[Grem] Pajor András atya elleni vádak és a reagálása - Pajor atyát felmentették papi szolgálata alól

[Emoke Greschik]

 *Dobszay Benedek ferences szerzetes*,  az Emberi Méltóság Stratégia
szakmai vezetője, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
gyermekvédelmi képzésszervezője *az egyházon belüli esetleges és valós
visszaélések kivizsgálásáról*
https://vasarnap.hu/2024/12/19/dobszay-benedek-azert-kell-nekunk-jol-csinalni-hogy-pelda-lehessunk-masok-szamara/
<https://vasarnap.hu/2024/12/19/dobszay-benedek-azert-kell-nekunk-jol-csinalni-hogy-pelda-lehessunk-masok-szamara/#>
A közelmúltban több olyan egyházon belül történt eset került a média
kereszttüzébe, melyekben felmerült a gyermekekkel szembeni visszaélés
gyanúja. De hogyan zajlik egy ilyen eset kivizsgálása? Mennyi idő alatt
születik érdemi döntés az ügyben, és mi történik az áldozatokkal, vagy
azokkal, akiket igaztalanul vádoltak? Az egyházjogi eljárás részleteiről
Dobszay Benedek ferences szerzetest kérdeztük, aki az Emberi Méltóság
Stratégia szakmai vezetője, egyúttal a Pápai Szent Gergely egyetem által
kidolgozott gyermekvédelmi képzés szervezője a Sapientia Szerzetesi
Hittudományi Főiskolán.

*– **Hogyan kezdődik egy ilyen egyházjogi eljárás? Kihez érkezik be a
bejelentés? Mi alapján döntik el, hogy ki foglalkozzon vele?*

– Minden eset egyedi. Először is minden egyházi szervezetnek van bejelentő
oldala, de akár egy levél formájában, vagy egy beszélgetés során is
érkezhet bejelentés. A lényeg, hogy az valahogyan eljut az adott közösség
legfőbb elöljárójához. Itt fontos megjegyezni, hogy nincs mérlegelési jog,
minden bejelentéssel kötelességünk foglalkozni, pontosan azért, hogy ne
lehessen eltussolni ezeket az eseteket. Azt, hogy egy ilyen eljárást hogyan
kell kezelni, pontosan leírja a Róma által kiadott esetkezelési szabályzat,
az általuk meghatározott protokoll szerint járunk el, de persze ezeknek a
helyi szinten való megvalósítása különböző lehet.

*– **Mi az első lépés ezután?*

– Először azt a legfontosabb tisztázni, hogy van-e valós alapja a
bejelentésnek: csak azt lehet lezárni, ahol egyértelmű és minden kétséget
kizáróan bebizonyosodik, hogy „kacsáról” van szó. Ahol a gyanú árnyéka nem
zárható ki teljesen, ott foglalkozni kell az esettel.

*Hogyan?*

– Először azt kell tisztázni, milyen jellegű és milyen szintű visszaéléssel
állunk szemben: hány éves az áldozat, betöltötte-e már a 18. életévét,
kapcsolódik-e szexualitáshoz a bűncselekmény, esetleg cselekvőképtelen,
vagy sérülékeny helyzetű személy ellen követtek-e el valamit? Azt tudni
kell, hogy a súlyosabb esetekkel kapcsolatban mindig Rómában, a Hittani
Dikasztériumnál hoznak döntést, míg például egy esetleges „hatalmi
arrogancia” esetében helyileg is dönthetnek.

Azt is mérlegelni kell, szükséges-e polgári eljárást kezdeményezni, azaz
bejelenteni az esetet a rendőrségen. Inkább bejelentjük feleslegesen – ha
például a rendőrség szerint nem üti meg azt a szintet, vagy már elévült a
bűncselekmény –, mintsem elmulasszuk ezt a lépést, holott szükséges lett
volna. Ha a rendőrség úgy dönt, nem folytat nyomozást az ügyben, az egyházi
eljárást akkor is tovább kell vinni. Azt is el kell dönteni, szükséges
lehet-e további szervek, például gyermekjóléti vagy családjóléti szolgálat
értesítése. Ez egy nagyon hosszú folyamat, amelyben – ha szükséges – az
egyházi eljárással párhuzamosan együttműködünk a polgári szervekkel. Ha
civil, pl. büntetőeljárás folyik, az egyházi eljárás végső döntésével
alapszabályként meg is kell várni a polgári eljárás végét, annak
eredményét.

*– Mikor tiltanak el valakit a nyilvános munkavégzéstől?*

– Ezt leggyakrabban annál a pontnál kell elrendelni, amikor kizártuk, hogy
a bejelentés kacsa, azaz végig kell vinni az eljárást. Erről az elöljáró
dönt. Manapság egyre gyakoribb, jó gyakorlat, hogy a vizsgálatot azonban
egy általa megbízott független szakmai testület folytatja le, ez fontos
változás a korábbiakhoz képest.

