<div dir="ltr">
<div dir="ltr"><h1>A Kant-probléma: le kell számolni a német felvilágosodás filozófusának mítoszával</h1><p>Kant
kivételes elmeéllel megalkotott filozófiájában az összetett valóság
ízekre szedését és logikai szétboncolását látjuk, s filozófiájából az
izolált elemeknek csonka, torz, kezelhetetlen és életidegen eredményeit
kapjuk.</p><div>
<a href="https://mandiner.hu/belfold/2024/07/a-kant-problema-le-kell-szamolni-a-nemet-felvilagosodas-filozofusanak-mitoszaval" target="_blank">https://mandiner.hu/belfold/2024/07/a-kant-problema-le-kell-szamolni-a-nemet-felvilagosodas-filozofusanak-mitoszaval</a></div><div>
Frenyó Zoltán <br></div><div>
<span><div><p><i>A szerző filozófus, az MTA Filozófiai Intézetének nyugalmazott kutatója</i></p><p>A
Kant-probléma létezik, s kezelése keserves. A probléma nagy és
szerteágazó; itt ennek néhány jellegzetes elemét fogjuk megemlíteni. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">
Hogyan is állunk hát a Kant-kritika kritikájával?</span></b></p><p>Lássuk először <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a száz éve született kiváló bencés gondolkodó, Jáki Szaniszló (1924-2009)</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">erőteljes megfogalmazását:</span></b> <i>„<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Kant
nem csupán szerencsétlen alak volt a nyugati filozófia történetében,
amint Bertrand Russell állította, hanem valóságos tragédia.”</b></span></i><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn1" target="_blank">[1]</a></b></span></p><p>Jáki tudományelméleti indíttatásból komolyan foglalkozott Kanttal, <i>Az ég általános természettörténete és elmélete</i> (1755) című művét pedig németből lefordította, hosszú bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátva kiadta,<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn2" target="_blank">[2]</a>
mert szükségét érezte annak, hogy William Hastie 1900-as csonka
fordítása után kritikáját egy teljes feldolgozás során fejthesse ki. A
műnek 2008-ban még egy új fordítása is született Ian Johnston tollából,
aki Jáki fordításáról elismeréssel emlékezett meg. Jáki megjegyzi,
könyvét, melyet a <i>„Kant bálványozása elleni figyelmeztetésnek”</i> szánta, <i>A tiszta ész kritikája</i> megjelenésének kétszázadik évfordulóján, 1981-ben adták ki.”<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn3" target="_blank">[3]</a></p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jáki
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">éles Kant-kritikája</span></b> elsősorban nem magára a filozófiai rendszerre
irányul, nem is teológiai problémákra terjed ki, hanem főleg a tudomány
és a filozófia viszonylatába illeszkedik, tehát <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a filozófus
természettudományi dilettantizmusát <span style="background-color:rgb(217,234,211)">t</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">eszi szóvá. Célja az volt, hogy a
Kantról alkotott képet „életnagyságúra redukálja”</span></b>.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn4" target="_blank">[4]</a>
Utal arra, hogy Kant kozmogóniáját a német második birodalom feltörekvő
szellemiségében túlértékelték, az úgynevezett „Kant-Laplace
ködhipotézis” terminust is abban az időben képezték.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn5" target="_blank">[5]</a>
Hozzátehetjük, a szóban forgó kor éppen a neokantianizmus időszaka a
filozófia történetében. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Műveiben Jáki számos észrevételt tesz<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Kant
gondolkodásának hibás voltáról. </span></b>Megemlíti, hogy az analitikus és
szintetikus ítéletek kapcsán Gauß bírálattal illette Kantot.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn6" target="_blank">[6]</a> Általában véve megállapítja, hogy Kant a természettudományok terén felkészületlen volt<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn7" target="_blank">[7]</a>, a fizika és a matematika területén teljes dilettantizmust árult el<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn8" target="_blank">[8]</a>, s azt láthatjuk, hogy a matematika „alapvető problémái csukott könyv maradtak számára”<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn9" target="_blank">[9]</a> Jáki hivatkozik is egy műre, amely bemutatja Kant szűkös ismereteit a matematika és a fizika területén.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn10" target="_blank">[10]</a>
Hozzátehetjük, Kant jelenkori hívei persze nem osztják Jákinak Kantról
alkotott lesújtó véleményét. Így például Stephen Richard Palmquist
bírálja Jákit, s megértéssel viseltetik Kant műve és gondolkodása iránt.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn11" target="_blank">[11]</a></p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-4371510231609619489m_-714072708033470079gmail-adoceanhukacopthjry"></div></div></span><span><div></div><div><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jáki
