[Grem] Leszámolás a KANT MÍTOSZ-szal / Frenyó Zoltán, az MTA Filozófiai Intézetének filozófusa

2024. Júl. 8., H, 20:03:02 CEST

 A Kant-probléma: le kell számolni a német felvilágosodás filozófusának
mítoszával

Kant kivételes elmeéllel megalkotott filozófiájában az összetett valóság
ízekre szedését és logikai szétboncolását látjuk, s filozófiájából az
izolált elemeknek csonka, torz, kezelhetetlen és életidegen eredményeit
kapjuk.
https://mandiner.hu/belfold/2024/07/a-kant-problema-le-kell-szamolni-a-nemet-felvilagosodas-filozofusanak-mitoszaval
Frenyó Zoltán

*A szerző filozófus, az MTA Filozófiai Intézetének nyugalmazott kutatója*

A Kant-probléma létezik, s kezelése keserves. A probléma nagy és
szerteágazó; itt ennek néhány jellegzetes elemét fogjuk megemlíteni. *
Hogyan is állunk hát a Kant-kritika kritikájával?*

Lássuk először *a száz éve született kiváló bencés gondolkodó, Jáki
Szaniszló (1924-2009)* *erőteljes megfogalmazását:* *„Kant nem csupán
szerencsétlen alak volt a nyugati filozófia történetében, amint Bertrand
Russell állította, hanem valóságos tragédia.”**[1]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn1>*

Jáki tudományelméleti indíttatásból komolyan foglalkozott Kanttal, *Az ég
általános természettörténete és elmélete* (1755) című művét pedig németből
lefordította, hosszú bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátva kiadta,
[2] <https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn2> mert
szükségét érezte annak, hogy William Hastie 1900-as csonka fordítása után
kritikáját egy teljes feldolgozás során fejthesse ki. A műnek 2008-ban még
egy új fordítása is született Ian Johnston tollából, aki Jáki fordításáról
elismeréssel emlékezett meg. Jáki megjegyzi, könyvét, melyet a *„Kant
bálványozása elleni figyelmeztetésnek”* szánta, *A tiszta ész kritikája*
megjelenésének kétszázadik évfordulóján, 1981-ben adták ki.”[3]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn3>

*Jáki éles Kant-kritikája* elsősorban nem magára a filozófiai rendszerre
irányul, nem is teológiai problémákra terjed ki, hanem főleg a tudomány és
a filozófia viszonylatába illeszkedik, tehát *a filozófus
természettudományi dilettantizmusát teszi szóvá. Célja az volt, hogy a
Kantról alkotott képet „életnagyságúra redukálja”*.[4]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn4> Utal arra,
hogy Kant kozmogóniáját a német második birodalom feltörekvő
szellemiségében túlértékelték, az úgynevezett „Kant-Laplace ködhipotézis”
terminust is abban az időben képezték.[5]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn5>
Hozzátehetjük, a szóban forgó kor éppen a neokantianizmus időszaka a
filozófia történetében. *Műveiben Jáki számos észrevételt tesz Kant
gondolkodásának hibás voltáról. *Megemlíti, hogy az analitikus és
szintetikus ítéletek kapcsán Gauß bírálattal illette Kantot.[6]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn6> Általában
véve megállapítja, hogy Kant a természettudományok terén felkészületlen volt
[7] <https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn7>, a
fizika és a matematika területén teljes dilettantizmust árult el[8]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn8>, s azt
láthatjuk, hogy a matematika „alapvető problémái csukott könyv maradtak
számára”[9] <https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn9>
Jáki hivatkozik is egy műre, amely bemutatja Kant szűkös ismereteit a
matematika és a fizika területén.[10]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn10>
Hozzátehetjük, Kant jelenkori hívei persze nem osztják Jákinak Kantról
alkotott lesújtó véleményét. Így például Stephen Richard Palmquist bírálja
Jákit, s megértéssel viseltetik Kant műve és gondolkodása iránt.[11]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn11>

*Jáki tudományfilozófiai vonatkozású kritikáját a filozófiára és az
vallásra irányuló néhány észrevételemmel szeretném kiegészíteni.* Kant
teljesítményéről saját kora óta mindmáig élesen megoszlanak a vélemények.
Gondolatvilága az újkori szellem tipikus tünete, ezért azok a problémák,
amelyeket filozófiája jelent, mindaddig megmaradnak, illetve képviseletre
találnak, ameddig a modernitás korszaka fönnáll. A Kantra irányuló kritika
történetét roppant tanulságos lenne végig kísérni, de természetesen itt
ellenállok a kísértésnek. Ha azonban futó pillantást vetünk Kant
legnevezetesebb tanaira, s nemcsak azt tartjuk szem előtt, mint oly gyakran
szokás, hogy elmélete egyrészt mint filozófiatörténeti reakció, másrészt
mint saját elvein nyugvó építmény milyen értékkel bír, hanem azt is, hogy
egy-egy elve vagy eszméje ténylegesen milyen viszonyban áll a valósággal,
akkor ezeket a kanti gondolatokat, legyen szó akár kiinduló tételekről,
akár következményekről, sorra problematikusnak fogjuk találni, s valójában
nemigen beszélhetünk olyan nagyobb tanáról, amely minden további nélkül
érvényben maradhatna.

