<div dir="ltr"><br><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr"><br></div><div dir="ltr"><div><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr"><br>Feladó: <strong class="gmail_sendername" dir="auto">Dániel Balázs</strong> <span dir="auto"><<a href="mailto:adomany.proba2024@gmail.com" target="_blank">adomany.proba2024@gmail.com</a>></span><br>Date: 2024. jan. 25., Cs, 19:26<br></div><br><div dir="ltr">Kedves Testvérek, Barátok, Adakozók!<br><br><b>A hírlevélről:</b><br>A cursillo imalistákra az elmúlt hetekben háromszor is írtam. Nem szeretnék túl sok lenni a többieknek (örülök, hogy az első három levelem kiengedték :) ), ezért úgy döntöttem, akik imában, bíztatásban vagy adományban szimpatizálnak a kezdeményezéssel és e-mailben kapcsolatba léptek velem vagy a postafiókomban megtaláltam az e-mail címük, nekik sűrűbben is tudok visszajelzést adni. (13-an vagytok összesen :) )<div>Az imalistára majd ritkábban vagy nagyobb mérföldköveknél írok.<br><div><br></div><div>Ha bárki nem szeretné a leveleket kapni, kérem válaszban jelezze és törlöm a bcc címzettek közül.<br>Ha barátoknak, kiscsoportoknak vagy imalistára késztetést éreztek tovább küldeni, szabadon terjeszthető :).<br></div><div><br><b>Történtek január 4. hetében:</b><br>- A móri apukának, Zoltánnak érkezett egy értékes jelzés az imalistára, egyik cursillios társunk ismeri a móri polgármestert, akivel felveszi vele a kapcsolatot, hátha helyben is kaphat segítséget.</div><div>Zoltánnal többször beszéltem a héten, az imák is jól működnek :). Újságolta, hogy a polcon egy elemes mécses, ami mellett a feleség fényképe volt, magától elkezdett világítani. A hideg rázta ki, mert ilyet még sosem tapasztalt és olyan magasságban volt a mécses, amit a lánya nem érhet el. Megerősítettem benne, hogy a jó dolgok működnek. Arra is felhívtam a figyelmét, hogy a rosszat kerülje (azok is működnek). Annyi tragédia történt velük, javasoltam neki, menjen el egy életgyónásra vagy gyógyítómisére, lehet megátkozták a családját. Sajnos nem jár templomba, de az volt a  válasza, hogy az átokra már ő is gondolt, mert minden éjszak kígyókkal álmodik. Az egyik környékbeli lelkész is javasolt neki egy gyógyító szertartást a felesége halálakor, nem lehet, hogy ennyi rossz történjen egy családdal. <br>A lánya nevében lemondtak az "örökségről", duplája volt az adóság, mint a számláján lévő pár száz ezer forint táppénz. Hétfőn tudtunk nekik újra küldeni 100.000 Ft-ot. Tegnap felhívott hálálkodni, jeleztem, erre nincsen szükség, én csak a közvetítő vagyok, olyan, mint egy postás, a pénzt az érte imádkozó emberek küldték. Egy ismerősöm mondta, annyira jó látni hogy ezzel foglalkozom, csak egyetlen embert ismert, akire ilyen hatással volt a gyógyulás. </div><div>Jézus Krisztus akaratát valósítom meg és az Ő szeretetét közvetítem a kezeim által, Ő tevékenykedik bennem. Picit szebben fogalmazott, de annyira jó volt ezt hallani, hogy napokig csengett a fülemben.</div><div>- Találkoztam újra a terhes kismamával. 22. sugáron van már túl, most kapta a 2. kemoját. (A sugarat még folytatják, de a 3. kemot a várandóság miatt már nem kaphatja meg. Erős fájdalomcsillapítót sem szedhet, csak ibuprofent. Enni, nyelni már nem tud, csak a tápszert issza. Jó volt egy picit beszélgetni vele, bátorítani, hogy én is ugyanezeken mentem keresztül. Bátorítottam, próbálkozzon az evéssel, olykor hullámzó is lehet, lelkigyakorlat közben kezelések mellékhatásaként nem tudtam enni-beszélni. 12 fajta erős gyógyszert szedtem naponta, hogy sírva valahogy le tudjam nyelni a leturmixolt húslevest. Az életgyónásom után nem szedtem a gyógyszereket. Fájdalom nélkül tudtam újra enni szilárd ételeket (kenyér héját, rántott csirkemellet, virslit, sült krumplit). A kezelő orvosom tág szemekkel nézett rám, hogy nem kellenek a gyógyszerek? A kezelés alatt ezek a mellékhatások romolni szoktak, nem javulni. Tudom, hogy min megy keresztül.  