tudományfilozófiai vonatkozású kritikáját </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a filozófiára és az vallásra
irányuló néhány észrevételemmel szeretném</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> kiegészíteni.</span></b> Kant
teljesítményéről saját kora óta mindmáig élesen megoszlanak a
vélemények. Gondolatvilága az újkori szellem tipikus tünete, ezért azok a
problémák, amelyeket filozófiája jelent, mindaddig megmaradnak, illetve
képviseletre találnak, ameddig a modernitás korszaka fönnáll. A Kantra
irányuló kritika történetét roppant tanulságos lenne végig kísérni, de
természetesen itt ellenállok a kísértésnek. Ha azonban futó pillantást
vetünk Kant legnevezetesebb tanaira, s nemcsak azt tartjuk szem előtt,
mint oly gyakran szokás, hogy elmélete egyrészt mint filozófiatörténeti
reakció, másrészt mint saját elvein nyugvó építmény milyen értékkel bír,
hanem azt is, hogy egy-egy elve vagy eszméje ténylegesen milyen
viszonyban áll a valósággal, akkor ezeket a kanti gondolatokat, legyen
szó akár kiinduló tételekről, akár következményekről, sorra
problematikusnak fogjuk találni, s valójában nemigen beszélhetünk olyan
nagyobb tanáról, amely minden további nélkül érvényben maradhatna.</p><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Van-e
úgynevezett „tiszta ész”, amelyből minden probléma származik</span></b>? <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nincs<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
tiszta ész</span></b>! Ne fogadjuk el, mert akkor <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">olyan útra tévedünk, amely
logikusan vezet képtelenségekhez és agnoszticizmushoz,</span></b> ami nem nagy
eredmény.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn12" target="_blank">[12]</a>
Az úgynevezett „kopernikuszi fordulat” helytelen látásmód-váltás,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> és
rossz szubjektivizmushoz vezet</span></b>. A tér és az idő elsősorban nem
szubjektív szemléleti formák, mint Kant hangoztatja, hanem objektíve
meglévő valóságok. A szépség sem az, ami érdek nélkül tetszik, ahogyan a
kanti szellemű tetszetős formulával emlegetni szokták, hanem csak az
is, objektív alapzata mellett, amint Aquinói Szent Tamásnál helyesen
megtalálható. Kant égetően közel kerül az úgynevezett
„felvilágosodáshoz”, politikai filozófiája egyoldalúan republikánus.</p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-4371510231609619489m_-714072708033470079gmail-adoceanhuxajedrrnbt"></div></div></span><span><div></div><div><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Kant
hírhedt tétele szerint úgymond korlátoznia kellett a tudást annak
érdekében, hogy a hit számára teret nyerjen; hit és tudás ilyen
szembefordítása teljesen hamis és rendkívüli – vallási, erkölcsi, lelki,
társadalmi, politikai – károkat okozó felfogás</span></b>. Nagyon hasonló ehhez
vallás és erkölcs szétszakítása.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn13" target="_blank">[13]</a>
Feltűnő Kant egyház-gyűlölete, a vallási szokások babonaként való
megvetése, a vallás közösségi vonatkozásai helyett az individuális
vallásosság megengedése. A Katolikus Egyház A tiszta ész kritikáját
teljesen érthető módon indexre tette<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn14" target="_blank">[14]</a>, de jobban belegondolva véleményem szerint <i>A vallás a puszta ész határain belül</i>
című könyvét is ugyanilyen joggal tehette volna a tiltott könyvek
jegyzékére, ami legjobb tudomásom szerint nem történt meg. Az soha nem
véletlen, hogy mikor, kik, és milyen felhanggal foglalkoznak ezzel a
művel.</p><p>Kantnak ismert, sokat idézett – és ismét tetszetős,
emelkedettként megjelenő – kijelentése, amellyel szellemi-lelki
horizontját jelzi: „<i>Kedélyemet két dolog tölti el egyre újabb és
fokozódó csodálattal s tisztelettel, minél gyakrabban és kitartóbban
gondolok rájuk: a csillagos ég fölöttem, és az erkölcsi törvény bennem.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn15" target="_blank">[15]</a>
Pár évvel később, Kant sorainak kiáltó hiányosságát érzékeltetendő,
erre írta a katolikus Johann Michael Sailer, hogy őt az alábbiak
foglalkoztatják: <i>„A csillagok fölöttem, a törvény bennem, az Evangélium pedig mellettem.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn16" target="_blank">[16]</a> Valóban: Világ, Ember, Abszolútum (Isten) együtt jelentik a Mindent.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn17" target="_blank">[17]</a></p><p>Kant
jószándékát nem szükséges kétségbe vonni; az ember autonómiájáért és
méltóságáért folytatta erőfeszítéseit. A modern szabadságfogalmon nyugvó
autonómiaeszméje azonban hamis; azt kell mondanom, részleges autonómiát
igénylek ugyan, de az autonómiának az az abszolút foka és individuális
szelleme, amelyet kitűzött, nemcsak lehetetlen, hanem nem is kívánatos!