*Van-e úgynevezett „tiszta ész”, amelyből minden probléma származik*? *Nincs
tiszta ész*! Ne fogadjuk el, mert akkor *olyan útra tévedünk, amely
logikusan vezet képtelenségekhez és agnoszticizmushoz,* ami nem nagy
eredmény.[12]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn12> Az
úgynevezett „kopernikuszi fordulat” helytelen látásmód-váltás,* és rossz
szubjektivizmushoz vezet*. A tér és az idő elsősorban nem szubjektív
szemléleti formák, mint Kant hangoztatja, hanem objektíve meglévő
valóságok. A szépség sem az, ami érdek nélkül tetszik, ahogyan a kanti
szellemű tetszetős formulával emlegetni szokták, hanem csak az is, objektív
alapzata mellett, amint Aquinói Szent Tamásnál helyesen megtalálható. Kant
égetően közel kerül az úgynevezett „felvilágosodáshoz”, politikai
filozófiája egyoldalúan republikánus.

*Kant hírhedt tétele szerint úgymond korlátoznia kellett a tudást annak
érdekében, hogy a hit számára teret nyerjen; hit és tudás ilyen
szembefordítása teljesen hamis és rendkívüli – vallási, erkölcsi, lelki,
társadalmi, politikai – károkat okozó felfogás*. Nagyon hasonló ehhez
vallás és erkölcs szétszakítása.[13]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn13> Feltűnő
Kant egyház-gyűlölete, a vallási szokások babonaként való megvetése, a
vallás közösségi vonatkozásai helyett az individuális vallásosság
megengedése. A Katolikus Egyház A tiszta ész kritikáját teljesen érthető
módon indexre tette[14]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn14>, de jobban
belegondolva véleményem szerint *A vallás a puszta ész határain belül* című
könyvét is ugyanilyen joggal tehette volna a tiltott könyvek jegyzékére,
ami legjobb tudomásom szerint nem történt meg. Az soha nem véletlen, hogy
mikor, kik, és milyen felhanggal foglalkoznak ezzel a művel.

Kantnak ismert, sokat idézett – és ismét tetszetős, emelkedettként
megjelenő – kijelentése, amellyel szellemi-lelki horizontját jelzi:
„*Kedélyemet
két dolog tölti el egyre újabb és fokozódó csodálattal s tisztelettel,
minél gyakrabban és kitartóbban gondolok rájuk: a csillagos ég fölöttem, és
az erkölcsi törvény bennem.”*[15]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn15> Pár évvel
később, Kant sorainak kiáltó hiányosságát érzékeltetendő, erre írta a
katolikus Johann Michael Sailer, hogy őt az alábbiak foglalkoztatják: *„A
csillagok fölöttem, a törvény bennem, az Evangélium pedig mellettem.”*[16]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn16> Valóban:
Világ, Ember, Abszolútum (Isten) együtt jelentik a Mindent.[17]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn17>

Kant jószándékát nem szükséges kétségbe vonni; az ember autonómiájáért és
méltóságáért folytatta erőfeszítéseit. A modern szabadságfogalmon nyugvó
autonómiaeszméje azonban hamis; azt kell mondanom, részleges autonómiát
igénylek ugyan, de az autonómiának az az abszolút foka és individuális
szelleme, amelyet kitűzött, nemcsak lehetetlen, hanem nem is kívánatos!
Kant meg akarja nyerni az embert, és ezért elveszíti. Ahogy az evangélium
nagyon pontosan mondja: *„Aki meg akarja menteni/tartani életét, elveszíti,
aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.”* (Mt 16,25)

Kant kivételes elmeéllel megalkotott filozófiája a végső kérdéseket
illetően nagy kihívást jelentett a gondolkodás történetében. Filozófiájában
az összetett valóság ízekre szedését és logikai szétboncolását látjuk, s
filozófiájából az izolált elemeknek csonka, torz, kezelhetetlen és
életidegen eredményeit kapjuk. Nem véletlenül, hanem jogosan és találóan
nevezte a kortárs Moses Mendelssohn Kantot, minden elismerése mellett, a
„Mindent-romboló”-nak („Alleszermalmer”)![18]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn18>

