[Grem] Januári adományok az onkológiai betegek részére: köszönet és jelentés

[Rita Kunsay-Sipos]

Feladó: Dániel Balázs <adomany.proba2024 at gmail.com>
Date: 2024. jan. 25., Cs, 19:26

Kedves Testvérek, Barátok, Adakozók!

*A hírlevélről:*
A cursillo imalistákra az elmúlt hetekben háromszor is írtam. Nem szeretnék
túl sok lenni a többieknek (örülök, hogy az első három levelem kiengedték
:) ), ezért úgy döntöttem, akik imában, bíztatásban vagy adományban
szimpatizálnak a kezdeményezéssel és e-mailben kapcsolatba léptek velem
vagy a postafiókomban megtaláltam az e-mail címük, nekik sűrűbben is tudok
visszajelzést adni. (13-an vagytok összesen :) )
Az imalistára majd ritkábban vagy nagyobb mérföldköveknél írok.

Ha bárki nem szeretné a leveleket kapni, kérem válaszban jelezze és törlöm
a bcc címzettek közül.
Ha barátoknak, kiscsoportoknak vagy imalistára késztetést éreztek tovább
küldeni, szabadon terjeszthető :).

*Történtek január 4. hetében:*
- A móri apukának, Zoltánnak érkezett egy értékes jelzés az imalistára,
egyik cursillios társunk ismeri a móri polgármestert, akivel felveszi vele
a kapcsolatot, hátha helyben is kaphat segítséget.
Zoltánnal többször beszéltem a héten, az imák is jól működnek :).
Újságolta, hogy a polcon egy elemes mécses, ami mellett a feleség fényképe
volt, magától elkezdett világítani. A hideg rázta ki, mert ilyet még sosem
tapasztalt és olyan magasságban volt a mécses, amit a lánya nem érhet el.
Megerősítettem benne, hogy a jó dolgok működnek. Arra is felhívtam a
figyelmét, hogy a rosszat kerülje (azok is működnek). Annyi tragédia
történt velük, javasoltam neki, menjen el egy életgyónásra vagy
gyógyítómisére, lehet megátkozták a családját. Sajnos nem jár templomba, de
az volt a  válasza, hogy az átokra már ő is gondolt, mert minden éjszak
kígyókkal álmodik. Az egyik környékbeli lelkész is javasolt neki egy
gyógyító szertartást a felesége halálakor, nem lehet, hogy ennyi rossz
történjen egy családdal.
A lánya nevében lemondtak az "örökségről", duplája volt az adóság, mint a
számláján lévő pár száz ezer forint táppénz. Hétfőn tudtunk nekik újra
küldeni 100.000 Ft-ot. Tegnap felhívott hálálkodni, jeleztem, erre nincsen
szükség, én csak a közvetítő vagyok, olyan, mint egy postás, a pénzt az
érte imádkozó emberek küldték. Egy ismerősöm mondta, annyira jó látni hogy
ezzel foglalkozom, csak egyetlen embert ismert, akire ilyen hatással volt a
gyógyulás.
Jézus Krisztus akaratát valósítom meg és az Ő szeretetét közvetítem a
kezeim által, Ő tevékenykedik bennem. Picit szebben fogalmazott, de annyira
jó volt ezt hallani, hogy napokig csengett a fülemben.
- Találkoztam újra a terhes kismamával. 22. sugáron van már túl, most kapta
a 2. kemoját. (A sugarat még folytatják, de a 3. kemot a várandóság miatt
már nem kaphatja meg. Erős fájdalomcsillapítót sem szedhet, csak
ibuprofent. Enni, nyelni már nem tud, csak a tápszert issza. Jó volt egy
picit beszélgetni vele, bátorítani, hogy én is ugyanezeken mentem
