<div dir="ltr">
<div id="gmail-share-buttons-top" class="gmail-share-buttons gmail-share-buttons-top"><div class="gmail-share-links gmail-icons-text"><h1 class="gmail-post-title entry-title"><u>Dobszay Benedek ferences szerzetes</u>, 
az Emberi Méltóság Stratégia 
szakmai vezetője, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola 
gyermekvédelmi képzésszervezője 

 <u>az egyházon belüli esetleges és valós visszaélések kivizsgálásáról</u>  <br></h1>

<a href="https://vasarnap.hu/2024/12/19/dobszay-benedek-azert-kell-nekunk-jol-csinalni-hogy-pelda-lehessunk-masok-szamara/">https://vasarnap.hu/2024/12/19/dobszay-benedek-azert-kell-nekunk-jol-csinalni-hogy-pelda-lehessunk-masok-szamara/</a><a href="https://vasarnap.hu/2024/12/19/dobszay-benedek-azert-kell-nekunk-jol-csinalni-hogy-pelda-lehessunk-masok-szamara/#" rel="external noopener nofollow" title="Nyomtatás" target="_blank" class="gmail-print-share-btn gmail-large-share-button"> </a> </div> </div> <div class="gmail-featured-area"><div class="gmail-featured-area-inner"><img width="471" height="284" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2024/12/D__HR20241126026-780x470.jpg" class="gmail-attachment-jannah-image-post gmail-size-jannah-image-post gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;"></div></div> <div class="entry-content entry gmail-clearfix"> <div class="gmail-stream-item gmail-stream-item-above-post-content"><div class="gmail-stream-item-size"><center></center></div></div> <h2>A
 közelmúltban több olyan egyházon belül történt eset került a média 
kereszttüzébe, melyekben felmerült a gyermekekkel szembeni visszaélés 
gyanúja. De hogyan zajlik egy ilyen eset kivizsgálása? Mennyi idő alatt 
születik érdemi döntés az ügyben, és mi történik az áldozatokkal, vagy 
azokkal, akiket igaztalanul vádoltak? Az egyházjogi eljárás részleteiről
 Dobszay Benedek ferences szerzetest kérdeztük, aki az Emberi Méltóság 
Stratégia szakmai vezetője, egyúttal a Pápai Szent Gergely egyetem által
 kidolgozott gyermekvédelmi képzés szervezője a Sapientia Szerzetesi 
Hittudományi Főiskolán.</h2> <p><strong>– </strong><strong>Hogyan kezdődik egy ilyen egyházjogi eljárás? Kihez érkezik be a bejelentés? Mi alapján döntik el, hogy ki foglalkozzon vele?</strong> </p><p>–
 Minden eset egyedi. Először is minden egyházi szervezetnek van 
bejelentő oldala, de akár egy levél formájában, vagy egy beszélgetés 
során is érkezhet bejelentés. A lényeg, hogy az valahogyan eljut az 
adott közösség legfőbb elöljárójához. Itt fontos megjegyezni, hogy nincs
 mérlegelési jog, minden bejelentéssel kötelességünk foglalkozni, 
pontosan azért, hogy ne lehessen eltussolni ezeket az eseteket. Azt, 
hogy egy ilyen eljárást hogyan kell kezelni, pontosan leírja a Róma 
által kiadott esetkezelési szabályzat, az általuk meghatározott 
protokoll szerint járunk el, de persze ezeknek a helyi szinten való 
megvalósítása különböző lehet. </p><p><strong>– </strong><strong>Mi az első lépés ezután?</strong> </p><p>–
 Először azt a legfontosabb tisztázni, hogy van-e valós alapja a 
bejelentésnek: csak azt lehet lezárni, ahol egyértelmű és minden 
kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy „kacsáról” van szó. Ahol a gyanú 
árnyéka nem zárható ki teljesen, ott foglalkozni kell az esettel.</p><p>