*Folyamatos vita tárgya a kategorikus imperatívusz fogalma, annak
formalizmusa és rigorizmusa.* A formalizmussal kapcsolatban most csak Max
Scheler hatalmas művére utalunk,[19]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn19> ami pedig
a rigorizmust illeti, hadd essék szó Friedrich Schillerről, a nagy
költőről, aki Kant hatása alatt állott, de jó érzékkel, s nemcsak
játékosan, hanem komolyan vehető módon, továbbá nem eltúlozva, hanem magát
a kanti logikát követve tollhegyre tűzte a kanti kötelességetika
abszurditását. A vers a következő:

Gewissensskrupel

*„Gerne dien’ ich den Freunden, doch tu’ ich es leider mit Neigung,*

*Und so wurmt es mir oft, daß ich nicht tugendhaft bin.”*[20]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn20>

A vers szó szerint a következőt jelenti: Szívesen szolgálom a barátaimat,
de sajnos ezt hajlandósággal teszem, / S így gyakran nyugtalanít, hogy nem
vagyok erényes. Mivel tudomásom szerint nincs magyar műfordítása, a
következőképpen igyekeztem e disztichon formájú xéniát az adott formában
lefordítani:

Lelkiismereti aggály

*„Sajnálom, hogy örömmel szolgálom a barátom,*

*Mert így nyugtalanít: nem tölt el az erény.”*

A neokantiánus Bartók György szerint az effajta vád nem állja meg a helyét,
mert Kant nem állított ilyet. Bartók egyenesen Schillert vádolja meg a
hamis vád elindításával, a vád hangoztatói pedig szerinte azok, akik nem
képesek megérteni Kant filozófiáját! Bartók tudniillik ezt írja: *„A
formalizmus vádjával szorosan összefügg a rigorizmusnak vádja, amely
először Schiller ismeretes epigrammájában bukkan fel, hogy azután döntő
érvül szolgáljon mindazok kezében, akik Kant etikájának transzcendentális
szellemébe behatolni, s a két kritika logikai összefüggését megérteni
képtelenek.”*[21]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn21>

A következő lapokon Bartók György igyekszik kimutatni, hogy a rigorizmus
vádja alaptalan. Fő szempontja: *„Éppen maga Kant mutat reá, és pedig nem
egyszer, egészen nyomatékosan, hogy az erkölcsiség csak olyan lényeknél
lehetséges, amelyekben az érzékiség és az ész együtt vannak meg. A csak
érzéki lényekre nézve felesleges lenne minden erkölcsi törvény, mert ezek a
lények természeti lényüknél fogva merőben képtelenek az erkölcsiségre, a
tisztán észlényekre nézve pedig szintén felesleges lenne, mivel azok
törvény nélkül is, valóban olyanok, amilyeneknek lenniök kell.”*[22]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn22>

Ez a fiktív szemlélet azonban, amely a „csak érzéki lényeket” és a „tiszta
észlényeket” teszi meg az eleven emberről szóló gondolkodás
határpontjainak, nem tudja eltüntetni a rigorizmus vádját, amely szerint a
meglévő hajlam (jóérzés, segítő ösztön vagy késztetés, szeretet, öröm)
csorbítja a kötelességből fakadó cselekedetnek érdek nélküliségből fakadó
értékét. Logikailag ugyanis a kettő nincs összefüggésben egymással; az
idézett szempontból szigorúan csak annyi következik, hogy a *teljes*
erkölcsiség *lehetetlen*! Ez azonban megfoghatatlan és haszontalan
eredmény, mert hogyan is lehetne mérni a „teljes erkölcsiséget”?

Bartók György tovább fűzi magyarázatát és érvelését: *„Nem arról van szó
itt, hogy a hajlamnak ki kell irtatnia, hanem csak arról, hogy a cselekvés
értékét nem a hajlam határozza meg. A hajlam ugyanis önmagában se nem
erkölcsös, se nem erkölcstelen, hanem egyszerűen természeti adottság,
amelyhez még csak ezután járul az érték vonása. Ez a természetileg adott és
önmagában neutrális hajlam lehet jó vagy rossz, aszerint, hogy vajon
megfelel-e az erkölcsi törvény követelményének vagy sem”*[23]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn23>

Ez az okfejtés azonban már végképp Kant félreinterpretálása. Ami itt
szerepel, meggyőzőnek tűnik, csakhogy ez egy erősen „javított Kant”,
kedvezőbb és elfogadhatóbb színben tünteti fel a kanti gondolatot, mint
amilyen az valójában. Ami a magyarázatnak nagyjából megfelel, az Szent
Ágostonnak a sztoikusokkal szemben kifejtett szenvedélyelmélete, amely
lényegében ezt tartalmazza:* „Helyesen kell élnie az embernek, hogy
eljusson a boldogságra; ezért a helyes élet szenvedélyei helyesek, a
helyteleneké pedig helytelenek.”*[24]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn24> Óriási
különbség van az ágostoni és a kanti szándéketika között, mert Szent
Ágoston nem szeparál, hanem harmonizál, s ezt nemcsak itt, a hajlam és az
értelem viszonylatában, hanem a hit és értelem, egyén és közösség
összefüggésében egyaránt megteszi.