keresztül. Bátorítottam, próbálkozzon az evéssel, olykor hullámzó is lehet,
lelkigyakorlat közben kezelések mellékhatásaként nem tudtam enni-beszélni.
12 fajta erős gyógyszert szedtem naponta, hogy sírva valahogy le tudjam
nyelni a leturmixolt húslevest. Az életgyónásom után nem szedtem a
gyógyszereket. Fájdalom nélkül tudtam újra enni szilárd ételeket (kenyér
héját, rántott csirkemellet, virslit, sült krumplit). A kezelő orvosom tág
szemekkel nézett rám, hogy nem kellenek a gyógyszerek? A kezelés alatt ezek
a mellékhatások romolni szoktak, nem javulni. Tudom, hogy min megy
keresztül.  Egy imát szeretnék érte és a gyermekeiért kérni :), végig tudja
csinálni a kezelést és gyógyuljon ki a betegségből, majd egészséges
gyermeket hozzon a világra.
- Megismerkedtem egy vallásos tekintetű fiatal lánnyal is a kezelőben. Nem
akarta az utalványt elfogadni, csak az üzenetet kérte :). Beszélgetés
közben elárulta, hogy 5 éve küzd a betegséggel, még 1 hónapig táppénzen
kell, hogy legyen. Optimizmusa csodálandó: Egy hónap múlva újra dolgozok,
két hónap múlva kapok fizetést érte, adjam másnak az utalványt, neki akkor
lesz már bevétele. Örülök, hogy megosztotta velem, így újra jeleztem, most
van nagy szükséged rá és fogadd el :). Félénken elfogadta és jelezte, hogy
majd ő is szívesen csatlakozna ehhez a kezdeményezéshez, gyűjtést is
szervezne vagy máshogy is segítkezne benne. Örülnék neki, ha az Úr
megszólítja és, ha felvenné a kapcsolatot velem :).
- Egyik néni reakciója meglepő volt: "El sem hiszem, ezt komolyan én kapom?
Amikor megszólított, azt hittem, nekem kell majd adnom valamit."
- A többi betegnek ugyanaz volt a reakciója, mint eddig. Az egyiknek
hiányoztak az egyik oldalon a fogai és az álkapcsa, szomorú, reményvesztett
tekintete volt. Erős harag, düh szomorúság sugárzott a szemeiből. Haragszom
a világra, haragszom magamra, haragszom mindenkire, gondolatok
kavaroghattak benne. Amilyen mélyen vannak ezek a betegek, egy mondat után,
ahogy beszélgetni kezdünk, miközben átadom az adományotokat, hirtelen
kitörnek. Annyira erős örömbe, boldogságba vált át a tekintetük, amilyen
mélyről jöttek. Könnyes szemmel megölelnek vagy mosolyogva kezet
ráznak/megpuszilnak. Hihetetlen érzés, amikor valakit pár szóval és az
utalványokkal sikerül a nagyon mélyből a nagyon magasba repíteni.
- A gyűjtéssel kapcsolatban érkezett egy felajánlás, minden hónapban
támogatnák a kezdeményezést, de rendszeresen szeretnének visszajelzést
kapni (Ami teljesen érthető, hogy tart-e még a tevékenység, vagy véget
ért). Így született meg bennem a hírlevél ötlete. Minden adakozót naprakész
hírekkel szeretnék ellátni.
- Érdekesség: az elmúlt héten minden 5. felajánló orvos lehetett (a
nevükben benne volt Dr.). Akik a gyógyításra tették fel az életük, hosszú
éveken keresztül azért tanulnak, hogy a betegeket gyógyíthassák. Ők is
beálltak a kezdeményezés mögé, amit hozzájárulásukkal fejeztek ki. Egy
jóleső pozitív megerősítés volt számomra.

