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A kommunista eszmevilág egy örömmel fogadott pótvallás
</span></b>volt, amivel a vallástól elszakított, gyökértelen nyugati értelmiségiek
kacérkodtak (Jean-Paul Sartre). A kereszténységtől tudatosan elszakadt
filozófusok pedig bedőltek a nemzetiszocializmusnak, ami rossz fényt
vetett a lét értelmére vonatkozó kérdésükre (Martin Heidegger).</p>
<p>A XIX. századi ipari forradalomra és a mai, technikában és médiában
megnyilvánuló globalizmus kihívásaira <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az egyetlen megfelelő választ a
katolikus társadalmi tanítás jelenti. Ahol pedig ezt a politikai
gyakorlatba is átültették, ott kiválóan be is vált, így például
Nyugat-Németországban, </span></b>a nemzeti szocializmus ateista totalitarizmusával
szerzett szörnyű tapasztalatok után. Amíg a világ a bűn hatalma alatt
áll, addig nem lesz tökéletes igazságosság a földön. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az üdvösség csak az
utolsó ítélet után fog beteljesedni, amikor Isten országa a maga
tökéletes formájában megvalósul. A történelem kezdetén Isten
megteremtette a Paradicsomot, ami az Istennel való közösség
megtestesítője volt egy olyan világban, amely az embert volt hivatott
szolgálni</span></b>. Az ember azonban a bűn által – nem is annak mitikus
értelmében, hanem szabad akaratából hozott döntésével – elvesztette a
Paradicsomot. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten Fia azzal, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ember</span>ré lett, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kereszthalált halt</span> és
feltámadt, újra visszahelyezett minket az Új Menny és az Új Föld
Paradicsomába</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ezzel</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">szemben az ember, aki saját magát akarja istenné,
teremtővé és megváltóvá tenni, csak az ördög eszközévé teszi magát
(például Hitler vagy Sztálin), és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a földi paradicsom </span>helyett a földi
pokol jön el számára, mint Auschwitz, a Gulág, a kambodzsai
tömegmészárlás, a kínai kulturális forradalom</span></b>, biblikusan értelmezve: <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">az
Apokalipszis lovasai.</span></b></p>
<p><b>Rilinger:</b><b> Marx különbséget tesz a bérért
dolgozó munkások és a termelőeszközök birtokosai között, és e különbség
kiegyenlítése érdekében hirdeti meg a kommunista osztályharcot, amikor
elvárás, hogy a társadalom valamelyik része mellett állást foglaljunk.
Ez magával hozza azt, hogy az egyik fél mellé állva szembekerülünk a
másik féllel. Vajon összeegyeztethető-e ez azzal a keresztény
gondolattal, hogy minden ember Isten országába juthat?</b></p>
<p><b>Müller bíboros: <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A kommunisták </span></b>a másik társadalmi
osztály ellen vívott harcban, a nemzeti szocialisták pedig az “uralkodó
faj a fajilag alsóbbrendű emberek elleni háborúban” (lásd Hitler: <i>Mein Kampf</i>
c. könyvét) <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">minden olyan embertársuk</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">társadalmi, szellemi és fizikai
leigázására és megsemmisítésére törekednek, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">akiket </span>ellenségnek
nyilvánítanak.</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mi keresztények ezzel szemben <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mindenkit, minden egyes embert, a
bűnösöket és még az ellenségeinket</span> is testvérünkként szeretünk, hiszen
nekik is Isten az Atyjuk, aki mindenki számára nyitva tartja a megtérés
lehetőségét</span></b>. Nem annyira a hús-vér emberek, „a vér és a test” ellen kell
küzdenünk (Ef 6,12), hanem gonosz szellemek ellen, akik elhomályosítják
az emberek elméjét és megmérgezik a szívüket. A mi “fegyverzetünk” (Ef
6,13) az igazságosság, a békesség evangéliuma, a hit, a remény és a
szeretet.</p>
<p><b>Rilinger:</b><b> Az osztályharcot megvívni
erőszakos módszerekkel is lehet. De szabad-e erőszakkal érvényt szerezni
az Istentől eredő tanításoknak?</b></p>
<p><b>Müller bíboros:</b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">XVI. Benedek pápa a 2006-os
regensburgi beszédében ismételten kijelentette, hogy Isten az ész, az
