[Grem] Elég az egyházi minimalizmusból

2024. Dec. 12., Cs, 18:42:49 CET

Ezt töröld, légyszi, mert a cikk bemásolása során nagy szünetek maradtak.
amiből félreérthetően arra lehetne következtetni. hogy vége van a cikknek.
pedig nincs.
Újra küldom.

On Thu, Dec 12, 2024 at 6:34 PM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> Szép, hogy megnyílt a Notre-Dame – de elég az egyházi minimalizmusból!
>
> https://mandiner.hu/kulfold/2024/12/szep-hogy-megnyilt-a-notre-dame-de-eleg-az-egyhazi-minimalizmusbol
>
> A Notre-Dame új oltára, a papság által viselt miseruhák és a
> Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított, úgyszintén most átadott berlini
> Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus (álnevén egyszerűség)
> újabb kudarca. Fel kéne hagyni ezzel.
>
> Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely>
>
> Megnyílt a Notre-Dame, a párizsi Miasszonyunk-székesegyház. Ez jó hír, bár
> az örömbe vegyül némi üröm is, ha az ember vet egy pillantást az új oltárra
> és a papság miseruhájára, meg hozzáveszi a nemrég újranyílt berlini Szent
> Hedvig-katedrálist.
>
> Amint Gregory DiPippo írja
> <https://www.newliturgicalmovement.org/2024/11/a-view-to-newly-restored-notre-dame-de.html>
> az Új Liturgikus Mozgalom honlapján, a felújítás nagyrészt kiválóan
> sikerült, csakhogy:
>
> *„A YouTube-on több ilyen videó is elérhető, amelyeket könnyen megtalálhat
> a ‘Notre-Dame interior’ kifejezésre keresve. Azért választottam **ezt a
> francia BFMTV hírcsatornától*
> <https://www.youtube.com/watch?v=k6cb8X88j-4>*, mert meglehetősen keveset
> mutat be a restauráció legszembetűnőbb kudarcából, a szörnyű új liturgikus
> eszközökből. A modern templomi berendezkedések egyik buta kortárs felfogása
> mentén a főajtó előtt elhelyezett keresztelőkút nem annyira csúnya, mint
> inkább oda nem illő, és nagyon hasonlít az új olvasópulthoz és katedrához,
> alapvetően csak egy nagyon unalmas másolat az IKEA legrosszabb kínálatából,
> tisztán funkcionális és mentes a szépségtől. Az új oltár és tabernákulum
> viszont nem csak nincs a helyén, hanem mélységesen és sértően csúnya,
> akárcsak a Töviskorona ereklye új vitrine (ebben a videóban nem látható) .
> Ami még ennél is rosszabb, hogy, amint ma megtudtam egy barátomtól, az
> oltár, amelyet Lustiger bíboros 1987-ben felszentelt, nem semmisült meg a
> mennyezet beomlása után a tűz során, ahogyan azt széles körben
> terjesztették, és az lesz a sorsa, hogy a gótika egy másik nagy alkotását,
> a bourges-i katedrálist elcsúfítsa.”*
>
> *videó:  *
> https://mandiner.hu/kulfold/2024/12/szep-hogy-megnyilt-a-notre-dame-de-eleg-az-egyhazi-minimalizmusbol
>
> Mondjuk egyetlen dolgot fel tudok hozni az új oltár védelmére: az legalább
> nem asztal, így minimalizmusában is inkább az áldozat-jelleget
> hangsúlyozza, nem pedig a lakoma-jelleget. De hát ez sovány vigasz. (Az új
> berendezésről készült fotókat a National Catholic Registeren lehet
> végignézni
> <https://www.ncregister.com/blog/notre-dame-cathedral-new-interior-design-unveiled>
> .)
>
> Hozzátenném még, hogy
>
> a párizsi érsek és a papság teljesen inadekvát, nevetséges és infantilis
> hangulatú miseruhában volt képes felavatni az újjáépült templomot.
>
> Mondjuk egyetlen dolgot fel tudok hozni az új oltár védelmére: az legalább
> nem asztal, így minimalizmusában is inkább az áldozat-jelleget
> hangsúlyozza, nem pedig a lakoma-jelleget. De hát ez sovány vigasz. (Az új
> berendezésről készült fotókat a National Catholic Registeren lehet
> végignézni
> <https://www.ncregister.com/blog/notre-dame-cathedral-new-interior-design-unveiled>
> .)
>
> Hozzátenném még, hogy
>
> a párizsi érsek és a papság teljesen inadekvát, nevetséges és infantilis
> hangulatú miseruhában volt képes felavatni az újjáépült templomot.
>
>
>
> Egy állítólag híres francia divattervező, Jean-Charles de Castelbajac
> pedig korábban bejelentette
> <https://aleteia.org/2024/12/05/top-french-designer-created-new-vestments-for-notre-dame?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAAR3Hc0ABXwBcjkl0aeqgHvCXTebXqcqPBN8jCB5MxJYJBLacvRpeuqrO94k_aem_1Kp4pC5-xw1soI3rjlZoow>,
> hogy külön miseruhákat tervezett a Notre-Dame számára, csak hát az sem volt
> egy nagy eresztés, de a fenti kifestős-színes izénél biztos, hogy még ez is
> jobb.