*A számok:*
- 01.17.-én szerdán írtam az imalistára egy összefoglalót, hogy addig
465.000 Ft gyűlt össze. Megköszöntem, hogy milyen sok pénzt gyűjtöttünk,
amivel 31 betegnek segítettünk. Azt hittem, hogy ez csúcs, innen már nincs
tovább :).  Káprázott a szemem, amikor megláttam, hogy az elmúlt héten
703.000 Ft utalás érkezett, amivel összesen 1.168.000 Ft-ot sikerült
összegyűjteni.
- Zoltánnak 100.000 Ft-ot, a kemoterápiás kezelőben 150.000 Ft-ot osztottam
szét. 12 beteget szólítottam meg személyesen, összesen 43 betegnek
segítettünk eddig 745.000 Ft-ból. A rendelkezésre álló egyenleg 453.000.
Legközelebb 01.31.-én megyek az intézetbe.

Köszönök szépen még egyszer minden hozzájárulást. Hatalmas könnyebbség,
hogy a következő kettő-három hétre biztosított a betegeknek szánt adomány.
Nem kell a gyűjtésre kell fókuszálnom, hanem a betegekkel való
kapcsolattartásra fordíthatom az időt.

*Visszajelzés egy betegtől:*
Kedves Gyogyulttarsam!

Ma amikor atadtad az ajandekod hirtelen nem ertettem miert kapok en valamit
egy ismeretlen embertol? De ez a szep es csodas kezdemenyezes annyira
meghatott hogy sirva fakadtam. Nagyon orultem az utalvanynak hiszen a
vitamindus taplalkozas a gyogyszerek sok sok penzt elvisznek. De ezen felul
elolvastam a leveledet es nagyon nagyra tartalak a kitartasodert a hitedert
biztatasodert. Jo volt olvasni e sorokat mikor a beteg ember lelke nem tud
megnyugodni. En embertprobalo 12 oras muteten vagyok tul 2 honapja. Azt
gondoltam tul vagyok a nehezen de ez nem ilyen egyszeru. Nem jarok
templomba nem imadkozom de van hitem. Mindenki ugy hisz ahogy akar Istenben
vagy masban. Nekem segitett tul elni a rettenetes hosszu mutetet eselyt
adva a gyogyulasnak. En szivbol kivanok Neked nagyon jo egeszseget es most
meg hosszu ut all elottem a teljes gyogyulasig de ha visszaterhetek a munka
vilagaba szivesen tamogatnalak ebben a szep kezdemenyezesben mert ADNI JO!
Udvozlettel es olelessel Erika

*Utalási adatok:*
Hírlevélnek szánom ezt az e-mailt, nem kéregetésnek. Ha mégis olyan
emberhez jutna tovább, akit megérint és örömmel adna, arra az esetre
hozzáfűzőm a számlaszámom és az elérhetőségem:
Februárban is folytatom. Célom, hogy minden héten egyszer el tudjak menni
az Onkológiai Intézetbe a betegek közé.

Név: Balázs Dániel
Számlaszám: 11600006-00000000-80702377
IBAN: HU97 1160 0006 0000 0000 8070 2377
Közlemény: február (vagy az e-mail címed, ha szeretnél ilyen hírleveleket
kapni :) )
Kapcsolat: adomany.proba2024 at gmail.com

Szeretettel:
Balázs Dani

Előzmény levelem a cursillo listáról:
---------- Forwarded message ---------
Feladó: Dániel Balázs <xanxxxx at gmail.com>
Date: 2024. jan. 17., Sze, 20:38
Subject: Adománygyűjtés - összefoglaló
To: <cursillobp at googlegroups.com>

Kedves Testvérek!

Az első napok kételkedése után, már félelmek nélkül, kellemes érzésekkel,
lassan rutinszerűen mentem be az Intézetbe.

Volt néhány gyomorszorító pillanat is, de már szomorúság helyett,
kegyelemmel tekintek az ilyen pillanatokra is. Első levelemben említettem
egy kisgyerekes móri apukát, akinek akkor indultak a kezelések, amikor az
enyém véget ért. Volt egy érzésem, hogy fel kell, hogy hívjam, kérdezzem
meg, mi van vele. Még szeptemberben számot cseréltünk, mondtam neki, ha
szüksége van valamire, keressen meg bátran. Nem keresett. Szomorúan
közölte, minden előjel, betegség nélkül 4 hét leforgása alatt meghalt a 49
éves nem dohányzó, alkoholt nem fogyasztó felesége daganatos
megbetegedésben. A betegségről korábban tudomásuk sem volt. Egyedül maradt
a kislányával  (pontosítok, aki négy éves, nem kettő) . Az önkormányzat
engedélyezte az ingyenes étkezést az oviban. A kislány az oviban étkezik, a
nagymama két naponta főz nekik, vagy, ha marad egy kis pénzük, akkor a
pékségben hazafelé menet vesz neki valamit. A felesége számláját zárolták,
táppénzhez, családi pótlékhoz nem jut hozzá. Őt le fogják részben
százalékolni, nulla forintból élnek a kislányával. November óta így vannak,
így telt a karácsony és a szilveszter is. Barátok, ismerősök mindenki ott
segít, ahol tud. Az internetet, tévét kikapcsolták, mobiltelefonról a pénz
lemerült, a gyomrában szonda van, a nyakán branül. Az eredményei jók
lettek, reménykedik benne, hogy fel tudja nevelni a gyerekét és talán
tavasszal vissza tud majd menni valahogyan dolgozni. Pont vezetés közben
tudtam kihangosítón volt időm felhívni, a feleségem is hallotta, végigsírta
az egész utat.
Sikerült megsegíteni, be tudta fizetni az elmaradt gáz és villany számláját
és az albérletét is az adományokból. A pénz hamar elfogyott a tartozásokra,
de ezen a héten már nem volt reményvesztett a hangja, nem félt, hogy az
utcára kerülnek. Kormányablakban, munkahelyét is meglátogatta. Örömmel
újságolta, ha egyszer részben munkaképes állapotban lesz, megengedték, hogy
munka előtt és után hordhassa a kislányát az óvodába. (Szóban hozzájárult,
hogy megosszam az imalistán a történetét. Kérdeztem, hogy mire van
szüksége? Pontos választ nem kaptam, de amire én is elsőnek gondolnék,
ruhára és játékra nincs szükségük. A környezetükből rengetek ruhát, játékot
kaptak.)

