<div dir="ltr">
<h1>Böjt és önmegtartóztatás: több, mint egyházi parancsolat</h1><div>

<a href="https://zarandok.ma/bojt-es-onmegtartoztatas-tobb-mint-egyhazi-parancsolat/" target="_blank">https://zarandok.ma/bojt-es-onmegtartoztatas-tobb-mint-egyhazi-parancsolat/</a></div><div>
<p><b>Máris itt van a nagyböjt, a bűnbánat időszaka, amikor mi, 
katolikusok, csakúgy, mint a keresztények szerte a világon, Urunk Jézus 
Krisztus szenvedésének és feltámadásának ünnepére készülünk.</b></p><p>Alig
 néhány hete még Jézus születését ünnepeltük, és az Egyház máris 
megkezdi a felkészülést, hogy társa legyen Krisztusnak a Kálváriára 
vezető útján. A templomi díszek komorabbá válnak, a napi a liturgiában 
olyan dolgokról hallunk, mint a bűnbánat, a megtérés, a vezeklés, az 
alamizsna, a böjt és az önmegtartóztatás.</p><p>Dom Prosper Gueranger 
bencés atya a „Liturgikus év” című könyvben (1887) így ír a nagyböjtről:
 „A nagyböjt kifejezetten a bűnbánatnak, a vezeklésnek szentelt idő, 
amit a hívek főleg a böjt révén gyakorolnak. A böjt nem más, mint 
önmegtartóztatás, melyet a hívek önként vállalnak bűneik 
engeszteléséért. Ezt általában a nagyböjti időszakban, az egyház 
általános törvényeinek engedelmeskedve gyakorolják.”</p><h3><b>Böjt és önmegtartóztatás – de miért?</b></h3><p>XIII.
 Kelemen pápa 1759-ben így írt a böjti időszakról: „a bűnbánat azt is 
megköveteli, hogy böjtöléssel, alamizsnával, imával és más 
jócselekedetekkel elégítsük ki az isteni igazságosságot”. Böjtünk célja 
nem az, hogy testileg legyengüljünk, vagy hogy lefogyjunk, hanem hogy 
átéljük az éhezés érzését. Olyan lelki űrt hozzunk létre, amelyet csak 
Krisztus tölthet be. Szívünk mélyéből történő böjtben kifejezzük Isten 
iránti szeretetünket és elismerjük bűnösségünket Tudva azt, hogy bár 
méltatlanunk vagyunk rá, imádkozunk azért, hogy Jézus, aki értünk 
szenvedett és ontotta vérét, elfogadja felajánlásainkat.</p><p>Minden hamvazószerdán Jóel prófétától hallgatjuk a következőket (Jo 2,12-13): <b>„Ezt
 mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes 
szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok 
meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez.”</b>
 Vagyis nem a ruhánkat, hanem a szívünket kell megszaggatnunk, hogy 
igazi bűnbánatot tartsunk. Böjtölésünk ne az emberek számára legyen 
látható, hanem Istennek.</p><h3><b>Böjt és önmegtartóztatás</b></h3><p>A
 böjt és az önmegtartóztatás az Egyház által előírt bűnbánati gyakorlat,
 amely bizonyos időszakokban és bizonyos napokon előírja az ételtől és 
az italtól való tartózkodást. Az önmegtagadás cselekedetei arra 
indítanak minket, hogy megszabaduljunk a világban lévő zavaró 
tényezőktől, hogy kifejezzük vágyunkat Jézus után, és hogy valamiképpen 
eggyé váljunk vele szenvedésében.</p>


<p><b>Az önmegtartóztatás hagyományosan azt jelenti, hogy az ember nem eszik húst.</b>
 Bizonyára sokan emlékeznek a konyhában lógó naptárra, amelyen a hónap 
minden péntekén egy halszimbólum volt látható. A katolikusokat soha nem 
kényszerítették arra, hogy halat egyenek a böjtölés napjain, inkább azt 
írták elő, hogy kerüljék a húst. <b>Míg az önmegtartóztatás az 
elfogyasztott élelmiszer fajtájával vagy minőségével kapcsolatos, a böjt
 az elfogyasztott élelmiszer mennyiségére vonatkozik.</b></p><p>Teljesen ellentétes az önmegtartóztatás és a böjt szellemével, ha nem eszünk bifszteket, ám degeszre esszük magunkat hallal.</p><h3><b>A böjt a szentírásban</b></h3><p>Az
 Ószövetségben Isten azt parancsolta Ádámnak és Évának, hogy ne egyenek a
 tudás fájáról, vagyis tartózkodjanak annak gyümölcsének fogyasztásától 
(Ter 2,17). Eszter királynő háromnapos böjtöt rendelt el magának és 
udvarának a zsidók megmentésére tett sikeres kísérletében (Esz 4,15). 
Jónás könyvében arról olvashatunk, hogy Ninive lakossága böjtölt, és 
ennek következtében megszabadult Isten haragjától (Jón 3,4-10).</p><p>Jézus
 maga mutatott példát a böjtről, amikor elvonult a pusztába, ahol 40 
napon és 40 éjszakán át böjtölt (Mt 4,1-11). Jézust egész életében a 
szenvedés és az önmegtartóztatás jellemezte. Márk evangéliumában 
(2,18-20), amikor megvádolják Jézust, hogy tanítványai nem böjtölnek, 
így válaszol: <b>„Böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg 
velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az idő, amikor kiragadják 
körükből a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”</b> Akkor pedig, 
amikor már nem volt velük Jézus, az apostolok valóban böjtöltek, és 
hirdették is böjtölést az új keresztényeknek, ahogyan azt az Apostolok 
Cselekedeteiben leírtak is bizonyítják.</p><h3><b>Hogyan változott a böjt gyakorlata</b></h3><p>A
 böjt a második században lett a keresztény istentisztelet része. A 
zsidók már korábban tartottak böjtöt hétfőn és csütörtökön, a 
keresztények azonban a szerdai és pénteki napokat választották böjti 
napnak. Ugyanis a szerda Krisztus elárulásának, péntek pedig keresztre 
feszítésének napja. A negyedik századtól kezdve a szombati böjt 
felváltotta a szerdait, idővel pedig a szombati böjtök fokozatosan 
elmaradtak.</p><p>A húsvét előtti böjtölés ezekben az évszázadokban 
szokás volt, ám a böjt hossza és mértéke változó volt. A 9. századig a 
böjt napi egyszeri étkezést jelentett, és akkor is csak annyi ételt 
lehetett fogyasztani, amely elengedhetetlenül szükséges az élethez. A 
böjtölők gyakran az el nem fogyasztott ételt a rászorulóknak adták.</p>