</p><p><strong>Hogyan?</strong> </p><p>– Először azt kell tisztázni, milyen 
jellegű és milyen szintű visszaéléssel állunk szemben: hány éves az 
áldozat, betöltötte-e már a 18. életévét, kapcsolódik-e szexualitáshoz a
 bűncselekmény, esetleg cselekvőképtelen, vagy sérülékeny helyzetű 
személy ellen követtek-e el valamit? Azt tudni kell, hogy a súlyosabb 
esetekkel kapcsolatban mindig Rómában, a Hittani Dikasztériumnál hoznak 
döntést, míg például egy esetleges „hatalmi arrogancia” esetében 
helyileg is dönthetnek. </p><p>Azt is mérlegelni kell, szükséges-e 
polgári eljárást kezdeményezni, azaz bejelenteni az esetet a 
rendőrségen. Inkább bejelentjük feleslegesen – ha például a rendőrség 
szerint nem üti meg azt a szintet, vagy már elévült a bűncselekmény –, 
mintsem elmulasszuk ezt a lépést, holott szükséges lett volna. Ha a 
rendőrség úgy dönt, nem folytat nyomozást az ügyben, az egyházi eljárást
 akkor is tovább kell vinni. Azt is el kell dönteni, szükséges lehet-e 
további szervek, például gyermekjóléti vagy családjóléti szolgálat 
értesítése. Ez egy nagyon hosszú folyamat, amelyben – ha szükséges – az 
egyházi eljárással párhuzamosan együttműködünk a polgári szervekkel. Ha 
civil, pl. büntetőeljárás folyik, az egyházi eljárás végső döntésével 
alapszabályként meg is kell várni a polgári eljárás végét, annak 
eredményét. </p><p><strong>– Mikor tiltanak el valakit a nyilvános munkavégzéstől?</strong> </p><p>–
 Ezt leggyakrabban annál a pontnál kell elrendelni, amikor kizártuk, 
hogy a bejelentés kacsa, azaz végig kell vinni az eljárást. Erről az 
elöljáró dönt. Manapság egyre gyakoribb, jó gyakorlat, hogy a 
vizsgálatot azonban egy általa megbízott független szakmai testület 
folytatja le, ez fontos változás a korábbiakhoz képest. </p><p><strong>– Kikből áll ez a bizottság?</strong> </p><p>–
 Sok helyen három főből áll, akik között lehet pszichológus, jogász, 
egyházi személy, de változó, hogy egy esethez milyen külső szakértőre 
van szükség. A megvádolt személy kihallgatását gyakran egyházjogász 
végzi, vagy az ügytől függően az elöljáró. </p><p><strong>– Az áldozatokat ki hallgatja meg?</strong> </p><p>–
 Ez egy nagyon érzékeny pontja a vizsgálatnak, hiszen a bejelentővel úgy
 kell beszélni, hogy az eljárás lehetőleg ne traumatizálja tovább. Ez 
egy kellemetlen, de szükséges része a vizsgálatnak, és attól is függ, 
hogy zajlik, hogy az áldozat mit vállal. A legtisztább az, ha van 
valamilyen tárgyi bizonyíték: például egy messenger üzenet, kép vagy 
akár egy konkrét tárgy, ami bizonyítékul szolgálhat. Ha az áldozat 
vállalja, akkor klinikai szakpszichológusi vizsgálat is történik, ami 
egy komoly meghallgatás több teszttel, ami alátámaszthatja, hogy az 
illető valóban igazat mond és traumatizálta őt az eset. Bizonyíték lehet
 az is, amikor egymástól függetlenül, akár különböző évtizedekben 
megesett, hasonló tartalmú bejelentések történnek valakivel 
kapcsolatban. Mint ahogyan az is árulkodó, hogy ezek alapján hogyan 
beszél a dologról az, akit megvádoltak. Sokszor történik elszólás, vagy 
beismerés. </p><p><strong>– Mennyi idő alatt jut el egy ügy a végső döntésig?</strong> </p><p>–
 A kétezres évek elején központi szabályozást hoztak arról, hogy a 
kiskorú személyek ellen elkövetett szexuális abúzust fel kell 