Kant meg akarja nyerni az embert, és ezért elveszíti. Ahogy az
evangélium nagyon pontosan mondja: <i>„Aki meg akarja menteni/tartani életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.”</i> (Mt 16,25)</p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-4371510231609619489m_-714072708033470079gmail-adoceanhuubqkgolslo"></div></div></span><span><div></div><div><p>Kant
kivételes elmeéllel megalkotott filozófiája a végső kérdéseket illetően
nagy kihívást jelentett a gondolkodás történetében. Filozófiájában az
összetett valóság ízekre szedését és logikai szétboncolását látjuk, s
filozófiájából az izolált elemeknek csonka, torz, kezelhetetlen és
életidegen eredményeit kapjuk. Nem véletlenül, hanem jogosan és találóan
nevezte a kortárs Moses Mendelssohn Kantot, minden elismerése mellett, a
„Mindent-romboló”-nak („Alleszermalmer”)!<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn18" target="_blank">[18]</a></p><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Folyamatos
vita tárgya a kategorikus imperatívusz fogalma, annak formalizmusa és
rigorizmusa.</span></b> A formalizmussal kapcsolatban most csak Max Scheler
hatalmas művére utalunk,<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn19" target="_blank">[19]</a>
ami pedig a rigorizmust illeti, hadd essék szó Friedrich Schillerről, a
nagy költőről, aki Kant hatása alatt állott, de jó érzékkel, s nemcsak
játékosan, hanem komolyan vehető módon, továbbá nem eltúlozva, hanem
magát a kanti logikát követve tollhegyre tűzte a kanti kötelességetika
abszurditását. A vers a következő:</p><p style="text-align:center">Gewissensskrupel</p><p style="text-align:center"><i>„Gerne dien’ ich den Freunden, doch tu’ ich es leider mit Neigung,</i></p><p style="text-align:center"><i>Und so wurmt es mir oft, daß ich nicht tugendhaft bin.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn20" target="_blank">[20]</a></p><p>A
vers szó szerint a következőt jelenti: Szívesen szolgálom a barátaimat,
de sajnos ezt hajlandósággal teszem, / S így gyakran nyugtalanít, hogy
nem vagyok erényes. Mivel tudomásom szerint nincs magyar műfordítása, a
következőképpen igyekeztem e disztichon formájú xéniát az adott formában
lefordítani:</p><p style="text-align:center">Lelkiismereti aggály</p><p style="text-align:center"><i>„Sajnálom, hogy örömmel szolgálom a barátom,</i></p><p style="text-align:center"><i>Mert így nyugtalanít: nem tölt el az erény.”</i></p><p>A
neokantiánus Bartók György szerint az effajta vád nem állja meg a
helyét, mert Kant nem állított ilyet. Bartók egyenesen Schillert vádolja
meg a hamis vád elindításával, a vád hangoztatói pedig szerinte azok,
akik nem képesek megérteni Kant filozófiáját! Bartók tudniillik ezt
írja: <i>„A formalizmus vádjával szorosan összefügg a rigorizmusnak
vádja, amely először Schiller ismeretes epigrammájában bukkan fel, hogy
azután döntő érvül szolgáljon mindazok kezében, akik Kant etikájának
transzcendentális szellemébe behatolni, s a két kritika logikai
összefüggését megérteni képtelenek.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn21" target="_blank">[21]</a></p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-4371510231609619489m_-714072708033470079gmail-adoceanhurchrjlfhqn"></div></div></span><span><div></div><div><p>A következő lapokon Bartók György igyekszik kimutatni, hogy a rigorizmus vádja alaptalan. Fő szempontja: <i>„Éppen
maga Kant mutat reá, és pedig nem egyszer, egészen nyomatékosan, hogy
az erkölcsiség csak olyan lényeknél lehetséges, amelyekben az érzékiség
és az ész együtt vannak meg. A csak érzéki lényekre nézve felesleges
lenne minden erkölcsi törvény, mert ezek a lények természeti lényüknél
fogva merőben képtelenek az erkölcsiségre, a tisztán észlényekre nézve
pedig szintén felesleges lenne, mivel azok törvény nélkül is, valóban
olyanok, amilyeneknek lenniök kell.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn22" target="_blank">[22]</a></p><p>Ez
a fiktív szemlélet azonban, amely a „csak érzéki lényeket” és a „tiszta
észlényeket” teszi meg az eleven emberről szóló gondolkodás
határpontjainak, nem tudja eltüntetni a rigorizmus vádját, amely szerint
a meglévő hajlam (jóérzés, segítő ösztön vagy késztetés, szeretet,
öröm) csorbítja a kötelességből fakadó cselekedetnek érdek nélküliségből
fakadó értékét. Logikailag ugyanis a kettő nincs összefüggésben
egymással; az idézett szempontból szigorúan csak annyi következik, hogy a
<i>teljes</i> erkölcsiség <i>lehetetlen</i>! Ez azonban megfoghatatlan és haszontalan eredmény, mert hogyan is lehetne mérni a „teljes erkölcsiséget”?</p><p>Bartók György tovább fűzi magyarázatát és érvelését: <i>„Nem
arról van szó itt, hogy a hajlamnak ki kell irtatnia, hanem csak arról,
hogy a cselekvés értékét nem a hajlam határozza meg. A hajlam ugyanis
önmagában se nem erkölcsös, se nem erkölcstelen, hanem egyszerűen
természeti adottság, amelyhez még csak ezután járul az érték vonása. Ez a
természetileg adott és önmagában neutrális hajlam lehet jó vagy rossz,
aszerint, hogy vajon megfelel-e az erkölcsi törvény követelményének vagy
sem”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn23" target="_blank">[23]</a></p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-4371510231609619489m_-714072708033470079gmail-adoceanhuodohniplai"></div></div></span><span><div></div><div><p>Ez
az okfejtés azonban már végképp Kant félreinterpretálása. Ami itt
szerepel, meggyőzőnek tűnik, csakhogy ez egy erősen „javított Kant”,
kedvezőbb és elfogadhatóbb színben tünteti fel a kanti gondolatot, mint
amilyen az valójában. Ami a magyarázatnak nagyjából megfelel, az Szent
Ágostonnak a sztoikusokkal szemben kifejtett szenvedélyelmélete, amely
lényegében ezt tartalmazza:<i> „Helyesen kell élnie az embernek, hogy
eljusson a boldogságra; ezért a helyes élet szenvedélyei helyesek, a
helyteleneké pedig helytelenek.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn24" target="_blank">[24]</a>
Óriási különbség van az ágostoni és a kanti szándéketika között, mert
Szent Ágoston nem szeparál, hanem harmonizál, s ezt nemcsak itt, a
hajlam és az értelem viszonylatában, hanem a hit és értelem, egyén és
közösség összefüggésében egyaránt megteszi.</p><p>Kant azonban igenis
állítja, hogy a hajlam megléte már eleve csökkenti a moralitás értékét!