<p>Szent János ezt írja az 1Jn 3,17-ben: „Hogyan marad meg Isten 
szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból –, mégis, 
amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?” A
 filozófus Arisztidész 128 körül, amikor a keresztények életmódját 
magyarázza, így fogalmaz: <b>” És ha van közöttük olyan, aki 
szegény vagy szűkölködik, akkor két-három napig böjtölnek, hogy el 
tudják látni a rászorulókat a szükséges élelemmel.”</b> (Apológia, XV).</p><p>Hermész, egy 1-2. században élt író azt írja: <b>„És miután kiszámoltad az aznapi ételek árát, amelyeket meg szándékoztál enni, add oda azt az özvegyeknek vagy az árváknak”.</b></p><p>Később pedig Szent Ágoston azt tanítja: <b>„Amit a böjtöléssel megvonsz magadtól, azt add hozzá alamizsnádhoz”</b>
 („The Fathers of the Church: Saint Augustine: Sermons on the Liturgical
 Seasons”, 1959). Manapság gyakran arra buzdítanak bennünket, hogy 
számoljuk ki a nagyböjt idején étkezésre el nem költött összeget, és 
tegyük be a „szegények megsegítésére” szolgáló perselybe.</p><p>A 
középkorra a liturgikus év során a böjti napok száma megnőtt, volt, hogy
 70 napot is előírtak böjtölésre. A vasárnapok és az ünnepnapok soha nem
 voltak böjti napok. A 20. század közepéig a katolikus misekönyvek a 
böjtöt a nagyböjt hétköznapjaira, pünkösdre, mindenszentek előestéjére, 
szeplőtelen fogantatás ünnepére és a karácsonyi időre írták elő. Minden 
pénteken, hamvazószerdán, mennybemenetel és karácsony vigíliáján 
önmegtartóztatást írtak elő a híveknek. Mindez azonban idővel 
megváltozott.</p><p>1966-ban Szent VI. Pál pápa <i>Paenitemini</i> 
kezdetű apostoli konstitúciója jelentősen módosította a böjt szabályait,
 néhány korábbi gyakorlatot megerősített, de bizonyos döntési 
szabadságot is adott a nemzeti püspöki konferenciáknak szerte a világon.
 Pál pápa változtatásait az 1983-as kánonjogi kódexbe építették be.</p><p>Mind
 az önmegtartóztatást, mind a böjtöt megköveteli az egyház 
hamvazószerdán és nagypénteken egyaránt. Ezeken a napokon háromszor 
szabad érkezni, és egyszer lehet jól lakni. Az önmegtartóztatás minden 
14 év feletti katolikusnak kötelező, 18 év és 60 év között.</p>


<p>A kánonjog, a katekizmus, az egyház előírásai, valamint az amerikai 
püspökök „Bűnbánati gyakorlatok a mai katolikusok számára” című 
dokumentuma részletesen kifejti böjti kötelezettségeinket. Nagyböjt 
előtt a legtöbb katolikus egyházközség hangsúlyozza a böjt és az 
önmegtartóztatás szabályait. Szentáldozás előtt kötelező egyórás böjtöt 
tartani.</p><p>A nagyböjtben a pénteki önmegtartóztatás mellett minden 
péntek a vezeklés napja is egyben. (Kánonjog, 1250. sz.: „Bűnbánati 
napok és idők az egész egyházban az év összes péntekjei és a nagyböjt 
ideje.”). Az 1253-as kánon szerint „a püspöki konferencia pontosabban is
 meghatározhatja a böjt és a hústilalom megtartását, továbbá egészében 
vagy részben helyettesítheti is a hústilalmat és a böjtöt a bűnbánat más
 formáival, főként a segítő szeretet cselekedeteivel és vallásos 
gyakorlatokkal”. Az Egyesült Államok püspökei hamvazószerdán és 
nagypénteken fenntartották a böjt és az önmegtartóztatás 
kötelezettségét, csakúgy, mint a az önmegtartóztatást a nagyböjti 
péntekeken. Az amerikai katolikusoknak lehetőségük van arra, hogy a 
nagyböjtön kívüli pénteki napokon másfajta bűnbánati formát 
gyakoroljanak a hústól való tartózkodás helyett. A püspökök a pénteki 
önmegtagadásra, valamint a felebaráti szeretet és irgalmasság 
cselekedeteire teszik a hangsúlyt, miközben felidézik Krisztus 
szenvedését.</p><p><b>Fordította: Kántorné Polonyi Anna</b><br>Forrás: <a href="https://www.simplycatholic.com/fasting-and-abstinence-more-than-laws-of-the-church/" rel="noopener" target="_blank">SimplyCatholic</a></p>

</div><div id="m_2394641240527828583DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width:46px;height:29px"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a></td></tr></tbody></table><a href="#m_2394641240527828583_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>