terjeszteni Rómába. Erre azért volt szükség, hogy ezeket az eseteket ne 
lehessen helyi szinten eltussolni. Az ügyek nagy száma miatt azonban 
ezeknek a kivizsgálása nagyon sok időbe került. Azóta könnyítettek az 
eljáráson, de most is ott a végső döntés. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>2021
 előtt volt, hogy 5-7 évbe telt egy ügymenet, de az utóbbi években 
felgyorsult: fél, egy év alatt lezárul egy ügy. Sokszor egyébként az is 
hosszabbíthatja az eljárást, ha jelentkezik egy újabb áldozat.</p></blockquote> <p>A
 Róma által hozott szabályozások 2-3 évente új dokumentumokkal bővülnek,
 a 2010-es évek végétől például már nem csupán egyházi személyre, de 
egyházi kötelékben dolgozó világi személyekre is érvényesek (pl. egy 
egyházi iskola igazgatójára). Az ilyen esetekben ma már nem csak polgári
 eljárás indul, és ez azért is fontos, mert születhet döntés arról is, 
hogy az illető ne vállalhasson a továbbiakban egyházi tisztséget. </p><p>A
 szabályozás egyébként nyilvános és fent van a Szentszék honlapján, ahol
 az összes norma megtalálható több nyelven is. A magyar püspöki kar 
oldalának gyermekvédelmi menüpontja alatt is olvasható a normák 
szövegének magyarul elérhető része. </p><p><strong>– Milyen szabályok érvényesek az eljárás során? Nyilatkozhat, beszélhet nyilvánosan például az elkövető?</strong> </p><p>–
 Az eljárás alatt egy dolog tilos: a gyanúsított nem veheti fel a 
kapcsolatot az áldozattal. Ha ezt mégis megteszi, az súlyosbító 
körülménynek számít. Ezen túlmenően az elöljáró bölcsességére van bízva,
 tesz-e más kitételt. Ez persze függhet az ügy természetétől, a 
személyiségi jogok megsértésének tilalmától és más körülményektől. Én 
személy szerint – amikor elöljáró voltam – soha nem tiltottam meg, hogy 
nyilatkozzon az illető, de itt bölcs mérlegelésre van szükség. </p><p><strong>– Mi történik azokkal, akiket igaztalanul vádolnak meg?</strong> </p><p>–
 Ez egy iszonyú nehéz kérdés, de azért azt tudnunk kell, hogy az 
irodalom szerint a bejelentések körülbelül öt százalékáról beszélünk, 
vagyis a döntő többség nem „kacsa”. De egy ilyen történet sajnos mindig 
stigma marad annak, akit igaztalanul vádoltak meg. Törekedni kell rá, 
hogy pl. másik egyházmegyébe kerüljön az illető, hogy új lapot 
nyithasson, és ezekben az esetekben nagyon fontos, lenne hogy a sajtóban
 is megjelenjen, hogy valakit ártatlanul vádoltak meg. Tehát lényegi 
kérdés, hogy mindez hogyan tud nyilvánosságot kapni. </p><p><strong>– A sajtó ráadásul mintha modern kori keresztényüldözésként tálalná ezeket a megrázó eseteket…</strong> </p><p>–
 Elöljáróban óvnám magunkat attól a hozzáállástól, amelyben rögtön a 
megtámadottság érzéséből reagálunk a sajtóban felvetett problémákra. A 
nyilvánosság segíthet szembenézni a valósággal. Ugyanakkor kétségtelenül
 lehet olyan tapasztalatunk, hogy nagyon ránk, katolikusokra van 
kihegyezve ez a terület. Ezt elsősorban inkább a bulvárnak tudom be, nem
 a keresztényüldözésnek, bár azt sem tartom kizártnak. Botrányból mindig
 lehet pénzt csinálni. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>Az Egyház 
mindig ellenszélben működött. Nem esik jól hallani, de aki Istenhez akar
 tartozni, annak meg kell szoknia, hogy mindig lesz a világon egy olyan 