>
> [image: Jean-Charles de Castelbajac miseruhája a Notre Dame számára]Jean-Charles
> de Castelbajac miseruhája a Notre Dame számára
> Forrás: Aleteia
>
> Az viszont biztos, hogy ez is jobb volt, mint amiben az érsek, Laurent
> Ulrich <https://en.wikipedia.org/wiki/Laurent_Ulrich> a nyitómisét
> celebrálta.
>
> Nemhiába létezett egy olyan blog pár évvel ezelőttig, hogy Bad Vestments
> <https://www.magyarkurir.hu/hirek/szoernyu-liturgikus-oeltoezeteket-mutat-be-bad-vestments-blog?quicktabs_1=1>
> – bár az főleg az anglikán egyházra koncentrált, de időnként felbukkant
> egy-egy batikolt szörnyűség katolikus részről is. A helyzet az, hogy a
> modern miseruhák vadabbik része egyszerűen nevetséges, ráadásul a régi,
> aranyozott miseruhákkal szemben súlya sincs. Márpedig
>
> a miseruha komoly díszítése és fizikai súlya súlyt ad a viselőjének: azt
> érzed, hogy ezt a papot komolyan kell venni, tekintélye van. A modern
> startrekes és batikolt izék megaz  infantilis módon, kábé képes
> gyerekkönyvek mintájára díszített miseruhák nem sugároznak komolyságot.
>
> Én nem értem, hogy az egyszerűségnek eladott minimalizmus miért hódít az
> egyházban. Az absztrakt minimalizmus nem nemes egyszerűség, hanem nemtelen
> egyszerűség. A középkori és barokk építészet, de még a 19-20. századi
> neostílusok is megadták a dolgok módját, részletesen kidolgozott,
> antropomorf szobrokkal, képekkel, aprólékos mintázatokkal, aranyozással és
> ezüstözéssel dicsérve az Urat, mindezzel jelezve, hogy Isten konkrét, Isten
> személyes, Isten megtestesült, azaz az egyház nem valami elvont elvet
> hirdet és tisztel, hanem egy konkrét, abszolút személyt. Eleve a személy
> fogalmát a Szentháromságon elmélkedve találta fel a kereszténység (lásd:
> perszonalizmus
> <https://www.amazon.com/Introduction-Personalism-Juan-Manuel-Burgos/dp/0813229871>
> ).
>
> A dolognak van az amúgy szépen felújított Notre-Dame-nál sokkal szörnyűbb
> aktuális példája: a berlini Szent Hedvig-székesegyház. A Szent Hedvig
> 1747-1887 közt épült, viszont bombatalálatot kapott a második
> világháborúban, és 1952-63 között modernista stílusban építették újjá. Majd
> 2018-2024 között revonálták, és most, november 24-én nyílt meg újra.
> Sajnos, akármennyire is dicséri a német püspöki kar az eredményt, az
> szörnyű és katasztrofális, kábé egy lelketlen konferenciateremhez tudnám
> hasonlítani.
>
> Ahogy Rod Dreher írja
> <https://europeanconservative.com/articles/commentary/st-hedwigs-a-clean-well-lighted-place/>
> az új Szent Hedvigről: *„Alig van valami láthatóan keresztény a térben.
> Ez a templom esztétikailag és szimbolikusan a szent Semmi imádatára hívja a
> látogatókat. Ez egy ‘tiszta, jól megvilágított hely’, Ernest Hemingway
> 1933-as, azonos nevű novellájának nihilista értelmében.”*
> [image: Az új berlini Szent Hedvig-katedrális]Az új berlini Szent
> Hedvig-katedrális
> Forrás: New Liturgical Movement
>
> Egy katedrálisnak nem az a feladata, hogy nemes egyszerűséget sugározzon,
> fehér falakkal és visszafogott ledfényekkel, hanem hogy a mennyei pompát
> sugározza. De igazából ez minden templomról elmondható. A katedrális csak
> minősített eset.
>
> Egykoron a katedrális, falun a templom volt a település lelki középpontja,
> gyakran a földrajzi is, és azért pompázott, mert az Istennek a legszebb, a
> legjobb, a legtöbb jár. A templomnak le kell nyűgöznie a belépőt.
>
> Az egyik gyakori kifogás, amit papoktól szoktam hallani ezügyben, az az,
> hogy akinek felnőtt hite van, annak nincs szüksége pompára, aranyozásra,
> meg gondolom antropomorf angyal- és szentszobrokra sem. Csak egyrészt ez
> nem igaz, ha komolyan vesszük a megtestesülés tanát, valamint Káin és Ábel
> áldozatának történetét. Másrészt a klasszikus katolikus (és görögkatolikus
> és ortodox) esztétika azért is volt olyan, amilyen, mert tudta, hogy a
> híveknek bizony segítségre van szükségük, és minden érzéküket meg kell
> érinteni, nem csak az agyukat.