Egy imát szeretnék érte és a gyermekeiért kérni :), végig tudja csinálni a kezelést és gyógyuljon ki a betegségből, majd egészséges gyermeket hozzon a világra.</div><div>- Megismerkedtem egy vallásos tekintetű fiatal lánnyal is a kezelőben. Nem akarta az utalványt elfogadni, csak az üzenetet kérte :). Beszélgetés közben elárulta, hogy 5 éve küzd a betegséggel, még 1 hónapig táppénzen kell, hogy legyen. Optimizmusa csodálandó: Egy hónap múlva újra dolgozok, két hónap múlva kapok fizetést érte, adjam másnak az utalványt, neki akkor lesz már bevétele. Örülök, hogy megosztotta velem, így újra jeleztem, most van nagy szükséged rá és fogadd el :). Félénken elfogadta és jelezte, hogy majd ő is szívesen csatlakozna ehhez a kezdeményezéshez, gyűjtést is szervezne vagy máshogy is segítkezne benne. Örülnék neki, ha az Úr megszólítja és, ha felvenné a kapcsolatot velem :). </div><div>- Egyik néni reakciója meglepő volt: "El sem hiszem, ezt komolyan én kapom? Amikor megszólított, azt hittem, nekem kell majd adnom valamit."<br>- A többi betegnek ugyanaz volt a reakciója, mint eddig. Az egyiknek hiányoztak az egyik oldalon a fogai és az álkapcsa, szomorú, reményvesztett tekintete volt. Erős harag, düh szomorúság sugárzott a szemeiből. Haragszom a világra, haragszom magamra, haragszom mindenkire, gondolatok kavaroghattak benne. Amilyen mélyen vannak ezek a betegek, egy mondat után, ahogy beszélgetni kezdünk, miközben átadom az adományotokat, hirtelen kitörnek. Annyira erős örömbe, boldogságba vált át a tekintetük, amilyen mélyről jöttek. Könnyes szemmel megölelnek vagy mosolyogva kezet ráznak/megpuszilnak. Hihetetlen érzés, amikor valakit pár szóval és az utalványokkal sikerül a nagyon mélyből a nagyon magasba repíteni.<br>- A gyűjtéssel kapcsolatban érkezett egy felajánlás, minden hónapban támogatnák a kezdeményezést, de rendszeresen szeretnének visszajelzést kapni (Ami teljesen érthető, hogy tart-e még a tevékenység, vagy véget ért). Így született meg bennem a hírlevél ötlete. Minden adakozót naprakész hírekkel szeretnék ellátni.<br>- Érdekesség: az elmúlt héten minden 5. felajánló orvos lehetett (a nevükben benne volt Dr.). Akik a gyógyításra tették fel az életük, hosszú éveken keresztül azért tanulnak, hogy a betegeket gyógyíthassák. Ők is beálltak a kezdeményezés mögé, amit hozzájárulásukkal fejeztek ki. Egy jóleső pozitív megerősítés volt számomra.<br><br><b>A számok:</b><br>- 01.17.-én szerdán írtam az imalistára egy összefoglalót, hogy addig 465.000 Ft gyűlt össze. Megköszöntem, hogy milyen sok pénzt gyűjtöttünk, amivel 31 betegnek segítettünk. Azt hittem, hogy ez csúcs, innen már nincs tovább :).  Káprázott a szemem, amikor megláttam, hogy az elmúlt héten 703.000 Ft utalás érkezett, amivel összesen 1.168.000 Ft-ot sikerült összegyűjteni.<br>- Zoltánnak 100.000 Ft-ot, a kemoterápiás kezelőben 150.000 Ft-ot osztottam szét. 12 beteget szólítottam meg személyesen, összesen 43 betegnek segítettünk eddig 745.000 Ft-ból. A rendelkezésre álló egyenleg 453.000. Legközelebb 01.31.-én megyek az intézetbe.<br><br>Köszönök szépen még egyszer minden hozzájárulást. Hatalmas könnyebbség, hogy a következő kettő-három hétre biztosított a betegeknek szánt adomány. Nem kell a gyűjtésre kell fókuszálnom, hanem a betegekkel való kapcsolattartásra fordíthatom az időt.<br><br><b>Visszajelzés egy betegtől:</b><br>Kedves Gyogyulttarsam!