„A gyakorlati ész kritikájá”-ban többször is expressis verbis ezt az
okfejtést találjuk. A harmadik főrészben, a tiszta gyakorlati ész
mozgatórugóit tárgyalva ezeket találjuk:</p><p><i>„A cselekedetek
erkölcsi értéke lényegében azon múlik, hogy az erkölcsi törvény
közvetlenül határozza meg az akaratot. Ha az akarat meghatározása
megfelel ugyan az erkölcsi törvénynek, de valamely érzés
közbeiktatásával történik – bármiféle legyen is az –, amelyet fel kell
tételeznünk ahhoz, hogy a törvény az akarat kielégítő meghatározási
alapja legyen – vagyis ha az akaratmeghatározás nem a törvény kedvéért
történik, akkor a cselekedetnek legalitása lesz ugyan, de moralitása
nem.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn25" target="_blank">[25]</a></p><p>Ugyanez más szavakkal: <i>„Más
szubjektív elvet [tudniillik az erkölcsi törvény tiszteletén kívül
(F.Z.)] nem kell a mozgatórugók közé felvennünk, mert ebben az esetben a
cselekedet úgy mehet ugyan végbe, ahogy a törvény előírja, ám – mivel
kötelességszerű, de nem kötelességből történik – a hozzá tartozó érzület
nem lesz morális, márpedig ennél a törvényhozásnál voltaképpen ez a
lényeg.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn26" target="_blank">[26]</a></p><p>Ez
utóbbi mondatot Valentin F. Aszmusz, a jeles filozófiatörténész is
idézi kiegyensúlyozott Kant-monográfiájában, ahol bemutatja a kötelesség
és a hajlam kanti szembeállítását.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn27" target="_blank">[27]</a>
Nem Schilleré tehát a felelősség, Kant maga szolgáltat alapot a szóban
forgó vádra. A legmegdöbbentőbb azonban az, ami ezután a mondat után
következik, ezért ezt még ide kell illesztenünk.</p><p><i>„Igen szép
dolog – mondja Kant – szeretetből és résztvevő jóakaratból jót tenni az
emberekkel, rendszeretetből igazságosnak lenni. Ám, ha mintegy
önkéntesek módjára arra merészkedünk, hogy büszke dölyffel túltegyük
magunkat a kötelesség gondolatán, s a parancstól függetlenül, pusztán
saját kedvünkre akarjunk cselekedni, mintha parancsra nem is lenne
szükség, akkor viselkedésünket nem az igazi morális maxima szabja meg,
noha helyzetünkhöz – hiszen nemcsak eszes lények, emberek is vagyunk –
egyedül ez lenne méltó.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn28" target="_blank">[28]</a></p><p>Ez
beteg lélekre vall, s ennél csak az a társadalom betegebb, amely az
ilyen filozófiát magasba emeli. Itt az immanens bírálat már hovatovább
értelmét veszíti, s helye lesz a külső kritikának is – fejlődjön ki az
bárhonnan<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn29" target="_blank">[29]</a> –, amely arra a közegre irányul, amely ilyen gondolatvilágot lehetővé tesz.</p><p>Tudni
kell egyébként, hogy a tárgyalt etikai probléma nem új. Már
Arisztotelész reflektált rá, helyére tette és a normalitás szellemében
világította meg ekképpen: <i>„Egyáltalán nem is lehet erényes ember az,
aki nem örül, ha erényes cselekedeteket hajthat végre. (…) Az erénynek
megfelelő cselekedetek már önmagukban véve is gyönyörűségesek, sőt
erkölcsileg jók és szépek is.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn30" target="_blank">[30]</a></p><p>Nos,
a fentiekből eléggé kiviláglik, mennyire problematikus Kant
nézetrendszere. Ehhez képest disszonáns, mekkora hírnév övezi alakját a
domináns modern filozófiai irányzatokban, s azokon túl a liberális és a
szocialista ideológiákban. Egy évszázada a katolikus gondolkodás a
transzcendentális neotomizmusban minden hasznosíthatót kinyert Kantból.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn31" target="_blank">[31]</a> Ettől az irányzattól egyébként Jáki idegenkedett, s aquikantizmusnak nevezte azt.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn32" target="_blank">[32]</a>
Azóta a konzervatív és keresztény gondolkodásban egyfajta beletörődés,
belesimulás és sematizmus vált általánossá, vagy éppen az előbbiekkel
hasonló értékelés van jelen,<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn33" target="_blank">[33]</a>
a filozófiatörténet-írásban pedig a relativizmus és a reflektálatlanság
terjedt el, amely óvakodik a kritikai értékeléstől. Éppen az
elmondottak miatt igen figyelemre méltó, hogy <i>dacolva a kor szellemével</i>
Jáki Szaniszló nyíltan hangot adott Kantra vonatkozó kritikájának.