értelem, és ennek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">minden erőszakos rombolás ellentmond. A magukat
iszlamistáknak nevezők istenkáromló módon</span>, de hivatkozhatnak ugyan
Istenre, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">de tetteik mégis azt mutatják, hogy ők a kezdettől fogva hazug
és gyilkos sátán eszközei </span>(Jn 8,44). Isten fia a saját testén
tapasztalta meg <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az igazságtalan erőszakot</span>, mégsem hívott segítségül
tizenkét angyallégiót, sőt, szólt Péternek, hogy tegye vissza a hüvelybe
a kardját. Csak a szeretet által törhetjük meg <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az erőszak spirálját.</span></span></b></p>
<p><b>Rilinger:</b><b> Újra meg újra felemlegetik, hogy
az őskereszténység a kommunizmussal vethető össze, hiszen az emberek
mindkét esetben a tulajdont közösen birtokolják. Vajon a korai
kereszténység a személyes tulajdon megszüntetését követelte, vagy nem a
tulajdonból eredő, jogi értelemben vett, illetve manapság társadalminak
nevezett kötelezettségekre gondoltak, amikor azt követelték, hogy minden
ember részesüljön a tulajdonból származó haszonból?</b></p>
<p><b>Müller bíboros:</b> Az őskereszténység az Isten fiában, a
megfeszített Jézusban való hit nyomán jött létre, és az ateista
politikai rendszerekhez, mint a kommunizmushoz, ahol minden a nép
tulajdona, vagy a nemzetiszocializmushoz, ahol „te semmi vagy, a nép a
minden”, sem lényegében, sem pedig megvalósításában nincs semmi köze<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. A
keresztény felebaráti szeretet azon az igazságon alapul, hogy mi
mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és minden talentumot, amink van és
mindent, amivé a talentumunk alapján alakítjuk magunkat, Isten
adományaként kaptunk.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezért van az, hogy a jogszerűen megszerzett szellemi és anyagi
javakkal rendelkező keresztény ember nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> tagadhatja meg</span> testvérétől az
irgalmat, ha látja, hogy szellemi vagy anyagi <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szükséget szenved</span></b></span>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ebből
lesznek az irgalmasság testi és lelki cselekedetei. A kereszténységben
az egyén az alanya a jócselekedeteinek</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">míg az ateista szocializmusban,
ahol nem létezik <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyén</span>, a kollektív és névtelen alany a totális
ellenőrzést gyakorló állampárt, amely a javakat a saját belátása szerint
osztja el</span></b>. Az igazi keresztény lélekben gyakran gondol Szent Pál
szavaira, amelyeket Szent Ágoston gyakran idézett a pelagiánusok
önigazságával szemben: Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért
dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4,7).</p>
<p><b>Rilinger: </b><b>Dél-Amerika szegény lakosságát
sokan a felszabadítás teológiájának segítségével kívánják megszabadítani
a szegénységtől. Ferenc pápához közel áll ez a teológia. Azt szeretné,
ha visszatérne az eredeti kereszténység, ami szerinte a kommunizmus
alatt is megvalósult. El tudja Ön képzelni, hogy az embereknek az ezen
teológián alapuló felszabadítása a kommunista doktrína eszközeivel
kizárólag a termelőeszközök tulajdonosai vagy az anyagi javak
tulajdonosai elleni osztályharc révén fog megvalósulni?</b></p>
<p><b>Müller bíboros: </b>A felszabadítás eredeti teológiája
olyan teológia akart lenni, amely az Istenről szól, nem pedig nem egy
jámbornak álcázott marxista politikai társadalomelmélet. A felszabadítás
teológiájának az az alapkérdése, hogy hogyan lehet Isten szeretetéről
beszélni a lelki és anyagi nyomorúság közepette élő széles
néprétegeknek, anélkül a szándék nélkül, hogy a keresztény antropológia
és a társadalmi tanítás elveit lefordítanánk egy demokratikus jogállam
politikai gyakorlatára és alkotmányára. Akik még mindig nem ébredtek fel
romantikus álmukból az ateista szocialista rendszer természetéből
szükségszerűen fakadó tömegbűncselekmények láttán, azok Jézus alvó
tanítványaira emlékeztetnek az Olajfák hegyén, akik gyáván elhagyták őt a
szenvedés órájában.</p>
<p><b>Rilinger:</b><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A kommunizmus nevében milliókat