Kant azonban igenis állítja, hogy a hajlam megléte már eleve csökkenti a
moralitás értékét! „A gyakorlati ész kritikájá”-ban többször is expressis
verbis ezt az okfejtést találjuk. A harmadik főrészben, a tiszta gyakorlati
ész mozgatórugóit tárgyalva ezeket találjuk:

*„A cselekedetek erkölcsi értéke lényegében azon múlik, hogy az erkölcsi
törvény közvetlenül határozza meg az akaratot. Ha az akarat meghatározása
megfelel ugyan az erkölcsi törvénynek, de valamely érzés közbeiktatásával
történik – bármiféle legyen is az –, amelyet fel kell tételeznünk ahhoz,
hogy a törvény az akarat kielégítő meghatározási alapja legyen – vagyis ha
az akaratmeghatározás nem a törvény kedvéért történik, akkor a
cselekedetnek legalitása lesz ugyan, de moralitása nem.”*[25]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn25>

Ugyanez más szavakkal: *„Más szubjektív elvet [tudniillik az erkölcsi
törvény tiszteletén kívül (F.Z.)] nem kell a mozgatórugók közé felvennünk,
mert ebben az esetben a cselekedet úgy mehet ugyan végbe, ahogy a törvény
előírja, ám – mivel kötelességszerű, de nem kötelességből történik – a
hozzá tartozó érzület nem lesz morális, márpedig ennél a törvényhozásnál
voltaképpen ez a lényeg.”*[26]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn26>

Ez utóbbi mondatot Valentin F. Aszmusz, a jeles filozófiatörténész is idézi
kiegyensúlyozott Kant-monográfiájában, ahol bemutatja a kötelesség és a
hajlam kanti szembeállítását.[27]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn27> Nem
Schilleré tehát a felelősség, Kant maga szolgáltat alapot a szóban forgó
vádra. A legmegdöbbentőbb azonban az, ami ezután a mondat után következik,
ezért ezt még ide kell illesztenünk.

*„Igen szép dolog – mondja Kant – szeretetből és résztvevő jóakaratból jót
tenni az emberekkel, rendszeretetből igazságosnak lenni. Ám, ha mintegy
önkéntesek módjára arra merészkedünk, hogy büszke dölyffel túltegyük
magunkat a kötelesség gondolatán, s a parancstól függetlenül, pusztán saját
kedvünkre akarjunk cselekedni, mintha parancsra nem is lenne szükség, akkor
viselkedésünket nem az igazi morális maxima szabja meg, noha helyzetünkhöz
– hiszen nemcsak eszes lények, emberek is vagyunk – egyedül ez lenne
méltó.”*[28]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn28>

Ez beteg lélekre vall, s ennél csak az a társadalom betegebb, amely az
ilyen filozófiát magasba emeli. Itt az immanens bírálat már hovatovább
értelmét veszíti, s helye lesz a külső kritikának is – fejlődjön ki az
bárhonnan[29]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn29> –, amely
arra a közegre irányul, amely ilyen gondolatvilágot lehetővé tesz.

Tudni kell egyébként, hogy a tárgyalt etikai probléma nem új. Már
Arisztotelész reflektált rá, helyére tette és a normalitás szellemében
világította meg ekképpen: *„Egyáltalán nem is lehet erényes ember az, aki
nem örül, ha erényes cselekedeteket hajthat végre. (…) Az erénynek
megfelelő cselekedetek már önmagukban véve is gyönyörűségesek, sőt
erkölcsileg jók és szépek is.”*[30]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn30>

Nos, a fentiekből eléggé kiviláglik, mennyire problematikus Kant
nézetrendszere. Ehhez képest disszonáns, mekkora hírnév övezi alakját a
domináns modern filozófiai irányzatokban, s azokon túl a liberális és a
szocialista ideológiákban. Egy évszázada a katolikus gondolkodás a
transzcendentális neotomizmusban minden hasznosíthatót kinyert Kantból.[31]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn31> Ettől az
irányzattól egyébként Jáki idegenkedett, s aquikantizmusnak nevezte azt.[32]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn32> Azóta a
konzervatív és keresztény gondolkodásban egyfajta beletörődés, belesimulás
és sematizmus vált általánossá, vagy éppen az előbbiekkel hasonló értékelés
van jelen,[33]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn33> a
filozófiatörténet-írásban pedig a relativizmus és a reflektálatlanság
terjedt el, amely óvakodik a kritikai értékeléstől. Éppen az elmondottak
miatt igen figyelemre méltó, hogy *dacolva a kor szellemével* Jáki
Szaniszló nyíltan hangot adott Kantra vonatkozó kritikájának. Jákinak Kant
elleni fellépése jelzésértékű tett, amelyet a modernitás nyomasztó szelleme
alatt nagyra kell értékelnünk.