Jákinak Kant elleni fellépése jelzésértékű tett, amelyet a modernitás
nyomasztó szelleme alatt nagyra kell értékelnünk.</p><p>Manapság
általában úgy esik szó az újkor egyes filozófusairól, mintha csak
leltárba kellene vennünk őket az adott kánon alapján, mintha csak
tudomásul kellene vennünk munkásságukat, mintha azok elfogadhatók
lennének, tanaik egymáshoz hasonló érdeklődésre tarthatnának számot, s
eszméiknek nem lenne tétje. Így konszolidálja magát a modernitás. Ha
ezzel szemben például az ókeresztény korra gondolunk, azt láthatjuk,
hogy az egyházatyák hevesen bírálták a <i>rossz</i> hellén filozófiákat,
mert pontosan tudták, hogy a különböző tanok eltérő konzekvenciákkal
járnak, s egyáltalán nem mindegy, hogy miből épül föl a kultúra.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn34" target="_blank">[34]</a></p><p>Logikus,
hogy azok a szellemi, politikai, kulturális erők, amelyek Kantból
táplálkoznak, tekintélyét nagyra növelték, hogy tanaira hathatósan
lehessen hivatkozni. Jáki Kantnak ez ellen a bálványozása ellen emelt
szót. A művi Kant-mítosz azonban ma is fönnáll, őrzi Kant megfestett
képét, amely egy „törékeny testben nagy szellemet” mutat föl előttünk,
aki a távoli ködös Königsbergben – előszeretettel hozzátéve, bár költött
legenda, hogy városából ki nem mozdulva – gondolkodói erejével imponáló
módon átfogta a világot; homályossága, érthetetlensége csak szellemi
nagyságát bizonyítja, egyéni szokásai emberi alakját hozzák közelebb
hozzánk és teszik szerethetővé a számunkra. Íme, az igazi filozófus,
akinek – mint illik – időnként feszültsége támadt a cenzorokkal és az
uralommal, de aki ragaszkodott felismert igazságaihoz; filozófiája –
úgymond – mindenre kiterjedő válaszokat adott, megmutatta a hiteles
tudás határait, az erény mibenlétét, a helyes vallást, a szép fogalmát,
az ember természetét, a béke útját. Az, hogy ez mind nem igaz, a
helyzeten nem változtat, emlékezetén nem módosít.</p><p>Hazánkban régóta komoly Kant-kutatás folyik, a Kant-irodalom bőséges és egyre gazdagabb.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn35" target="_blank">[35]</a>
Ezek a magas színvonalú munkák szakszerű filozófiai és részletes
filológiai elemzésekbe merülően tartják fenn a Kant-téma akadémiai
komolyságát. E folytonos munkálatok világnézeti kérdések megpendítése
nélkül is elegendőek arra, hogy időről időre, különös módon Kant
időszerűségét emlegessék, s ezzel visszaigazolják a kutatás
indokoltságát.<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn36" target="_blank">[36]</a></p><p>Az
idei, 2024-es esztendő, Kant születésének 300. évfordulója természetes
módon kínálta az alkalmat a Kanttal való számvetésre, amire nagy szükség
van, illetve volna. Számos európai városban rendeztek
Kant-konferenciákat, nagyjából az április 22. körüli napokra időzítve.</p><p>Idehaza Veszprémben a Pannon Egyetem és az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága április 26-án rendezett emlékkonferenciát <i>Immanuel Kant főhőse</i> címmel; a tanácskozást a szervező intézmények <i>A dogma halálával születik az erkölcs</i>
hangzatos, célzatos, népszerűnek szánt önkényes mottóval hirdették,
amely egy Kant neve alatt futó, valójában nem tőle származó, tudományos
konferenciához nem méltó, forgalomban lévő idézet, egyébként hamis
tétel, de nagyjából tényleg emlékeztet Kant romboló vallásfilozófiájára.