<br><br>Ma amikor atadtad az ajandekod hirtelen nem ertettem miert kapok en valamit egy ismeretlen embertol? De ez a szep es csodas kezdemenyezes annyira meghatott hogy sirva fakadtam. Nagyon orultem az utalvanynak hiszen a vitamindus taplalkozas a gyogyszerek sok sok penzt elvisznek. De ezen felul elolvastam a leveledet es nagyon nagyra tartalak a kitartasodert a hitedert biztatasodert. Jo volt olvasni e sorokat mikor a beteg ember lelke nem tud megnyugodni. En embertprobalo 12 oras muteten vagyok tul 2 honapja. Azt gondoltam tul vagyok a nehezen de ez nem ilyen egyszeru. Nem jarok templomba nem imadkozom de van hitem. Mindenki ugy hisz ahogy akar Istenben vagy masban. Nekem segitett tul elni a rettenetes hosszu mutetet eselyt adva a gyogyulasnak. En szivbol kivanok Neked nagyon jo egeszseget es most meg hosszu ut all elottem a teljes gyogyulasig de ha visszaterhetek a munka vilagaba szivesen tamogatnalak ebben a szep kezdemenyezesben mert ADNI JO! Udvozlettel es olelessel Erika <br><br><b>Utalási adatok:</b><br></div><div>Hírlevélnek szánom ezt az e-mailt, nem kéregetésnek. Ha mégis olyan emberhez jutna tovább, akit megérint és örömmel adna, arra az esetre hozzáfűzőm a számlaszámom és az elérhetőségem:<div>Februárban is folytatom. Célom, hogy minden héten egyszer el tudjak menni az Onkológiai Intézetbe a betegek közé.</div><div><br></div><div>Név: Balázs Dániel<br>Számlaszám: 11600006-00000000-80702377<br>IBAN: HU97 1160 0006 0000 0000 8070 2377<br>Közlemény: február (vagy az e-mail címed, ha szeretnél ilyen hírleveleket kapni :) )</div><div>Kapcsolat: <a href="mailto:adomany.proba2024@gmail.com" target="_blank">adomany.proba2024@gmail.com</a><br><br>Szeretettel:<br>Balázs Dani<br></div></div></div><div><br></div><div><div dir="ltr" class="gmail_attr">Előzmény levelem a cursillo listáról:<br>---------- Forwarded message ---------<br>Feladó: <strong class="gmail_sendername" dir="auto">Dániel Balázs</strong> <span dir="auto"><<a href="mailto:xanxxxx@gmail.com" target="_blank">xanxxxx@gmail.com</a>></span><br>Date: 2024. jan. 17., Sze, 20:38<br>Subject: Adománygyűjtés - összefoglaló<br>To: <<a href="mailto:cursillobp@googlegroups.com" target="_blank">cursillobp@googlegroups.com</a>><br></div><br><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr">Kedves Testvérek!<br><br></div><div dir="ltr">Az első napok kételkedése után, már félelmek nélkül, kellemes érzésekkel, lassan rutinszerűen mentem be az Intézetbe.<br></div><div dir="ltr"><br>Volt néhány gyomorszorító pillanat is, de már szomorúság helyett, kegyelemmel tekintek az ilyen pillanatokra is. Első levelemben említettem egy kisgyerekes móri apukát, akinek akkor indultak a kezelések, amikor az enyém véget ért. Volt egy érzésem, hogy fel kell, hogy hívjam, kérdezzem meg, mi van vele. Még szeptemberben számot cseréltünk, mondtam neki, ha szüksége van valamire, keressen meg bátran. Nem keresett. Szomorúan közölte, minden előjel, betegség nélkül 4 hét leforgása alatt meghalt a 49 éves nem dohányzó, alkoholt nem fogyasztó felesége daganatos megbetegedésben. A betegségről korábban tudomásuk sem volt. Egyedül maradt a kislányával  (pontosítok, aki négy éves, nem kettő) . Az önkormányzat engedélyezte az ingyenes étkezést az oviban. A kislány az oviban étkezik, a nagymama két naponta főz nekik, vagy, ha marad egy kis pénzük, akkor a pékségben hazafelé menet vesz neki valamit. A felesége számláját zárolták, táppénzhez, családi pótlékhoz nem jut hozzá. Őt le fogják részben százalékolni, nulla forintból élnek a kislányával. November óta így vannak, így telt a karácsony és a szilveszter is. Barátok, ismerősök mindenki ott segít, ahol tud. Az internetet, tévét kikapcsolták, mobiltelefonról a pénz lemerült, a gyomrában szonda van, a nyakán branül. Az eredményei jók lettek, reménykedik benne, hogy fel tudja nevelni a gyerekét és talán tavasszal vissza tud majd menni valahogyan dolgozni. Pont vezetés közben tudtam kihangosítón volt időm felhívni, a feleségem is hallotta, végigsírta