Talán még felkavaróbb, amikor azt látom, a fiatal férfitól kezdve az idős
nénikéig, hogy egy 10.000 Ft-os lidlis utalványtól elsírják magukat. Azt
sem tudják, hogy mit csináljanak, könnyes szemmel kezet ráznak, megölelnek,
de ma egy puszit is kaptam egy nénitől :). Az egyik idős beteg visszajött a
kezelőbe, odament a nővérhez, megkérdezte őt, biztos, hogy nem átverés?
Ilyen nem létezik, hogy valakitől csak így, ilyen sokat (10.000) Ft-ot
kapjanak?
Volt néhány mosolygós arcú beteg is, akik üdvözöltek, akikkel még a nyáron
többször találkoztam, beszélgettem, de még tart az ő kálváriájuk.
Egy másik szegény körülmények között élő nénike első gondolata az volt, már
tudja is, hogy mit fog ebből csinálni. Magam helyett inkább bevásárlok
belőle a szomszéd kislánynak, akit agydaganattal kezelnek, most már végre
tudok adni neki valamit.

E-mailben is jött egy visszajelzés egy betegtől:



*Üdvözlöm!Szeretném még egyszer megköszönni az ajándékba kapott
utalványokat. Ez egy nagyon szép gesztus jó látni,hogy vannak még ilyen
emberek akik másoknak önzetlenül segítenek. Szerintem aki ilyen helyzetben
van annak nem az összeg számít bármilyen kicsi apró segítségnek örül.
Lelkileg sokat segít ha látok olyanokat akinek sikerült legyőzni ezt a
betegséget. Sok erőt ad és bízom benne,hogy hamarosan én is megkongathatom
a harangot.Még egyszer köszönöm : Anita*

Mások is mondták, hogy jó látni, hogy meggyógyultam és ezt erőt ad nekik.
Örülnek, hogy én adom át ezt borítékot és, hogy gondolnak rájuk. Egy pár
perces beszélgetés mindig kialakul miközben kapják a kemoterápiát vagy
éppen szünetet tartanak.
Sosem hittem volna, hogy egyszer ennek leszek a nagykövete és azt sem
hittem volna, hogy képes vagyok rá. Örömmel tölt el minden beteggel váltott
szó, minden átadott támogatás, minden könnyes vagy ragyogó szempár.

465.000 Ft-ot gyűjtöttünk össze. Az összeset kiosztottam a rászorulók
között.
Összesen 31 betegen segítettünk ezzel. Változó címletekben, a legkisebb
utalvány 10.000 Ft volt, legnagyobb támogatás 100.000 Ft volt (a
kislányával egyedül maradt beteg apukának.)
Egy kis külső segítséggel és helyismerettel a legnehezebb körülmények
között élő betegekkel tudtam kapcsolatba kerülni. Minden boríték, minden
utalvány, minden támogatás jó helyre került. Személyesen adtam át a betegek
kezébe

Köszönök szépen minden hozzájárulást és biztatást.

Hogyan tovább?
Folytatom gyűjtést, amíg bármilyen utalás érkezik, rakok majd én is mindig
hozzá. Ahogy összegyűlik néhány utalványra való, mindig elviszem majd az
Intézetbe.
Családi, baráti körben is többen jelezték a történetek hallatán, hogy
szeretnének ők is segíteni. A következő lépés a személyes ismerősök
bevonása lesz.

Köszönöm mégegyszer Nektek!

DC:
Dani
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240125/b8623e30/attachment.html>