[Grem] Nagyböjt, hamvazószerda előtt..... - bűnbánat, megtérés, vezeklés, alamizsna, böjt, önmegtartóztatás

[Emoke Greschik]

 Böjt és önmegtartóztatás: több, mint egyházi parancsolat
https://zarandok.ma/bojt-es-onmegtartoztatas-tobb-mint-egyhazi-parancsolat/

*Máris itt van a nagyböjt, a bűnbánat időszaka, amikor mi, katolikusok,
csakúgy, mint a keresztények szerte a világon, Urunk Jézus Krisztus
szenvedésének és feltámadásának ünnepére készülünk.*

Alig néhány hete még Jézus születését ünnepeltük, és az Egyház máris
megkezdi a felkészülést, hogy társa legyen Krisztusnak a Kálváriára vezető
útján. A templomi díszek komorabbá válnak, a napi a liturgiában olyan
dolgokról hallunk, mint a bűnbánat, a megtérés, a vezeklés, az alamizsna, a
böjt és az önmegtartóztatás.

Dom Prosper Gueranger bencés atya a „Liturgikus év” című könyvben (1887)
így ír a nagyböjtről: „A nagyböjt kifejezetten a bűnbánatnak, a vezeklésnek
szentelt idő, amit a hívek főleg a böjt révén gyakorolnak. A böjt nem más,
mint önmegtartóztatás, melyet a hívek önként vállalnak bűneik
engeszteléséért. Ezt általában a nagyböjti időszakban, az egyház általános
törvényeinek engedelmeskedve gyakorolják.”
*Böjt és önmegtartóztatás – de miért?*

XIII. Kelemen pápa 1759-ben így írt a böjti időszakról: „a bűnbánat azt is
megköveteli, hogy böjtöléssel, alamizsnával, imával és más
jócselekedetekkel elégítsük ki az isteni igazságosságot”. Böjtünk célja nem
az, hogy testileg legyengüljünk, vagy hogy lefogyjunk, hanem hogy átéljük
az éhezés érzését. Olyan lelki űrt hozzunk létre, amelyet csak Krisztus
tölthet be. Szívünk mélyéből történő böjtben kifejezzük Isten iránti
szeretetünket és elismerjük bűnösségünket Tudva azt, hogy bár méltatlanunk
vagyunk rá, imádkozunk azért, hogy Jézus, aki értünk szenvedett és ontotta
vérét, elfogadja felajánlásainkat.

Minden hamvazószerdán Jóel prófétától hallgatjuk a következőket (Jo
2,12-13): *„Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám
teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok
meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez.”* Vagyis
nem a ruhánkat, hanem a szívünket kell megszaggatnunk, hogy igazi
bűnbánatot tartsunk. Böjtölésünk ne az emberek számára legyen látható,
hanem Istennek.
*Böjt és önmegtartóztatás*

A böjt és az önmegtartóztatás az Egyház által előírt bűnbánati gyakorlat,
amely bizonyos időszakokban és bizonyos napokon előírja az ételtől és az
italtól való tartózkodást. Az önmegtagadás cselekedetei arra indítanak
minket, hogy megszabaduljunk a világban lévő zavaró tényezőktől, hogy
kifejezzük vágyunkat Jézus után, és hogy valamiképpen eggyé váljunk vele
szenvedésében.

*Az önmegtartóztatás hagyományosan azt jelenti, hogy az ember nem eszik
húst.* Bizonyára sokan emlékeznek a konyhában lógó naptárra, amelyen a
hónap minden péntekén egy halszimbólum volt látható. A katolikusokat soha
nem kényszerítették arra, hogy halat egyenek a böjtölés napjain, inkább azt
írták elő, hogy kerüljék a húst. *Míg az önmegtartóztatás az elfogyasztott
élelmiszer fajtájával vagy minőségével kapcsolatos, a böjt az elfogyasztott
élelmiszer mennyiségére vonatkozik.*

Teljesen ellentétes az önmegtartóztatás és a böjt szellemével, ha nem
eszünk bifszteket, ám degeszre esszük magunkat hallal.
*A böjt a szentírásban*

Az Ószövetségben Isten azt parancsolta Ádámnak és Évának, hogy ne egyenek a
tudás fájáról, vagyis tartózkodjanak annak gyümölcsének fogyasztásától (Ter
2,17). Eszter királynő háromnapos böjtöt rendelt el magának és udvarának a
zsidók megmentésére tett sikeres kísérletében (Esz 4,15). Jónás könyvében
arról olvashatunk, hogy Ninive lakossága böjtölt, és ennek következtében
megszabadult Isten haragjától (Jón 3,4-10).

Jézus maga mutatott példát a böjtről, amikor elvonult a pusztába, ahol 40
napon és 40 éjszakán át böjtölt (Mt 4,1-11). Jézust egész életében a
szenvedés és az önmegtartóztatás jellemezte. Márk evangéliumában (2,18-20),
amikor megvádolják Jézust, hogy tanítványai nem böjtölnek, így
válaszol: *„Böjtölhet
a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. De
eljön az idő, amikor kiragadják körükből a vőlegényt, akkor majd
böjtölnek.”* Akkor pedig, amikor már nem volt velük Jézus, az apostolok
valóban böjtöltek, és hirdették is böjtölést az új keresztényeknek, ahogyan
azt az Apostolok Cselekedeteiben leírtak is bizonyítják.
*Hogyan változott a böjt gyakorlata*

A böjt a második században lett a keresztény istentisztelet része. A zsidók
már korábban tartottak böjtöt hétfőn és csütörtökön, a keresztények azonban
a szerdai és pénteki napokat választották böjti napnak. Ugyanis a szerda
Krisztus elárulásának, péntek pedig keresztre feszítésének napja. A
negyedik századtól kezdve a szombati böjt felváltotta a szerdait, idővel
pedig a szombati böjtök fokozatosan elmaradtak.

