[Grem] nyelvre áldozás

[KEA]

Orvos ugyan nem vagyok (csak doktor;), nade. Nemcsak a nyalogatást kell 
/ lehet / érdemes mellőzni adott járványos helyzetben, hanem arra is 
gondolni kell, hogy ún. cseppfertőzéssel terjed a kórság. Álarcot sem 
azért kell(ett) viselni, hogy akárki akárkivel ne smacizzon össze 
véletlenül, hanem hogy kevesebb kórokoó kerüljön ki a levegőbe. 
Javítsanak ki a kedves listatagok, akik orvosok is, nemcsak doktorok ;)

Ami viszont a tartalmi lényeget illeti:

Van hiteles forrásunk arról, hogy az apostolok korában hogyan csináltál? 
Különösen is annak fényében, hogy a mértékadó szakirodalom szerint Jézus 
azt mondotta, hogy "tanítványainak adta" és evvel a kifejezéssel aért 
nem azt láttatjuk, hogy a szájukba tette. Továbbá nem szolgák vagyunk, 
hanem társörökösök stb. Magyarán: úgy gondolom, hogy fontosabb az, hogy 
mi van a lelkedben, mint az, hogy a pap bácsi a nyelvedre vagy a 
tenyeredre teszi.



On 12/2/24 6:05 AM, Emoke Greschik wrote:
> Greschik Gyuszi beszélgetés indító levele alább ismét:
> 
> Kedves Érintettek!
> 
> A novemberi szentmise-vita (hogy a mise elsősorban emlékezés vagy 
> éldozat vagy más) vége felé az egyik hozzászólás tartalmazta a következő 
> részletet:
> 
> „A nyelvre áldoztatás iszonyúan veszélyes járványügyi szempontból: 
> egyszer -orvos vagyok - direkt számoltam,hányan nyalják meg a pap 
> kezét/ujját anyelvre áldoztatás közben: szomorú lett az eredmény. És 
> ezen az sem segít,ha - jó néhány pap próbálkozott vele - egy kendőt 
> tettek a kelyhet tartó kezükre, és abba törölgették a lenyalt ujjaikat...”
> 
> Itt valami nem stimmel.
> 
> 1. Évtizedekig ministrtáltam.  Összesen mondjuk 10üü misén szolgáltam, 
> ebból mondjuk 5üü alkalommal volt feladatom az áldoztatás segítése is 
> (tartottam a tálcát, figyeltem a hívő pozícióját, kísértem a pap kezének 
> mozdulatait közelről, ügyeltem a főbb részletekre).  Misénként átlag 40 
> áldozót feltételezve (kora hétköznap kb. 10, vasárnapi misén mondjuk 
> 80-120) összesen 500x40=20.000 (húszezer) szentáldozás közvetlen tanúja 
> és részben felügyelője voltam.  Egyszer sem vettem észre kotaktust az 
> áldozó nyelve és a pap keze/ujja között.
> 
> 2. Elsőáldozásom óta rengetegszer áldoztam, nem-ministráns hivőként is. 
> Ezen sok alkalom közül 1 (azaz egy) olyanra emlékszem, amikor a pap keze 
> (ujja?) érintette a nyelvemet.  Jól emlékszem erre, mert annyira 
> szokatlan volt: ilyent sem azelőtt, sem azután soha nem tapasztaltam.
> 
> 3. A COVID alatt egy atya a pulpitusról elmagyarázta, hogy orvosokkal 
> folytatott konzultásiói alapján (a püspöki utasítás ellenére) nyelvre 
> áldoztat, mert a kézbe áldoztatás járványügyileg veszélyesebb.  Első ok: 
> a hívek keze általában nem tiszta (a legtöbben pl. a mindenhez hozzáérő 
> ruhájukat, a templomi padot, vagy onnak kilépve a szélén a fogódzőt is 
> egymás után végigfogdossák).  Második ok: a pap arra is ki van képezve, 
> hogy kezével ne érintse az áldozó nyelvét.  Ez a papr nyelvre 
> áldoztatott, és a COVID idején ezen túl még minden áldozó után egy 
> kikészített fertőtlenítő kendőbe is beletorölte a kezét.
> 
> 
> Egyébként nagyon súlyos érvek vannak a kézbe áldozás (mostani, 
> európai-amerika) formáka ellen szentségi-teológiai és liturgiai 
> vonalon.  Ezen érvek mellett az mellett eltörpül az az „előny”, hogy 
> egyes hívők kényelmesebben érzik magukat akkor, ha a liturgia gesztusai 
> nem a pap és a hívő, vagy Isten és a hívő közti különbségeket, hanem a 
> kettő (pap és a hívő, vagy Isten és a hívő) közti „egyenrangúságot” 
> hangsúlyozzák.
> 
> Gyuszi
> 
> 
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> 

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.