öltek meg. Becslések szerint Mao Ce-tung alatt csak Kínában a Nagy Ugrás
idején 75 millió ember halálát okozták közvetve vagy közvetlenül, a
kulturális forradalom alatt pedig újabb 2 millióét, és további 100
millió <span style="background-color:rgb(255,242,204)">embert</span> fosztottak meg <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a vagyonától</span>, vagy tették tönkre <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
egészségé</span>t, ezzel pedig<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> az esélyeit a további életvitelr</span>e. </span>S<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ztálin alatt
a Szovjetunióban szintén milliókat öltek meg</span>, hogy csak két példát
említsek. Ha csak ezt nézzük, már akkor is helytelennek tűnik a
kommunizmus és a kereszténység összekapcsolása. Elfogadható ez az
érvelés az Ön számára?</b></p>
<p><b>Müller bíboros:</b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Aki az ateista és embergyűlölő
kommunizmust kapcsolatba hozza<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az emberbarát Istenbe vetett keresztény
hit</span>tel, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ahol az Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és
eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4) Jézus Krisztus által</span>, az
valójában egyikből sem értett meg semmit.</span></b></p>
<p><b>Rilinger: </b><b>Ha eltekintünk a kommunizmus
szószólóinak embergyűlöletétől, akkor a kommunizmus eszméje, miszerint
nem létezhet magántulajdon, visszatükröződni látszik némely egyházi
koldulórend szabályzatában. Tekinthetjük-e a szerzetesi életet az
emberek világi életéhez szolgáló modellnek?</b></p>
<p><b>Müller bíboros:</b> Az evangéliumi szegénység szerzetesi
eszménye, együtt az üdvözülés érdekében fogadott engedelmesség és
cölibátus karizmájával, a törvényes javakról való lemondás szabadságából
fakad, amiket a szerzetesek éppen Istentől kapott ajándékoknak
tekintenek. Minden embernek megvan a maga hivatása a házasságban és a
családban való világi életre, aminek alapja a saját maga végezte
munkával szerzett magánvagyon lehet. Másik lehetőség a három említett
evangéliumi eszménynek, a szegénységnek, az engedelmességnek és a
cölibátus szabályainak megfelelő életvitel, amire az ember saját
akaratából, Isten meghívására nyithatja meg magát.</p>
<p>A kommunista propagandával, ami a nép kizárólagos tulajdonáról
alkotott rögeszméjében a keresztény szerzetesi életre hivatkozik, csak
azokat lehet meggyőzni, akik a keresztény eszmeiséget a legkevésbé sem
ismerik.</p>
<p><b>Rilinger:</b><b> Ferenc pápa többször is
foglalkozott már az ember tulajdonhoz való jogával, amikor is Aranyszájú
Szent János szavait idézte, miszerint amit birtoklunk, az nem a miénk,
hanem a szegényektől lopták el. Hivatkozott Nagy Szent Gergely azon
kijelentésére, hogy ha valamit adunk a szegényeknek, akkor csak azt
adjuk nekik, ami az övék. Osztja-e Ön azt a nézetet, hogy az emberek
csak azért lehetnek a dolgok tulajdonosai, mert azokat jogtalanul
elsajátították, azaz ellopták, így kötelesek azokat visszaadni a
szegényeknek, a feltételezett korábbi tulajdonosoknak?</b></p>
<p><b>Müller bíboros:</b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Meg kell különböztetnünk azt, amit
egy pápa az Egyház tanítóhivatala nevében mond, és azt, amit az
egyházatyákról való ismereteiből kiindulva jelent ki. A tulajdonhoz való
jog a természetes erkölcsi törvényből fakad, de kapcsolódik a minket
körülvevő világ tulajdonból adódó társadalmi kötelezettségeihez és a
közösséggel való szolidaritás kötelességéhez is. Családapaként vagy
családanyaként, egy ország állampolgáraként, megkeresztelt és az Egyház
társadalmi feladataiért felelős emberként mindannyian felelősséggel
tartozunk a közösség egészéért, ugyanakkor nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">keverhetjük össze</span></b> a<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">z
emberek, mint személyek alkotta közösséget </span><span style="color:rgb(0,0,0);background-color:rgb(234,209,220)">egy meg nem nevezett
közösséggel</span></b>. Mert nagy különbség van aközött, hogy a saját otthonát
megteremtő családnak azt mondjuk-e, hogy a házukat az ajtóban egy eurót
kérő koldusoktól lopták el, és aközött, hogy a koronajárvány alatt
vagyonukat megduplázó szupermilliárdosokat – Aranyszájú Szent János