Az előadók Kantot érvényes tanok képviselőjeként üdvözölték, s váltig
kortársunkként emlegették; egy résztvevő akadt, aki – az istenérvekről
értekezvén – megpendítette, hogy Kant tanait nem kell minden tekintetben
helyben hagyni.</p><p>Budapesten az ELTE BTK és a PPKE BTK közösen
rendezett konferenciát április 22-én és 23-án, a két egyetem váltakozó
helyszínein. A <i>Kant 300 – Filozófia ’emberi álláspontról’</i> címmel meghirdetett konferencia felhívásában többek közt ezt olvashattuk: <i>„Talán
úgy lehetünk leginkább hűek Kant szelleméhez (sic!), ha a konferenciát a
szimbolikus gesztusok helyett a filozófiai munkának szenteljük, és
kísérletet teszünk arra, hogy felmérjük a modern-kori gondolkodás egyik
legnagyobb fordulatának és megújítójának jelentőségét.”</i> A
konferencia valóban ebben a méltató szellemben zajlott le, az előadások,
majd a konferenciáról szóló beszámolók és megnyilatkozások Kant
„aktualitásáról”, értékeiről és inspiráló szerepéről tettek említést.</p><p>Úgy
vélem azonban, a Kant szelleméhez való hűség nem az egyetlen járható út
a Kanttal való foglalkozásban. Éppen úgy, ahogy Rozgonyi József
1813-ban kifejezte magát: <i>„[É]n a’ Kánt’ vélekedésének bévételét nem kívánom.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn37" target="_blank">[37]</a></p><p>Annak
idején Rozgonyi József, Kant legfontosabb korai bírálója a Kételyek
című 1792-es Kant-kritikájában tisztelettel adózott Kant nagyságának, s
kinyilvánította: <i>„Kantot e kor legkiválóbb filozófusai között kell számontartani.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn38" target="_blank">[38]</a> Ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy Kant filozófiáját, annak minden elemét szemügyre véve, teljes körűen elutasítsa. <i>„A pap és a doktor a sínylődő Kant körül”</i>
(1819) című munkájában is szisztematikusan rámutatott a kanti tanok
hibás voltára, és megfogalmazta véleményét, amelyhez hasonló hangvételt
ma már rég nem lehet hallani: <i>„Az északi Európa’ Tudósai’ nagy részének van egy Betege, a’ Kánt Philosóphiája.”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn39" target="_blank">[39]</a> Fel kell figyelnünk arra is, hogyan nyilatkozott a korabeli szellemi légkörről: <i>„Átok
vala azon, a’ ki akkor mert Kánt ellen szóllani. Kántnak minden sorait,
sőt szavait is imádni kellett. (…) A’ ki hit nélkül közelíte a’ Kánt
Philosóphiájához, attól rendszerént véres homlokkal ’s gyalázattal
béborítva tért vissza, és nagy megvettetéssel ezt a’ rövid felelet
kapta: - Nem érted, vagy rosszúl érted Kántot.</i>”<a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn40" target="_blank">[40]</a>
Emellett pedig azon is elcsodálkozhatunk, Rozgonyi legalább részben
mivel magyarázta, hogy a kanti filozófia, elhibázott volta ellenére
mégis fennmarad: <i>„Igen Chronica Betegség ez, mellynek állandósága nem
annyíra a’ belső, mint a’ külső okoktól függ. (…) Míg a’ Mondolatos
Társaság, melly óltalma alá vette, fenn áll, (…) addig el nem enyészik
a’ Kánt Philosophiája!”</i><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftn41" target="_blank">[41]</a></p><p>Nem
annyira Kant aktuális, mint inkább a Kant-probléma. A Kant-mítosz
létezik, de ez hogyan lehetséges? – kérdezhetnénk kanti szellemben. Ez
azonban már a filozófia helyzetére utaló, messzire vezető kérdés.</p><p style="text-align:center">***</p><hr><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref1" target="_blank">[1]</a> Jáki: Egy elme világa. Szellemi önéletrajz hitről és tudományról. Kairosz, Budapest, 83.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref2" target="_blank">[2]</a> Kant, Immanuel: Universal Natural History and Theory of the Heavens. Scottish Academic Press, Edinburgh, 1981.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref3" target="_blank">[3]</a> Jáki: Egy elme világa, i.m. 82.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref4" target="_blank">[4]</a> Jáki: Egy elme világa, i.m. 73.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref5" target="_blank">[5]</a> Jáki: Egy elme világa, i.m. 82.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref6" target="_blank">[6]</a>
Jáki: A fizika látóhatára. Kairosz, Budapest, 2004. 317. Jáki
hivatkozása: Gauss Werke, XII. 63.; A következőről van szó: Carl
Friedrich Gauß, „a matematika fejedelme” Heinrich Christian
Schumachernek 1844. november 1-én írott levelében bírálja Kantot,
mondván, az analitikus és szintetikus ítéletek különbségéről szóló
nézetei részben triviálisak, részben hamisak. „Aber selbst mit Kant
steht es oft nicht viel besser; sein Distinction zwischen analytischen
und synthetischen Sätzen ist meines Erachtens eine solche, die entweder
nur auf eine Trivialität hinausläuft oder falsch ist.” C. A. F. Peters
(Hrsg.): Briefwechsel zwischen C. F. Gauss und H. C. Schumacher. IV. Bd.
Esch, Altona, 1862. 337.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref7" target="_blank">[7]</a> Jáki: A fizika látóhatára, i.m. 322.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref8" target="_blank">[8]</a> Jáki: A fizika látóhatára, i.m. 200. Uő: Egy elme világa, i.m. 73.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref9" target="_blank">[9]</a>
Jáki: A fizika látóhatára, i.m. 110.; A kérdésről ld. még: Komorjai
László: Transzcendentális filozófia és matematika Kant gondolkodásában.