Manapság általában úgy esik szó az újkor egyes filozófusairól, mintha csak
leltárba kellene vennünk őket az adott kánon alapján, mintha csak tudomásul
kellene vennünk munkásságukat, mintha azok elfogadhatók lennének, tanaik
egymáshoz hasonló érdeklődésre tarthatnának számot, s eszméiknek nem lenne
tétje. Így konszolidálja magát a modernitás. Ha ezzel szemben például az
ókeresztény korra gondolunk, azt láthatjuk, hogy az egyházatyák hevesen
bírálták a *rossz* hellén filozófiákat, mert pontosan tudták, hogy a
különböző tanok eltérő konzekvenciákkal járnak, s egyáltalán nem mindegy,
hogy miből épül föl a kultúra.[34]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn34>

Logikus, hogy azok a szellemi, politikai, kulturális erők, amelyek Kantból
táplálkoznak, tekintélyét nagyra növelték, hogy tanaira hathatósan lehessen
hivatkozni. Jáki Kantnak ez ellen a bálványozása ellen emelt szót. A művi
Kant-mítosz azonban ma is fönnáll, őrzi Kant megfestett képét, amely egy
„törékeny testben nagy szellemet” mutat föl előttünk, aki a távoli ködös
Königsbergben – előszeretettel hozzátéve, bár költött legenda, hogy
városából ki nem mozdulva – gondolkodói erejével imponáló módon átfogta a
világot; homályossága, érthetetlensége csak szellemi nagyságát bizonyítja,
egyéni szokásai emberi alakját hozzák közelebb hozzánk és teszik
szerethetővé a számunkra. Íme, az igazi filozófus, akinek – mint illik –
időnként feszültsége támadt a cenzorokkal és az uralommal, de aki
ragaszkodott felismert igazságaihoz; filozófiája – úgymond – mindenre
kiterjedő válaszokat adott, megmutatta a hiteles tudás határait, az erény
mibenlétét, a helyes vallást, a szép fogalmát, az ember természetét, a béke
útját. Az, hogy ez mind nem igaz, a helyzeten nem változtat, emlékezetén
nem módosít.

Hazánkban régóta komoly Kant-kutatás folyik, a Kant-irodalom bőséges és
egyre gazdagabb.[35]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn35> Ezek a
magas színvonalú munkák szakszerű filozófiai és részletes filológiai
elemzésekbe merülően tartják fenn a Kant-téma akadémiai komolyságát. E
folytonos munkálatok világnézeti kérdések megpendítése nélkül is elegendőek
arra, hogy időről időre, különös módon Kant időszerűségét emlegessék, s
ezzel visszaigazolják a kutatás indokoltságát.[36]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn36>

Az idei, 2024-es esztendő, Kant születésének 300. évfordulója természetes
módon kínálta az alkalmat a Kanttal való számvetésre, amire nagy szükség
van, illetve volna. Számos európai városban rendeztek Kant-konferenciákat,
nagyjából az április 22. körüli napokra időzítve.

Idehaza Veszprémben a Pannon Egyetem és az MTA Veszprémi Akadémiai
Bizottsága április 26-án rendezett emlékkonferenciát *Immanuel Kant főhőse*
címmel; a tanácskozást a szervező intézmények *A dogma halálával születik
az erkölcs* hangzatos, célzatos, népszerűnek szánt önkényes mottóval
hirdették, amely egy Kant neve alatt futó, valójában nem tőle származó,
tudományos konferenciához nem méltó, forgalomban lévő idézet, egyébként
hamis tétel, de nagyjából tényleg emlékeztet Kant romboló
vallásfilozófiájára. Az előadók Kantot érvényes tanok képviselőjeként
üdvözölték, s váltig kortársunkként emlegették; egy résztvevő akadt, aki –
az istenérvekről értekezvén – megpendítette, hogy Kant tanait nem kell
minden tekintetben helyben hagyni.