szavaival – rablóknak nevezzük. Bizony nem a nagy egyházatyák
szellemiségére vall, ha a koldusok szemét azzal a néhány dollárral
szúrjuk ki, amit a multimilliárdosok a kapitalista rendszerükből vagy az
Agenda 2030 (Az ENSZ által 2015-ben elfogadott <a href="https://ensz.kormany.hu/agenda-2030" rel="noopener" target="_blank">Fenntartható Fejlődési Keretrendszer</a>)
alapján számukra juttattak. Ahelyett, hogy a mondókájukat
ismételgetnénk, hogy „ne legyen semmid, légy boldog”, az arcukba kellene
vágnunk, hogy ezt elsősorban saját magukra kellene alkalmazniuk.</p>
<p><b>Rilinger:</b><b> Ferenc pápa ugyan elismeri minden
ember tulajdonhoz való jogát, ugyanakkor leszűkíti annak egyetemleges
jellegét azáltal, hogy az emberi jogokat egyfajta hierarchikus sorrendbe
rendezi. Szerinte a régi tulajdonosok, közismert nevükön a “gazdagok”
emberi jogainak a második helyre kell kerülniük az új tulajdonosok, azaz
a “szegények” emberi jogaival szemben. Elfogadható-e az Ön számára,
hogy a tulajdonhoz való emberi jog más-más minőséggel rendelkezhet,
attól függően, hogy ki érvényesíti azt?</b></p>
<p><b>Müller bíboros:</b> Igen. Ezt elmondhatjuk az új
világrend szupergazdagjainak, akik meghívatják magukat Vatikánba, hogy
aztán Ferenc pápával fényképezkedve reklámozhassák saját érdekeiket. Az
evangélium értelmében vett szegények pedig nem csak azok, akik Vatikán
falai előtt kérnek alamizsnát, hanem az a sok hétköznapi ember és azok
családtagjai, akik kemény munkával szerzett szerény jövedelemből otthont
teremtenek maguknak, és tudatában vannak az abból eredő méltóságuknak,
hogy nem szorulnak állami segélyekre és így nem függenek a bürokrácia
önkényétől.</p>
<p><b>Rilinger:</b><b> Ön szerint hogyan lehetne
megoldani az Egyház sokrétű pénzügyi feladatait, ha a tagjai vagyon
hiányában már nem lennének képesek előteremteni az egyházi feladatok
ellátásához szükséges pénzügyi forrásokat?</b></p>
<p><b>Müller bíboros<span style="background-color:rgb(255,242,204)">: Az Egyház a kegyelem közössége, s
mint ilyen, teljes mértékben Isten szerető gondoskodásából él. Ha
azonban társadalmi entitásnak tekintjük, akkor a feladatai betöltéséhez a
világban szüksége van anyagi eszközökre is. Ezek alatt nemcsak a
szegények számára gyűjtött adományokat értem, hanem a feladatok
ellátásához szükséges strukturális feltételeket, pl. az épületeket, de a
fizetéseket is. E tekintetben az Egyház minden tagjának erkölcsi
kötelessége, hogy a lehetőségeihez mérten segítsen viselni ezeket az
anyagi terheket</span></b>, de a segítségét, mint egy rossz kereskedő, ne számolja
fel Istennek. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mindent az Ő kegyelmének köszönhetünk, még a
jócselekedeteinket is, amikre Ő tett képessé minket, és amikre Ő rendelt
minket. Az Isten minden önként vállalt jócselekedetünket sokszorosan
viszonozza kegyelemmel, ez pedig az elégedettség és a boldogság
érzésével tölt el minket.</span></b></p>
<p><b>Rilinger:</b><b> Mit gondol, az Egyház, de
különösen a pápa mennyire avatkozhat be a világpolitikába, főleg
mennyire foglalhat állást egy konfliktusban vagy háborúban? Vagy inkább
arra kellene-e használnia magas erkölcsi tekintélyét, hogy közvetítsen a
felek között, és felszólítsa mindkét hadviselőt az igazságos béke
megkötésére, az agresszort pedig arra, hogy a nemzetközi jog
megsértésével okozott károkat megtérítse?</b></p>
<p><b>Müller bíboros:</b> A pápának és a püspököknek is
mindenkori erkölcsi kötelessége a még mindig keresztény jellegű
Európában, hogy a politikai eszközként indított háború ellen
tiltakozzanak, és hogy világszerte felszólítsák a keresztényeket, hogy
imádkozzanak azért, hogy Isten a béke gondolatát ültesse a felelősök
szívébe. A 70-80 éves washingtoni, moszkvai és pekingi vezetőknek fel
kell ismerniük, hogy bármelyik pillanatban számot kell adniuk Isten
ítélőszéke előtt, ahol nem bújhatnak többé a szóvivőik ostoba
propagandája mögé. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus
ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt,
aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e. (2Kor 5,10)</p>
<p><b>Rilinger: Bíboros úr, köszönöm a beszélgetést.</b></p>
<p><b>Rövidített fordítás: Frick József</b><br>Forrás: <a href="https://kath.net/news/84562" rel="noopener" target="_blank">kath.net</a></p>
</div></div></div></div></div></div>
</div>