*– Kikből áll ez a bizottság?*

– Sok helyen három főből áll, akik között lehet pszichológus, jogász,
egyházi személy, de változó, hogy egy esethez milyen külső szakértőre van
szükség. A megvádolt személy kihallgatását gyakran egyházjogász végzi, vagy
az ügytől függően az elöljáró.

*– Az áldozatokat ki hallgatja meg?*

– Ez egy nagyon érzékeny pontja a vizsgálatnak, hiszen a bejelentővel úgy
kell beszélni, hogy az eljárás lehetőleg ne traumatizálja tovább. Ez egy
kellemetlen, de szükséges része a vizsgálatnak, és attól is függ, hogy
zajlik, hogy az áldozat mit vállal. A legtisztább az, ha van valamilyen
tárgyi bizonyíték: például egy messenger üzenet, kép vagy akár egy konkrét
tárgy, ami bizonyítékul szolgálhat. Ha az áldozat vállalja, akkor klinikai
szakpszichológusi vizsgálat is történik, ami egy komoly meghallgatás több
teszttel, ami alátámaszthatja, hogy az illető valóban igazat mond és
traumatizálta őt az eset. Bizonyíték lehet az is, amikor egymástól
függetlenül, akár különböző évtizedekben megesett, hasonló tartalmú
bejelentések történnek valakivel kapcsolatban. Mint ahogyan az is árulkodó,
hogy ezek alapján hogyan beszél a dologról az, akit megvádoltak. Sokszor
történik elszólás, vagy beismerés.

*– Mennyi idő alatt jut el egy ügy a végső döntésig?*

– A kétezres évek elején központi szabályozást hoztak arról, hogy a kiskorú
személyek ellen elkövetett szexuális abúzust fel kell terjeszteni Rómába.
Erre azért volt szükség, hogy ezeket az eseteket ne lehessen helyi szinten
eltussolni. Az ügyek nagy száma miatt azonban ezeknek a kivizsgálása nagyon
sok időbe került. Azóta könnyítettek az eljáráson, de most is ott a végső
döntés.

2021 előtt volt, hogy 5-7 évbe telt egy ügymenet, de az utóbbi években
felgyorsult: fél, egy év alatt lezárul egy ügy. Sokszor egyébként az is
hosszabbíthatja az eljárást, ha jelentkezik egy újabb áldozat.

A Róma által hozott szabályozások 2-3 évente új dokumentumokkal bővülnek, a
2010-es évek végétől például már nem csupán egyházi személyre, de egyházi
kötelékben dolgozó világi személyekre is érvényesek (pl. egy egyházi iskola
igazgatójára). Az ilyen esetekben ma már nem csak polgári eljárás indul, és
ez azért is fontos, mert születhet döntés arról is, hogy az illető ne
vállalhasson a továbbiakban egyházi tisztséget.

A szabályozás egyébként nyilvános és fent van a Szentszék honlapján, ahol
az összes norma megtalálható több nyelven is. A magyar püspöki kar
oldalának gyermekvédelmi menüpontja alatt is olvasható a normák szövegének
magyarul elérhető része.

*– Milyen szabályok érvényesek az eljárás során? Nyilatkozhat, beszélhet
nyilvánosan például az elkövető?*

– Az eljárás alatt egy dolog tilos: a gyanúsított nem veheti fel a
kapcsolatot az áldozattal. Ha ezt mégis megteszi, az súlyosbító
körülménynek számít. Ezen túlmenően az elöljáró bölcsességére van bízva,
tesz-e más kitételt. Ez persze függhet az ügy természetétől, a személyiségi
jogok megsértésének tilalmától és más körülményektől. Én személy szerint –
amikor elöljáró voltam – soha nem tiltottam meg, hogy nyilatkozzon az
illető, de itt bölcs mérlegelésre van szükség.

*– Mi történik azokkal, akiket igaztalanul vádolnak meg?*

– Ez egy iszonyú nehéz kérdés, de azért azt tudnunk kell, hogy az irodalom
szerint a bejelentések körülbelül öt százalékáról beszélünk, vagyis a döntő
többség nem „kacsa”. De egy ilyen történet sajnos mindig stigma marad
annak, akit igaztalanul vádoltak meg. Törekedni kell rá, hogy pl. másik
egyházmegyébe kerüljön az illető, hogy új lapot nyithasson, és ezekben az
esetekben nagyon fontos, lenne hogy a sajtóban is megjelenjen, hogy valakit
ártatlanul vádoltak meg. Tehát lényegi kérdés, hogy mindez hogyan tud
nyilvánosságot kapni.