Magyar Filozófiai Szemle, 42. 1998/1-3. 137-169.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref10" target="_blank">[10]</a> Jáki: A fizika látóhatára, i.m. 537. E mű: Adickes, Erich: Kant als Naturforscher. De Gruyter, Berlin, 1942.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref11" target="_blank">[11]</a> Palmquist, S.: Kant’s Cosmogony Re-Evaluated. Studies in History and Philosophy of Science, 18. 3. Sept. 1987. 255-269.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref12" target="_blank">[12]</a>
Arra nézve, hogy egy filozófia, ha Kantból indul ki, s közben
bármennyit módosít is rajta, bármennyi fenntartást fogalmaz is meg rá
nézve, maga is nyomasztó és nyugtalanító eszmevilág marad, az egyik
mutatós példa Schopenhauer filozófiája. Schopenhauer, Arthur: A világ
mint akarat és képzet (1818/1819). Európa, Budapest, 1991.; Uő: Az alap
tételéről. Kant filozófiájának kritikája. L’Harmattan, Budapest, 2013.;
Schopenhauer Kantról. Kant filozófiájának bírálata. Ford. Mikes Lajos.
Franklin, Budapest, 1920.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref13" target="_blank">[13]</a> Vö: Erdey Ferenc: Kant valláserkölcsi világnézete. Szent István Társulat, Budapest, 1929.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref14" target="_blank">[14]</a> XII. Leó pápa 1827. június 11-i Dekrétuma. Vö: Index Librorum Prohibitorum. Marietti, Taurini, 1892. 208.; Vatican, 1938. 242.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref15" target="_blank">[15]</a> Kant, Immanuel: A gyakorlati ész kritikája. Zárszó. Ford. Berényi Gábor. Gondolat, Budapest 1991. 289.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref16" target="_blank">[16]</a>
Sailer, Johann Michael: Vernunftlehre für Menschen, wie sie sind, das
ist Anleitung zur Erkenntnis und Liebe der Wahrheit. I. Bd. 1795. 1796.
247. Ld.: Takács Gábor: Johann Michael Sailer, a centrum unitatis
újrafelfedezője. A centrumból élő erkölcs- és lelkipásztori teológia.
Diss. PPKE HTK, Budapest, 2014. 87.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref17" target="_blank">[17]</a>
Bővebben ld. Frenyó Zoltán: A filozófia háromszöge és Európa három
gyökere. In: Uő: Korfordulón. Filozófiai tanulmányok. MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet, Budapest, 2015.
16. skk.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref18" target="_blank">[18]</a>
Mendelssohn „a mindent-romboló Kant” műveiről beszél, „die Werke (…)
des alles zermalmenden Kants”. Mendelssohn, M.: Morgenstunden oder
Vorlesungen über das Daseyn Gottes. Erster Theil. Vorbericht. Bey
Christian Friedrich Voß und Sohn. II. old. = Gesammelte Schriften.
Jubileumsausgabe. Bd. III. 2. Friedrich Frommann – Günther Holzboog,
Stuttgart – Bad Cannstadt, 1974. 3., Ld. még: Broslow, Frank –
Maisenhölder, Patrick: Der „Alleszermalmer”. Zur dominanten rolle Kants
für das Philosophieverständnis an deutschsprachigen Hochschulen.
Kant-Studien, 2019. 110 (4) 618-621.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref19" target="_blank">[19]</a>
Scheler, Max: A formalizmus az etikában és a materiális értéketika.
Gondolat, Budapest, 1979.; Megértőbb Vorländer, Karl: Der Formalismus
der kantschen Ethik. Marburg, 1893. Nem mellékes körülmény, hanem a
kanti világnézetre vet fényt, hogy Vorländer a kanti etikát a morális
szocializmus forrásaként, tehát a szocializmus morális megalapozásaként
mutatja be „Kant und der Sozialismus” (Reuther und Reichard, Berlin,
1900) és „Die neukantische Bewegung im Sozialismus” (Reuther und
Reichard, Berlin, 1902) című munkáiban. Ld. még uő: Kant und Marx. Ein
Beitrag zur Philosophie des Sozialismus. Mohr, Tübingen, 1911.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref20" target="_blank">[20]</a> Schiller, Friedrich: Sämtliche Gedichte. Insel, Frankfurt am Main – Leipzig, 1991. 341.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref21" target="_blank">[21]</a> Bartók György: Kant etikája és a német idealizmus erkölcsbölcselete. MTA, Budapest, 1930. 153.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref22" target="_blank">[22]</a> Bartók György, i.m. 155.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref23" target="_blank">[23]</a> Bartók György, i.m. 156.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref24" target="_blank">[24]</a>
Szent Ágoston: Isten városáról, XIV. 9. Ld. még: Frenyó Zoltán: Szent
Ágoston és az augusztinizmus. Szent István Társulat, Budapest, 2018.