az egész utat. </div><div dir="ltr">Sikerült megsegíteni, be tudta fizetni az elmaradt gáz és villany számláját és az albérletét is az adományokból. A pénz hamar elfogyott a tartozásokra, de ezen a héten már nem volt reményvesztett a hangja, nem félt, hogy az utcára kerülnek. Kormányablakban, munkahelyét is meglátogatta. Örömmel újságolta, ha egyszer részben munkaképes állapotban lesz, megengedték, hogy munka előtt és után hordhassa a kislányát az óvodába. (Szóban hozzájárult, hogy megosszam az imalistán a történetét. Kérdeztem, hogy mire van szüksége? Pontos választ nem kaptam, de amire én is elsőnek gondolnék, ruhára és játékra nincs szükségük. A környezetükből rengetek ruhát, játékot kaptak.)<br><br>Talán még felkavaróbb, amikor azt látom, a fiatal férfitól kezdve az idős nénikéig, hogy egy 10.000 Ft-os lidlis utalványtól elsírják magukat. Azt sem tudják, hogy mit csináljanak, könnyes szemmel kezet ráznak, megölelnek, de ma egy puszit is kaptam egy nénitől :). Az egyik idős beteg visszajött a kezelőbe, odament a nővérhez, megkérdezte őt, biztos, hogy nem átverés? Ilyen nem létezik, hogy valakitől csak így, ilyen sokat (10.000) Ft-ot kapjanak?<br>Volt néhány mosolygós arcú beteg is, akik üdvözöltek, akikkel még a nyáron többször találkoztam, beszélgettem, de még tart az ő kálváriájuk.<br>Egy másik szegény körülmények között élő nénike első gondolata az volt, már tudja is, hogy mit fog ebből csinálni. Magam helyett inkább bevásárlok belőle a szomszéd kislánynak, akit agydaganattal kezelnek, most már végre tudok adni neki valamit.<br><br>E-mailben is jött egy visszajelzés egy betegtől:<br><i><font face="georgia, serif">Üdvözlöm!<br><br>Szeretném még egyszer megköszönni az ajándékba kapott utalványokat. Ez egy nagyon szép gesztus jó látni,hogy vannak még ilyen emberek akik másoknak önzetlenül segítenek. Szerintem aki ilyen helyzetben van annak nem az összeg számít bármilyen kicsi apró segítségnek örül. Lelkileg sokat segít ha látok olyanokat akinek sikerült legyőzni ezt a betegséget. Sok erőt ad és bízom benne,hogy hamarosan én is megkongathatom a harangot.<br>Még egyszer köszönöm : Anita</font></i><br><br>Mások is mondták, hogy jó látni, hogy meggyógyultam és ezt erőt ad nekik. Örülnek, hogy én adom át ezt borítékot és, hogy gondolnak rájuk. Egy pár perces beszélgetés mindig kialakul miközben kapják a kemoterápiát vagy éppen szünetet tartanak.<br>Sosem hittem volna, hogy egyszer ennek leszek a nagykövete és azt sem hittem volna, hogy képes vagyok rá. Örömmel tölt el minden beteggel váltott szó, minden átadott támogatás, minden könnyes vagy ragyogó szempár.<br><br>465.000 Ft-ot gyűjtöttünk össze. Az összeset kiosztottam a rászorulók között.<br></div><div dir="ltr">Összesen 31 betegen segítettünk ezzel. Változó címletekben, a legkisebb utalvány 10.000 Ft volt, legnagyobb támogatás 100.000 Ft volt (a kislányával egyedül maradt beteg apukának.)<br>Egy kis külső segítséggel és helyismerettel a legnehezebb körülmények között élő betegekkel tudtam kapcsolatba kerülni. Minden boríték, minden utalvány, minden támogatás jó helyre került. Személyesen adtam át a betegek kezébe<br><br>Köszönök szépen minden hozzájárulást és biztatást.<br></div><div dir="ltr"><br></div><div>Hogyan tovább?</div><div dir="ltr">Folytatom gyűjtést, amíg bármilyen utalás érkezik, rakok majd én is mindig hozzá. Ahogy összegyűlik néhány utalványra való, mindig elviszem majd az Intézetbe.</div><div dir="ltr">Családi, baráti körben is többen jelezték a történetek hallatán, hogy szeretnének ők is segíteni. A következő lépés a személyes ismerősök bevonása lesz.</div><div><br></div><div>Köszönöm mégegyszer Nektek!</div><div><br></div><div>DC:</div><div>Dani</div></div></div></div></div>
</div></div></div>
</div></div>