[Grem] Egy műtét utáni gyógyulás margójára

2024. Dec. 25., Sze, 05:24:41 CET

Kedves Zoltán (avagy Marcsi és Zoltán)!

Nagyon szép! Köszönjük szépen!  *Áldott Karácsonyt!*

Szeretettel,
a Lista, Emőke

On Tue, Dec 24, 2024 at 8:23 PM Zoltán Hámory <hamory.zoltan at gmail.com>
wrote:

> November 3-a vasárnap volt, amikor bevonultam a kórházba. Térdprotézis
> műtét várt rám másnap, amire már jó ideje készültem. Egy éve jelentkeztek a
> tünetek, a sok versenysport miatt elkopott a porc a bal térdemben, ami
> miatt sántává vált a járásom és fájdalom kísérte minden léptemet. Speciális
> injektáló injekciókkal csillapították a tüneteket, de ezek csak ideig-óráig
> hatottak, a térdprotézis elkerülhetetlenné vált, ez volt az orvosok
> határozott döntése. Aznap, amikor befeküdtem, nagyon szerettem volna még
> egy szentmisén részt venni, hisz vasárnap volt. Egyszer csak kinyílt a
> kórtermem ajtaja, egy idős hölgy lépett be és közölte, hogy délután itt a
> kórházban római katolikus szentmise lesz és mindenki meghívást kapott az
> Úrtól, hogy részt vegyen rajta. Nekem ez csodálatos ajándékot jelentett
> akkor a műtétem előtt. Másnap korán ébresztettek és ágyastul levittek a
> műtőbe. A gerincembe érzéstelenítő injekciót adtak és várták a hatást.
> Amikor kis idő múlva a térdemhez értek, még mindent éreztem. Nem volt mit
> tenni, altatni kellett. Amikor kábán magamhoz tértem, már a kórtermemben
> voltam, a lábam érzéketlenül feküdt mellettem teljesen bekötözve. Nem
> tudtam semmire sem gondolni, még imádkozni is csak nehezen ment. Később
> amikor elmúlt a gyógyszerek hatása, eszméletlen fájdalom tört rám, a
> tabletták nem tudták csillapítani, sürgősen infúziót kellett adni. Nem
> akarom leírni azt a sok szenvedést, amiket a kórházi tartózkodásom alatt
> átéltem. Viszont olyan lelki élményekkel lettem gazdagabb, amelyek másképp
> kimaradtak volna az életemből. Egyik nap magamba roskadva feküdtem az
> ágyamon, amikor egyszer csak megcirógatták az arcom. A novemberi napsugár
> volt. Az ablak mellett feküdtem. Felnéztem az égre és a nap onnan
> mosolygott le rám, erőt és biztatást adva, hogy ne csüggedjek. Bárányfelhők
> úszkáltak az égen, majd összekapaszkodtak és különlegesebbnél-különlegesebb
> alakzatokat formálva haladtak tovább, hogy az újonnan jövőknek helyet
> biztosítsanak. Madarak repkedtek előttük, békességet és szabadságot
> sugározva, utalva arra, hogy az élet nem áll meg, reménnyel kell tekinteni
> a jövő felé. Micsoda csodákkal halmozott el ez a VIII. kerületi égbolt.
> Hányszor jártam már arra, de soha sem néztem fel az égre. Mindig a
> lepukkant környezet, a szemetes utcák, a graffitis házak,  bántották
> tekintetemet, a természet szépsége elkerülte a figyelmemet.  Most minden
> megváltozott. Ez a katartikus élmény kellett hozzá. Éjszaka pedig a
> csillagos égboltot szemléltem.  Mennyi csoda és szépség. Nem tudtam betelni
> a látványtól. Az egyik csillag rám kacsintott, biztatva, hogy nem tart
> örökké ez a nehéz állapot és soha se felejtsem el Isten mindenhatóságát.
> Mennyivel más volt a csillagos ég távlatában szólni az Úrhoz. Nem egy
> monoton ima, hanem igazi párbeszéd Istennel.