Budapesten az ELTE BTK és a PPKE BTK közösen rendezett konferenciát április
22-én és 23-án, a két egyetem váltakozó helyszínein. A *Kant 300 –
Filozófia ’emberi álláspontról’*  címmel meghirdetett konferencia
felhívásában többek közt ezt olvashattuk: *„Talán úgy lehetünk leginkább
hűek Kant szelleméhez (sic!), ha a konferenciát a szimbolikus gesztusok
helyett a filozófiai munkának szenteljük, és kísérletet teszünk arra, hogy
felmérjük a modern-kori gondolkodás egyik legnagyobb fordulatának és
megújítójának jelentőségét.”* A konferencia valóban ebben a méltató
szellemben zajlott le, az előadások, majd a konferenciáról szóló beszámolók
és megnyilatkozások Kant „aktualitásáról”, értékeiről és inspiráló
szerepéről tettek említést.

Úgy vélem azonban, a Kant szelleméhez való hűség nem az egyetlen járható út
a Kanttal való foglalkozásban. Éppen úgy, ahogy Rozgonyi József 1813-ban
kifejezte magát: *„[É]n a’ Kánt’ vélekedésének bévételét nem kívánom.”*[37]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn37>

Annak idején Rozgonyi József, Kant legfontosabb korai bírálója a Kételyek
című 1792-es Kant-kritikájában tisztelettel adózott Kant nagyságának, s
kinyilvánította: *„Kantot e kor legkiválóbb filozófusai között kell
számontartani.”*[38]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn38> Ez azonban
nem tartotta vissza attól, hogy Kant filozófiáját, annak minden elemét
szemügyre véve, teljes körűen elutasítsa. *„A pap és a doktor a sínylődő
Kant körül”* (1819) című munkájában is szisztematikusan rámutatott a kanti
tanok hibás voltára, és megfogalmazta véleményét, amelyhez hasonló
hangvételt ma már rég nem lehet hallani: *„Az északi Európa’ Tudósai’ nagy
részének van egy Betege, a’ Kánt Philosóphiája.”*[39]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn39> Fel kell
figyelnünk arra is, hogyan nyilatkozott a korabeli szellemi légkörről: *„Átok
vala azon, a’ ki akkor mert Kánt ellen szóllani. Kántnak minden sorait, sőt
szavait is imádni kellett. (…) A’ ki hit nélkül közelíte a’ Kánt
Philosóphiájához, attól rendszerént véres homlokkal ’s gyalázattal
béborítva tért vissza, és nagy megvettetéssel ezt a’ rövid felelet kapta: -
Nem érted, vagy rosszúl érted Kántot.*”[40]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn40> Emellett
pedig azon is elcsodálkozhatunk, Rozgonyi legalább részben mivel
magyarázta, hogy a kanti filozófia, elhibázott volta ellenére mégis
fennmarad: *„Igen Chronica Betegség ez, mellynek állandósága nem annyíra a’
belső, mint a’ külső okoktól függ. (…) Míg a’ Mondolatos Társaság, melly
óltalma alá vette, fenn áll, (…) addig el nem enyészik a’ Kánt
Philosophiája!”*[41]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn41>

Nem annyira Kant aktuális, mint inkább a Kant-probléma. A Kant-mítosz
létezik, de ez hogyan lehetséges? – kérdezhetnénk kanti szellemben. Ez
azonban már a filozófia helyzetére utaló, messzire vezető kérdés.