*– A sajtó ráadásul mintha modern kori keresztényüldözésként tálalná ezeket
a megrázó eseteket…*

– Elöljáróban óvnám magunkat attól a hozzáállástól, amelyben rögtön a
megtámadottság érzéséből reagálunk a sajtóban felvetett problémákra. A
nyilvánosság segíthet szembenézni a valósággal. Ugyanakkor kétségtelenül
lehet olyan tapasztalatunk, hogy nagyon ránk, katolikusokra van kihegyezve
ez a terület. Ezt elsősorban inkább a bulvárnak tudom be, nem a
keresztényüldözésnek, bár azt sem tartom kizártnak. Botrányból mindig lehet
pénzt csinálni.

Az Egyház mindig ellenszélben működött. Nem esik jól hallani, de aki
Istenhez akar tartozni, annak meg kell szoknia, hogy mindig lesz a világon
egy olyan réteg, amelyik gyűlölni fogja. Ez a dolgok normális menete.
Ugyanakkor ezen a területen, ha akarjuk, ha nem, dolgunk van.

Amit ezzel kapcsolatban fontosnak tartok, hogy nem védekezhetünk azzal,
hogy máshol mennyivel több ilyen eset van. Ezt a közvélemény mindig
relativizálásnak, „terelésnek” fogja tekinteni és még igaza is lehet. Mi
azzal szerezhetjük vissza a hitelességünket, ha a saját házunk táján rendet
teszünk.

Ezzel együtt viszont arra is rá kell mutatni, hogy a társadalom más
szegletében is létezik a probléma. Nem szabad abba a hibába esni, hogy csak
az Egyházban derítjük fel ezeket az eseteket, és utána hátradőlünk. Ezzel
esetleg olyan helyzeteket fedünk el, ahol sokkal nagyobb a baj.

Azért kell nekünk jól csinálni, hogy példa lehessünk mások számára. Ez
részint már meg is valósult, hiszen mi elkezdtük a megoldás kidolgozását.
Amerikában már tömegével keresik fel az Egyházat olyan személyek
segítségért, akiket valahol máshol ért sérülés, abúzus. Csehországban, ami
egy szekuláris társadalom, egyházi iskoláktól kérik el civil intézmények az
általuk már kidolgozott szabályzatokat. Bele kell állni ebbe a kérdésbe, ne
takargassuk magunkat, hiszen az igazságra vagyunk meghívva, és nekünk itt a
kezünkben a módszertan.
Az elmúlt pár hónapban magam is kaptam megkeresést pl. a református
egyháztól és állami intézménytől is, hogy segítsek hasonló kérdésekben. Azt
gondolom, hogy itt is tud az Egyház a világ világossága lenni.

*– Nemrég több magyar püspök is kiállt és nyilvánosan bocsánatot kért
azoktól az áldozatoktól, akikkel az egyházon belül történtek visszaélések.
A gyakorlatban hogyan zajlik az áldozatok egyházba való visszatérése?*

– Ez egy fontos kérdés, egyben fejlesztendő terület. Nagyon sokat
fejlődtünk a bejelentés, a meghallgatás, a pszichológiai segítség
területén. Olyan is előfordul, hogy az egyház fizeti az áldozat terápiáját.
De ahhoz, hogy az egykori áldozat újra otthonra leljen az Egyházban, még
sokat kell tennünk.

A jóvátétel tervezett, rendszer-szerű működésére van szükség. Erős
gesztusok, amelyek még váratnak magukra. Külföldön már vannak erre jó
példák, jóvátételi programok áldozatok számára, valamint például imanap,
zarándoklat az áldozatokért.

Van arra is példa, hogy az áldozat anyagi jóvátételt kap, de a segítő,
visszafogadó attitűd a legfontosabb. Ott kell mellé állni, ahol ő épp tart.
Ehhez, sőt emellett pedig erős intézményi felelősségvállalás szükséges, ami
azt jelenti, hogy nem csak az adott pap vagy személy felelős egy esetért,
hanem az intézmény is felelősséget vállal, amelyben ez megtörténhetett.
Emellett fontos lenne az áldozatok felé forduló jóvátételi gyakorlat
kidolgozása. Ez a két következő fontos lépés Magyarországon.

*Vezetőkép: Dobszay Benedek ferences szerzetes, az Emberi Méltóság
Stratégia szakmai vezetője, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
gyermekvédelmi képzésszervezője az Axioma Központ tanulmánykötetének
bemutatóján az Aranybástya Étteremben 2024. november 26-án. Fotó:
MTI/Hegedüs Róbert*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241219/ad2470b2/attachment.html>