> A kórházi tartózkodásom alatt csodálatos emberekkel ismerkedtem meg:
> -az orvosok, ápolók (nők, férfiak), gyógytornászok, betegtologatók, de még
> a takarítók is rendkívüli emberek voltak. Hihetetlen empátiával és
> szeretettel viszonyultak hozzánk, elesettségünket türelemmel viselték és
> biztatva segítették gyógyulásunkat.
> Éjszaka gyakran felébredtem. Forgolódtam ágyamban, majd amikor már ez sem
> segített, fogtam a járókeretemet, később pedig a mankóimat és kimentem a
> folyosóra. Mint egy kóborló szellem járkáltam fel-alá.  Kipp-kopp
> hallatszott, ahogy a mankóim a zöld linóleumhoz érnek, a hideg neon
> armatúrák fénye, pedig bántóan vakította szememet. Közben imádkoztam és
> elmélkedtem.  Eszembe jutottak a bűneim, amelyeket a hosszú évek során
> elkövettem. Bár meggyóntam valamennyit, de mégis most előjöttek és súlyos
> teherként nehezetek rám. Rájöttem, hogy ez a sok szenvedés, ami most rám
> szakadt, ezek vezeklése miatt lehet. Hálát adtam Istennek, hogy ezt
> magamnak kell elviselnem és nem pedig Jézusnak a keresztfán. Legalább a
> saját bűneim miatt egy kicsit magam is szenvedjek, ne csak az Isten fia.
> Neki úgyis az egész emberiség bűne miatt kell szenvednie. Átértékelve
> mindent, bocsánatot kértem Istentől, hogy a sok ostoba, kevély,
> meggondolatlan  és gonosz bűneimmel megbántottam Őt és embertársaimat. És
> mialatt ezeken elmélkedtem, a zöld linóleum padló csodálatos pázsittá
> változott, a hideg neonfény pedig aranysárga színű napsugárrá. Amikor
> visszamentem az ágyamba, olyan varázslatos álomba merültem, amelyet sem
> előtte sem utána nem éltem át.
> Még azt is megemlíteném, hogy amikor már lábra tudtam állni, minden este
> megáldottam a műtött térdemet a Szent Rita templomból kapott
> szenteltvízzel. Amikor az imám után meghintettem, mint egy könnycsepp úgy
> csillogott a lábamon. Eszembe jutott a könnyező Krisztus szobor
> Megjugorjében, ahol szintén a könnyek Krisztus térdei alól bújtak elő.
> Az öt hét alatt, amíg a kórházban voltam, szentmisét soha sem
> mulasztottam. Az első időkben ágyastul vittek le, később kerekesszékkel. Az
> atyát megkértem, hogy kétszín alatt áldozhassak. Ő örömmel teljesítette
> kérésemet, sőt feladta rám a betegek szentségét is.  Az egyik evangéliumi
> részlet a zöldellő fügefáról szólt, amelyben a reményt ismertem fel.
> Megemlíteném még hozzátartozóim, barátaim, ismerőseim látogatásait. Ezek
> adtak erőt a hétköznapok elviseléséhez. Ahogy a kis herzegből emlékszem:
> - amikor 4 órára vártam őket, 3 órakor már díszbe öltöztettem a szívemet.
> Minél jobban telt az idő, annál nagyobb öröm fogott el.
> Eltelt öt hét és hazaengedtek. A feleségem és a fiam jött értem. Amikor az
> otthonomba beléptem, olyan volt mintha a földi Paradicsomba toppantam volna
> be. A meghatottságtól nem tudtam megszólalni, csak némán álltam és hálát
> adtam Istennek.
> A térdem azóta sem gyógyult meg még egészen, a lelkem viszont igen,
> teljesen megtisztultam és ez számomra a legfontosabbat jelenti most
> karácsony előtt…
>
>
> Áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk Mindnyájatoknak!
> Szeretettel:
>
> Marcsi és Zoltán
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241225/dadbd384/attachment.html>