***
------------------------------
[1] <https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref1>
Jáki: Egy elme világa. Szellemi önéletrajz hitről és tudományról. Kairosz,
Budapest, 83.[2]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref2> Kant,
Immanuel: Universal Natural History and Theory of the Heavens. Scottish
Academic Press, Edinburgh, 1981.[3]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref3> Jáki:
Egy elme világa, i.m. 82.[4]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref4> Jáki:
Egy elme világa, i.m. 73.[5]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref5> Jáki:
Egy elme világa, i.m. 82.[6]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref6> Jáki: A
fizika látóhatára. Kairosz, Budapest, 2004. 317. Jáki hivatkozása: Gauss
Werke, XII. 63.; A következőről van szó: Carl Friedrich Gauß, „a matematika
fejedelme” Heinrich Christian Schumachernek 1844. november 1-én írott
levelében bírálja Kantot, mondván, az analitikus és szintetikus ítéletek
különbségéről szóló nézetei részben triviálisak, részben hamisak. „Aber
selbst mit Kant steht es oft nicht viel besser; sein Distinction zwischen
analytischen und synthetischen Sätzen ist meines Erachtens eine solche, die
entweder nur auf eine Trivialität hinausläuft oder falsch ist.” C. A. F.
Peters (Hrsg.): Briefwechsel zwischen C. F. Gauss und H. C. Schumacher. IV.
Bd. Esch, Altona, 1862. 337.[7]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref7> Jáki: A
fizika látóhatára, i.m. 322.[8]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref8> Jáki: A
fizika látóhatára, i.m. 200. Uő: Egy elme világa, i.m. 73.[9]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref9> Jáki: A
fizika látóhatára, i.m. 110.; A kérdésről ld. még: Komorjai László:
Transzcendentális filozófia és matematika Kant gondolkodásában. Magyar
Filozófiai Szemle, 42. 1998/1-3. 137-169.[10]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref10> Jáki: A
fizika látóhatára, i.m. 537. E mű: Adickes, Erich: Kant als Naturforscher.
De Gruyter, Berlin, 1942.[11]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref11>
Palmquist, S.: Kant’s Cosmogony Re-Evaluated. Studies in History and
Philosophy of Science, 18. 3. Sept. 1987. 255-269.[12]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref12> Arra
nézve, hogy egy filozófia, ha Kantból indul ki, s közben bármennyit módosít
is rajta, bármennyi fenntartást fogalmaz is meg rá nézve, maga is nyomasztó
és nyugtalanító eszmevilág marad, az egyik mutatós példa Schopenhauer
filozófiája. Schopenhauer, Arthur: A világ mint akarat és képzet
(1818/1819). Európa, Budapest, 1991.; Uő: Az alap tételéről. Kant
filozófiájának kritikája. L’Harmattan, Budapest, 2013.; Schopenhauer
Kantról. Kant filozófiájának bírálata. Ford. Mikes Lajos. Franklin,
Budapest, 1920.[13]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref13> Vö:
Erdey Ferenc: Kant valláserkölcsi világnézete. Szent István Társulat,
Budapest, 1929.[14]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref14> XII.
Leó pápa 1827. június 11-i Dekrétuma. Vö: Index Librorum Prohibitorum.
Marietti, Taurini, 1892. 208.; Vatican, 1938. 242.[15]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref15> Kant,
Immanuel: A gyakorlati ész kritikája. Zárszó. Ford. Berényi Gábor.
Gondolat, Budapest 1991. 289.[16]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref16> Sailer,
Johann Michael: Vernunftlehre für Menschen, wie sie sind, das ist Anleitung
zur Erkenntnis und Liebe der Wahrheit. I. Bd. 1795. 1796. 247. Ld.: Takács
Gábor: Johann Michael Sailer, a centrum unitatis újrafelfedezője. A
centrumból élő erkölcs- és lelkipásztori teológia. Diss. PPKE HTK,
Budapest, 2014. 87.[17]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref17>
Bővebben ld. Frenyó Zoltán: A filozófia háromszöge és Európa három gyökere.
In: Uő: Korfordulón. Filozófiai tanulmányok. MTA Bölcsészettudományi
Kutatóközpont Filozófiai Intézet, Budapest, 2015. 16. skk.[18]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref18>
Mendelssohn „a mindent-romboló Kant” műveiről beszél, „die Werke (…) des
alles zermalmenden Kants”. Mendelssohn, M.: Morgenstunden oder Vorlesungen
über das Daseyn Gottes. Erster Theil. Vorbericht. Bey Christian Friedrich
Voß und Sohn. II. old. = Gesammelte Schriften. Jubileumsausgabe. Bd. III.
2. Friedrich Frommann – Günther Holzboog, Stuttgart – Bad Cannstadt, 1974.
3., Ld. még: Broslow, Frank – Maisenhölder, Patrick: Der „Alleszermalmer”.
Zur dominanten rolle Kants für das Philosophieverständnis an
deutschsprachigen Hochschulen. Kant-Studien, 2019. 110 (4) 618-621.[19]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref19>
Scheler, Max: A formalizmus az etikában és a materiális értéketika.
Gondolat, Budapest, 1979.; Megértőbb Vorländer, Karl: Der Formalismus der
kantschen Ethik. Marburg, 1893. Nem mellékes körülmény, hanem a kanti
világnézetre vet fényt, hogy Vorländer a kanti etikát a morális
szocializmus forrásaként, tehát a szocializmus morális megalapozásaként
mutatja be „Kant und der Sozialismus” (Reuther und Reichard, Berlin, 1900)
és „Die neukantische Bewegung im Sozialismus” (Reuther und Reichard,
Berlin, 1902) című munkáiban. Ld. még uő: Kant und Marx. Ein Beitrag zur