A húsvét előtti böjtölés ezekben az évszázadokban szokás volt, ám a böjt
hossza és mértéke változó volt. A 9. századig a böjt napi egyszeri étkezést
jelentett, és akkor is csak annyi ételt lehetett fogyasztani, amely
elengedhetetlenül szükséges az élethez. A böjtölők gyakran az el nem
fogyasztott ételt a rászorulóknak adták.

Szent János ezt írja az 1Jn 3,17-ben: „Hogyan marad meg Isten szeretete
abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból –, mégis, amikor látja,
hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?” A filozófus
Arisztidész 128 körül, amikor a keresztények életmódját magyarázza, így
fogalmaz: *” És ha van közöttük olyan, aki szegény vagy szűkölködik, akkor
két-három napig böjtölnek, hogy el tudják látni a rászorulókat a szükséges
élelemmel.”* (Apológia, XV).

Hermész, egy 1-2. században élt író azt írja: *„És miután kiszámoltad az
aznapi ételek árát, amelyeket meg szándékoztál enni, add oda azt az
özvegyeknek vagy az árváknak”.*

Később pedig Szent Ágoston azt tanítja: *„Amit a böjtöléssel megvonsz
magadtól, azt add hozzá alamizsnádhoz”* („The Fathers of the Church: Saint
Augustine: Sermons on the Liturgical Seasons”, 1959). Manapság gyakran arra
buzdítanak bennünket, hogy számoljuk ki a nagyböjt idején étkezésre el nem
költött összeget, és tegyük be a „szegények megsegítésére” szolgáló
perselybe.

A középkorra a liturgikus év során a böjti napok száma megnőtt, volt, hogy
70 napot is előírtak böjtölésre. A vasárnapok és az ünnepnapok soha nem
voltak böjti napok. A 20. század közepéig a katolikus misekönyvek a böjtöt
a nagyböjt hétköznapjaira, pünkösdre, mindenszentek előestéjére,
szeplőtelen fogantatás ünnepére és a karácsonyi időre írták elő. Minden
pénteken, hamvazószerdán, mennybemenetel és karácsony vigíliáján
önmegtartóztatást írtak elő a híveknek. Mindez azonban idővel megváltozott.

1966-ban Szent VI. Pál pápa *Paenitemini* kezdetű apostoli konstitúciója
jelentősen módosította a böjt szabályait, néhány korábbi gyakorlatot
megerősített, de bizonyos döntési szabadságot is adott a nemzeti püspöki
konferenciáknak szerte a világon. Pál pápa változtatásait az 1983-as
kánonjogi kódexbe építették be.

Mind az önmegtartóztatást, mind a böjtöt megköveteli az egyház
hamvazószerdán és nagypénteken egyaránt. Ezeken a napokon háromszor szabad
érkezni, és egyszer lehet jól lakni. Az önmegtartóztatás minden 14 év
feletti katolikusnak kötelező, 18 év és 60 év között.

A kánonjog, a katekizmus, az egyház előírásai, valamint az amerikai
püspökök „Bűnbánati gyakorlatok a mai katolikusok számára” című dokumentuma
részletesen kifejti böjti kötelezettségeinket. Nagyböjt előtt a legtöbb
katolikus egyházközség hangsúlyozza a böjt és az önmegtartóztatás
szabályait. Szentáldozás előtt kötelező egyórás böjtöt tartani.

A nagyböjtben a pénteki önmegtartóztatás mellett minden péntek a vezeklés
napja is egyben. (Kánonjog, 1250. sz.: „Bűnbánati napok és idők az egész
egyházban az év összes péntekjei és a nagyböjt ideje.”). Az 1253-as kánon
szerint „a püspöki konferencia pontosabban is meghatározhatja a böjt és a
hústilalom megtartását, továbbá egészében vagy részben helyettesítheti is a
hústilalmat és a böjtöt a bűnbánat más formáival, főként a segítő szeretet
cselekedeteivel és vallásos gyakorlatokkal”. Az Egyesült Államok püspökei
hamvazószerdán és nagypénteken fenntartották a böjt és az önmegtartóztatás
kötelezettségét, csakúgy, mint a az önmegtartóztatást a nagyböjti
péntekeken. Az amerikai katolikusoknak lehetőségük van arra, hogy a
nagyböjtön kívüli pénteki napokon másfajta bűnbánati formát gyakoroljanak a
hústól való tartózkodás helyett. A püspökök a pénteki önmegtagadásra,
valamint a felebaráti szeretet és irgalmasság cselekedeteire teszik a
hangsúlyt, miközben felidézik Krisztus szenvedését.

*Fordította: Kántorné Polonyi Anna*
Forrás: SimplyCatholic
<https://www.simplycatholic.com/fasting-and-abstinence-more-than-laws-of-the-church/>

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_2394641240527828583_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240213/ebea412e/attachment.html>