réteg, amelyik gyűlölni fogja. Ez a dolgok normális menete. Ugyanakkor 
ezen a területen, ha akarjuk, ha nem, dolgunk van.</p></blockquote> <p>Amit
 ezzel kapcsolatban fontosnak tartok, hogy nem védekezhetünk azzal, hogy
 máshol mennyivel több ilyen eset van. Ezt a közvélemény mindig 
relativizálásnak, „terelésnek” fogja tekinteni és még igaza is lehet. Mi
 azzal szerezhetjük vissza a hitelességünket, ha a saját házunk táján 
rendet teszünk. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>Ezzel együtt 
viszont arra is rá kell mutatni, hogy a társadalom más szegletében is 
létezik a probléma. Nem szabad abba a hibába esni, hogy csak az 
Egyházban derítjük fel ezeket az eseteket, és utána hátradőlünk. Ezzel 
esetleg olyan helyzeteket fedünk el, ahol sokkal nagyobb a baj.</p></blockquote> <p>Azért
 kell nekünk jól csinálni, hogy példa lehessünk mások számára. Ez 
részint már meg is valósult, hiszen mi elkezdtük a megoldás 
kidolgozását. Amerikában már tömegével keresik fel az Egyházat olyan 
személyek segítségért, akiket valahol máshol ért sérülés, abúzus. 
Csehországban, ami egy szekuláris társadalom, egyházi iskoláktól kérik 
el civil intézmények az általuk már kidolgozott szabályzatokat. Bele 
kell állni ebbe a kérdésbe, ne takargassuk magunkat, hiszen az igazságra
 vagyunk meghívva, és nekünk itt a kezünkben a módszertan.<br> Az elmúlt
 pár hónapban magam is kaptam megkeresést pl. a református egyháztól és 
állami intézménytől is, hogy segítsek hasonló kérdésekben. Azt gondolom,
 hogy itt is tud az Egyház a világ világossága lenni. </p><p><strong>– 
Nemrég több magyar püspök is kiállt és nyilvánosan bocsánatot kért 
azoktól az áldozatoktól, akikkel az egyházon belül történtek 
visszaélések. A gyakorlatban hogyan zajlik az áldozatok egyházba való 
visszatérése?</strong> </p><p>– Ez egy fontos kérdés, egyben 
fejlesztendő terület. Nagyon sokat fejlődtünk a bejelentés, a 
meghallgatás, a pszichológiai segítség területén. Olyan is előfordul, 
hogy az egyház fizeti az áldozat terápiáját. De ahhoz, hogy az egykori 
áldozat újra otthonra leljen az Egyházban, még sokat kell tennünk. </p><blockquote class="gmail-quote-solid"><p>A
 jóvátétel tervezett, rendszer-szerű működésére van szükség. Erős 
gesztusok, amelyek még váratnak magukra. Külföldön már vannak erre jó 
példák, jóvátételi programok áldozatok számára, valamint például imanap,
 zarándoklat az áldozatokért.</p></blockquote> <p>Van arra is példa, 
hogy az áldozat anyagi jóvátételt kap, de a segítő, visszafogadó attitűd
 a legfontosabb. Ott kell mellé állni, ahol ő épp tart. Ehhez, sőt 
emellett pedig erős intézményi felelősségvállalás szükséges, ami azt 
jelenti, hogy nem csak az adott pap vagy személy felelős egy esetért, 
hanem az intézmény is felelősséget vállal, amelyben ez megtörténhetett. 
Emellett fontos lenne az áldozatok felé forduló jóvátételi gyakorlat 
kidolgozása. Ez a két következő fontos lépés Magyarországon. </p><p><em>Vezetőkép:
 Dobszay Benedek ferences szerzetes, az Emberi Méltóság Stratégia 
szakmai vezetője, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola 
gyermekvédelmi képzésszervezője az Axioma Központ tanulmánykötetének 
bemutatóján az Aranybástya Étteremben 2024. november 26-án. Fotó: 
MTI/Hegedüs Róbert</em> </p>

<p><br></p><p></p></div>

</div>