205-206.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref25" target="_blank">[25]</a> Kant: A gyakorlati ész kritikája, i.m. 186.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref26" target="_blank">[26]</a> Kant: A gyakorlati ész kritikája, i.m. 198.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref27" target="_blank">[27]</a> Aszmusz, Valentin Ferdinandovics: Immanuel Kant. Gondolat, Budapest 1982. 297.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref28" target="_blank">[28]</a> Kant: A gyakorlati ész kritikája, i.m. 198.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref29" target="_blank">[29]</a>
Ld. pl.: „Németország múlt század végi állapota teljesen tükröződik
Kantnak ’Kritik der praktischen Vernunft’-jában.” Marx, Karl – Engels,
Friedrich: A német ideológia. Marx-Engels Művei, 3. köt. Kossuth,
Budapest, 1960. 1976. 179. Ami a szerzők szerint jellemzi e viszonyokat:
„egyfelől a német polgárok tényleges helyi és provinciális
korlátoltsága, másfelől kozmopolita felfuvalkodottságuk.” Uo.; Ld. még:
Lukács György: Történelem és osztálytudat. Magvető, Budapest, 1971. „A
polgári gondolkodás antinómiái” című fejezet, 359-420.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref30" target="_blank">[30]</a> Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika, I. könyv. 1099a. Ford. Szabó Miklós. Európa, Budapest, 19872. 21.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref31" target="_blank">[31]</a>
A transzcendentális neotomizmus központi alakja Joseph Maréchal. Fő
műve: Le point de départ de la métaphysique. Leçons sur le développement
historique et théoretique du problème de la connaissance, I-V. Alcan,
Paris, 1922-1947.; Az irányzatról ld.: Weissmahr Béla: A mai tomizmus
vezető iránya: a transzcendentális módszer. Mérleg 5. 1969/4. 63-82. =
In: Uő: Az emberi lét értelme. Metafizikai értekezések. Szerk. Szombath
Attila. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012. 79-100.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref32" target="_blank">[32]</a> Ld.: Jáki: Egy elme világa, i.m. 270.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref33" target="_blank">[33]</a> Vö. pl.: Scruton, Roger: Kant. A very short introduction. Oxford University Press, Oxford, Oxford, 1982. 2001.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref34" target="_blank">[34]</a> Vö: Frenyó Zoltán: Krisztológiai és antropológiai kérdések az ókeresztény gondolkodásban. Jel, Budapest, 2002. 36-52.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref35" target="_blank">[35]</a>
Ld.: Kant magyar recepciója. Összeállította Laczkó Sándor. Világosság,
2004/6. 91-98.; Szegedi Nóra: Kant művei magyarul. Magyar Filozófiai
Szemle, 2014/3. 153-157.; Mester Béla: Kant-kritika a magyar
filozófiában 1795 előtt és után. In: Egyed Péter (szerk.):
Felvilágosodás – magyar századforduló. Erdélyi Múzeum Egyesület,
Kolozsvár, 2012. 60-72.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref36" target="_blank">[36]</a>
Pl: Tánczos Péter – Varga Rita (szerk.): „Amennyiben szellemi lények
vagyunk.” Tanulmányok Immanuel Kant aktualitásáról. L’Harmattan,
Budapest, 2016.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref37" target="_blank">[37]</a>
Rozgonyi József: Észre vételek azon még kéz-írásban lévő ’s a’ Kánt
ízlése szerént készült munkákra nézve, mellynek neve: Erkőltsi
tudományok megrostálása. In: Várhegyi Miklós – Kőszegi Lajos (szerk.):
Galagonya magyarok. Szemelvények a magyar nyelvű filozófiából Apáczaitól
Böhmig. Comitatus, Veszprém, 1992. 171.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref38" target="_blank">[38]</a>
Rozgonyi József: Dubia de initiis transcendentalis idealismi Kantiani
(Trattner, Pest, 1792). Kétségek a kanti transzcendentális idealizmus
alapvetéseivel kapcsolatban. Ford. Guba Ágoston. MTA Bölcsészettudományi
Kutatóközpont, Filozófiai Intézet – Gondolat Kiadó, Budapest, 2017.
186.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref39" target="_blank">[39]</a>
Rozgonyi József: A’ pap és a’ doctor a’ sínlődő Kánt körül, vagy rövid
vizsgálása, főképpen a’ Tiszt. Pucz Antal Úr’ Elmélkedéseinek: A’ Kánt’
Philosophiájának fő Resultátumairól, ’s óldalaslag illetése az erkőltsi
Catechismust Író’ Bétsi feleleteinek. (Nádaskay, Sárospatak, 1819.) In:
Várhegyi Miklós – Kőszegi Lajos (szerk.): Elmész. Szemelvények a régi
magyar filozófiából. Comitatus, Veszprém, 1994. 69.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref40" target="_blank">[40]</a> Rozgonyi József: A’ pap és a’ doctor, i.m. 70.</h4><h4><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/#m_6325883569255669651__ftnref41" target="_blank">[41]</a> Rozgonyi József: A’ pap és a’ doctor, i.m. 80.Frenyó Zoltán</h4><p></p></div></span>
</div></div><div id="m_-4371510231609619489m_-714072708033470079DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br></div>
</div>