Philosophie des Sozialismus. Mohr, Tübingen, 1911.[20]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref20>
Schiller, Friedrich: Sämtliche Gedichte. Insel, Frankfurt am Main –
Leipzig, 1991. 341.[21]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref21> Bartók
György: Kant etikája és a német idealizmus erkölcsbölcselete. MTA,
Budapest, 1930. 153.[22]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref22> Bartók
György, i.m. 155.[23]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref23> Bartók
György, i.m. 156.[24]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref24> Szent
Ágoston: Isten városáról, XIV. 9. Ld. még: Frenyó Zoltán: Szent Ágoston és
az augusztinizmus. Szent István Társulat, Budapest, 2018. 205-206.[25]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref25> Kant: A
gyakorlati ész kritikája, i.m. 186.[26]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref26> Kant: A
gyakorlati ész kritikája, i.m. 198.[27]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref27>
Aszmusz, Valentin Ferdinandovics: Immanuel Kant. Gondolat, Budapest 1982.
297.[28] <https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref28>
Kant: A gyakorlati ész kritikája, i.m. 198.[29]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref29> Ld.
pl.: „Németország múlt század végi állapota teljesen tükröződik Kantnak
’Kritik der praktischen Vernunft’-jában.” Marx, Karl – Engels, Friedrich: A
német ideológia. Marx-Engels Művei, 3. köt. Kossuth, Budapest, 1960. 1976.
179. Ami a szerzők szerint jellemzi e viszonyokat: „egyfelől a német
polgárok tényleges helyi és provinciális korlátoltsága, másfelől
kozmopolita felfuvalkodottságuk.” Uo.; Ld. még: Lukács György: Történelem
és osztálytudat. Magvető, Budapest, 1971. „A polgári gondolkodás
antinómiái” című fejezet, 359-420.[30]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref30>
Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika, I. könyv. 1099a. Ford. Szabó Miklós.
Európa, Budapest, 19872. 21.[31]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref31> A
transzcendentális neotomizmus központi alakja Joseph Maréchal. Fő műve: Le
point de départ de la métaphysique. Leçons sur le développement historique
et théoretique du problème de la connaissance, I-V. Alcan, Paris,
1922-1947.; Az irányzatról ld.: Weissmahr Béla: A mai tomizmus vezető
iránya: a transzcendentális módszer. Mérleg 5. 1969/4. 63-82. = In: Uő: Az
emberi lét értelme. Metafizikai értekezések. Szerk. Szombath Attila.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012. 79-100.[32]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref32> Ld.:
Jáki: Egy elme világa, i.m. 270.[33]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref33> Vö.
pl.: Scruton, Roger: Kant. A very short introduction. Oxford University
Press, Oxford, Oxford, 1982. 2001.[34]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref34> Vö:
Frenyó Zoltán: Krisztológiai és antropológiai kérdések az ókeresztény
gondolkodásban. Jel, Budapest, 2002. 36-52.[35]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref35> Ld.:
Kant magyar recepciója. Összeállította Laczkó Sándor. Világosság, 2004/6.
91-98.; Szegedi Nóra: Kant művei magyarul. Magyar Filozófiai Szemle,
2014/3. 153-157.; Mester Béla: Kant-kritika a magyar filozófiában 1795
előtt és után. In: Egyed Péter (szerk.): Felvilágosodás – magyar
századforduló. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2012. 60-72.[36]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref36> Pl:
Tánczos Péter – Varga Rita (szerk.): „Amennyiben szellemi lények vagyunk.”
Tanulmányok Immanuel Kant aktualitásáról. L’Harmattan, Budapest, 2016.[37]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref37>
Rozgonyi József: Észre vételek azon még kéz-írásban lévő ’s a’ Kánt ízlése
szerént készült munkákra nézve, mellynek neve: Erkőltsi tudományok
megrostálása. In: Várhegyi Miklós – Kőszegi Lajos (szerk.): Galagonya
magyarok. Szemelvények a magyar nyelvű filozófiából Apáczaitól Böhmig.
Comitatus, Veszprém, 1992. 171.[38]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref38>
Rozgonyi József: Dubia de initiis transcendentalis idealismi Kantiani
(Trattner, Pest, 1792). Kétségek a kanti transzcendentális idealizmus
alapvetéseivel kapcsolatban. Ford. Guba Ágoston. MTA Bölcsészettudományi
Kutatóközpont, Filozófiai Intézet – Gondolat Kiadó, Budapest, 2017. 186.[39]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref39>
Rozgonyi József: A’ pap és a’ doctor a’ sínlődő Kánt körül, vagy rövid
vizsgálása, főképpen a’ Tiszt. Pucz Antal Úr’ Elmélkedéseinek: A’ Kánt’
Philosophiájának fő Resultátumairól, ’s óldalaslag illetése az erkőltsi
Catechismust Író’ Bétsi feleleteinek. (Nádaskay, Sárospatak, 1819.) In:
Várhegyi Miklós – Kőszegi Lajos (szerk.): Elmész. Szemelvények a régi
magyar filozófiából. Comitatus, Veszprém, 1994. 69.[40]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref40>
Rozgonyi József: A’ pap és a’ doctor, i.m. 70.[41]
<https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref41>
Rozgonyi József: A’ pap és a’ doctor, i.m. 80.Frenyó Zoltán
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240708/00c7c764/attachment.html>