>
> A minimalizmus nem a felnőtt hitre apellál, hanem a racionalizmus húzdódik
> meg mögötte, miszerint elég az eszünk a hithez. Márpedig nem elég, igenis
> kellenek a mankók, akár aranyozás, pompa, szobrok és egyebek formájában,
> hiszen az Isten imádása nem csak az agyunk, hanem egész valónk feladata.
>
> És én nem adom a racionalista teológiát.
>
> Egyébként meg miközben az egyház papjai azt hirdetik, hogy legyen minden
> hívőnek felnőtt hite, ami szép és helyes, aközben viszont a modern, idióta
> miseruhákkal, a bugyuta ábrázolásokkal és a folyamatos
> fiataloschág-mániával valójában infantilizmust sugároznak. Némely
> fiatalokat bevonzani hivatott gitáros ének valójában inkább taszít, mert
> komoly fiatal felnőtt elneveti magát, amikor meghallja őket.
>
>
> Én elhiszem, hogy minden kornak megvan a maga saját stílusa, irányzata,
> csakhogy ez általában elég jól kifejezi az adott kor hozzáállását
> mindenhez. Az építészek és más művészek körében divatos kortárs izmusok
> pedig – szemben a felemelő romanikával, gótikával, barokkal, stb. –
> funkcionalizmust és lelketlenséget tükröznek, márpedig ahhoz nem kéne az
> egyháznak alkalmazkodnia.
>
> Akkor inkább már a neostílusok. A templom és az oltár az Isten
> dicsőségének hirdetése mellett a hívek lelki javát kellene, hogy szolgálja,
> ami előrébb való bármilyen szakmai bizottság és zsűri nárcisztikus
> agymenésénél. Lehet, hogy egy 19. századi neobarokk vagy harmincas évekbeli
> neogót templomberendezés úgymond nem képvisel kiemelkedő művészeti értéket,
> de attól még a lelket felemelheti és kielégítheti a szépérzékünket. A
> modern minimalista alkotásokat is nyilván meg lehet érteni, de akkor is
> csak az agyunkhoz szólnak. És nekem senki nem jöjjön azzal, hogy így volt
> az ősegyházban meg az ókori egyházban, mert ez nem igaz, egyébként meg a
> középkort sem lehet kidobni az ablakon.
>
> Tényleg időnként elgondolkodom, hogy ha ez sokáig így marad, akkor
> átigazolok a görögökhöz vagy az ortodoxokhoz, nekik még stabil a
> szépérzékük. Ha pedig legközelebb „szakmai” zsűrit kér fel egy püspök egy
> templom, egy oltár vagy bármi más megpályáztatására, lehet, hogy jól tenné,
> ha a zsűri felét hétköznapi laikusokból nevezné ki, akik talán visszavernék
> a kortárs építészek és más művészek hibbant ötleteit, és rászorítanák őket,
> hogy
>
> felejtsék el a nemes egyszerűségnek beállított nemtelen minimalizmust.
>
> Marshall McLuhan, a huszadik század médiakutató fenegyereke, A
> Gutenberg-galaxis írója konvertita katolikus volt, s a vallással
> kapcsolatos írásait és beszédeit egybegyűjtő kötetből kiderül (*The
> Medium and the Light*
> <https://www.goodreads.com/book/show/25958.The_Medium_and_the_Light>),
> hogy nem igazán szívlelte azt az egyházi megoldást, amikor a papok minden
> fenntartás nélkül bevezetik a legújabb technológiákat a liturgiába meg
> egyáltalán az egyház életébe, csak hogy az egyház releváns maradjon, hogy
> korszerű legyen.  A liturgia és a mikrofon kapcsolatáról szóló, 1974-es
> tanulmányában például azt fejtegeti, hogy a mikrofon lerombolja a latin
> rítus pszichológiáját, minthogy a szent imát lecseréli pedagógiai
> traktátusokra. Azóta eléggé kiderült, hogy igaza volt. Leghíresebb
> megállapítása az, hogy „a médium maga az üzenet”, ami azt jelenti, hogy
> gyakran az üzenethordozó maga fontosabb, mint amit közvetít, és hát az
> okostelefonok és applikációk világában ez elég egyértelmű. Az okostelefon
> bizgerálásának nem tudunk ellenállni, akármit is közvetítsen. Persze a
> mondásra a legnemesebb példa maga az Úr Jézus, aki nemcsak üzenetet hoz,
> hanem Ő maga az üzenet is (ezt így McLuhan is egyértelműen állította). De
> ha a minimalista alkotásokra alkalmazzuk, akkor abból azok nem fognak jól
> kijönni.
>
>
>
>
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241212/cfceafbd/attachment.html>